A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) bizalmi vagyonkezelési szerződésre vonatkozó rendelkezései lehetőséget teremtenek arra, hogy a bizalmi vagyonkezelő által kezelt vagyon részét képezze bármi, aminek tulajdonjog átruházására jogi lehetőség van. A törvény tehát többek között azt is megengedi, hogy a vagyonrendelő az általa tulajdonolt ingatlant bizalmi vagyonkezelésbe helyezze.
Ingatlan bizalmi vagyonkezelésbe való helyezése esetén figyelembe kell venni az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.), valamint az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (a továbbiakban: Inyvhr.) rendelkezéseit, mivel az ingatlan tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartáson át kell vezetni a vagyonrendelőről a bizalmi vagyonkezelőre.
Az Inytv. 17. § (1) bek. 28. pontja alapján tehát a bizalmi vagyonkezelő az ingatlan felett bizalmi vagyonkezelési jogviszony jogcímén kezelt vagyonba tartozó tulajdonjogot szerez meg, amely tényt az Inytv. 50. § (1a) bekezdése alapján az ingatlan-nyilvántartásban fel kell tüntetni. A bejegyzéshez szükséges okiratnak, tehát jelen esetben a bizalmi vagyonkezelési szerződésnek vagy nyilatkozatnak az Inytv. 32. § (1) bek. c) pontja alapján többek között tartalmaznia kell a bejegyzéssel érintett tulajdoni hányadot.
Egy bizalmi vagyonkezelő esetében a tulajdoni hányad megállapítása nem probléma, hiszen a bizalmi vagyonkezelő az ingatlan 1/1 tulajdonjogát szerzi meg bizalmi vagyonkezelés jogcímén. Több bizalmi vagyonkezelő esetében azonban a helyzet már korántsem egyértelmű, hiszen a jogszabályok erről az eshetőségről egyáltalán nem rendelkeznek.
A jelen cikk célja, hogy a hatályos magyar jogszabályok alapján bemutassa a két egymásnak ellentmondó, eltérő következményekkel járó lehetséges álláspontot arra, hogy több bizalmi vagyonkezelő esetében a bizalmi vagyonkezelők egymás között milyen arányban szerezhetik meg a bizalmi vagyonkezelésbe adott ingatlan tulajdonjogát, valamint, hogy ezen jogbizonytalanság orvoslására a magyar bizalmi vagyonkezelés szabályozásának alapját képező angol jog alapján javaslatot tegyen.
A Ptk. 5:167. § alapján az ingatlan-nyilvántartásba jog és jogilag jelentős tény bejegyzésére, feljegyzésére és adatok átvezetésére jogszabályban meghatározott okirat, továbbá bírósági vagy hatósági határozat alapján kerülhet sor.
Az Inytv. 29. § értelmében jogok bejegyzésének és tények feljegyzésének - ha a törvény másként nem rendelkezik - olyan közokirat, teljes bizonyító erejű magánokirat vagy ezeknek a közjegyző által hitelesített másolata alapján (a továbbiakban: okirat) van helye, amely a bejegyzés tárgyát képező jog vagy tény keletkezését, módosulását, illetve megszűnését igazolja, továbbá tartalmazza a bejegyzést, feljegyzést megengedő nyilatkozatot az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzett, vagy közbenső szerzőként bejegyezhető jogosult részéről (a továbbiakban: bejegyzési engedély).
Az Inytv. 32. § (1) c) pontja értelmében az okiratnak - ahhoz, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgálhasson - többek között tartalmaznia kell az érintett ingatlan pontos megjelölését és a bejegyzéssel érintett tulajdoni hányadot.
Az Inyvhr. 37. § (1) bekezdése szerint bizalmi vagyonkezelés alapján fennálló kezelt vagyonba tartozó tulajdonjog tényét egész ingatlanra, egész tulajdoni illetőségre vagy ezek eszmei hányadára lehet feljegyezni.
Fent megnevezett jogszabályi rendelkezések alapján egyértelművé válik, hogy ahhoz, hogy egy okirat ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgálhasson, tartalmaznia kell a bejegyzéssel érintett tulajdoni hányadot. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az ingatlan tulajdonjogát több bizalmi vagyonkezelő szerzi meg, úgy a bejegyzés alapjául szolgáló okiratban azt is kifejezetten meg kell jelölni, hogy melyik jogosult milyen arányú tulajdonjogot szerez meg az ingatlanon.
A hivatkozott, vonatkozó jogszabályok azonban egyáltalán nem rögzítik, hogy több bizalmi vagyonkezelő esetében az egyes bizalmi vagyonkezelők milyen tulajdoni hányadokat szereznek meg a kérdéses ingatlanon. Mint ahogy az a következőkben kifejtésre kerül, a konkrét szabályozás hiányában két különböző kihatásokkal járó lehetséges értelmezés vezethető le a jelenlegi hatályos jogszabályok alapján.
Az egyik értelmezés lehet, hogy a bizalmi vagyonkezelők nem szinguláris tulajdonosokként, hanem a kezelt vagyon tisztségviselőiként járnak el, így 1/1 tulajdoni hányadot szereznek együttesen a kezelt vagyon felett.
A Ptk. 6:310. § (1) bekezdése szerint a bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján a bizalmi vagyonkezelő a vagyonrendelő által tulajdonába adott dolgok, ráruházott jogok és követelések (a továbbiakban: kezelt vagyon) saját nevében a kedvezményezett javára történő kezelésére, a vagyonrendelő díj fizetésére köteles. A Ptk. 6:324. § (1) bekezdése alapján amennyiben a vagyonrendelő több bizalmi vagyonkezelőt jelöl ki, a bizalmi vagyonkezelők együttesen járnak el és közösen döntenek.
A Ptk. 6:312. § (1) bekezdése alapján a kezelt vagyon a bizalmi vagyonkezelő saját vagyonától és az általa ke-
- 22/23 -
zelt egyéb vagyonoktól elkülönült vagyont képez, amelyet a bizalmi vagyonkezelő köteles külön nyilvántartani. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 7/B. § ezt megerősíti azzal, hogy kimondja, hogy a kezelt vagyon önálló számviteli entitás, azaz az Szt. vállalkozóra vonatkozó szabályait kell rá megfelelően alkalmazni, azzal, hogy a kezelt vagyon beszámolási és könyvvezetési kötelezettségeit a bizalmi vagyonkezelő - kezelt vagyonként elkülönítve - teljesíti.
A Ptk., valamint az Szt. fent megnevezett rendelkezéseiből az is levezethető, hogy amennyiben több bizalmi vagyonkezelő van kijelölve, úgy együttesen és közösen kezelik és tulajdonolják a kezelt vagyont, így a kezelt vagyon felett osztatlan közös tulajdont szereznek 1/1 tulajdoni arányban, eszmei tulajdoni arány megosztás nélkül.
A Ptk. 6:318. § (1) bekezdése kimondja, hogy a kezelt vagyon kezelése magában foglalja a bizalmi vagyonkezelőre átruházott tulajdonjogból fakadó jogosultságok gyakorlását és az azokból fakadó kötelezettségek teljesítését. A Ptk. 5:13. § (1) és (2) bekezdései alapján a tulajdonost tulajdonjogának tárgyán teljes és kizárólagos jogi hatalom illeti meg, így a tulajdonost megilleti különösen a birtoklás, a használat, a hasznosítás, valamint a hasznok szedésének és a rendelkezés joga.
Amennyiben az összes bizalmi vagyonkezelő 1/1 tulajdoni hányadot szerez az ingatlan felett, úgy a bizalmi vagyonkezelők az ingatlan tekintetében csakis együttesen tudnak eljárni, valamint döntéseiket csakis közösen tudják meghozni. Ez szavatolja, hogy a bizalmi vagyonkezelők az ingatlan tekintetében tulajdonosi jogosultságaik gyakorlásakor nem tudnak külön-külön, egymásnak ellentmondva eljárni, így nem veszélyeztetve a Ptk. 6:317. § (1) bekezdésének betartását, amely szerint a bizalmi vagyonkezelő a kedvezményezett érdekeinek elsődleges figyelembevétele mellett köteles eljárni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
