Az Országos Tudományos Diákköri Konferenciára, Dr. Menyhárd Attila segítségével készített "Ember és dolog a polgári jogban" című dolgozatom elkészítése során azzal foglalkoztam, hogy hol húzható meg az emberek és dolgok közötti határ, meddig terjed a személyiségi jogi védelem. Vizsgálódásom egyik központi eleme az in vitro (üvegben, a mesterséges megtermékenyítés során létrehozott) embrió, a másik eleme a holttest volt. Az in vitro embriót és a holttestet egy-egy végpontként értelmezve, a közöttük lévő létszakban, a személyi lét, az élő emberi test minősítési kérdése tisztázott. A megszületés előtt, illetve a halál után jogalanyiságról nem beszélhetünk, és a jogalanyiság kizártságából a jogtárgyi minőség elismerése következne, de a társadalmi értékrend, az erkölcs az embriók vagy a holttest dologi minősítésének ellentmond. A jogi szabályozásban ez a társadalmi megítélés megjelenik. Sem az in vitro embrió, sem a holttest nem teljesítik a jogalanyiság elismeréséhez szükséges feltételeket, a személyi kategória elemeként vagy még nem, vagy már nem ismerhetőek el. A születést megelőző és a halál utáni állapotban, véleményem szerint a személyi és dologi jellemzők együttesen vannak jelen. A polgári jogi minősítés nem egyértelmű. A következőkben a vizsgálódást az in vitro embrió polgári jogi helyzetének vizsgálatára, elemzésére szűkítem le.
A jog a létezőket jogalanyokra és jogtárgyakra osztja. A jogalany és a jogtárgy nem két, egymástól mindenfajta érintkezés nélkül létező kategória. Egyedül a jogalany képes rá, hogy hatalmába kerítse, birtokolja a jogtárgyat. A jogalanyok jogok és kötelezettségek hordozói. Körük három csoportra osztható: természetes személyek, jogi személyek, és az állam.[1] A polgári jogi jogviszony közvetlen tárgya az emberi magatartás, közvetett tárgya a dolog, amire az emberi magatartás irányul. A jog "minden a jogalanyon kívüli, jogviszony szempontjából jelentőssé váló tárgyat dolognak nevez."[2] Az állam és a jogi személyek nem jelennek meg a fizikai térben, a jog absztrakciós képessége felruházza őket jogalanyisággal, segítve, hogy jogok és kötelezettségek alanyai legyenek.[3] Fizikailag észlelhetőként a jogalanyok közül kizárólag az ember, a jogtárgyak közül a dolgok jelennek meg. Ennek megfelelően mindent, amit látunk, észlelünk, besorolhatunk az ember vagy a dolog kategóriába.
A születéstől a halálig a személyi lét, a személyi kategória védelmet nyújt az ember és az emberi test számára. Nem vitatott, hogy az ember jogalany. Az emberi test birtokba vehetősége, emberi uralom alá hajthatósága fogalmilag elképzelhető, de az emberi test eldologiasítása, a rabszolgaság tiltott.[4] Minden ember jogképes: jogai és kötelezettségei lehetnek.[5] A jogképesség az embert, ha élve születik fogamzásának időpontjától illeti meg, s halálával megszűnik.[6] Az emberi szervek esetében a szervek megítélése a testhez való viszonyukban vizsgálandó. Mindaddig, amíg a szervek az emberi szervezet integráns részét képezik, kiterjed rájuk a személyiségi jogi védelem. Amint levágják a hajat, vagy a szerveket egy műtéti beavatkozás során eltávolítják, a szervek elválva a testtől már dologként, birtokba vehető testi tárgyként minősíthetőek. Korábban, amíg a haj szorosan kapcsolódik a fejbőrhöz, semmilyen minőségében nem lehet dolog, a személyi kategória védelmét élvezi. Az eltávolítás után már megjelenik egymás mellett ember és dolog, lehetővé válik paróka készítése és annak értékesítése.
Az élve születést megelőzően elkülöníthetjük az in vitro (üvegben), in vivo (méhben), illetve a már magzatként fejlődés létszakát. Az embriók fejlődési szakaszában elkülönítjük még a pre-embriók létszakát; "a "pre-embrió" fogalmát az egyesült államokbeli American Fertility Society vezette be 1986-ban annak az állapotnak a jelölésére, ami a fogantatástól a 14. napig tart."[7] A minősítési problémák
- 8/9 -
a jogalkalmazók előtt jelennek meg. Felmerül kérdésként, hogy az embrió megsérülése esetén a megjelölt kártérítési igény miként bírálható el, tulajdonjogról beszélhetünk-e, örökölhető-e az embrió, lehet-e lopás elkövetési tárgya egy embrió? Házassági perben kérdésként merül fel, hogy a genetikai információkat, az emberi élet létrejöttének lehetőségét magukban hordozó in vitro embriók feletti rendelkezési jog a feleséget vagy a férjet illeti-e.
Elsőként a magyar szabályozást ismertetem, ami a később ismertetett német, valamint amerikai szabályozáshoz képest véleményem szerint egy köztes megoldást testesít meg. Vizsgálom a dologi minősítéshez közelítő szabályozási jellegzetességeket és az ezzel szemben álló igényeket, szabályozási megoldásokat is.
Az in vitro embriók a testen kívüli megtermékenyítés során in vitro, azaz üvegben létrejött embriók. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) alapján az anyaméhben történő fejlődés 12. hetéig az embrió, ezt követően a magzat kifejezés az alkalmazandó.[8] A magzat a méhen belül fejlődő emberi lény.[9] A méhen kívül létrejött, a későbbi "felhasználás" reményében fagyasztva tárolt embriók esetében azonban az emberi lény kifejezést a törvény nem alkalmazza és a megfelelő minősítés vitatott. A magzat fogalma tartalmazza, hogy emberi lényről beszélünk, az embriót azonban e törvény (még) nem tekinti emberi lénynek.[10] Az in vitro embriót a magzat jogállása csak a beültetés napjától illeti meg.[11] A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény preambuluma kimondja, hogy a fogantatással induló magzati élet tiszteletet és védelmet érdemel, a női és férfi ivarsejt egyesüléséből létrejött, az anyaméhben kifejlődő magzatot támogatás és védelem illeti meg.[12] Az in vitro embrió az in vivo, azaz a már az anyaméhben fejlődő embrióhoz, a magzathoz, illetve az emberhez képest egy alacsonyabb védettségi szintet tudhat a magáénak. "Ugyanaz az emberi magzat más státuszba kerül attól függően, hogy méhen belül vagy méhen kívül van IVF[13] [azaz a lombikbébi eljárás] esetén."[14]
Az in vitro létrehozott embriók erkölcsileg három különböző álláspont szerint ítélhetők meg.[15] Az első álláspont szerint a megtermékenyített petesejtet már emberi lénynek kell tekinteni, joga van az élethez. Ez az álláspont a terhesség megszakítás és az embriókon végzett kutatások tilalmát hirdeti. A testen kívüli megtermékenyítéssel kapcsolatban felmerülő egyik aggály az eldologiasodás, a laboratóriumi körülmények között létrehozott "felesleges" embriók megsemmisítése, kísérletezés. Eleve kutatási célból tilos embriót létrehozni, azonban az embriók kutatását a törvény megengedi.[16] Így a "feleslegessé" vált embriók dolgokként viselkednek. "Az emberi életet egyszerű biológiai anyag szintjére fokozzák le, amivel szabadon rendelkezhetnek"[17]"Hogyan lehetséges mindez, ha a művi úton fogant magzatnak ‘státusza', védelme van?"[18]
A második elképzelés értelmében az embriónak csekély morális értéke van, a kutatás megengedett. Az embriót dologként minősítő elméletek alapján a "többlet" embriók nem feltétlenül egyazon célra születnek, mint a többi embrió. "Haláluk nem értelmetlen halál."[19] A kutatások így indokolttá válnak. Az embrió emberi lényként való elismerése esetén a jognak feladatává válna biztosítani a preembriók számára az élethez és méltósághoz való jogot.[20] Ez pedig a kutatások előremenetelét akadályozná meg, érvelnek a kutatások támogatói. Jobbágyi Gábor álláspontja alapján a kutatások alkalmával eldologiasodik az emberi élet, laboratóriumi körülmények között keletkezik, inkább nevezhető a folyamat termelésnek, vagy előállításnak.[21]
A harmadik, köztes álláspont, élő anyagként tekint a hímivarsejtre és petesejtre a megtermékenyítést megelőzően is; ez alapján az embriónak a fejlődéshez joga van. A köztes állásponton belül elkülöníthetők az arra vonatkozó különböző elképzelések, hogy a védelem iránti jogosultság mikortól, és mennyiben illeti meg az embriót.[22] A lombikbébi eljárásban részt vevők az in vitro embriókban a lehetőséget látták, "még nem tekintették őket emberként, de már többet jelentettek számukra, mint sejtek puszta halmaza."[23] Életkezdeményként te-
- 9/10 -
kintettek az embriókra. A harmadik állásponthoz kapcsolva megemlíteném a Német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság ítéletét. A 31 éves, hererákban szenvedő felperes spermiumainak megsemmisítését "Körperverletzung"-ként (a testi épséghez való jog megsértéseként) értékelve, a bíróság személyiségi jogsértést állapított meg és fájdalomdíjat ítélt meg. A kemoterápiás kezelések következtében a férfi meddővé vált, a spermiumok megsemmisítésével elvesztette a lehetőséget, hogy valaha saját gyermeke lehessen. A bíróság érvelésében a spermium még mindig funkcionális egységet képezett a testtel, értékelve a felperesi szándékot. Ebben az esetben a felperes jövőbeli, személyes, gyermekvállalásra irányuló szándéka kapcsolta a testhez a testtől már rég elvált spermiumot. Hol húzódik a személyiségi jogi védelem határa, ha a testtől már rég elvált spermium megsemmisítését személyiségi jogsértésként értékelte a bíróság? Elképzelhető, hogy őssejtek esetében a bíróság ugyanerre a következtetésre jut?
A személyként minősítés jogképességet feltételez, ennek a jogképességnek azonban természetes személy esetén az élve születés a feltétele. Az in vitro embrió esetében a beültetés is szükséges ahhoz, hogy egyáltalán a magzati feltételes jogképességről beszéljünk. A személy kategória kizártságából következne a dologi minőség elismerése, mivel a jogalanyiság hiányában a jogtárgyi minősítés képezi a jogalanyok-jogtárgyak rendszerének másik pillérét.
A fagyasztva tárolás, az embriókutatások a dologi szemléletet erősítik. A magyar Eütv. dolgokra alkalmazott fogalmakat használ. Az embrióletét, embrió felhasználás, rendelkezési jog fogalmának használata mind a dologi minőségre utalnak. "Tudomásul veszem, hogy a letétbe helyezett ivarsejtjeim felett a rendelkezés jogát én gyakorolom."[24] "Letétbe helyezem", "a rendelkezési jogot elvesztem", "a felhasználásba beleegyezem" - az ivarsejtekről rendelkező nyilatkozatok ezekkel a kifejezésekkel operálnak. A dolgokra alkalmazott fogalmak határozzák meg a nyilatkozatok tartalmát. A magyar Eütv. fogalmi rendszere alapján a testen kívül létrejött embriók dolgok. Ez a jogi dogmatika azonban jelent-e dologi minősítést? A dolgot birtokba vehető testi tárgyként határozza meg a Polgári Törvénykönyv.[25] A birtokba vehetőség a legalapvetőbb jellemző, ez "fizikai tulajdonságot: testi jelleget és a személyek számára való elérhetőséget, a birtokbavétel absztrakt lehetőségét jelenti."[26] Ez a fogalom az in vitro embriók esetében értelmezhető, üvegben, fagyasztva tároltak. A fogalom embrióra való vonatkoztathatósága nem jelenti a dologi minőség feltétlen elismerését. A birtokbavétel az emberi test esetében is értelmezhető, de a rabszolgaság, és az emberi test eldologiasodása ellen véd a személy kategória. Az embriók esetében a testi jelleg, a birtokbavétel értelmezhető, de az eldologiasítás és az in vitro embrió sajátos, speciális tulajdonságainak a figyelmen kívül hagyása a jog mögött álló társadalmi értékeléssel, morállal élesen szemben áll.
Az emberi élet létrejöttének lehetőségét, két személy genetikai információt egyedüliként magában hordozó in vitro embrió speciális jellege és az ezt elismerő védelmezési szándék nyilvánvaló. A személyi kör, kategória szűkkörűsége folytán a speciális jelleget más módon kell kifejezésre juttatni. Az in vitro embrió polgári jogi helyzete ezért vitatott.
Az embrióról való rendelkezés korlátozott. Az embriók feletti rendelkezés a beültetésről, adományozásról, kutatásra felajánlásról, megsemmisítésről való döntést foglalja magában. Az adományozás ellenérték nélkül történhet. Az embriót ellenérték fejében nem lehet elidegeníteni, az embriók vagyoni relációba nem helyezhetők.[27] A kutatásra felajánlás esetén sem lehet ellenértéket, bármiféle ellentételezést meghatározni. Az adományozás mögött mások gyermekvállalásának lehetővé tétele, a megsemmisítés mögött a szoros biológiai kapcsolatnak a megszüntetése áll. Az embrió két személy genetikai jellemzőit, információit hordozza, nagyon szoros a kapcsolata a személyiséggel. A genetikai azonosságokon túl az Alkotmánybíróság határozata[28] alapján már a gyermekvállalásról való döntés is az intimszférához tartozik. Mindkét fél önrendelkezési joga érintett a családi élet, házasság, és a gyermekvállalás kérdése esetén.[29] A dologhoz hasonló minősítés lehetővé teszi a rendelkezést, maga a rendelkezés lehetősége pedig a beültetést, az adományozást, kutatást, de az egyéni kapcsolat miatt - e kapcsolat megszüntetését, így az embriók megsemmisítését is.
A birtokba vehető testi tárgy tulajdonjog tárgya lehet. Tulajdonjog tárgyai dolgok lehetnek, de nem minden dolog tulajdonjog tárgya. Az embrióknál a dolog fogalom, a birtokbavétel lehetősége értelmezhető, de az embriók vagyoni relációba nem helyezhetőek. Az embriók további sorsának meghatározását a rendelkezési jog teszi lehetővé, de ez nem, mint tulajdonjogi részjogosítvány, vagy önrendelkezési jog jelenik meg. Az in vitro embrió az ember és dolog határán kirajzolódó státusszal bír, dologi jellemzői a rendelkezést teszik lehetővé, személyi jellemzői, mint például a forgalmon kívüliség, a közös rendelkezés, vagy hozzájárulás megkövetelése kifejezik az emberi élet létrejöttének lehetőségét és a szoros bio-
- 10/11 -
lógiai kapcsolódást. Az embriókról való rendelkezés terjedelme a tekintetben is korlátozott, hogy a testen kívül létrejött és be nem ültetett embrióval kapcsolatos rendelkezés jogát a házastársak, vagy élettársak közösen gyakorolják.[30] Ez összhangban áll az Alkotmánybíróság megállapításával, miszerint mindkét fél önrendelkezési joga érintett a gyermekvállalásról való döntés meghozatalakor. Természetesen egyik fél lemondhat a másik javára.[31] Tehetnek a felek a reprodukciós eljárás megkezdését megelőzően, együttesen nyilatkozatot, arra vonatkozóan, hogy bármelyikük halála esetén az eljárás folytatását kizárják.[32] Az egyedülállóvá vált nőnek a "letett" embrió kiadható, ha nincs ilyen az eljárás folytatását kizáró nyilatkozat, vagy ha a másik fél korábban lemondó nyilatkozatott tett. Ezek hiányában a "letett" embrió a rendelkezésre jogosultak egybehangzó írásbeli nyilatkozata alapján adható ki.[33] Korlátozott a beültethető embriók száma is. Legfeljebb három, kivételes esetekben négy embrió ültethető be.[34]
Kiemelt fontosságúnak és előremutatónak tartom, hogy amennyiben a petesejt megtermékenyítése már megtörtént, a reprodukciós eljárás a házasság vagy élettársi kapcsolat megszűnése után is tovább folytatható.[35] Erről előzetesen tájékoztatják a feleket. Az eljárás a kérelmezők együttes írásbeli beleegyező nyilatkozata alapján kezdhető meg, az egyedülállóvá vált nő esetén az eljárás folytatásához a kérelmező írásbeli beleegyező nyilatkozata szükséges.[36] Az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások végzésére vonatkozó, valamint az ivarsejtekkel és embriókkal való rendelkezésre és azok fagyasztva tárolására vonatkozó részletes szabályokról szóló 30/1998. (VI. 24.) NM rendeletben található 8. számú melléklet alapján az együttes rendelkezési nyilatkozatot tevő felek kijelentik: "Tudomásul vesszük, hogy bármelyikünk halála esetén az embriók feletti rendelkezés jogát a túlélő rendelkezésre jogosult gyakorolja."[37] A rendelkezési jogot a felek a "Rendelkezési nyilatkozat fagyasztva tárolt embriókról" névvel ellátott nyomtatvány alapján gyakorolják.[38] A magyar szabályozás dogmatikája az embriók dologként minősítését sejteti, azonban a forgalomképtelenséget, a szigorú felhasználási szabályokat, és a rendelkezési jog korlátozottságát figyelembe véve egy sokkal árnyaltabb képet kapunk.
A német szabályozás kiiktatja az in vitro állapot szabályozási problémáit. Az embriók nem fagyaszthatóak le. Annyi petesejtet termékenyítenek meg, így annyi embrió jön létre, amennyit rögtön be lehet ültetni. A német Alkotmánybíróság megállapította, hogy az emberi embrió kezdetektől fogva emberként fejlődik, nem pedig emberré fejlődik. Az emberi fejlődés egy kontinuum, a petesejt és hímivarsejt egyesülésével kezdődik, és a halállal végződik. A jogalkotó jogosult ezen fejlődési folyamatból elemeket, szakaszokat kiemelni, és azokhoz jogkövetkezményeket fűzni. A lombikbébi eljárás során az "emberlét" lehetséges következménye annak, hogy a spermium a petesejt plazmájába hatol. Ez azonban nem feltétlen, pusztán lehetséges következmény, és nem maga a folyamat.[39] Ennek megfelelően a német szabályozás kizárja a fagyasztást, így az in vitro embriók dologként fagyasztva tárolása, kezelése, rendelkezési jog mikéntjének problematikája nem jelenik meg. A halál valószínűsége sem teszi a haldoklót pusztán testté, és az esély hiánya az életben maradásra sem legitimálja az életet megsemmisítő tevékenységeket. Mansfred Spieker német tudós, kutató a be nem ültethető embriók vonatkozásában is, az instrumentalizálódás tilalmát hangsúlyozza.[40]
Az amerikai szabályozás egységesen nem jellemezhető. Az államok különbözően, sajátosan szabályozzák az in vitro embriók helyzetét. Louisiana állam jogának a megoldása nagyon egyedi. Az emberi lény kifejezést használva mondja ki, hogy az embrió önálló entitás ("recognised as a separate entity").[41] Az embrió az állam szabályozása alapján kizárólag reprodukciós célokra használható fel, kutatásra nem.[42] Tulajdon tárgya nem lehet, és tilos a szándékos elpusztítása.[43] Az igazi érdekesség az, hogy nem természetes személyként kerül elismerésre, az alkalmazott terminológia azonban kifejezetten a természetes személyek jogi helyzetének megállapítására jellemző. A létrehozó pár szülői jogosultságokkal bír ("then their rights as parents"),[44] amennyiben pedig velük valami történik, úgy az orvos lesz az ideiglenes gyám ("temporary guardian").[45] Az in vitro embrió emberi lény, nem tulajdona a mesterséges megtermékenyítőt végzőnek, sem annak, aki az eljárást végzőket foglalkoztatja.[46] Az, hogy a beágyazódás előtt az embrió relatíve védtelen, nem jelenti azt, hogy a kutató, orvos azt tehet vele, amit szeretne.[47] Azt mondhatjuk, hogy a louisianai jog a gyermekekre használatos terminológiát alkalmazza, megelőlegezve a gyermeki minőséget. Az emberi lény rögtön a megtermékenyülés pillanatától fogva személy. Amennyiben az emberek már gyerme-
- 11/12 -
küknek tekintik a megtermékenyülés pillanatától az embriót, akkor ennek igaznak kell lenni az in vitro embrióra is, mert az in vitro embrió is magában hordozza a lehetőséget, hogy felnőjön.[48]
Tekintve, hogy a szoros genetikai kapocs két emberrel összefüggésben állapítható meg, a közös döntés, hozzájárulás, jogról a másik javára történő lemondás elengedhetetlen. Az amerikai jogalkalmazásban a felek válásakor, elhalálozásakor felmerült -"kié legyen az embrió?" kérdést kell megválaszolni. A Del Zio ügyben (1978) a házaspár ivarsejtjeivel in vitro úton hoztak létre embriókat, a klinika főorvosa azonban megszakította ezen embriók fejlődését. A házaspár beperelte a kórházat, keresetükben tulajdoni igényt kívántak érvényesíteni, kártérítést követeltek. A bíróság sérelemdíjat ítélt meg, így a tulajdoni koncepciót elvetette.[49] A Davis v. Davis ügyben[50] (1992. Tennessee állam) a házassági vagyonmegosztás keretei között, a korábban a házaspár által lefagyasztott életképes embriókezdemény kiadására terjesztett elő mind a két fél külön-külön igényt, mindketten azt kérve a bíróságtól, hogy az embriókezdeményt a bíróság neki adja ki. A bíróság vonakodott attól, hogy az életképes embriókezdeményt dologgá minősítse, egyértelműen érezve azt, hogy a kérdés meghaladja a bíróság kompetenciáját. A bíróság az "interim category"[51] kifejezést használta az érvelése során, és megállapította, hogy az embrió nem ember, és nem is dolog. Mivel az emberi élet létrejöttének lehetőségét hordozza magában, ezért speciális tisztelet illeti meg.[52] Megoldásként a feleségnek rendelték kiadni, nem minősítették az embriókezdeményt tulajdoni tárgynak. Érvelésükben kiemelték, hogy az anya rendelkezik azzal a képességgel, hogy kihordjon egy gyermeket.[53] Az anya képességére hivatkozva a bíróság megkerülte az állásfoglalást a személyi vagy dologi minősítés tekintetében. Véleményem szerint helyesen tette ezt, mert a dologi minősítéssel a vagyon részeként, vagyonelemként szerepelt volna az embrió. A Kass v. Kass ügyben (1998. New York állam)[54] a válás után érdekellentét merült fel a volt házastársak között. Maureen Kass az embriók beültetését követelte, és állította, hogy ez az egyetlen esélye az anyaságra. Steven Kass nem akart apa lenni, és a korábbi megegyezésekre hivatkozva követelte, az embriók IVF programnak való adományozását kutatási célokból. A bíróság megállapította, hogy a terhesség fizikálisan Mrs. Kass-t érinti, az ő érdekeinek kell érvényesülnie.[55] A Supreme Court (Legfelsőbb Bíróság) hivatkozott ítéletének értelmében Mrs. Kass élve a jogával, a beültetést követelheti, mivel a női fél döntési autoritással rendelkezik, éppen úgy, mint a már a terhes nő a magzata felett.[56] Ebben az esetben a bíróság az anya és embrió kapcsolatát az anya és a magzat közötti kapcsolathoz hasonlította. A Dahl v. Angle ügyben (2008 Oregon állam) a felek által megkötött megállapodás értelmében a feleség kapja meg a rendelkezési jogot az embriók felett, a házasság felbomlásának esetére. A feleség a reprodukciótól tartózkodni kívánt, nem kívánt genetikailag anya lenni. A férfi az embriók adományozását kívánta. Az ügyben a bíróság kimondta, hogy az embriók tulajdont jelentenek, azonban érvelésében megjelent az "interim category" (köztes kategória) elképzelés is.[57] Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a bíróság más tulajdonjogtól megkülönböztetettnek ítélte meg az embrió feletti tulajdonjogot, és kimondta, hogy értéke nem mérhető pénzben.[58] Fennáll rajta tulajdonjog, de ez más, és nem hasonlítható a más dolgokon fennálló tulajdonjoghoz.
Mi a jogi megoldás abban az esetben, ha az embriókat létrehozó házaspár a beültetés előtt meghal, ám utánuk jelentős vagyon marad, s az egyedüli örökös követeli az embriók megsemmisítését? Ez történt 1983-ban, a kaliforniai bíróság kimondta, hogy nem minősülnek az embriók örökösnek, de nem is tartoznak az örökhagyói vagyonhoz. Tehát a bíróság a már említett "interim category" elképzelésnek megfelelően érvelt.[59] A feltett kérdésre így az a válaszunk, hogy sem nem örökös, sem nem örökölhető. A köztes kategória alkalmas arra, hogy mind a személyi, mind a dologi vonások értékelésre kerüljenek. 2014-ben Texasban meggyilkoltak egy házaspárt, akik korábban 11 embriót fagyaszttattak le. Egyetlen örökösük maradt, a 2 éves gyermekük. A texasi bíróság nem talált precedenst, előtte még egy bíróság sem tekintette az embriót dolognak, ugyanakkor egy sem tekintette értéktelennek. A bíróság a hagyaték elemeként tekintett az embrióra és kimondta, hogy a gyermeket illetik meg az embriók, aki ezekről a tizennyolcadik életévének betöltése után rendelkezhet majd.[60] A hagyatékba tartozó
- 12/13 -
vagyonelemként történő öröklés újabb problémákat vethet fel. Vajon később, miután betöltötte 18. életévét a gyermek, úgy beültethetik-e ezen embriót az ő rendelkezése alapján a párjába? A gyermekének anyja a párja lesz, a nő, aki megszüli. Ugyanakkor a gyermek a meggyilkolt szülők genetikai információit fogja hordozni, ebben a férfival lesz hasonlatos. Miképp tudja ezt a helyzetet a jog kezelni? Ezekre a kérdésekre még nincsen válasz. Látható, hogy míg a fiú 18 éves nem lesz, ezek a kérdések nem lesznek közvetlenül megválaszolandóak. Később azonban az, hogy a bíróság örökölhetőnek jelentette ki az embriót, újabb problematikus kérdéseket vethet majd fel. Álláspontom alapján az embriók nem részei a hagyatéknak, nem örökölhetőek. Az örökölhetővé nyilvánítással a családi viszonyok, rokoni kapcsolatok követhetetlenné válnának.
A bíróságok tartózkodnak az embrió dologi minősítésétől, és a nő kihordási képességére, fizikai érintettségére hivatkozva kerülik meg azt. A tulajdoni szemlélet csak részben tudott teret nyerni. Ahol a bíróság a dologi minősítést ismeri el, rögtön egy speciális dologként, így speciális tulajdoni tárgyként tünteti fel az embriót. A köztes álláspont az uralkodó, a személyi és dologi vonások egyaránt érvényesülnek. A gyermekvállalás szándékának a személy önmeghatározásához fűződő szoros kapcsolata, az éppen uralkodó általános társadalmi felfogás, a morális alapon adott válaszok mind befolyásolják a bíróság döntését. Ahol a személyi jellemzőket, emberi minőséget hangsúlyozzák, ott kizárják az embriókutatásokat. Ott, ahol a kutatások megengedettek, törekszik a szabályozás a szigorú jogi korlátok felállítására. A jelenlegi szabályozásokból nem körvonalazódik egységes rendszer, egységes elképzelés. Sokszínű bírósági döntvény "palettát" ismerhetünk meg a jogesetek vizsgálatakor, és a bírósági megoldási mechanizmusok is magukon viselik az adott jogrendszerek jellegzetességeit. A Davis v. Davis ügyben megállapított "interim category", a dolgok és személyek közötti köztes állapot fejezi ki leginkább azt, hogy az embriók személyi és dologi vonásokkal is rendelkeznek. Az embriók az emberek és dolgok között, helyezkednek el, a jogalkotói és jogalkalmazói állásfoglalások mögött az adott területen irányadó társadalmi értékelés markánsan megjelenik.
Semmilyen kereskedelmi folyamat tárgyát nem képezhetik az embriók, nem jelenhetnek meg vagyoni relációban. Világosan látszik, hogy nem a jog sajátos logikája zárja ki az embrió dologi minőségét, vagy a kereskedelmi folyamatokban való megjelenését. Ahogy nem kizárólag a jogi logika zárja ki, az emberi test dologként minősítését. Az embriók esetében a személyes kapcsolat, az emberi élet létrejöttének lehetősége, a társadalmi értékrend és egy morális értékelés indokolja a dologként minősítés elkerülését. Véleményem szerint ezektől a jog nem függetleníthető. A rendelkező nyilatkozatok kötelező megtételét, a lefagyasztható embriók számának korlátozását javasolnám, így megelőzhető lenne a jogviták egy része. A kérdések azonban továbbra is a megválaszolásra várnak, az állásfoglalás gondos mérlegelést igényel. ■
JEGYZETEK
[1] Asztalos László: Polgári jogi alaptan. A polgári jog elméletéhez. Budapest: Akadémiai Kiadó 1987. 134. o.
[2] Asztalos: i. m. 178. o.
[3] Sárközy Tamás: Jogképesség - személyiség - jogalanyiság az embertöbbességek - csoportok - szervezetek körében Polgári Jogi Kodifikáció 2000/4., 3-9. o.
[4] Az Európai Unió Alapjogi Chartája 5. cikk (1) bek.: Senkit sem lehet rabszolgaságban vagy szolgaságban tartani. Forrás: http://fra.europa.eu/hu/charterpedia/article/5-rabszolgasag-es-kenyszermunka-tilalma
[5] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:1. § (1) bek.
[7] Navratyil Zoltán: A varázsló eltöri pálcáját? A jogi szabályozás vonulata az asszisztált humán reprodukciótól a reproduktív klónozásig. Budapest: Gondolat Kiadó 2012. 79. o.
[8] Eütv. 165. § a), b) pont.
[9] Eütv. 165. § b) pont.
[10] Dósa Ágnes - Hanti Péter - Kovácsy Zsombor: Kommentár az egészségügyi törvényhez Budapest: Wolters Kluwer Kiadó 2016. 352. o.
[12] Eütv. 1. §.
[13] IVF azaz in vitro fertilization, testen kívüli megtermékenyítés, maga a lombikbébi eljárás.
[14] Jobbágyi Gábor: A művi megtermékenyítés jogi és erkölcsi kérdőjelei. Iustum Aequum Salutare II. 2006/1-2. 157. o.
[15] Dósa Ágnes: Összehasonlító egészségügyi jog, Orvosetikai kérdések jogi szemmel Budapest: Complex Kiadó 2012 41. o.
[16] Az Európa Tanácsnak az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről szóló, Oviedóban, 1997. április 4-én kelt Egyezményét kihirdető 2002. évi VI. törvény 18. cikk.
[17] II. János Pál: Evangélium Vitae. (Litt.) Budapest: Szent István Társulat, 1995.
Elérhető: http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=78#EV3 Az utolsó letöltés dátuma: 2017. 03. 24.
"Maga az orvostudomány, mely hivatása szerint az emberi élet védelmére és gyógyítására van rendelve, bizonyos szakágaiban egyre gyakrabban követ el személy elleni cselekményeket, így eltorzítja a maga arcát, ellentmond önmagának, és lealacsonyítja azok méltóságát, akik végrehajtják."
[18] Jobbágyi Gábor: A művi megtermékenyítés jogi és erkölcsi kérdőjelei. Iustum Aequum Salutare II. 2006/1-2. 147-158. o.
[19] Manfred Spieker: Does a Human Being Have a Right to Life? The Debate on Embryo Research in Germany as a Case Study. In Antoine Suarez-Joachim Huarte (szerk.): Is this Cell a Human Being? Exploring the Status of Embryos, Stem Cells and Human-Animal Hybrids. Heidelberg Springer-Verlag 121. o. "Their useless death is no senseless death."
[20] Navratyil Zoltán: i. m. 52. o.
[21] Jobbágyi Gábor: Az élet joga. Abortusz, eutanázia, művi megtermékenyítés. Budapest: Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója 2004. 219. o.
[22] Dósa Ágnes: i. m. 41. o.
[23] Vicsek Lilla - Szolnoki Noémi: Az embrió, mint társadalmi-kulturális entitás. Az embriók konstruálása a lombikbébi eljárásban részt vevő magyar páciensek körében In: Kisdi Barbara (szerk.): Létkérdések a születés körül Budapest: L'Harmattan Kiadó-Könyvpont Kiadó. 2015. 422-423. o.
[24] Az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások végzésére vonatkozó, valamint az ivarsejtekkel és embriókkal való rendelkezésre és azok fagyasztva tárolására vonatkozó részletes szabályokról szóló 30/1998. (VI. 24.) NM rendelet 7. számú melléklete, rendelkezési nyilatkozat ivarsejt felhasználásához.
[26] Menyhárd Attila: Dologi jog Budapest: ELTE Eötvös Kiadó 2007. 47. o.
[27] Eütv. 166. § (4) bek., 175. § (3) bek.
[28] http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/869799353AB65B33C1257ADC002103AE?OpenDocument Az utolsó letöltés dátuma: 2017. 03. 24.
[29] http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/ad0eaabc5e3e0fc2c1257dce003c84c7?OpenForm&ParentUNID=5278F8F2A33BC0AEC1257ADA00529814 Az utolsó letöltés dátuma: 2017. 03. 24.
[33] Eütv. 178. § (3)-(4) bek.
[34] 30/1998. (VI. 24.) NM rendelet 2. § (2) bek.
[37] 30/1998. (VI. 24.) NM rendelet 8. számú melléklet.
[38] 30/1998. (VI. 24.) NM rendelet 4. § (5) bek.
[39] BVerfGE 39, 1 http://www.servat.unibe.ch/dfr/bv039001.html Az utolsó letöltés dátuma: 2017. 03. 24.
[40] Manfred Spieker: i. m. 121. o.
[41] 123-125. § Capacity An in vitro fertilized human ovum exists as a juridical person until such time as the in vitro fertilized ovum is implanted in the womb; or at any other time when rights attach to an unborn child in accordance with law. forrás: https://legis.la.gov/Legis/Law.aspx?d=108440 Az utolsó letöltés dátuma: 2017. 03. 24.
[42] Uo. 122. §
[43] Uo. 126. §
[44] Uo.126. §
[45] Uo. 126. §
[46] Uo. 126. §
[47] Navratyil Zoltán: i. m. 48. o.
[48] Manfred Spieker: i. m. 124. o.
"The same is valid for the nasciturus rule and the embryo in vitro. They are never things for which proprietary claims can be raised but persons with the claim of absolute acceptance. Things never can become persons."
[49] Pascal Kasimba: IVF regulation: The search for a legal basis In: Peter Singer-Helga Kuhse-Stephen Buckle-Karen Dawson-Pascal Kasimba (szerk.): Embryo Experimentation-ethical, legal and social issues Cambridge: Cambridge University Press 1990. 162. o.
[50] http://biotech.law.lsu.edu/cases/cloning/davis_v_davis.htm Az utolsó letöltés dátuma: 2017. 03. 24.
[51] "interim category" - köztes kategória, emberek és dolgok között helyezték el az embriót, az amerikai bíróságok gyakran hivatkozzák az elsőként a Davis vs. Davis ügyben használt "interim category" kifejezést.
[52] Uo. "We conclude that preembryos are not, strictly speaking, either "persons" or "property," but occupy an interim category that entitles them to special respect because of their potential for human life."
[53] Menyhárd Attila: Forgalomképes személyiség? In: Menyhárd Attila - Gárdos-Orosz Fruzsina (szerk.): Személy és személyiségvédelem a jogban. Budapest: Wolters Kluwer Kft. 2016. 70. o.
[54] Navratyil: i. m. 94. o.
[55] Navratyil: i. m. 93. o.
[56] http://www.daviddfriedman.com/Academic/Course_Pages/21st_century_issues/21st_century_law/human_repro_tech_law_04/Kass.pdf Az utolsó letöltés dátuma: 2017. 03. 24.
"Supreme Court granted appellant custody of the pre-zygotes and directed her to exercise her right to implant them within a medically reasonable time."
[57] Navratyil: i. m. 96. o.
[58] http://jolt.law.harvard.edu/digest/bioethics/dahl-v-angle Az utolsó letöltés dátuma: 2017. 03. 24.
"that this property right is fundamentally unique and distinct from most others, and cannot be measured by monetary value."
[59] Navratyil: i. m. 91. o.
[60] http://blogs.harvard.edu/billofhealth/2014/02/23/two-year-old-boy-to-inherit-11-frozen-embryos/ Az utolsó letöltés dátuma: 2017. 03. 24.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi hallgató (ELTE ÁJK).
Visszaugrás
