A túlzott mértékű kötbér mérséklésének lehetőségét a Ptk. 6:188. § rendelkezése biztosítja. A mérséklés a jogi helyzet sajátosságából fakadóan általában alperes védekezésében ölt testet. A felperes által elővezetett mérséklési igényt a gyakorlat ettől eltérően, megállapításra szóló keresetként kezeli. A tanulmány ezt a kérdést igyekszik körüljárni.
The possibility of reducing excessive contractual penalties is declared by the Section 6:188 of the Civil Code. Because of the nature of the legal institution, the request for reduction is usually taken by the defendant as a defense. On the contrary, legal practice treats the plaintiff's claim for reduction as a declaratory action. The article strives to delve deep into this issue.
E rövid tanulmány apropóját a BDT2025. 4948. számon publikált jogeset, közelebbről annak döntvényfeje szolgáltatta. Azzal kezdem (rossz szokás), hogy a címben - a döntvényfejben (fejrészben) hiba van. Ezt a fordulatot Beck Salamontól és Bíró Györgytől kölcsönöztem. Beck kezdte így egyik tanulmányát.[1] Néhai kedves professzorom, Bíró György pedig majd minden esetben így nyitotta a mondandóját, amikor doktori disszertációt, tudományos diákköri dolgozatot vagy bármi mást értékelt, aminek a szerzője címet adott. A címnek ugyanis - miként jelen esetben a döntvényfejnek - nagyon fontos szerepe van: előzetesen tájékoztat a fő mondanivalóról. Felkelti a figyelmet, de nem ritkán már jó előre állást is foglal bizonyos kérdések felől, melyeket a szerző utóbb kíván részleteiben megvilágítani. Hangulatot fest, kíváncsiságot is kelt egyúttal. Egy jó címen sok múlhat: megragad(hat)ja vagy elijesztheti az olvasót.
Hasonlóképpen áll a helyzet a Bírósági Határozatokban közzétett szerkesztett ítéletek úgynevezett fejrészével (döntvényfej). Ezekkel az a probléma, hogy hiányosak, nem pontosak és általánosítanak. Sűrítenek vagy kiemelnek, de bármennyire is törekednek a pontosságra, ezek a "döntésből utólag lepárolt összefoglalók"[2] nem képviselik azt a jogi erőhatást, amit a szóban forgó döntés hordoz. Ennek a megoldásnak természetéből fakadónak a hátrányai: gondos feldolgozás mellett sem lehet kimerítő, nem adja vissza a határozat mondanivalóját, nem szabatos. Tömörségre törekszik és arra, hogy kiemelje, megerősítse a közölt határozat mondanivalójának lényeges vagy a szerkesztő által lényegesnek tartott elemeit és értelemszerűen kerüli azoknak az elemeknek a közlését, amelyek gyengítenék a határozat elvi erejét (nyomban aláásnák annak tekintélyét). Nem egységes a megfogalmazásuk sem, arról nem is beszélve, hogy a tömörítés jellemzően adatvesztést is hoz magával.
A döntvényfej (fejrész) követettsége ugyanakkor jelentős. Egyetlen szabály sem mondja ki, hogy kötelező lenne vagy hogy ebben a formában lenne kötelező, az erre irányuló kutatások mégis kimutatták, hogy "a magyar (alsó)bíróságok az elvi instrumentumokat és döntvényeket nem egészükben használják, értelmezik és építik be érvelésükbe, hanem csak azok fejrészét, összefoglalóját idézik - olykor teljesen mechanikusan. [...] A mechanikus, jogszabály-szerű becitálás alól csak a Kúria jelent szűk körben kivételt. Itt valóban előfordul az, hogy nemcsak a fejrész szövegét veszik alapul a döntésben - ám ez elég ritkának mondható."[3]
Osztjuk a szerző álláspontját. A folyóiratokban megjelentetett határozat "fejrésze" nem helyettesíti magát a döntést, de a közzététel következtében befolyásolja a jogalkalmazókat. A fejrészek térnyerése és ezzel együtt súlyuk növekedése mindenütt erősödő tendenciát mutat. A probléma "az absztrakt eszközökkel és a fejrészekkel is az, hogy a bírói gyakorlat hajlamos ezeket önállóan, a jogeset ténybeli és jogi érvelési kontextusától gyakran elszakítva használni. Ezt szinte minden, a témával foglalkozó irodalom káros jelenségnek tartja."[4] A döntvényfejek ilyenformán történő "beépülése" nem új jelenség. Elterjedésüket nem akadályozza, hogy valóságtartalmuk megkérdőjelezhető. Annyi az előnyük (ez viszont kétségtelen), mint a jól megfogalmazott előadáscímé: röviden összefoglalnak, figyelmet keltenek fel: felvezetik a szóban forgó határozathoz fűződő érdemi észrevételeinket.
A kiindulópontként választott határozat döntvényfeje a következőképpen szól: "A kötbér mérséklését célzó kereset megállapítási kereset, mivel tartalmilag arra vonatkozik, hogy a felperessel szemben a kötbér követelésének a joga részben nem áll fenn. Ez azonban nem önálló (sui generis) jogszabályi felhatalmazás megállapítási kereset előterjesztésére, ezért a felperes által kért megállapításnak akkor van helye, amennyiben annak eljárásjogi feltételei fennállnak."[5]
A kötbér a szerződést megerősítő, a teljesítési készséget fokozó jogintézmények egyike, mondhatni példaértékű klasszikusa. A Ptk. 6:186. § (1) bekezdés értelmében a kötelezett pénz fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból, amelyért felelős, megszegi a szerződést. Mentesül a felelősség alól, ha szerződésszegését
- 22/23 -
kimenti. Szerződési mellékkikötésként fizetési kötelezettséget (kötbérkötelmet) keletkeztet, egyúttal a felek közötti jogviszonyt is formálja, alakítja jó előre arra az esetre, ha a szerződésszegés bekövetkezik és a jogosultat ezzel összefüggésben kár érheti. A kötbér ösztönöz a kötelemszerű teljesítésre, szankcionál a szerződés megszegése esetén és előre átalányozott összegben kártérítést nyújt a jogosult számára. A kötbérben való megállapodás a polgári jogi jogviszonyról való öngondoskodás egyik, a szerződési szabadság elvével támogatott módja: segítségével a felek az adósra az anyagi kénytetőség alapján háruló - a törvényben megfogalmazotthoz képest további - hátrányt határozzák meg.[6]
A kötbérkikötés jogilag szoríthatóságot eredményez, amelyhez kereshetőségi jog intézménye is kapcsolódik - természetesen a maga szabályai szerint.[7] A kötbér ugyanakkor a jog által elismert rászorító hatása ellenére nem lehet a hitelezői önzés, túlkapás eszköze. Az érvényes kötbérkikötéshez a Polgári Törvénykönyv a szerződéses kötőerő intézményét párosítja, ennek azonban természetes korlátja, hogy minden alanyi jogot csak annak rendeltetésével, céljával összhangban lehet és szabad alkalmazni. Nagyon szépen fejtette ki Kelemen László: a jog nem ad, mert nem adhat szabadságot másként, csak azzal a megkötéssel, hogy azzal az alany nem fog visszaélni, a számára biztosított jogi lehetőségét csak rendeltetésével összeegyeztethető célra és módon fogja használni. A jog természetével össze nem férő lehetetlenség, hogy korlátlan szerződési szabadság engedélyezésével a jogélet semmire nem tekintő zsarnokká tegye a magánakaratot.[8] Ennek az elvi tételnek tételes jogi szabályban való megjelenése - a kötbérmérséklés jogi eszköze. A Ptk. 6:188. § rendelkezése rögzíti, hogy a túlzott mértékű kötbér összegét a kötelezett kérelmére a bíróság mérsékelheti. A szerződési bírság kikötésének megengedésével a polgári jog elismeri és támogatja a szerződési szabadságot, ezzel egyidőben gondoskodik az indokolatlanul súlyos jogkövetkezmény korrigálásáról is. A túlzott mértékű szerződési szankció bíróság általi mérséklésének lehetősége, a kérelemre megvalósuló mérséklés végsősoron a Ptk. hatályát megfogalmazó mellérendeltség és egyenjogúság "szabályozási elvének" egyedi esetre szóló konkretizálása. Ez a helyzet például akkor, ha a per adataiból (külön bizonyítás nélkül is) megnyugtatóan megállapítható, hogy a jogosultat a szerződésszegéssel összefüggésben nem érte számottevő kár.[9] A kötbér mérséklése természetesen ilyenkor sem jelentheti a kötbérösszegnek a ténylegesen felmerült kárhoz való hozzáigazítását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
