Elsőként a magánjog és az alapjogok viszonyában merült fel a kérdés, érvényesülnek-e az alapjogok a magánjogi jogalanyok egymás közötti jogviszonyaiban. Az Alaptörvény 1. cikk 3. bekezdése egy félreérthetetlen előírást tartalmaz a törvényhozás és az igazságszolgáltatás számára, amely a magánjogi szabályok megalkotására, alkalmazására és értelmezésére is vonatkozik: mindkettőt közvetlenül hatályos jogként kötelezik az alapjogok.[2] Ez az alapjogokhoz való közvetlen kötöttség még azonban semmit nem árul el arra vonatkozóan, hogy az alapjogok milyen konkrét módon befolyásolják és kötik a jogalkotót és a bíróságokat.
Az alapjogok hagyományosan az egyén és az állam közötti viszonyt határozzák meg. Az egyén az állammal szembeni státusa alapján különböző közjogi igényeket támaszthat az államhatalommal szemben.[3] Az alapjogok egyúttal az egész jogrendszer számára alapelvek. Ezért a törvényhozóra a magánjogi normák megalkotása során is kötelezőek, tehát úgy kell szabályozni a magánjogi viszonyokat, hogy az alapjogok ne veszítsék el a jelentésüket.
Egyébként a jogrendszeren belül tűrhetetlen önellentmondás alakulna ki.[4] Az alapjogok maguk is tartalmazzák, és alkotmányjogi rangra emelik a magánjog alapelveit,[5] de a gyakorlatban rendszerint fel sem vetődik az alapjogok hatásának a kérdése, az alapjogok ritkán játszanak közvetlenül szerepet a magánjogi jogvitákban. Az alapjogok és a magánjog közötti konfliktus főként a magánjogi normák alkalmazása során merülhet fel.
Az alapjogok magánjogban való érvényesülésének a sajátossága, mivel szinte minden magánjogi jogosultság visszavezethető az alapjogokra, az alapjogok ütközése és ezzel "háromszög konstellációk" (Dreiecks-konstellationen) keletkezése.[6] Az alapjogok és a magánjog viszonya tulajdonképpen három résztvevő közötti jogviszony: magánjogi jogalany 1., magánjogi jogalany 2., állam (törvényhozó, bíróság). Ebben a konstrukcióban elvi szinten az alapjogi konfliktus a jogalanyok egymás közötti viszonyában is fennáll.[7] Gyakorlatilag a magánszemélyek közötti viszony polgári jogi jogviszony marad,[8] eldöntése pedig a magánjogi jogszabályok alkalmazásával[9] a polgári bíróságok feladata.[10]
- 98/99 -
A bíróságra nézve nem csak az alapjogok közvetlenül kötelezőek (Alaptörvény 1. cikk 3. bekezdés), hanem a törvényalkotó által alkotott egyszerű törvények is (Alaptörvény 97. cikk 1. bekezdés). Abban az esetben, ha a bíró előtt folyamatban lévő ügyben alkalmazandó magánjogi norma alapjogba ütközik, köteles az ügyet az Alaptörvény 100. cikk 1 bekezdése értelmében a Szövetségi Alkotmánybíróság elé terjeszteni. A Szövetségi Alkotmánybíróság hatásköre ebben az esetben csak a kérdéses jogszabály alkotmányosságában való döntésre terjed ki. Felmerül a kérdés, hogy ezzel kimerül-e a rendes bíróságok alapjogokhoz kötöttsége vagy a konkrét jogvitában közvetlenül vagy közvetetten érvényesíteniük kell az alapjogokat.
Az alapjogok érvényesülésének kérdése a magánjogi viszonyokban 1945 után a Német Szövetségi Köztársaság alkotmányjogi diskurzusának egyik legjelentősebb kérdése volt. A képviselt nézetek kezdetben teljesen ellentétesek voltak. Két ellentétes nézet, a közvetlen Drittwirkung és a közvetett Drittwirkung álltak egymással szemben.[12] A Szövetségi Alkotmánybíróság számára egy polgári per kínált lehetőséget az állásfoglalásra, amelyben a véleménynyilvánítás szabadsága (Alaptörvény 5. cikk 1. bekezdés) kapcsán a Polgári Törvénykönyv 826 § jó erkölcs fogalmának értelmezése merült fel. A Lüth-ítélet[13] az első és egyben legjelentősebb határozat, amelyben megjelenik az alapjogok és a magánjog viszonyának problémája. Az 1958-as híres ítéletben a Szövetségi Alkotmánybíróság abból indult ki, hogy: "Vitatott az az alapvető kérdés, hogy az alapjogok hatnak e a polgári jogra és ez a hatás hogyan nyilvánul meg."[14] A választ a Szövetségi Alkotmánybíróság látszólag nyitva hagyta: "Most sincs lehetőség annak a vitakérdésnek a részletes kifejtésére, amelyet az alapjogok "Drittwirkung"-jának neveznek."[15] Ezután pedig megfogalmazta az alapjogok magánjogban való érvényesülésének máig érvényes alaptételeit. Hagyományosan az alapjogok elsősorban a polgár szabadságjogai az állammal szemben. Az alapjogok azonban egy objektív értékrendet (objektive Wertordnung) alkotnak, amely minden jogágba kisugárzik. A polgári jogi előírásokat ezért az alapjogok szellemében kell értelmezni. Az alapjogok polgári jogba való beáramlása a generálklauzulákon keresztül történik. A Szövetségi Alkotmánybíróság ugyanakkor leszögezte, hogy ez a kisugárzó hatás (Ausstrahlungswirkung) nem korlátozódik a generálklauzulákra: "Egyetlen magánjogi jogszabály sem állhat ellentétben az alapjogi értékrenddel, mindegyiket ennek szellemében kell értelmezni."[16] Ebben a kisugárzó hatásban látja a Szövetségi Alkotmánybíróság a polgári bíró alapjogokhoz kötésének lényegét.[17] A kisugárzó hatás figyelmen kívül hagyása alapjogsértést valósít meg, amely alkotmányi panasz alapjául szolgálhat.[18]
A rendes bíróságok számára a "Lüth"-ítélet alapvető jelentősége a mai napig abban rejlik, hogy kibontotta, mit jelent a bíróságok alapjogokhoz kötöttsége. A bíróság feladata, hogy a magánjogi normát az egyedi esetben úgy alkalmazza, hogy a generálklauzulák értelmezésével érvényre juttassa az alapjogokban megnyilvánuló objektív értékrendet. Az alapjogok kisugárzását azonban nem lehet a generálklauzulákra korlátozni, a magánjog alkalmazásának összességében kell alkotmányosnak lennie.[19] A Drittwirkung gyakorlati jelentősége döntően az eljárásjogban nyilvánul meg. A legfelsőbb bírói fórum minden jogerős ítélete ellen ugyanis alkotmányjogi panasszal fordulhatnak a felek a Szövetségi Bírósághoz.[20] Az alkotmányjogi panasz pedig lehetőséget nyújt ar-
- 99/100 -
ra, hogy a Szövetségi Alkotmánybíróság megvizsgálja: a rendes bíróságok az alapjogokat figyelembe véve hozták-e meg határozataikat.
Tehát az alapjogok magánjogra gyakorolt hatásának problematikájához szorosan kapcsolódik a bírósági határozatok elleni alkotmányjogi panasz Szövetségi Alkotmánybíróság általi felülvizsgálatának kérdése. A probléma benne rejlik a valódi alkotmányjogi panasz[22] lényegében. Ezen eljárás keretében a Szövetségi Alkotmánybíróság a legfelsőbb bírói fórum jogerős határozatát vizsgálja felül, és adott esetben helyezi hatályon kívül. A bírói tevékenység a per jogerős lezárására irányul, így a Szövetségi Alkotmánybíróság felülvizsgálati joga szükségképpen feszültséget okoz a két intézmény viszonyában.[23]
A Szövetségi Alkotmánybíróságról szóló törvény 90. § 1. bekezdése a felülvizsgálat terjedelmét az alapjogokra, valamint az ehhez hasonló alkotmányos jogokra korlátozza. Az alapjogok és az ehhez hasonló alkotmányos jogok valamint az "egyszerű jog" elhatárolása a gyakorlatban nehézkesnek bizonyult. Alkotmányelméleti szempontból az államhatalom - így a rendes bíróságok - törvénysértő magatartása minden esetben alapjogot sért. Az "egyszerű jog" hibás alkalmazásával született ítélet - ha a bíró a törvényhez kötöttségét figyelmen kívül hagyja, mert például a törvény által rendelt jogkövetkezményt értelmetlennek vagy alkalmatlannak ítéli, vagy akaratlanul is hibásan alkalmazza a jogvitát eldöntő törvényt - az Alaptörvény 20. cikk 3. bekezdésébe, a bírónak a törvényhez és joghoz kötöttségébe ütközik. Ha a bíró ítélete olyan rendelkezést tartalmaz, amit a törvény nem, vagy legalábbis nem úgy rendel el, törvényes jogalap nélkül jár el, így az Alaptörvény 2. cikk 1. bekezdésének anyajogába, az általános cselekvési szabadságba ütközik. Alapjogot ugyanis kizárólag a törvényalkotó korlátozhat. Ha a bíró ítélete nem az alapul szolgáló törvény módszertanilag is helyes értelmezésén és alkalmazásán alapul, már emiatt is (még akkor is, ha az eredmény önmagában még nem alkotmányellenes) alkotmányellenes. Ezen túlmenően a bíró az Alaptörvény 3. cikk 1. bekezdésének sérelmét is kimeríti, mivel a törvényalkalmazás során felmerülő egyenlőtlen elbánás nem igazolható.[24] Az "Elfes-logika"[25] a bíróságok minden egyszerű jogi hibáját alapjogsértéssé alakítja, amely alkotmányjogi panasszal orvosolható. A Lüth- ítélet és az alapjogokban rejlő objektív értékrend kisugárzása még inkább összemossa az "egyszerű jog" és az alkotmányjog közötti határokat. Az egyszerű törvényeket az alapjogokra tekintettel, az alkotmánynak megfelelően kell értelmezni, így az alkotmányjog áthatja az egész jogrendet és eltűnnek az Alkotmány és az egyszerű jog között húzódó határok.[26]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
