A több mint száztíz országban és húsz szigeten járt Szerző kiválogatta az utóbbi öt év mintegy negyven úti célját, és igyekezett ezeket - a szokásos turistabédekker szemüvegen túlmenően - jogászi-közgazdászi-kriminalista látószögből is bemutatni. A három földrészt, negyven helyszínt (országot, szigetet) érintő kötet címlapján a Pamír lábánál meghúzódó, csodálatos szépségű tadzsik Alexandra-tó látható. A gazdag - tájleírásokat, természeti, gazdasági, történelmi, oktatási, kulturális, építészeti, sport- és gasztronómiai momentumokat is magába foglaló - élményhalmazból a következőket emelem ki.
Brunei Szultánságban (5.765 km[2]), Borneó szigetén az 1984-en bekövetkezett függetlensége óta nyugalomban él 400.000 "alattvaló". Anyagi gondjaik nincsenek, hiszen az 1920-as években felfedezett olaj- és gázkészlet magas életszínvonalat, erős szociális biztonságot nyújt napjainkban a szultánnak és a lakosoknak. Nekik is igazodniuk kell azonban a saria vallásrendőrség által ellenőrzött szabályaihoz, amelyeket a szultán megszigorított 2014-ben.
A három lépcsős ("három csapásos") hatályba léptetés első intézkedéseként pénzbüntetés vagy börtön jár házasságon kívüli terhességért, homoszexualitásért, alkohol árusításért, pénteki nagyimáról való hiányzásért, illetve más vallási tanok hirdetéséért. A második szakasz 2015-től hatályos, immár kézlevágás a büntetése a lopásnak és korbácsolás az alkoholfogyasztásnak. A 2016-ban kezdődő harmadik ütemben pedig már mindenkinek tisztában kell lennie a legrosszabbal is: megkövezéses halálbüntetéssel jár a drogbirtoklás, a házasságtörés, a szodómia (állatokkal űzött fajtalankodás), a Korán vagy Mohamed próféta kigúnyolása. Hozzáteszik mindehhez, hogy "csak kellően bizonyított esetben".
Dél-Koreában az 1939-ben alapított magánegyetemen járt Szerző, a meghívó Hanyang jogi fakultásán (School of Law) - amelynek jelszava "Love in Deed and Truth" - és amely kb. 700 diákkal és 4050 tanárral bír. A helyi statisztikák szerint ez az intézmény 20 jogi karból a 4-6. helyen áll a rangsorban. A diákok kb. 60 százaléka beszél angolul, a tanárok között előfordulnak németül is beszélő jogbölcselő-büntetőjogászok. Mindegyik kedves, figyelmes, mosolygós és közvetlen volt, mint általában a koreaiak.
Ami a közbiztonságot illeti, elmondható, hogy felettébb sok a halálos baleset a közutakon. Mind a koreai, mind az angol nyelvű napilapok (Korea Times, illetve Herald) tele vannak kriminális hírekkel. A leggyakoribb bűncselekmények a betörések, rablások (a homoszexualitás nem bűn, de elítélik, a prostitúció illegális, de létezik, különösen az amerikai katonai bázisok környékén), de a közbiztonságot jónak tartják, a rendőrség bizalmi indexe pedig magas.
Az erősen tagolt Fülöp-szigetek számos "csapástól" szenved. Nem lehet ezek köréből kihagyni Ferdinánd Marcos elnököt, aki 1965-1986 között sújtott le népére önkényes uralkodásával - állítják a történészek. 1972-1981 között hadiállapotot vezetett be. 1983-ben száműzetéséből visszatérve, még a repülője lépcsőjéről sem tudott leérni az anyaföldre, már ott meggyilkolták legfőbb potenciális ellenfelét, Nino Aquinot. Méltó partnerévé vált regnálása alatt - a "cherches la famme" kriminalisztikai tapasztalatának megfelelően - hírhedtté vált felesége, Imelda Marcos, aki például annyira szerette a cipőket, hogy külön cipőmúzeumban mutatják be a fővárosban az ő "szerény", 800 darabos kollekcióját. Sikerült megmenteni a szép gyűjteményt az elnöki párnak az amerikai Hawaii-ra zavarásuk, elmenekülésük után is.
A húszmilliós Manila tömegközlekedésére leginkább jellemző a csillogás, esetenként pedig a bonyolultság. A mért 170 országból az előkelő 132. helyen áll a korrupciós index rangsorban a "Csendes-óceán gyöngye". Szinte nincs olyan területe az életnek a lakosok szerint, amelyet ne érintene - a szállongó utcai porhoz hasonlóan - a korrupció. Biztonsági őrök, börtönfelügyelők, rendőrök, ügyészek, bírák, közjegyzők, ügyvédek, politikusok, orvosok, tanárok, önkormányzati tisztviselők (döntéshozók) mind szerepelnek a listán. Pénzért szinte mindent el lehet intézni. Ha ez sem hatásos, akkor előkerülnek a kések vagy lőfegyverek, alkalmanként a robbantószerek. A közbiztonságra mért csapások között tartják számon a drogkereskedelmet, a fegyveres rablásokat, a kivégzésszerű csoport- illetve sorozat emberöléseket, továbbá az Al-Kaidához köthető iszlamista terrorista sejtek emberrablásait, a fegyveres autonómia-követeléseket, a maoistáknak tulajdonított gyakori bombamerényleteket, robbantásokat.
Ázsia egyetlen keresztény (azon belül katolikus) többségű állama a filippínóké, akik a lakosság 83%-át teszik ki. A protestánsok 9%-át, a délen található (moroként ismert) iszlamisták 5%-át, a buddhisták és animizmus hívei a maradék 3%-át alkotják a lakosságnak. A déli részt nem foglalták el a spanyo-
- 367/368 -
lok, túlságosan távol voltak a szétaprózott szigetvilágtól. Oda nem vitték el a keresztet, amit minden húsvétkor most is felmutatnak. Az igazi fanatikusok, a mélyen bűnbánók pedig fel is feszítik magukat. Szomorú tény, hogy Ázsia egyetlen keresztény (azon belül katolikus) többségű államában VI. Pál pápa ellen merényletet kíséreltek meg az 1970. évi látogatásakor. Minden bevásárlóközpontban, moziban, színházban, kisboltban, szállodában komolyan felfegyverzett őrök detektorokkal vigyázzák a rendet.
Nincs csomagellenőrzés az illegális kakasviadalok vagy "egyéni temetések" közelében. Ebben az országban legfeljebb töröltethető a házasság, de válásról szó sem lehet. A töröltetési eljárás az egyik legjobb bevételi forrása az ebben eljáró bíráknak. Az egyéb igazságszolgáltatási ügyek, így a büntető eljárások is évekig tartanak, másra koncentrálnak a hatóság tagjai. A büntető ügyekben általában hathavonta tart tárgyalást a mással elfoglalt (néha 3.000 üggyel terhelt) bíró. Nem számít az sem, hogy közben végtelen határidejű (nem limitált) előzetes letartóztatásban van akár a fiatalkorú terhelt is, nem ritkán 5-10 éven keresztül. A börtönkörülmények kegyetlenek a helyiek szerint. A szmogos Manilában is a Pasig folyó mentén találjuk meg a fiatalkorúak letartóztatási helyét, nem elkülönülten a felnőttekétől. Pár évvel ezelőtt az áradás miatt kiöntött a várost keresztező folyó, ám a fogvatartottakat nem vitték feljebb. A víz behatolt a cellákba is. Először a bokájukig, majd a derekukig ért. Pánik tört ki, mindenki érezte a halál közeledtét. Óriási szerencséjükre a mellüknél megállt az emelkedés. Akkor sem engedték volna ki őket, ha feljebb jut a víz, halálukat az áradásnak tulajdonították volna a hatóságok. Olyan ember mesélte a történetet Szerzőnek, aki átélte a szörnyűséget.
A kaukázusi köztársaságban, a szőlő őshazájának is számító Grúziában Szerzőnek sikerült megismernie a hipermodern épületű belügyminisztérium néhány munkatársát, nevezetesen a magyarhoz hasonlóan kékes egyenruhában járőröző rendőröket. Köszönhető annak a vakmerő közlekedési húzásnak, hogy nem találván a szállodát, egy záróvonal átvágásával próbált visszafordulni az est leple alatt. No, ez nem maradt észrevétlenül az éber, mint kiderült akkor különösen figyelő szolgálat előtt. Azonnal vijjogó-szirénázó kék-fehér rendőrcsoda termett a Gál István kollégával együtt bérelt személyautójuk mögött, előtte, mellette. Ugyanis az első leszorító, intézkedő mellé pár pillanat alatt még hat villogós érkezett. Egy szimpatikus fiatal járőr pattant ki az első kocsiból és egy szőke, nem felejthető szemű - mint később kiderült - rendőrtiszti hallgató hölgy is kísérte. Az angolul is tisztán beszélő párosnak elmagyarázták, hogy köszönik a megállítást, kérték a segítségüket, mert nem találják a hoteljüket. Ők miután elkérték az igazolványokat, mindent ellenőriztek a központon keresztül az odaérkező kollégák segítségével, szépen elbeszélgettek a városról és a rendőrtiszti képzésről. Gyorsan kiderült, hogy valójában kollégák és a merész tett végül is megbocsátható. Felhívta figyelmüket az angolul folyékonyan beszélő mosolygós kolléga, hogy: Do not do this again! Ezt megértették, nyugtázták, és őszinte beismerő vallomásuk mellé megbánásuk jeleként örök ígéretet tettek, hogy soha nem fog előfordulni ez, legalábbis Grúziában. Végül olyannyira jól sikerült találkozásuk, hogy egy munkatársát megkérte az intézkedő, hogy kísérje el az addigra a térképen már felderített, kissé eldugott hotelbe a "magyar kollégákat." Így történt meg, hogy fényes (de legalább nem vijjogó) rendőri felvezetéssel fordultak be a szálloda szűk utcájába, ahol a lakosság kikerekedett szemmel bámulta, hogy mely "méltóság" érkezett rendőri kísérettel. Barátságos köszönettel váltak el egymástól. A másnapi újságból megtudták, aznap éppen ellenzéki tüntetést szerveztek az elnöki palotánál, és ezért fokozott volt a rendőri jelenlét az utcákon.
A kontinens nagyságú Grönlandon a közbiztonság kiváló, legfeljebb néhány berúgott ember veri meg a másikat, így aztán sok a fogatlan inuit a pletykák szerint. 2012-ben a szerény munkateherrel bíró rendőrök az újsághírek szerint 50 kg, 30 millió koronát érő kannabiszt foglaltak le, ám becslésük szerint kb. a háromszorosát sikerült a szigetre csempészni még a bűnelkövetőknek. A kábítószer mellett sokan az italtól bódulnak, amihez hozzásegít alkohol intoleranciájuk, amelynek gyökere genetikai. A belső-ázsiai származás miatt szervezetükben általában kevesebb az aminosav, ami bontaná az alkoholt, így aztán gyorsabban megárt nekik. Ez is növelheti a szomorúságukat, depresszióra hajlamukat, csakúgy, mint a túlzott világosság vagy sötétség. Előbbi május-júniusban válik teljessé, nincs sötét időszak, eltűnik az éj, a másik meg télen van, amikor 10-kor kel fel a nap és már elkezd lebukni 14-15 óra között. Ekkor már az "imiaq" nevű helyi sör vagy a "piteraq" vodka borssal sem segít. Csakúgy nem az esetleges jóllakottság, ami mögött zöldség-gyümölcs ritkán állhat, mert áruk félelmetes, hiszen távoli (sosem friss) importtermékek.
Az igen gazdag, "Illatos kikötő"-t jelentő Hongkongban szinte minden taxiban volt videokamera, amely folyamatosan vette az utat, a haladást. Szerző mint közlekedési büntetőügyekkel is foglalkozó jogász reméli, hogy hamarosan minden márkájú és méretű autóban gyárilag beépítésre kerül. Az is feltűnt neki a taxizás közben, hogy létezik egy lakónegyed, amelynek kínai neve Wan Chai. Ezt jelenti magyarul is: Van csaj!, vagyis ott lehet ismerkedni játékos kedvű uraknak és hölgyeknek, még játékosabb kedvű hölgyekkel és urakkal, például vigyorgó (happy end) lábtalppal jelzett masszázsszalonokban. Ilyen útja még nem volt: Hongkongban
- 368/369 -
egyetlen rendőrt sem látott a négy nap alatt. Túlzás lenne azt állítani, hogy nincsenek kriminális események (az állítólagos Mong Kok triádok központjában), mert éppen 2014 tavaszán feltártak a hatóságok egy profi módon kiépített 40 méteres csempészalagutat a sziget és a szárazföldi Sencsen között. Célja a vámok kijátszása, mivel Hongkong vámmentes terület. Profitábilis lehet a játék, ha ekkora összegű beruházást érdemes volt megkockáztatnia a befektetőknek, a nagyjátékosoknak.
A főleg síiták lakta iszlám köztársaságban, Iránban senki nem fogyaszthat alkoholt, az országba is szigorúan tilos bevinni. Börtönbüntetés is járhat ezért, csakúgy, mint az egyszerű ittasságért. A női hűtlenség és a homoszexuálitás is büntetendő (mindkét nemnél). A szaúditól eltérően itt nincs fejlevágás, az akasztás a legfőbb büntetés. 2013-ban az egész világsajtót bejárta az eset, hogy egy nagy mennyiségű kábítószerrel visszaélő nem halt bele az akasztásba. Úgy tűnik a nemzetközi tiltakozás miatt és/vagy talán az iszlám elvei miatt, ha már Allah sem kívánta a halálát, elmarad az akasztás megismétlése. Ilyet kiszabhatnak még a saria szerint emberölésért, fegyveres rablásért, súlyos nemi bűncselekményekért és iszlámból kikeresztelkedésért is.
A közbiztonságért dolgozó rendőröknek azért van segítségük is; a Khamenei vallási vezető által irányított 125 ezres Forradalmi Gárda mellett létezik a Komitehye Enghelab-e Eslami, vagyis a vallásrendőrség, ami - az arab országokhoz hasonlóan - itt is éberen figyeli az iszlám előírásainak betartását. Például a fejkendő viseletét, a házasságon kívüli kapcsolatokat, az idegen férfivel való tiltott női kapcsolatokat, a házasság előtti illegális testi kapcsolatokat, a nem engedélyezett alkoholfogyasztást stb.
A józan embernek is nagyon kell figyelnie a közlekedésben, amely még nem "westernizálódott". Ezt a tényt bizonyítja a világméretekben kiugró közlekedési balesetek száma is. 2006-ban 28.000 halálos kiemenetelű és 270.000 súlyos sérüléssel járó balesettel "világmásodik" volt Irán, ahol ez a második leggyakoribb halálok. A közlekedési balesetek nagy száma mellett (világelső) kriminogén tényező a virágzó drogkereskedelem és fogyasztás is. A lakosság 2,8%-a, kb. kétmillió személy drogfogyasztó, ám Irán egyúttal szállító és célország is. A drogcsempészek igen leleményesek, például drogfüggő tevéket vesznek igénybe, amelyek szállítmányukkal eljutnak a célállomásra, és haza is találnak emberi segítség, vezetés nélkül. Az elmúlt években összesen 3.300 katona halt meg a drogcsempészek elleni harcban. A becslések szerint az afgán és pakisztáni határszakaszokon az európai ópium 85%-a halad át.
Iráni barangolása során Szerző találkozhatott magyar (azon belül pécsi) szálakkal a múltban és a jelenben egyaránt. Ezek közül Maróthy István orvos, illetve az őt követő orientalista, itt 1862-ben fél évet töltő Vámbéry Ármin emelhető ki. A történészek szerint Luxemburgi Zsigmond, Hunyadi Mátyás és II. Lajos is levelezett perzsákkal az akkori közös ellenség, a török ellen szövetkezve. Kőrösi Csoma Sándor is baktatott errefelé, csakúgy, mint Stein Aurél. Két nagy tudású adományozóról is tudunk, akik szintén gyűjtöttek perzsa-fárszi emlékeket, dokumentumokat, iratokat; Kégl Sándor öt nyelven beszélő tudós 1889-ben a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta könyvtárát, míg Mátyás Flórián szintén a XIX. sz. végén a pécsi egyetemnek adományozta gazdag - perzsa műveket is tartalmazó - gyűjteményét. Ám nem csak Pécsnek, más városnak, így Jászberénynek is van kapcsolata Iránnal, azon belül Yazd városával. Meg is tekintethető a 2010-ben felállított testvérvárosi emlékmű, amelynek oszlopán Lehel kürtje is látható a magyar város címere alatt.
A szunnita többségű, oryx jelképű Katarban olyannyira dübörög az iszlamizmus is, hogy az idelátogatónak - a napi ötszöri müezzin hangokon és az ötcsillagos szállodákon kívüli totális alkoholmentességen túlmenően - igencsak figyelnie kell ruházatára és nyilvános viselkedésére is. Általában a köztereken és a magánszférában is "rend" van. Itt is inkább a sok közlekedési baleset a jellemző. A jogsértések körében az ittas vezetésnél a zéró tolerancia elve érvényesül. Őrizetbe vétel, letartóztatás, majd súlyos pénzbüntetés vagy végrehajtandó szabadságvesztés is várhat a tettesre. Sőt létezik a deportálás szankciója is. A droggal kapcsolatos visszaélések is súlyosnak minősülnek, általában a tartása is kemény bűncselekmény, melynek következménye végrehajtandó szabadságvesztés. A dohányzás nem crimen, de tiltott az állami hivatalokban és egyes plázákban. A dzsippel közlekedő rendőrök készségesek, általában beszélnek mindkét hivatalos nyelven, arabul és angolul is.
Az óriási, végeláthatatlan sztyeppék birodalmában, Kazahsztánban a korábbi Semipalatinsk, jelenlegi nevén Semey környékén 1949-89 között 460 nukleáris bombakísérletet végzett a Szovjetunió. Az első szovjet atombombát, "Első Villámlás" kódnéven is itt robbantották fel 1949 augusztus 29-én. 1989-ben széleskörű tiltakozás bontakozott ki a lakosság körében a nukleáris robbantásos tesztek ellen. Ennek hatására a volt pártfőtitkárból lett új köztársasági elnök, Nazarbajev betiltotta a további robbantásokat. Azóta nem volt ilyen, ám a korábbiak hatása ma is él. Napjainkban is születnek végtaghiányos, immunhiányos gyerekek és a rákbetegségek száma is magas. Még mindig Kazahsztán a világ egyik legnagyobb uránkitermelője, feltehetően ez is szerepet játszhatott a robbantások helyében, a végtelen, üres sztyeppéken túlmenően.
A legfőbb kíváncsiskodók engedéllyel ellátogathatnak az Oroszország által 2050-ig bérelt Bajkonur
- 369/370 -
(Bajkongir) űrbázisra is. Nem biztos, hogy sokáig tehetik, mert felváltják a helyet egy orosszal, ugyanis az Amur mellett, közel a kínai határhoz Putyin elnök 2007 november 6-án új űrbázis alapjait helyezte el, ahonnan 2016-ban tervezik az első indítást.
A hivatalos kazah adatok 100-130 nemzetiségről (korábbi törzsekről) szólnak a megaországon belül. Köztük ukránok, németek, üzbégek, koreaiak, lengyelek és - errefelé nem meglepetésként - madjar (magjar) törzsek fordulnak elő. A források szerint Nemes Sándor humánbiológus-antropológus 2007-ben több ezer kazah (és üzbég) személyi mintát vett és genetikai azonosságot talált a Kárpát-medencei magyar mintákkal. A rokoni szálat, a kutató eredményeit, egy 2008-ban felállított nemzetközi szakértői bizottság is megerősítette. A kutatások szerint a kipcsakok vándorló utódai a kunok, akik szép számban telepedtek le Karcag környékén is.
A Belső-Ázsiában elterülő "hegyes", szép lovakkal teli köztársaságban, Kirgizisztánban - a szaúd-arábiai világkonferencián megismert rendőr kolléga segítségével Szerző eljutott - a kirgiz rendőrképzés központi "fellegvárvárába", ahol a hatalmas, zöld tányérsapkás rendőrkadétokat képezik a kemény szolgálati feladatokra. A "rendőrtiszti főiskola" szintén szocialista érában (1991 előtt) épült blokkja igen szerény külsőt mutatott és belül is inkább egy átalakított fogdaépület benyomását keltette az apró ajtókkal, amelyek mögött végtelen egyszerű és kicsi, zsúfolt szobák húzódnak meg. A tantermek, nyomozási bemutató helyiségek, helyszíni szemle szimulációs szobák, fegyverkiállítások már nagyobbak és világosabbak, csakúgy, mint az orosz nyelvű kriminalisztikai irodalomban igen gazdag könyvtár.
Érdekes volt az (egyébként orosz ajkú) parancsnokhelyettes irodája is, amelyben mintegy időutazás részeként ismét láthatott piros és zöld színű telefonokat tárcsák nélkül. Vagyis azokon csak a telefon tulajdonosa hívható, nyilván más és más színen. Így biztosan tudja a felvevő, ki van a vonal másik végén. Egyéb hívásaira volt egy fekete telefonja is az asztalon, amely a jelent jelképezte, akár a síkképernyős tévé, amely a beszélgetésük alatt is szolgáltatta orosz nyelven az aktuális híreket, alkalmanként például zavargásokról, belső feszültségekről, ahol a rendőri erőknek bőven van nem könnyű beavatkozási feladatuk.
A sajtóhíradások szerint - sajnálatos módon - a kábítószer is áramlik az országba és azon túlra. A szomszédos Afganisztánból jól szervezett (lovas) csempészbandák juttatják be és át az országon a drogot Oroszorországba, Ukrajnába. Mindebből a turista nem érez semmit, mint ahogyan a közbiztonság is alapvetően szilárd. Az utcák, terek, városok békések, semmilyen nyugtalanító eseményt nem észlelhető a közlekedési incidenseken kívül. A kirgizek barátságosak, segítőkészek, szerények és vendégszeretők. Melegszívű, mosolygós emberek, akikkel bárhol, bármikor lehet beszélgetni, akikhez bármikor lehet segítségért, jó szóért fordulni, akik még ráadásul a magyar (Vengrija) testvéreket is kedvelik.
A legfőképpen Napóleonról híres Korzikában a fekete fej fehér fejpánttal a szabadság szimbóluma. Honnan is ered ez a fekete fej? Még a rabszolgatartó, szaracén hatalmi időkre nyúlik vissza a történet. A szerencsétlen fekete emberek árverésein, alkalmanként kivégzésein kendővel bekötötték a szemüket, így licitálhattak, lőhettek rájuk jövendő gazdáik, illetve gyilkosaik, akik feltehetően nem akartak a szemükbe nézni, kényelmesebb volt nem "szembesülni" tettük szenvedő alanyaival. A büntető eljárási-kriminalisztikai szembesítésről szóló kutatása során Szerző talált olyan barbár hódítókat, akik az elfoglalt kastélyokban levő festmények emberalakjainak szemét fegyverükkel kiszúrták, ott brutálisan átszakították a vásznakat. Nem bírták a tekintetüket, valószínű hasonló okokból, mint a rabszolgatartók. Ám a korzikai fekete fejen a kendő a homlokon van, érződik, hogy feljebb húzták. 1762-ben Pasquale Paolini választotta az új, szabad nemzet jelképének ezt a homlokra tolt fehér kendőt. Olyan erőssé vált ez a nemzeti függetlenségi szimbólum, hogy még templomok fafaragásaiban is megjelenik. Ez a szabadságvágy fűti a korzikaiakat már évszázadokon át. Soha nem akartak járomban élni, meghirdették a XX. században is a két autonómia jelszavukat: Terra corsa a is corsi - Korzika a korzikaiaké! és "I Francesi fora" - ki a franciákkal! A merényletek a 80-90-es években elriasztották a turistákat, ezáltal a sziget zárkózottsága, befelé fordulása, egyúttal természeti érintetlensége fennmaradt.
A vallási-kulturális feszültségekben nem szűkölködő Kuvaitban az angolul általában jól beszélő vendégmunkások lazításként iszogatnak. Pontosabban iszogatnának, csakhogy - lévén erősen muzulmán vallású ország - nem lehet kapni alkoholt. Súlyosan büntetik az ittas vezetést is, ha balesetet okoz az egyébként jobboldalon közlekedő sofőr. Még egy jó tanács: ne fényképezzen senki nőt -főleg ne fekete abayasban levőt. Az éttermekben is csak legfeljebb alkoholmentes sörrel olthatják szomjukat a betérők. Akkor mi a megoldás? A leleményes, kb. 200-300 főt számláló magyar vendégmunkás csapat - főleg mérnök, tanár, orvos - bort készít. Logikus a kérdés: miből? Hát szőlőléből - volt a természetesnek tűnő válasz. Ám az a gyümölcs a sivatagban nem terem meg, még mindig rejtély volt az érdeklődők számára a táskájukból előhalászott vörösbor eredete. (A határon is elveszik, nem érdemes megkockáztatni a behozatalát. Éppen úgy, mint a Maldív-szigeteken sem.) Amikor a vizitelő megkóstolta a dugibort, már tudta a tit-
- 370/371 -
kot. A szőlőlét a helyi közértben vették meg nagy mennyiségben, és abból az otthonról hozott borélesztővel konyhájukban, nagy vájdlingokban készítettek, "erjesztették" az alkoholos borocskát. Nem volt villányi, ám néhány nap után Szerző már turistaként is kezdte értékelni.
Libanon robbanékony közlekedésű fővárosában, Bejrútban sajnos egyéb robbanások, pontosabban robbantások is voltak, mégpedig 1975 és 1990 között, a 150.000 civil áldozatot követelő (keresztény-iszlamista alapkonfliktusú) polgárháború alatt. Ezért a turisták óvatosak még napjainkban is, amihez hozzájárulnak a térség általános feszültségei, a Hezbollahhal és a déli szomszéddal, Izraellel kapcsolatos hírek is. A pusztítások előtt még a Közel-Kelet Svájcaként emlegetett, három magyar megyényi országban (10.500 négyzetkilométeren) így is kb. hatmillió belépőt üdvözölnek évente. Javarészük Bejrútba érkezik, de a történelmi értékek miatt vidékre is ellátogatnak.
Az 1880 óta már fővárosként működő Bejrút azért is izgalmas, mert már az ókorban ismerték Berytus néven. Az i. e. I. században római kolóniaként működött, amelyben például a birodalom leghíresebb jogi iskolája is székelt. Sajnos több katasztrófa is sújtotta a következő századokban: földrengés, árvíz és tűzvész. 551-ben ezek a katasztrófák véget is vetettek Berytus dicsőségének. Egy évszázaddal később arab iszlám seregek foglalták el, 1110-ben pedig keresztes lovagok kezére került. 1291-től a mamelukok birtokolták, 1516-tól az első világháború végéig, négyszáz éven keresztül az ottomán-törökök. Ezt követte a francia gyarmatosítás időszaka, amely egészen 1943 novemberéig, függetlensége kinyilvánításáig tartott.
A Kánaánból indultak kb. 3.500 évvel ezelőtt azok a hajósok is nyugat felé, akik később föníciai települések egész sorát hozták létre a spanyol Atlanti-partokon és Észak-Afrikában. Megalapították például Cadizt, Carthagót. Magukkal vitték saját, a világon első ABC-s írásukat is, aminek újdonsága a hangok betűjele volt (fonetikus írás), és amely i. e. 800 körüli görög átvétellel terjedt el egész Európában. A hajózás és az új központok révén felvirágoztatták a tengeri kereskedelmet, köztük például a bíborfestékét. Ezt a murex-kagylóból nyerték ki, amely később a császári és királyi méltóság és gazdagság szimbóluma lett. (Lásd például Bíborban született Konstantin császár.) Másik híres termékének az üveg bizonyult, amit az akkori világban sokhelyütt ismertek. Találunk a városban még i. e. I. századi föníciai temetőt, majd az I. században érkezett rómaiaktól diadalívet, vízvezetékrendszert (aquaductot) és az antik világ legnagyobb, 22.000 ülőhelyes lóversenypályáját (hyppodromot) is. Nem kell mondani ezek után, hogy Tyrus is az Unesco világörökség része, pontosan 1979 óta.
Mauritius, sokarcú, afrikai sziget, jelképévé vált az értelmetlenül, ember által kipusztított állatoknak, köztük a dodónak. Nem a szépségével és ízével érte el a kétes hírnevet, egyúttal a kipusztítását, sokkal inkább a genetikai mixével. Kacsa és liba természetben lezajlott egybekeléséből jött létre. Így aztán szerencsétlenségére repülni sem tudott a fél libányi méretű, kb. 20-25 kilogrammos, két lábon totyogó madár. A vesztét pedig az okozta, hogy a holland hajósok gyorsan felfedezték könnyű préda jellegét és vitték hosszú útjaikra a hajófedélzetre. A folyamatos - bár nem túl ízletes - húsellátásukat biztosította csakúgy, mint a szintén elrepülni nem tudó teknősök. Mindkettőt sikerült kb. 60 röpke esztendő alatt kiirtani a sziget élővilágából.
Szerzőnek már Szaúd-Arábiában, a szakmai világkonferencián szimpatikus volt a Mongóliából jött küldöttség. Ott találkozott a "rendőregyetem" (Law Enforcement University) vezetőjével, aki éppen egy Chingis volt (egy g-vel). Amikor megemlítette, hogy hallott már egy Chinggisről (két g-vel) a történelemben, (akit mi Dzsinkisznek mondunk) mosolyogva hozzátette ő is, egyébként "minden Chinggist ismerünk". Huncut mosolya közben eltűnt a szeme, mint általában a mongol férfiaknak, akik zömök, masszív testtel, kerek fejformával bírnak és szerencsére barátságosak. Csakúgy, mint a nők, akik között szép számmal találunk karcsú alkatú, egzotikus szépségű, barna mandulaszemmel villanókat. Segítőkészségük figyelemre méltó, mindkét nemre lehet számítani az életben. Örült Szerző, hogy közelebbről megismerkedhetett többükkel, így például még Budapesten a készséges és rugalmas konzullal, továbbá a jó humorú Egi hölggyel, aki az egyetemi elnök jobb kezeként mindenben segítette - Herke Csongor és Szilovics Csaba kollégákkal közös - szakmai programjait. Valamint a kis fekete bajuszos Battsolomonnal (röviden Battsóval), aki öt éven keresztül, kitartó pécsi joghallgatóként tanulta nyelvünket és jogrendszerünket. Jelenleg ulánbátori jogászként dolgozik és PhD kurzusra is jár.
A mongolok nem is igazán kedvelik a vizet, kevesen tudnak úszni, és nem szeretik a halételeket sem. Sokkal inkább a marhát, birkát, kecskét, csirkét, amit önmagában vagy tésztába bújtatva készítenek el. Az étel-ital mellé dukál még a tubákos szelence körbeadása is. Meg kell szagolni, (illatozni) majd visszazárni a tetejét és a szomszédnak "békével" köszönéssel továbbadni. Lehetőleg jobb kézzel (vagy két kézzel) kell átadni és átvenni, mint az ajándékokat.
Nepálban a buddhistáknál előforduló többférjűség unikum a világban. Máshol a többnejűség dívik, itt előfordul, hogy egy nőnek négy-öt férje van. Legfőképpen gazdasági megfontolásból. Ha egyikük kiesik, azért marad még eltartója a nőnek. Utánpótlás persze van bőven, mivel még mindig
- 371/372 -
három-öt gyermek születik egy-egy falusi családban. A kínai politikai viszonyok miatt sok-sok tibeti keres itt menedéket, illetve innen próbál eljutni Nyugat-Európába, az USA-ba vagy Ausztráliába. Érdekesség még, hogy - főleg a hegyi közösségekben - a férj eltávozása után az özvegy minden vagyonát elkobozzák és kitagadják a családból. Régebben ezek után a szati-t választotta, vagyis az önkéntes tűzhalált, amely a források szerint nem is volt mindig annyira önkéntes. Kivételes a hegyi sherpák élete, mert szabadon élhetnek szexuális életet a házasság előtt is, sőt több férfit is kipróbálhatnak. Ha a leány terhes lesz, és ismert a megtermékenyítő apa, annak kártérítést kell fizetnie a leány családjának, mivel ő kiesik a munkából.
Ománban, az igen gazdag állatvilágú, hegyekkel is borított közel-keleti országban - ahol Szerző Visegrády Antal és Gál István kollégákkal utazgatott együtt - még napjainkban is fedeznek fel új állatfajokat. Sajtóhíradások szerint a holland Magnus Robb ornitológus 2013 őszén ritka bagolyfajra bukkant az északi hegység egyik völgyében, Monán környékén. Sikerült is lefényképeznie, majd befognia néhány példányt. Érdekes (kriminalisztikai) kérdés: miből veszi észre egy ornitológus, hogy újat lát, úgy is kérdezhető: mi a gyanúok? Hát, kedves Olvasó az állat hangja. Valójában ez is kriminalisztikai metódus, mivel hangfelismerést végez, ahogyan az erdőn, hegyen jár és új hangot hall az egyébként igen kifinomult hallású, a madárhangokat (azon belül az egyes bagolyhangokat) jól ismerő specialista megfog egy példányt, majd újabb kriminalisztikai fordulatként, a bizonyosság elérése érdekében, a tökéletes azonosításért (mint a kriminalisztika fókusza, örök célja) DNS vizsgálatot végez a madármintából (például madártollból). Úgy hírlik az "Ománi bagoly" nevet akarja neki adni, tisztelgésül az ország lakói előtt.
A könnycsepp alakú, Indiai-óceánban "úszó" Sri Lankában manapság rend és béke van. A rendőrök, hivatásos katonák (nincsenek sorozottak) és angolszász rendszerű igazságszolgáltatás által felügyelt közbiztonság kiegyensúlyozott. A közlekedésről azonban ez nem mondható el. Naponta sajnálatos módon - a khaki barna ruhában levő rendőrök orra előtt - tíz ember hal meg és számtalan sérültet szállítanak a jól felszerelt kórházakba a szirénázó fehér mentők - az ütközési balesetek következtében. A biztonságos közlekedést alkalmanként nehezíti, sőt lehetetlenné is teszi a kiáradó folyók okozta árvíz; elmossa az utakat, járhatatlanná teszi még a főutakat is. A turistákat különösen tisztelik a helyieket alkalmanként fosztogató tolvajok, rablók.
Szaúd-Arábia (Al-Mamlaka al-'Arabiya as-Sa'udiya) fővárosában, Rijádban tartotta második világkongresszusát az International Association of Police Academies, amelyen Szerző is részt vett, és sikeres előadást tartott. Mint nem tag, vagyis külső résztvevő jelölt, nyomban meg is pályázott (konkrét angol nyelvű tanulmánnyal, prezentációs tervezettel, CV-vel) egy előadói státuszt, amelyet a szervezet, illetve a konferencia tudományos tanácsa el is fogadott, és megküldte az ún. government vízumszámot a szaúdi magyar nagykövetségre. Erre nagy szükség volt (szinte conditio sine qua non) a belépéshez, mivel csak úgy egyszerűen turistaként nem lehet betoppanni a Királyságba.
A szaúdi rendőr-akadémia (King Fahd Security College) által szervezett nagyszabású eseményen Afrika, Ázsia (Közel-Kelet), Dél-Amerika, Európa 45 országának 170 képviselője jelent meg. Egyébként a helyszínen újabb 8 ország csatlakozott a dinamikusan működő és fejlődő szervezethez. Mint kiderült hazánkat (a magyar óriás- és asztali kiszászlót) egyedül Fenyvesi Csaba képviselte. Előadhatta a "Road to an academic scientific level degree (Methodological-recommandations to police Ph.D.-researchers)" című előadását, amelynek külön érdekessége volt, hogy összesen egyetlen egyszer fordult elő technikai probléma a négynapos konferencián. Az övé alatt! Elment az áram, ám rendes magyar virtusként tovább folytatta mondandóját, immár harsányabban (hangosítás nélkül az óriás teremben) a teljes sötétségben is. Megemlítette, hogy ez nem zavarja, mert a résztvevők éles elméje világítja be a termet és nem a lámpák. Nos, aki tudott angolul az külön tapssal (és nevetéssel) honorálta megjegyzését, aki pedig nem az várta a szinkron tolmácsgép áramkörének helyreállítását, ami kb. három perc után be is következett. Utána az összes küldött tudta, hogy ki volt a magyar előadó, mert a "blindspeech" (vakbeszéd) megtette a hatását.
A konferencia tartalmi részéről szólva elmondható, hogy a magas szakmai és szociális színvonalú, fegyelmezett, mégis oldott légkörű, feszültségmentes tanácskozás két napon át reggeltől estig tartott. Szerző tapasztalataiból megtudjuk, hogy a szigorúan betartandó vallási szabályok ma is élnek a szaúdi társadalomban. Olyannyira, hogy külön vallási rendőrséget, a Mutawwa-t hozták létre. Hivatalosan a "Committee for the Propagation of Virtue and the Prevention of Vice" nevet kapta. Mondható, hogy hírhedt reputációt szerzett magának. Képviselői általában önállóan felügyelik a vallási rendet, alkalmanként azonban rendőrökkel együtt, leginkább a szent városok környékén.
A saria alapján hihetetlen keményen büntetik az alkohollal, droggal, pornográfiával, emberélettel, iszlám hit megtagadásával kapcsolatos bűncselekményeket. E körben halálbüntetést is kiszabhatnak, nyilvános lefejezés lehet a szankció. Létezik a korbácsolás és súlyos vagyon elleni bűncselekmények esetében a szintén nyilvános karlevágás is. Az asszonyi hűtlenségért nyilvános halálra kövezés jár-
- 372/373 -
hat. Pénzbüntetést, szélsőséges (például balesetes) esetben végrehajtandó szabadságvesztést von maga után, ha egy nő vezet. Tudniillik - sokak által már nyíltan, napilapban is vitatottan - a hölgyek nem kaphatnak jogosítványt ebben az országban. A nők helyzete egyébként is több szempontból más, mint az európai értékrendben. A nők és férfiak külön napon járhatnak az állatkertbe is látogatóként, és külön nap van a családok részére, amikor a gyermekek is megjelenhetnek. Tilos a dohányzás, evés és ivás köztereken, közintézményekben, őrizetbe vétel is követheti a jogsértést. Veszélyes lehet a közlekedés is az utakon, mivel itt a záróvonal sajnos nem olyan szent, mint az alkoholtilalom. A főutakon tevék is előfordulnak, akár éjjel is.
Szerző még láthatta Szíriában az azóta már lerombolt, UNESCO által (hiába) védett emlékhelyet, Palmyrát. A "sivatag királynőjének" becézett, a szegényes Tadmor település melletti romvárost, amelyet (latinul) a datolyapálmáról neveztek el 2000 évvel ezelőtt. Baal istenének emeltek templomot az I. e. 44-ben, amelynek oszlopait még megcsodálhatta, csakúgy, mint a már akkor is aktív, karaván útkereszteződésben virágzó kereskedő város agóráját, citadelláját, fürdőit, amphiteátrumát, nekropoliszát, toronysírjait, sír-kamráit-katakombáit, gyógyforrásait, múzeumát, Diocletianus táborhelyét, Nabu templomát, diadalkapuját, kolonnád oszlopsorát, főutcáját, a cardo maximust, ahogy a rómaiak nevezték. Külön figyelmet érdemel a palmyrai írás, mivel a nyelvtudósok szerint a palmyrai beszédnyelv az arámi nyelv utolsó dialektusa, amely az ún. birodalmi arámi nyelv volt. Az írott és beszélt arámi nyelvet ezer éven keresztül használták a Közel-Keleten egészen az iszlám megjelenéséig, az arabok iszlám hitre téréséig.
A világ harminc legszegényebb országa között nyilvántartott Tadzsikisztánban a keresetek nagyon szerények. Egy általános iskolai tanár 20-40 ezer, egy posztos rendőr 10-20 ezer forintnyi somonit keres. Szinte azonnal felismerhető a számokból a tadzsik közélet egyik legnagyobb problémája; a mindent átható korrupció. A dusanbei Stratégiai Kutatások Központja egy ENSZ fejlesztési program keretében felmérést végzett, amelynek megállapítása szerint 2010-ben az ügyek 84%-ában észleltek korrupciós visszaéléséket, 2006-ban ez a mutató még csak 60%-on állt.
A táblákkal nem korlátozott őrült közlekedési tempó mellett az utak katasztrofális állapota is hozzájárul a végzetes csapásokhoz. Nem ritka a 20-30 kilométeres óránkénti haladás, pontosabban rázkódás. Sok helyen csak a négykerékhajtásos dzsipek tudnak eljárni, az öreg szovjet autók (Moszkvicsok, Volgák) szenvednek.
Egyes elemzők szerint az ország legfőbb exportcikke a kábítószer. Az ősi Selyemút nyomán ma inkább "Drogút"-ról beszélnek, mivel az 1.300 kilométeren határos Afganisztánból származó kábítószert az országon keresztül csempészik nyugatra. A hegyvidéki átjárók és a nem hatékony, korrupt államgépezet (az ellenzék szerint maga a legfőbb állami vezetés is támogató módon profitál belőle) segíti a kereskedelem zavartalanságát. Hogy pontosan hova vándorol, és mi lesz a sorsa a profitnak, a nép nem igazán tudja, fejlődési momentumokat alig lát a 143.100 négyzetkilométernyi területen. Talán az emlékmű cserékre fordították a jelentős részét, mivel a korábbi Lenin (Marx és Engels) szobrok helyébe mindenhol a IX-X. századi szamadina törzsből származó, államalapító emír, Ismail Somoni, a tadzsikok atyja vagy a neves X. században alkotó perzsa költő, Abu Abdullah Jafar Ibn Mohammad Rudaki alakja került.
Ahogy a fél évet is Tajvanon töltő, történelemben is jártas, érdi világjáró földrajztudós, Kubassek János is megfogalmazta Szerzőnek személyes találkozásukkor az érdi földrajzi múzeumban, valamint remek könyvében, ami ajánlható minden Tajvan iránt érdeklődőnek (Tájfunok Tajvan földjén. Panoráma, Budapest 2003): Tajvan dicséretes a három társadalmi alappillér építésében, nevezetesen az egészségügy, az oktatás és a közbiztonság terén. Mindegyik példaértékű. Az alapvetően magas oktatási színvonalnak köszönhető a kistigris ugrása, hiszen ásványkincsekben szerény országként jelentős szellemi élőmunkával, például számítógépgyártással alapozta meg a gazdasági prosperitást.
A kétnyelvű (kínai-angol) oktatás mellett az egészségügyi ellátás is kiemelkedő színvonalú, csakúgy, mint a közbiztonság. Nyugodtan járnak-kelnek az emberek, férfiak és nők (kínai eredetű hakkák és nem hakkák) akár éjszaka is. Rend és fegyelem van (az egyébként szigorú büntetéseket, köztük (tarkólövéses) halálbüntetést is kilátásba helyező jogrendben) az utakon, utcákon, tömegközlekedési eszközökön, és úgy tűnik a fejekben is. Ez alól egyetlen kivételt látott Szerző, amely már nem volt újdonság számára, mert sajnálatos módon Japánban is feltűntek ilyen rózsaszínű metró kocsik. Itt csak szerencsére éjszaka működnek, kifejezetten nők részére, hogy elkerüljék, megelőzzék egyes férfiak megtévesztő, tapintatlan mozdulatait. Ha mégis ilyen történne, a buszokon elhelyeztek sípokat, a sértett nők megfújhatják, és a sofőrnek kötelessége intézkedni, kihívnia azonnal a fekete-fehér autós rendőrséget.
Türkmenisztánban a változatos ruhaviselet, a tarka népviselet ragadta meg a nyitott szemmel járó Szerzőt. A szombat délelőtt is bejáró általános iskolás lányok zöld hosszú ruhában, a középiskolások bordóban, az anyukák meg a szivárvány minden színében pompáznak az utcákon. Elképzelhető mi lehet a sátoros ünnepeken! A leányok két hosszú copfba kötik hajukat, az asszonyok pedig a konty részen
- 373/374 -
felpolcolt (kidomborított) élénk színű fejkendőt viselnek. Nincs ilyen hajviselet máshol a világon. Az egész utca élő folklór a nap minden órájában. Ehhez képest a tanulófiúk "színtelenek", mindig fekete nadrágban, nyakkendőben, bőrcipőben és fehér hosszú-ujjú ingben járnak akár iskolába (általános és középbe, az egyetemeken már nincs előírás), akár színházba, operába, balettre, moziba. Fejük búbjától egy kicsit hátra csusszantva az elmaradhatatlan kis kerek, szerényen mintás sapka, a tahia. Patikatisztaság van az egész városban. Egyetlen csikk, szemét, műanyag zacskó nem bukkant fel a három-három sávos sugárutakon. Az autók is fénylenek, a piszkos autót egyébként büntetik is. (35-40 Manat, kb. 3.5004.000 forint a büntetése a lusta vezetőnek.) A rend őrei pedig éberen figyelnek. Legalább annyi van belőlük, mint márványból és szökőkútból. A tömegközlekedés szerény színvonala miatt egymást segítik az emberek a magán kocsikkal, quasi taxiként való szállítgatásokkal, alkalmanként néhány manatot fizetve érte. A rendőröket fotózni nem szabad, csakúgy nem, mint az elnöki palotát, repteret, katonai objektumokat. Hajléktalant, drogost nem látni.
Üzbegisztánban izgalmas körülmények között találtak rá arra a történelmi tényre, hogy a rajongva tisztelt Timur Lenk sánta volt. Ez ugyanis csak le gendaként terjengett hétszáz éven keresztül, és akit ez a legenda szintén izgatott, az a generalisszimusz, Sztálin volt. Az akkor még csak 34 éves, bár már neves antropológust, Mihail Geraszimovot bízta meg, hogy kutassa fel Timur sírját, testét és azonosítsa, ellenőrizze a mendemondákat. A lincshangulat ellenére, a vezetői utasításnak ellenállni nem akaró és nem is tudó Geraszimov feltárta a sírt, kinyitotta a koporsót, amelyben egy sérült lábú és kezű, vöröses szőrzetű embermaradványt talált. S lám a szellemnek igaza lett, két nap múlva Németország megtámadta a Szovjetuniót, a Barbarossa (rőtszakállú, mondhatjuk vörös szakáll) hadjárat keretében.
Az utazási ízelítők után zárógondolatként megjegyzem, hogy a közel háromszáz szakmai kötettel, monográfiával, tankönyvvel, tanulmánnyal, szerkesztéssel bíró, a JURA-ban is rendszeresen publikáló Szerzőnek évek óta népes olvasótábora van. Egyéni hangvétel, finom humor, gördülékeny olvasmányosság jellemzi útleírásait, amelyeket alkalmanként rejtélyek, egzotikumok öveznek. Az élénk, személyes jellegű emlékezéseket a kötethez csatolt DVD-n található négyezer helyszíni fotó is színesebbé teszi a már ott járt, esetleg oda készülő vagy egyszerűen csak érdeklődő olvasó számára is. ■
JEGYZETEK
* Kódex Kiadó, Pécs 2015. 390 o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző professor emeritus, PTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszék.
Visszaugrás
