A szerződés a polgári jog dogmatikájában kétoldalú akaratnyilvánításon alapuló elkötelezettséget jelent. Ezért a szerződés olyan kétoldalú jogügylet, ahol jogok és kötelezettségek kölcsönösen jelentkeznek. A jogok és a kötelezettségek kölcsönössége nemcsak az ingyenes, hanem a visszterhes szerződéseknél is gyakran - nem egyenlően oszlanak meg, hanem az egyik oldalon több jogosultság, míg a másikon több kötelezettség jelenik meg. A munkaszerződés ebből a szempontból sajátos. Annál fogva ugyanis, hogy a munkáltató utasítási jogosultsággal van felruházva a munkavállaló irányában, első látszatra úgy tűnik, hogy a jogosultságokkal elsősorban a munkáltató rendelkezik, a kötelezettségek pedig a munkavállalót terhelik. Abból kifolyólag azonban, hogy a munkáltató utasítási joggal rendelkezik a munkavállaló irányában, nem jelenti azt, miszerint a munkavállalói oldalon nem jelennének meg a munkáltatóval szemben jogosítványok. A munkavállaló kötelessége, hogy az előírt munkaidőben a munkáltató rendelkezésére álljon, a kapott feladatokat pedig maradéktalanul elvégezze. Ennek ellentételezéseként a munkavállalónak munkabér jár. A munkavállaló a munkaszerződés fennállásának ideje alatt, sőt azt követően is hűséggel tartozik a munkáltatója irányában. Ez elsősorban azt jelenti, hogy nem folytat olyan gazdasági tevékenységet és nem tanúsít más olyan magatartást, amellyel munkáltatójának versenyhelyzetét rontja [Mt. 3. § (5) bek.]. A munkáltatót azonban viszontszolgáltatásként ezekért cserébe a munkavállaló és eltartott családtagjai irányában "Fürsorgepflicht", azaz gondoskodási kötelezettség terheli. A főszolgáltatás azonban a munkáltató részéről a munkavállaló részére az általa el-" végzett munkáért, valamint a rendelkezésre állásért járó munkabérnek a rendszeres kifizetése. Mindebből egyértelműen kitűnik, hogy a munkaszerződés olyan visszterhes szerződés, amely munkavállalót és munkáltatót egyformán kötelez. Szerződésszegés, vagyis a kötelezettségek megszegése mind a munkavállaló, mind a munkáltató részéről egyaránt fennforoghat.
Asztalos László a szerződésszegésből eredő felelősséget két alapvető részre bontja. A szerződésszegésből eredő felelősség szankciórendszerének intézménye vétkességtől, ill. felróhatóságtól független felbomlott vagyoni és/vagy jogi egyensúly helyreállítása1. Ez jelenik meg hibás teljesítés esetében, melynek jogkövetkezménye a szavatossági és a jótállási jogosultságok gyakorlásaként vételár leszállítás, kijavítás vagy kicserélés, a jogosulti és a kötelezetti késedelem esetében pedig a késedelem jellegétől függően az ellátási jog gyakorlása, az őrzési költségek megtérítése, a veszélyviselésnek a késedelembe esőre hárítása, érdekmúlás, valamint nem teljesítés esetében viszont az elállási jog gyakorlása az eredeti állapot helyreállításával egybekötve. Ebben a körben a felróhatóság, vagyis a vétkesség csak akkor jön szóba, ha a szerződésszegés az annak elszenvedőjének kárt okoz2. Ebben az esetben vizsgálni kell, hogy a szerződésszegés és a bekövetkezett kár között adekvát okozati összefüggés fennáll-e vagy sem? Visszterhes szerződéselalél az objektív szankciók, valamint a főszabályként vétkességi alapon fennálló kártérítési felelősség egyenlő arányú terheléssel állnak fenn.
Nem különbözik ettől a munkaszerződés-szegés sem, habár bizonyos specialitások mégis csak fennforognak. A munkaszerződés munkavállalói megszegésének objektív szankciója a bérleti és egyéb használati szerződésekhez hasonlóan a munkaviszony rendes vagy rendkívüli felmondása, amit mind a munkáltató, mind a munkavállaló egyaránt gyakorolhat a másik fél enyhébb vagy súlyosabb kötelezettségszegése esetén. Ha a munkavállaló a munkát nem megfelelően végzi el, vagyis selejtet produkál, a munkáltató objektív szankcióként a szavatossági kifogáshoz hasonlóan a munkát bérfizetési kötelezettség nélkül újból elvégeztetheti. Ugyanakkor viszont a munkaidőn belül elvégzett munkát a letöltött munkaidő arányában a munkáltató a bérkifizetés rendje szerint köteles rendszeres jelleggel kifizetni. Ha ezt nem teszi meg a munkáltató, ahhoz objektív szankcióként a munkavállaló jogosult rendkívüli felmondással megszüntetni a munkaviszonyt az elmaradt bér kifizetésének igénylésén kívül. Ha pedig a bér ki nem fizetése vagy késedelmes kifizetése miatt kár éri a munkavállalót - mivel pl. kamattal terhelt kölcsönt kellett felvennie maga és családja megélhetésének fedezésére - a kárt a kártérítés szabályai szerint köteles a munkáltató a munkavállalónak megtéríteni. De ugyanígy követelheti a munkáltató is a munkavállalótól a selejtes tennék bérkifizetés nélküli újbóli előállításán kívül az abból eredő kárának a megtérítését is, amit ő a késedelmes szállítás miatt pl. késedelmi kötbér fizetésként vagy a szállítás érdekmúlás miatti lemondásaként szenvedett el3.
A szerződésszegésből eredő objektív és szubjektív szankció tehát a munkaszerződésből folyó munkajogviszonynál is fennáll munkáltatói oldalon egyaránt. Ugyanakkor a munkaszerződésnek a felek egyikének (a munkavállalónak) alárendelt, míg a másikának (munkáltatónak) fölérendelt helyzetéből, valamint a jogviszony tartós és emiatt összetett jellegű együttműködést igénylő jellegéből adódóan az egymással szemben támasztott kötelezettségek és jogosultságok többrétegűek. Ennélfogva az egymással szemben támasztható jogosultságok és kötelezettségek többféle szerződéses jogviszonytípusból tevődnek össze. Így pl. az ellátásán kívül a munkaeszköz kölcsön-jellegű birtokba adásából eredően "custodia" jellegű megőrzési kötelezettség, a pénzkezelőt pedig ezen kívül elszámolási kötelezettség is terheli, míg a munkáltatót - kinek feladata a munka veszélymentes megszervezése - egyfelől a veszélyes üzemi, felelősséghez hasonló felelősség terheli a munkabalesetekért, ezen kívül pedig a munkavállaló által az üzembe bevitt szokásos használati tárgyak és váltó öltözék megőrzéséért a letét különös nemeként megnyilvánuló szállodai felelősséghez (Ptk. 467. §) hasonló őrzési "custodia" felelősség terheli4.
Itt szükséges még megjegyezni, hogy szemben a "dare" és részben a "facere" jellegű szerződésekkel - ahol a szerződésszegésnek a vagyoni egyensúly rendellenes elmozdulást helyreigazító és az esetleges kár megtérítésére irányuló szankciója elkülöníthető egymástól -, a munkaszerződésnél ez a két szankció típus igen gyakran összefolyik egymással, aminek oka az, hogy a munkaszerződésben a "dare" és a "facere" jelleg nemcsak egymással, hanem "prestare" vonással is keveredik.
Ebből adódik az, hogy a munkajogi felelősségnél a szerződésszegésből eredő rendellenesen elcsúszott vagyoni helyzetet visszaállítani hivatott objektív szankciók és a károkért fennálló felelősség egymásba csúszik és nem választható szét egymástól. Ebbe belejátszik az is, hogy a munkaszerződésből eredő kötelezettségek megszegésének túlnyomó része kárt idéz elő. Éppen ezért a jogi szakirodalomban és a tételesjogi szabályozásban, valamint a bírói gyakorlatban egyaránt a munkavállaló és a munkáltató kártérítési felelőssége kerül előtérbe, nem pedig a munkaszerződésből eredő felelősségének egymástól esetenként elkülöníthető két típusú szankciója5. Ugyanakkor azonban a leltárt kezelőknél látensen fennforog ez az elkülönítés és ugyanígy a pénzkezelők esetében is, mivel ott a hiányért vétkességtől független megtérítési felelősséggel, nem pedig vétkességen alapuló kártérítési felelősséggel tartozik a leltárt, valamint a pénzt kezelő munkavállaló6.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
