2008 tavaszán, a vizitdíjról, a kórházi napidíjról és a tandíjról tartott népszavazási kampányidőszakában az Országos Választási Bizottság és a Legfelsőbb Bíróság között komoly szakmai nézeteltérés alakult ki az állami, önkormányzati szervek kampánytevékenységének megítélés kapcsán. A probléma gyökerét az Országos Választási Bizottság (továbbiakban: OVB) abban látja, hogy a Legfelsőbb Bíróság eltért az e tárgyban kialakított korábbi joggyakorlattól. Az OVB az Országgyűléshez benyújtott beszámolójában[1] (továbbiakban: Beszámoló) kifejtette, hogy az állami szervek kampányidőszakban tanúsított magatartásának megítélésekor az 5/2002. OVB állásfoglalásban kialakított jogértelmezés volt a kiindulási pont, miszerint az állami szervek nem tartoznak a választási eljárási törvény (továbbiakban: Ve.)[2] hatálya alá, amennyiben feladat- és hatáskörükben járnak el. Ezzel szemben a legfőbb bírák úgy foglaltak állást, hogy egyetlen állami szerv sem tartozik a Ve. szervi hatálya alá, és ebből a szempontból azt sem kell vizsgálni, hogy feladat- vagy hatáskörükbe tartozó tevékenységet látnak-e el. Az OVB arra a veszélyre hívta fel az Országgyűlés figyelmét, hogy e jogértelmezés kizárja a kampányoló kormányzati szervekkel szembeni fellépés lehetőségét.
Az alábbiakban azt fogjuk górcső alá venni, hogy mi húzódik meg a Legfelsőbb Bíróság és az OVB eltérő jogértelmezésének hátterében. Mint látni fogjuk az OVB jelentésében felvetett elvi probléma korántsem korlátozódik pusztán az állami szervek kampánnyal összefüggő cselekményeire, hanem általában véve a Ve. személyi, szervi, tárgyi hatályának megítélését érinti. Ezért az elmúlt évek vonatkozó jogalkalmazói döntéseinek áttekintését követően, megkíséreljük meghatározni a Ve. hatályát, és mindezek eredményeként olyan értelmezést próbálunk felvázolni, amelyből kiindulva megoldhatóvá válhatnak a jelenlegi jogalkalmazási nehézségek.
A Beszámolóban bemutatott konfliktus forrása a választási kampány résztvevői tárgyában kiadott 5/2002. (II. 7) OVB állásfoglalás (továbbiakban: Állásfoglalás) eltérő értelmezése. Ezért vizsgálódásunkat is érdemes e jogi aktus áttanulmányozásával kezdeni. Az OVB az Állásfoglalásban megállapította, hogy a választási alapelveket "a Ve. tárgyi hatálya alá tartozó választásban érintett (Ve. 2. § a)-e) pontok) résztvevőknek kell érvényre juttatniuk". Azt is kifejtette továbbá, hogy a Ve. szervi hatálya alá nem tartozó állami szervek - például az Országgyűlés, a Kormány és más közigazgatatási szervek, a bírói ügyészi szervek stb. - nem résztvevői a Ve. tárgyi hatálya alá tartozó választási eljárásnak. A Ve. szervi hatálya alá nem tartozó állami szervek feladat- és hatáskör gyakorlása, tevékenysége nem tartozik a Ve. által szabályozott választási eljárás körébe. Ezért az állami szervek hatáskörének és feladatkörének gyakorlása, működése nem sorolható a Ve. 149. § o) pontban meghatározott és 40-45. §-ban szabályozott választási kampány körébe, s kampánycselekménynek sem minősíthető." A Beszámoló szerint az Állásfoglalásnak az a gyakorlat felel meg, ami vizsgálat tárgyává teszi, hogy az állami szerv feladat- és hatáskörében járt-e el. Amennyiben ezt túllépte, akkor megállapítható lehet a jogellenes kampánycselekmény. Az OVB véleménye szerint a Legfelsőbb Bíróság ettől a 2002-ben kialakított jogértelmezéstől tért el 2008 tavaszán. Azonban a Beszámolóban bemutatottnál jóval árnyaltabb kép bontakozik ki előttünk, ha áttekintjük az Állásfoglalást követően kiadott OVB és Legfelsőbb Bíróság határozatokat. A dolgozat következő néhány bekezdése e jogalkalmazói döntéseket veszi sorra:
a) Már az első jelentős ügyben hozott határozatokban érezhető némi bizonytalanság. Az OVB-nek a Fidesz-MPP vezette Kormány hirdetései kapcsán kellett döntést hoznia. A beadványtevő szerint a hirdetéseknek burkolt politikai tartalmuk volt, ezért kérelmezte az OVB intézkedését azok közzétételének felfüggesztése érdekében. A választási bizottság 69/2002. (IV. 4.) OVB határozatában azzal utasította el a beadványt, hogy "az állami szervek jogszabályokban meghatározott feladat és hatásköre gyakorlásának elbírálása nem az OVB hatásköre". Megjegyezte továbbá, hogy a Ve. nem ismeri a "burkolt politikai hirdetés" fogalmát. A határozat indokolásában azonban nyomát sem lehet felfedezni annak, hogy az OVB tartalmilag vizsgálta volna a kifogásolt politikai hirdetéseket. Márpedig a tartalmi vizsgálat hiányában nem lehet megítélni, hogy a kormány feladat- és hatáskörében járt-e el, és ha nem, akkor kampánytevékenységet folytatott-e. Az OVB nem is erre hivat-
- 38/39 -
kozva, hanem hatáskörének hiányát megállapítva utasította el a panaszt. A beadványtevő az OVB határozatával szemben kifogással fordult a Legfelsőbb Bírósághoz, amiben előadta, hogy az OVB hatásköre nem korlátozódik a választás résztvevőire, hanem a jogsértő személyétől függetlenül kiterjed a választási eljárás rendelkezéseinek megsértésre. Az Legfelsőbb Bíróság nem találta megalapozottnak a kifogást, és helybenhagyta az OVB határozatát.[3] Azonban van egy feltűnő különbség a választási bizottság és a bíróság határozatának indokolása között. Az Legfelsőbb Bíróság bírái a kifogásolt hirdetések tartalmával kapcsolatban is tettek megállapításokat. Végzésük indokolásában kifejtik, hogy a Széchenyi-terv és a Bozsik-program hirdetése közvetlen politikai tartalmat nem hordoz, és nem minősül a médiatörvény szerinti burkolt reklámnak vagy politikai hirdetésnek sem. Ebből jutottak arra a következtetésre, hogy a politikai tartalmat nem hordozó hirdetés vonatkozásában az OVB-nek nincs hatásköre a kormánnyal szemben intézkedéseket tenni. Tehát ebben az esetben úgy tűnik, hogy az OVB nem, a Legfelsőbb Bíróság azonban mérlegelte, hogy a kormány feladat- és hatáskörében járt-e el a hirdetések közlésekor. Azonban azt is meg kell jegyezni, hogy az Legfelsőbb Bíróság végzése nem rója fel az OVB-nek a tartalmi mérlegelés hiányát, és az Állásfoglalás OVB által is hivatkozott mondatait változatlanul átveszi. Tehát úgy tűnik, hogy ekkor még a jogalkalmazók nem érzékelték a Beszámolóban 2008 tavaszán megfogalmazott jogértelmezési problémát.
b) Azonban az Állásfoglalásból eredő értelmezési nehézségek 2004 őszén a kettős állampolgárságról szóló népszavazást megelőző kampányban már felszínre kerültek. A Fővárosi Választási Bizottság 52/2004. (XI. 26.) számú határozatában "Felelős döntés MSZP. Nélkülözhetetlen gondolatok a december 5-i népszavazáshoz" című kiadvány kapcsán a kormányt is elmarasztalta a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének sérelme miatt. A választási bizottság az Állásfoglalás alapján úgy ítélte meg, hogy az állami szervek népszavazási eljárással kapcsolatos tevékenysége tekintetében is rendelkezik hatáskörrel. A kormány és a Magyar Szocialista Párt kifogást nyújtott be a Fővárosi Választási Bizottság határozatával szemben, amiben szintén az Állásfoglalásra hivatkozva vitatták, hogy ez az ügy a Fővárosi Választási Bizottság hatáskörébe tartozna. Az OVB megalapozottnak találta a kifogást, és megállapította, hogy a Fővárosi Választási Bizottság tévesen állapította meg hatáskörét a kormányra, és tagjaira vonatkozóan. Indokolásként idézi az Állásfoglalást, azonban itt sem találunk utalást annak vizsgálatára, hogy a kormány feladat- és hatásköre gyakorlása során avatkozott-e be kampányba.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
