"Off-shore" vállalkozás alapítására 1994. óta nyújt lehetőséget a magyar szabályozás, amikor is a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 3. §-ának 20. pontjában bevezetésre került a "külföldi befektető" intézménye. A külföldi befektetőre vonatkozó szabályozás az elmúlt években több ponton változott és az elnevezés is "külföldön tevékenységet végzőre" módosult (a továbbiakban "off-shore társaság" vagy az angol Hungarian Offshore Company megnevezés rövidítéséből HOC).
A hatályos szabályozás szerint az off-shore társaság olyan korlátolt felelősségű társaságként vagy pedig részvénytársaságként megalapított vállalkozás, amely 3 százalék társasági adó fizetésére kötelezett. A HOC kizárólag külföldön folytathat tevékenységet, és tulajdonosi struktúráját, befektetéseit, illetve működésének egyéb vonatkozásait érintően a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (TAO) számos más korlátozást és követelményt fogalmaz meg. Az off-shore társaságként való működés alapfeltétele, hogy az APEH az adott társaságot, a TAO által meghatározott feltételek teljesítése esetén, off-shore társaságként nyilvántartásba vegye.
A HOC a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény (Dt.) 85. §-a szerint devizakülföldinek minősül az ott meghatározott bejelentési kötelezettség teljesítésének napjától. Ennek. 2001. június 16-ig, a Dt. végrehajtásáról szóló 88/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet (a "kormányrendelet") hatályba lépéséig az volt a következménye, hogy az off-shore társaság más devizakülföldiekkel folytatott tranzakcióira nem vonatkoztak a Dt. előírásai. A kormányrendelet hatálybalépése óta, tekintettel arra, hogy az a devizabelföldiek és devizakülföldiek közötti pénzügyi műveletekkel kapcsolatos korlátozásokat szinte teljes egészében megszüntette, a devizakülföldi státusz gyakorlati jelentősége csekélyebb.
Az off-shore társaság intézményének bevezetésével a jogalkotók szándéka feltehetőleg ugyanaz volt, mint a hasonló rezsimmel rendelkező más országok (például Írország, Hollandia, Belgium) motivációja, jelesül az, hogy speciális szabályozással olyan külföldi tőkét vonzzon hazánkba, amely ilyen szabályozás híján nem jelenne meg az országban (szakkifejezéssel élve itt a transznacionális társaságok mobiltőkéjéről van szó). Egy jól működő off-shore szabályozás számtalan előnnyel jár az azt működtető ország, így hazánk számára is, melyek közül a legjelentősebbek az alábbiakban ragadhatók meg:
• hozzájárul az ország nemzetközi ismertségének és elismertségének növekedéséhez,
• költségvetési bevételt hoz,
• pótlólagos külföldi termelőtőke behozatalt is indukálhat, amennyiben az adott transznacionális csoport a HOC alapítást követően termelő-beruházással is megjelenik az országban.
Az off-shore társaságoknak - devizakülföldi státuszukra tekintettel - 2001. június 16. előtt is tetszés szerinti számban és a világ bármely országában lehettek bankszámlái. A TAO előírása következtében egy bel-löldi bankszámlát is kell nyitniuk, de ez természetesen lehet - és a gyakorlatban ez a helyzet - devizaszámla. A HOC-ok üzleti tranzakcióival járó pénzmozgások tehát bel- és külföldi devizaszámlákon kerülnek lebonyolításra, a kifizetéseket ezekről teljesítik, a bevételeket ezeken tartják. A HOC forintszámlával jellemzően nem rendelkezik. Mindebből következően teljesen természetes tehát, hogy a számvitelről szóló, 2000. évi C. törvény (Szt.) szerint a HOC könyveit devizában vezeti, és beszámolóját is devizában készíti. Az Szt. 20. §-ának (3) pontja szerint:
"A vámszabadterületi társaságnak, ide értve a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény 85. §-a szerinti devizakülföldinek minősülő társaságokat is (vagyis az off-shore társaságokat - a szerzők), az éves beszámolót magyar nyelven, a létesítő okiratban rögzített konvertibilis devizában kell elkészítem."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
