Petrik János mindig tiszteletre méltó egyéniség volt. Ennek mentén élt és - manírok, valamint bármilyen megjátszás nélkül - ennek megfelelően viselkedett. Nem volt olyan élethelyzet, amelyben saját mércéjétől eltért volna. Éppen ebből fakadt - teljes természetességgel -, hogy akik ismerték és becsülték, azok csak Petrik Jancsiként emlegették őt. Jancsi még ahhoz a közigazgatást és közjót szolgáló generációhoz tartozott, amikor arra még jellemző volt, hogy:
- az újat teremtő gyakorlat és a szakma méltó partnere volt a tudománynak;
- a tisztviselő számára tényleg a szolgálat volt az első, amelyet a társadalom részéről respektáltak és elismertek;
- a közigazgatásnak volt ethosza;
- a szakemberek felelősen tudták és gyakorolták annak felemelő professzióját, amelyben: emberi sorsokról dönteni mindig a lehető legkisebb rossz okozásának művészete;
- a tisztviselő akár még nemet is tudott és mert mondani a politikumnak.
Közel másfél évtizedet elérő korkülönbségünk ellenére ebben nőttünk fel és ennek mentén szocializálódtunk. Nem jártunk össze, de túlzás nélkül mondható: mindig félszavakból is értettük egymást. Találkozásaink és gyümölcsöző együttműködésünk közös metszéspontjai sorából a teljesség igénye nélkül az alábbiakat szeretném kiemelni:
Első találkozásunk Jánossal az 1980-as évek közepére esik. Budapest Főváros XX. kerületének (Pestszenterzsébet) vb-titkáraként - az egymástól tanulunk jegyében - mindent tudni akartunk az országban fellelhető és megvalósított jó gyakorlatokról, hiszen már akkor is fontos volt egy napjainkban egyre ritkábban alkalmazott felismerés: Csak semmi világmegváltás, mivel a közigazgatás működésének lényege az egymásra épülő szakmai folytonosság és mindig fontos figyelemmel lenni arra, amit elődjeink létrehoztak és megalkottak. S mindezért részünkről őket mindig is joggal megilleti az elismerő köszönet.
Ennek jegyében jutottam el Balassagyarmatra, ahol dr. Petrik János mesteri vezénylete alatt 1984-től komoly és rendkívül figyelemre méltó ügyfélszolgálati és ügyfélfogadási szisztéma került kialakításra és megvalósításra, amely nem csak papíron működött, miként azt sajnálattal és gyakran tapasztaljuk.
E város vb-titkáraként mindenféle formalitás mellőzése nélkül azonnal baráti szívélyességgel fogadott és nyomban olyan szakmázásba kezdtünk, hogy azt nem is nagyon akartuk abbahagyni. Kevesen tudják, de az ügyek azonnali, vagy egy menetben történő - Budapest XX. kerületi tanácsi modellje szerinti - intézése ekkor alapozódott meg és lett később (az okmányirodák jogelődjeként és előfutáraként) a napi gyakorlat szerves része, amelyet közel száz ügyben már akkor eredményesen alkalmaztunk. Mindezt annak a bizonyos önindigós nyomtatványnak és blankettának is lehet köszönni, amelyet a gyarmatiak korábban bevezettek. Ezeken az iratokon méltán foglalt helyet Balassagyarmat városának fejléce. Ma is jól emlékszem, hogy az akkori első beszélgetésünk az indító kézfogáskor még Petrik úrral indult, de a búcsúzáskor már Jancsival zárult. Ez számomra ma is egy rendkívül emlékezetes és értékes találkozás. S mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs ott az a Petrik, aki már akkor is barátként köszönt el tőlem.
Második találkozónk keretében a rendszerváltáskori kormányzati igazgatás már mindkettőnket Budapesten talált. Ez időben már Jancsi is felelősségteljes beosztásban látta el közfeladatait. Persze könnyű volt nekünk, hiszen akkor még történtek sajátos üzemi balesetek, jelesül: a helyi közigazgatásból talán nem érdemtelenül ki- és beemeltek szakembereket a központi igazgatásba. Úgy gondolták, hogy talán nem lehet hátrány, ha valaki a mikróban szerzett lokális tapasztalatai alapján lát a pályán és azt alkalmazza a makróban. Így került sor egy nagyon sikeres és máig emlékezetes országos közigazgatási deregulációs program megvalósítására. Jancsi ebben szintén biztos támasz és kiváló ötletadó volt. Részéről ennek fedezetét az adta, hogy szenvedélyesen szerette és ismerte azt a jogszabálydzsungelt, amely rátelepedett a helyi igazgatásra. Nem beszélve az állampolgárok mindennapjait korlátozó és megkeserítő indokolatlan szabályozás bürokratikus anomáliáiról.
A harmadik találkozás azon közös külföldi tanulmányutak egyikéhez kapcsolódik, amikor nyitott és felfedező kíváncsisággal, közösen csodálkoztunk rá az előttünk járókra. Bárhol
- 39/40 -
jártunk és bármerre megfordultunk, nyomban előjött belőle vérbeli közigazgatás-szervezési énje. Fáradhatatlanul azt kereste és kutatta, hogy miként lehet - a máshol már bevált - egy-egy jó megoldást alkotóan és fenntarthatóan itthon, a gyakorlatban meghonosítani és adaptálni.
Ennek eredményével az általa irányított hivatalban néhány hónap múlva - nem kis meglepetésre - a rendszer szakmai felügyelőjeként már volt is módom találkozni. Így nem tekinthető véletlennek az, hogy szervezete folyamatosan ott volt a legjobbak és a leginnovatívabbak között.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
