Az Országgyűlés 1988. október 5-én fogadata el a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvényt (Gt.). E törvény - a külföldiek tőkebefektetéseiről szóló 2008. évi XXIV. törvénnyel együtt - 1989. január 1-jén lépett hatályba. A húsz éves évforduló alkalmával emlékülést tartottunk a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarában, illetve tudományos szimpóziumot a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetében.
Az 1988. évi VI. törvény már nincs hatályban. Az első Gt. után megszületett a második Gt., az 1997. évi CXLIV. törvény, illetve a harmadik Gt., a 2006. évi IV. törvény. De a legnagyobb hatást a magyar gazdasági, illetve jogfejlődésre nem vitásan az 1988-as első Gt. gyakorolta. A második, illetve harmadik Gt. azon kodifikációs stratégiai elképzelés terméke, amely szerint a Gt.-t nem részleteiben módosítgatni kell, hanem 6-8 évenként intézményesen felülvizsgálni. A gazdasági társaságok jogi szabályozása ugyanis szorosan összefügg a gazdaság lényegi elemeinek lüktetésével, a nemzetközi gazdasági helyzet pedig 20 év alatt a globalizmus, az információs társadalom és a fiskális turbókapitalizmus kibontakozása jóvoltából gyökeres átalakuláson ment át.
Az első Gt. 1988-ban még a demokratikus szocializmus és a vegyes gazdaság igénye jegyében született, megnyitva az utat a magyar újkapitalizmus előtt, irreverzibilis folyamatokat indítva el a polgári társadalom gazdasága irányába. Az 1988. évi VI. törvény és a hozzá kapcsolódó törvények alapvető változást hoztak a magyar gazdaság intézményi szerkezetében. 1989-1990-ig a magyar gazdaság alapvető szervezeti formája az intézménytípusú állami vállalat volt, amely az állam közhatalmi és tulajdonosi minősége alapján államigazgatási bürokratikus irányítás alatt állott, és az ún. egyszemélyes felelős vezetés elve alapján működött. A Gt. nyomán az 1990-es évek közepére már a gazdasági társaság lett a magyar gazdaság alapvető szervezeti formája, és az 1977. évi VI. törvény alapján működő állami vállalat szélső kivételre szorult. Alapvetően megváltozott a magyar management felépítése is: az egyszemélyes tulajdonlást a társas tulajdonlás, a közhatalmi tulajdonlást a többes civil tulajdonlás váltotta fel, és az egyszemélyes vezetés helyett formalizált társas vezetés vált modellértékűvé.
Az első Gt. hatálybalépésekor Magyarország még szocialista állam volt, és a törvény erős baloldali nyomás ellenére, a hagyományos szocialista ideológiai értékeket védelmezők támadásai között született. 1989. január 1-jén még szó sem volt privatizációról, a Gt. ezért átalakulási fejezetet nem tartalmazott. A Gt. jogalkotási koncepciója 1987-1988 során abból indult ki, hogy fennmarad az állami-szövetkezeti szektor - persze a demokratikus szocializmus koncepciójának megfelelően az állami vállalati, illetve szövetkezeti önállóság jelentősen megerősödik. A Gt.-hez kapcsolódva 1989 nyarán az állami vállalati törvény módosításával (1989. évi XIV. törvény) megerősödött az 1985-ben bevezetett vállalati önkormányzás-önigazgatás (vállalati tanács, közgyűlés, küldöttgyűlés), az államigazgatási irányítás alatt maradó állami nagyvállalatok száma jelentősen csökkent. Az 1989. évi XV. törvény áttörte a szövetkezeti csoporttulajdon oszthatatlanságának dogmáját, és 50%-ban tagi tulajdonná tette a szövetkezeti vagyont. A politikai reformmal összefüggő írások is - Fordulat és reform, Társadalmi szerződés - az állami vállalati, illetve szövetkezeti önkormányzás-önigazgatás fennmaradásával számoltak.
Ehhez a demokratizált és decentralizált szocialista szektorhoz jött volna hozzá, még mindig - bár erősödő, de - kiegészítő jelleggel a magánszektor. Ez lényegében két részből állt volna, egyrészt az ugyancsak már régóta erősödő kisipar-kiskereskedelem-társas kisvállalkozások kiszélesítéséből, illetve további erősödéséből, tehát a hazai vállalkozói szektorból, másrészt a külföldi működő tőkéből, főleg a nagyvállalatoknál (betársulás, ún. zöldmezős beruházás). A vegyes gazdaság ún. szocialista, illetve magánszektora természetesen nem lett volna elvágva egymástól, kölcsönösen részesedhettek volna egymásban, de az intézménytípusú állami vállalatok, illetve szövetkezetek gazdasági társasággá való átalakulásáról az első Gt. előkészítése során még nem volt szó.
A Gt.-re még természetszerűen hatottak a korábbi szocialista ideológia maradványai - kizsákmányolás, indokolatlan gazdagodás. Kádár János az előkészítés során többször mondta, hogy a társasági törvény következtében nem válhatunk a szelvényvagdosók országává - az 1988-as Gt. alapján kiadott első részvények ennek megfelelően még nem tartalmaztak osztalékszelvényt. A szocialista behatás két vonatkozásban nyilvánult meg: egyfelől a magántársaságok korlátozásában, másfelől az állam többletjogaiban - mindkettő egyébként nem volt jelentős. Egy magánszemély bármennyi társaság alapításában részt vehetett, de a magánszemélyek társaságában alkalmazottak száma nem haladhatta meg az 500 főt - 500 munkavállaló Magyarországon már nagyvállalatot jelent. Mivel egy magánszemély bármilyen számú egyszemélyes kft.-t alapíthatott, ez a korlátozás nem volt valódi korlátozás. A külföldi többségi tulajdoni társaság létrehozásához eredetileg egyedi kormányzati engedély kellett. Csak az állam alapíthatott egyedül részvénytársaságot - az rt.-nél egyébként más "szocialista vonások" is beültetésre kerültek, lásd a dolgozói részvény mellett kiadott, kollektív munkavállalói tulajdont szolgáló ún. amortizációs részvényt, amely helyébe 1992-ben a Munkavállalói Résztulajdonosi Program lépett. Ezek a szocialista ideológiai vonások igen könnyen kivihetők voltak a Gt.-ből, hiszen nem voltak szerves részei - ez egyébként 1989-1991 között, tehát igen korán, részben törvénymódosításokkal, részben alkotmánybírósági döntésekkel meg is történt.
A Gt.-t egyébként jelentős jogösszehasonlító tudományos munka előzte meg, amelynek során a német-osztrák-francia-olasz társasági jogfejlődés mellett figyelembe vettük az Európai Unió még csak keletkezőben lévő társasági jogát is. Egy kérdést el kellett dönteni: megtartjuk-e a német-osztrák 1945 előtti kereskedelmi jogi hagyományainkat vagy átváltunk az angol-amerikai társasági jogi útra. Ez utóbbit senki sem javasolta, ennek sem politikai, sem jogrendszeri feltételei nem voltak meg. Az amerikai utat egyébként a Szovjetunió felbomlása után kizárólag az orosz jogalkotás kísérelte meg követni: kiszorítani a személyegyesítő társaságokat, illetve a kft.-t és a részvénytársaságot favorizálni - egyébként ez ott sem sikerült, és a ’90-es évek közepén az orosz jogalkotás is visszatért a hagyományos útra.
A Gt. tehát megmaradt a német dogmatikai alapon, és a kkt.-bt.-kft. szabályozásánál igen sokat merített az 1875-ös Kereskedelmi Törvénykönyv szabályaiból. Felmerült - főleg az Igazságügyi Minisztérium szakértői részéről (Petrik Ferenc) -, hogy új törvény helyett a Kereskedelmi Törvénykönyvet kellene modernizálni. Hogy ez is lehetséges út, az bizonyítja, hogy a lengyel jogalkotás 1990 után ezt a megoldást választotta. Az 1987 végén létrejött Kodifikációs Bizottság azonban főleg a részvénytársasági szabályozást olyan mértékben elavultnak találta a Kt.-ben, hogy a gazdasági társaságok teljes újraszabályozása mellett döntött.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
