A kiegyezést követően, az 1871. június 10-én kihirdetett 1871. évi XXXIII. tc. teremtette meg Magyarországon az egységes, központosított ügyészi szervezetet. Az új szabályozás - "a franczia ministère public" mintájára (hasonlóan a korabeli európai állomokhoz)[1] - a bírósági szervezettől függetlenül működő vádhatóságokat állított fel. Az ügyészi szervezeti hierarchia a bírósági szervezethez igazodva épült fel: "a) a korona-ügyész, ki a kir. kuria mellé; b) a kir. főügyészek, kik a kir. táblák mellé; c) a kir. ügyészek, kik az első folyamodású törvényszékek mellé neveztetnek; végre d) a koronaügyészi és kir. főügyészi helyettesek s a kir. alügyészek." A királyi ítélőtáblák mellett eredetileg két, 1890-től öt (Budapest, Debrecen, Kassa, Szeged, Kolozsvár székhelyekkel), 1900-tól pedig tizenegy főügyészségi kerület létezett. A szervezet alapegységeit a törvényszékek mellett működő ügyészségek alkották.
Az ügyészi szervezet tagjait - az igazságügy-miniszter ellenjegyzése mellett - a király nevezte ki, fizetésüket az államkincstártól kapták. A királyi ügyészséghez csak "az nevezhető ki, aki az 1869:IV. törvénycikk 6. és 7-ik §-aiban foglalt képesítési kellékekkel bír". Királyi ügyészként, főügyészként, illetve koronaügyészként csak az nyert alkalmazást, aki a fenti feltételeken túl, legalább három évi bírói, alügyészi vagy önálló ügyvédi gyakorlatot igazolt. A törvény ugyanakkor úgy rendelkezett, hogy "a szóbeli büntető és polgári eljárás behozataláig a korona-ügyészi állomás nem töltetik be". Azokat a közvádlói teendőket, amelyeket a bírák és a bírósági hivatalnokok felelősségéről szóló 1871. évi VIII. tc. a koronaügyészhez rendelt, a pesti királyi főügyész, akadályoztatása esetén pedig a királyi ügyészségnek az igazságügy-miniszter által kiküldött tagja teljesítette.
- 33/34 -
Az új ügyészi szervezet 1872. január 1-jén kezdte meg működését a pesti királyi főügyész irányításával. Bittó István igazságügy-miniszter javaslatára[2] 1871. szeptember 18-án az uralkodó Kozma Sándor legfőbb ítélőszéki bírót nevezte ki pesti királyi főügyésszé,[3] akinek "személyében - írta a Jogtudományi Közlöny - oly egyéniséget tisztelhetünk, kiről bátran elmondhatjuk: hogy a kir. ügyészi kar az ő vezetése alatt nem fog a kormány kezeiben vak eszközül használtathatni".[4]
Az 1896. évi XXXIII. tc. (a bűnvádi perrendtartásról, Bp) és az 1897. évi XXXIV. tc. (a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről) az ügyészségi szervezetet kiegészítette a járásbíróságok mellett tevékenykedő, esetenként eljáró ügyészségi megbízott intézményével, aki a királyi ügyész, illetve a főügyész javaslatára az igazságügy-minisztertől kapta ugyan megbízatását, de nem volt tagja az ügyészi szervezetnek. Ügyészségi megbízottul az 1897. évi törvény által előírt képesítési követelményeknek (9. §) eleget tevő köztisztviselőt, illetve gyakorló ügyvédet is ki lehetett rendelni. Az ügyészségi megbízotti teendőket a királyi főügyész és helyettese, a királyi ügyész és a királyi alügyész is elláthatta.
Az ügyészségek felett az igazságügy-miniszter gyakorolt általános felügyeletet. Az 1891. évi XVII. tc. alapján a királyi főügyész felügyeletet gyakorolt a területileg illetékességébe tartozó ügyészségek felett, amelynek keretén belül az ügyészi funkciókkal kapcsolatos utasításokat is adhatott.[5] Az ügyészek szerepet kaptak bizonyos fegyelmi eljárásokban és felügyeletet gyakoroltak a törvényszéki fogház felett is. Az ügyészség ezenkívül rendelkezett egyes, közhatósági jellegéből fakadó jogkörrel (például nyomozással kapcsolatos teendők; terhelt kihallgatása; szükség esetén az ügy áttétele az elkövetés helye szerinti illetékes bírósághoz), valamint a bűnvádi eljárásban ellátta a közvád képviseletét.
A koronaügyész az 1896. évi bűnvádi perrendtartás hatálybalépésével, 1900. január 1-jén[6] kezdte meg munkáját. Az 1871. évi XXXIIII. tc. indokolása szerint a koronaügyész
- 34/35 -
"csak a szóbeli eljárás behozatalánál nyer hatáskört, és azon csekély teendők végett, melyeket a bírói felelősségi törvény reája ruház, az ezen állás betöltésével az állam-pénztárra háramló jelentékeny kiadásokat nem lehetne igazolni".[7]
Az első koronaügyész, Hammersberg Jenő álláspontja szerint mind az 1871. évi ügyészségi törvényből, mind az 1896. évi bűnvádi perrendtartásból az következett, hogy a koronaügyész a büntetőügyekben a vádhatóság tagjának, a Kúria előtt "a közvád képviselőjének tekintetik, aki e minőségében az igazságügyi miniszter rendelkezési jogának épp úgy alá van vetve, mint a kir. ügyészség többi tagja".[8]
A bűnvádi perrendtartás számos perjogi feladatot utalt a koronaügyész hatáskörébe. Így a Kúria a koronaügyész meghallgatása után határozott az illetékességről, ha a külföldi hatóság a magyar hatóságot valamely bűnelkövető kiadásával "megkínál" (Bp. 26. §), illetve, ha több kir. ítélőtábla vagy az ezek területén működő bíróságok között merült fel illetékességi összeütközés (Bp. 28. §). A Kúria a koronaügyész meghallgatása után döntött a bíróküldésről (Bp. 29. §), valamint a kir. ítélőtábla elnökének, tanácsának vagy tagjai többségének mellőzése iránt előterjesztett kérelemről (Bp. 69. §).
A Kúria tárgyalására a koronaügyészt meg kellett hívni (Bp. 435. §), az ő vagy helyettesének jelenléte nélkül a tárgyalást megtartani nem lehetett (Bp. 436. §).
A koronaügyész a jogegység érdekében bármely büntetőbíróság jogerős törvénysértő határozata vagy egyéb intézkedése ellen perorvoslattal élhetett a Kúriához (Bp. 441. §). Ezt a feladatot azért delegálta a törvényalkotó a koronaügyésznek, mert - mint Székely Aladár[9] fogalmaz - e perorvoslat "használatát ki kellett venni a felek kezéből és egy oly hatóságra kellett bízni, amely felette áll a felek egyoldalú érdekeinek s amelynek kellő áttekintése van az egész büntető igazságszolgáltatás területe felett".[10]
Kármán Elemér szombathelyi ügyészségi aljegyző ezzel kapcsolatban úgy vélekedett, hogy a koronaügyész indítványai is "csak valamely már obiectivnek tekintendő tényállás jogi elbírálása körül forognak, így a koronaügyész sohasem vádol, hanem törvényes alakot követel egy már legobiectivebbnek tekintendő ténymegállapítás számára. Ennek a törekvésnek legkimagaslóbb módja: a jogegység érdekében használt perorvoslata."[11]
A Kúria 1900. május 17-én hozta meg első határozatát a jogegység érdekében. Hammersberg Jenő koronaügyész az Eperjesi Kir. Törvényszék egyik törvénysértő ítélete ellen terjesztett elő perorvoslatot a jogegység érdekében, és az ítélet megsemmisítését kérte hatáskör hiányára hivatkozással. A Kúria végzése szerint "a jogegység érdekében használt perorvoslatnak hely adatván, az eperjesi kir. törvényszék mint büntetőbíróság [...] ítélete megsemmisíttetik és az ügy a kassai cs. és kir. katonai bíróságnak mint illetékes
- 35/36 -
hatóságnak átengedtetik. Mihez képest az eperjesi kir. törvényszéknek meghagyatik, hogy az iratokat a most kijelölt katonai hatósághoz haladék nélkül átküldje és a jelen curiai végzést is másolatban ugyanazzal közölje."[12]
A halálbüntetést kimondó jogerős ítélet tárgyában a koronaügyész a Kúria zárt ülésén nyilatkozott a kegyelmi kérvény vonatkozásában (Bp. 499. §).
Az 1899. november 15-én kiadott 4.600/1899. I. M. E. sz. rendelet (Utasítás a kir. ügyészség számára) úgy rendelkezett, hogy a koronaügyész a koronaügyészség tagjai és hivatalnokai felett közvetlen felügyeletet gyakorol, viszont egyéb felügyeleti jogköre nincs. Ha a koronaügyészség a kir. ügyészség más tagjaira vagy hivatalnokaira nézve olyan körülményről szerzett tudomást, amely a felügyeleti jog körébe tartozó intézkedést tett szükségessé, akkor értesítenie kellett erről az illetékes kir. főügyészt, illetve jelentést kellett tennie az igazságügy-miniszternek.[13]
A koronaügyész látta el a koronaügyészi hivatal vezetését, a közvádlói teendőket belátása szerint helyetteseivel, illetve a kir. ügyészség tagjaival osztotta meg. Miután a Kúrián öt büntetőtanács működött, a koronaügyész mellé négy koronaügyész-helyettesi állást szerveztek. A koronaügyész határozta meg a segéd- és a kezelőszemélyzet munkakörét is. A hivatali szervezet egyebekben nem tagolódott osztályokra vagy más ügyintéző hivatali egységekre.[14]
Az ügyészségi utasítás kimondta, hogy a koronaügyésznek minden év végén jelentést kell tennie az igazságügy-miniszternek "az igazságszolgáltatás körül" és különösen "a kir. ügyészség működése tekintetében szerzett tapasztalatairól". Eseti jelentéstételi kötelezettség terhelte abban az esetben, ha a Kúriához felterjesztett bűnvádi vagy fegyelmi ügyben "a közvádnak helyes képviselete szempontjából" valamely intézkedés megtételét tartotta szükségesnek.[15] Mindebből "kitűnik", hogy a koronaügyész "az egységes kir. ügyészségnek nem bürokratikus, hanem szellemi feje".[16]
A koronaügyész a kir. főügyészek és a kir. ügyészek közreműködését vehette igénybe a Kúria kisebb és nagyobb fegyelmi tanácsa, továbbá a Közigazgatási Bíróság mint fegyelmi bíróság, valamint a kir. és országos legfőbb fegyelmi bíróság elé utalt fegyelmi ügyekben esetlegesen szükséges adatok megszerzése érdekében.
"A bűnvádi perrendtartás hatályának már első heteiben a legérdekesebb kérdések egyike merült fel a gyakorlatban és keltett vitát az irodalomban",[17] mégpedig az, hogy van-e joga a koronaügyésznek visszavonni a semmisségi panaszt?
- 36/37 -
A vita alapját az adta, hogy a "törvényben és a rendeletben nem találunk határozott feleletet e kérdésre". A Kúria 1900 elején több alkalommal tanácskozott a kérdésről, és a választ illetően két álláspont ütközött: az egyik szerint a koronaügyésznek az "ügyészségek és főügyészségek felett hatósága nincs, ezeknek utasításokat nem adhat", így arra sincs joga, hogy az általuk bejelentett panaszt visszavonhassa. A másik szerint "nem hagyható figyelmen kívül, hogy minden bűnügyben az abban fungáló kir. ügyész a vád ura", aki jogosult a vádat elejteni vagy megváltoztatni. Így a "koronaügyésztől sem lehet a jogot megtagadni, hogy azokban az ügyekben, melyekben ő jár el mint közvádló, a vád felett, illetve a jogorvoslat igénybe vétele tárgyában szabadon" rendelkezhessen.[18]
Tarnai János, Tóth Gerő és Fayer László álláspontja szerint[19] a Kúria előtti tárgyaláson már nincs szó vádképviseletről, ott csak jogi vita folyik arról, hogy az előterjesztett semmisségi panasz alapos-e vagy alaptalan. Érvelésük szerint tehát a koronaügyész nem mint ügyfél, nem mint vádképviselő, hanem mint "a kir. Kúria jogi tanácsadója"[20] van jelen és szólalhat fel. Ennek nyomán jutottak aztán - ahogy Finkey Ferenc összegezi -"arra a csudabogárszerű eredményre", hogy a koronaügyész "nem közvádló, sőt nem is ügyész, hanem egy sui generis hivatalnok, egy magas közjogi méltóság viselője, aki a bírói tévedések correctora".[21]
A Kúria büntetőtanácsai ezzel szemben arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a bűnvádi perrendtartás 396. és 430. §-a alapján a koronaügyész "kétségtelenül jogosítva van" a semmisségi panaszok visszavonására.[22]
Hammersberg Jenő hasonlóképp kifejtette, hogy a koronaügyész a közvád képviselője, így megilleti az a "jog, hogy a közváddal abban a terjedelemben, amelyben az eléje
- 37/38 -
kerül, nem érintve az igazságügyi miniszter utasítási jogát, rendelkezhetik, vagyis jogában áll az alsóbb fokú vádhatóság által bejelentett semmisségi panaszt, már amint azt törvényesen helyesnek vagy helyt nem foghatónak találja, belátása szerint fenntartani avagy elejteni, visszavonni".[23] Kiemelte, hogy a visszavonás jogának "gyakorlásánál gondos megfontolást, nagy óvatosságot és tapintatosságot" tart szükségesnek. A gyakorlatban előfordulnak olyan esetek, ahol a "kérdés elvi jelentőségű", és ezért "kívánatos, hogy a különböző jogi felfogásnak és megítélésnek tért engedő [...] kérdések a Curia döntése alá bocsáttassanak."[24] Leszögezte azt is, hogy a legfőbb bírói fórum előtt tisztségét a bűnvádi perrendtartás "nemcsak a közvád képviselőjéül állítja ide, hanem a törvény őréül és védelmezőjéül is". Az eljárásokban, "hacsak egyes concret ügyben felsőbb utasítás nem köti", csak "saját jogi véleményét nyilváníthatja, s köteles meggyőződése szerint teljes objectivitással" azt tenni. Hatásköre gyakorlásának csak egy mércéje lehet, a "törvény és igazság követelményeinek érvényesítésére való törekvés."[25]
Hammersberg véleményét osztotta Finkey Ferenc és Heil Fausztin is,[26] akik szintén azt hangsúlyozták, hogy a koronaügyész mint az 1871. évi ügyészségi törvény szerint "a kir. ügyészség élén álló legmagasabb fokú kir. ügyész, a közvád képviselője a Kúria előtti szóbeli tárgyalásokon, tehát ugyanazokat a jogokat gyakorolja, mint a kir. főügyész a kir. ítélőtábla előtti fellebbviteli főtárgyalásokon, így visszavonhatja a főügyész semmisségi panaszát".[27]
A Kúria ezt az érvelést elfogadva, 1900. március 22-én hozott 3020. számú határozatával döntött: eszerint a koronaügyész jogosult a királyi ügyész által bejelentett semmisségi panaszt visszavonni, "tekintettel a kir. ügyészségi intézmény egységére, valamint a Bp. 430. § (3) bekezdésében felhívott 396. §-ának megfelelő alkalmazására".[28]
E döntést nem fogadta osztatlan lelkesedés. A Budapesti Ügyvédi Kör álláspontja szerint a "Curia azáltal, hogy a koronaügyész hatáskörét a kir. ügyészek, főügyészek által bejelentett semmisségi panaszok visszavonására is kiterjesztette, eredeti jellegéből kivetkőztette és őt mintegy a vád legfőbb hatóságává jelölte ki".[29]
- 38/39 -
A koronaügyészség működésének első évében, 1900-ban egy híján valamennyi befejezésre váró, együttvéve 900 beadványt intézett el, összesen 180 büntetőügyet és 21 fegyelmi ügyet tárgyalt.[30]
Ehhez kiegészítésként néhány megjegyzés Hammersberg Jenő koronaügyész 1901. február 14-én tett jelentéséből:
"[...] a hozzám felterjesztett és velem közölt 70 olyan eset közül, amelyben az alsó bíróság ítélete ellen egyedül a kir. ügyészség élt semmisségi panasszal, 41 esetben visszavontam a semmisségi panaszt és csak 29 esetben tartottam azt fenn. [...]
A [...] jogegység érdekében a múlt évben 10 perorvoslatot adtam be. Ezek közül egyet a kir. Kúria tárgyalás nélkül elutasított [...], mivel a törvénysértő határozat még a B. P. [bűnvádi perrendtartás] hatályba lépte előtt hozatott, - 5 letárgyalt ügyben a törvénysértés megállapíttatott, 4 ily perorvoslat pedig az év végén még elintézetlenül maradt.
[...] a B. P.-nak a semmisségi panaszok elintézésére vonatkozó rendelkezései nem felelnek meg a hozzájuk fűzött várakozásoknak s [...] az államháztartásra indokolatlanul és szükségtelenül nagy terhet rónak, mert a kir. Kúriát szükségtelenül oly nagyszámú tárgyalásokkal terhelik meg, hogy a törvény megfelelő módosítása nélkül nem lesz elérhető [...] bírói testület tagjainak célbavett apasztása, de [...] elkerülhetlen lesz a koronaügyészség személyzetének szaporítása.
[...] évenkint körülbelül 3600-ra rúg azoknak a bűnügyeknek száma, amelyek semmisségi panaszok folytán a kir. Kúriánál tárgyalásra kitűzendők s ez a szám [...] előreláthatóan folytonosan szaporodni fog. Tehát a szünidei két hónapot leszámítva, legalább is 360 bűnügy kerülend havonkint a kir. Kúriánál tárgyalásra.
[...] a semmisségi panaszok nyilvános tárgyalása a nem esküdtbírósági bűnügyek túlnyomó nagy részében merőben felesleges időpazarlás."[31]
1901-ben a koronaügyészség hivatali szervezetét a koronaügyészen és négy helyettesén kívül egy irodatiszt, egy díjnok és három (1900-ban még csak két) szolga alkotta.[32]
Katona Béla (1855-1904) budapesti királyi főügyész-helyettest az uralkodó 1900. február 7-én nevezte ki koronaügyész-helyettessé,[33] a hivatali esküt február 20-án tette le. Szerényi Kálmán (1850-1905) győri királyi főügyészt koronaügyész-helyettesi minőségben 1900. szeptember 6-án helyezte át az igazságügy-miniszter a vádhatóság legfőbb
- 39/40 -
szervéhez,[34] hivatalát október 3-án foglalta el. A harmadik koronaügyész-helyettest, Gedeon László nagyváradi királyi ítélőtáblai bírót 1901. január 29-én nevezte ki az uralkodó.[35] Gedeon azonban néhány nappal eskütétele előtt, 1901. február 20-án 45 éves korában Nagyváradon elhunyt.[36] Helyébe 1901. március 14-én Baumgarten Izidor (18501914) igazságügyminiszteri osztálytanácsost nevezte ki Ferenc József koronaügyész-helyettessé,[37] a hivatali esküt március 26-án tette le. Tassy Pál (1849-1912) nagyváradi királyi főügyészt pedig 1901. szeptember 18-án helyezte át az igazságügy-miniszter a koronaügyészséghez koronaügyész-helyettesi minőségben.[38]
A koronaügyészség 1901-ben 3331 ügyet intézett el, az összes befejezésre váró ügyet. Hammersberg Jenő koronaügyész 332, Szerényi Kálmán koronaügyész-helyettes 773, Tassy Pál koronaügyész-helyettes 314, Katona Béla koronaügyész-helyettes 1093, Baumgarten Izidor koronaügyész-helyettes pedig 755 ügyet intézett el.[39]
Semmisségi panasz esetében 131 alkalommal tett visszavonó nyilatkozatot, 83 semmisségi panaszhoz pedig hozzájárult. 1860 büntetőügyet és 24 fegyelmi ügyet tárgyalt.[40] A jogegység érdekében előterjesztett perorvoslatok száma 36 volt, az e perorvoslat iránt intézett kérvényeket elutasító határozatok száma pedig 57.
Fegyelmi ügyekben 12 megszüntető, illetve elutasító indítvány született, fegyelmi eljárás elrendelésére két indítvány irányult, három vádindítványt terjesztettek elő és két fellebbezést nyújtottak be a Kúria nagyobb fegyelmi tanácsához.[41]
Összesen 382 tárgyalási napot tartott a koronaügyészség (Hammersberg Jenő 48, Szerényi Kálmán 108, Tassy Pál 28, Katona Béla 122, Baumgarten Izidor 76 tárgyalási nap). A tárgyalt ügyeket tekintve a koronaügyész 189, Szerényi koronaügyész-helyettes 467, Tassy 186, Katona 568, Baumgarten pedig 450 büntető tárgyaláson működött közre. A jogegység érdekében benyújtott perorvoslat tárgyában a következő ügyelosztás mutatkozott: Hammersberg 4, Szerényi 2, Katona 22, Baumgarten 1. A Kúria fegyelmi tanácsában Szerényi koronaügyész-helyettes 17, míg Katona Béla 7 alkalommal járt el, Hammersberg koronaügyész pedig két ízben vett részt a Kúria teljes ülésén.[42]
Révai Lajos ügyvéd, aki a részletes és pontos kimutatást készítette a koronaügyészség 1901. évi tevékenységéről, méltatta a koronaügyészség teljesítményét, utalva arra is, hogy Szerényi Kálmán betegsége miatt 36 napra kiesett a munkából, Baumgarten Izidor és Tassy Pál pedig csak 1901-ben csatlakoztak a koronaügyészséghez. Révai szükségesnek látta, hogy "ezen elite-testület ambiciózus tagjai munkakedvének és munkaképességének
- 40/41 -
fenntartása érdekében: egyfelől a koronaügyész indítványa szerint a semmisségi panaszok árja részben a kir. táblák hatáskörébe levezettessék, másfelől pedig megfelelő személyszaporítás a munkát elviselhetővé tegye".[43]
A kimutatásból kitűnik az is, hogy minden koronaügyész-helyettesre a Kúria "bűnügyi forgalmának egynegyede esik, holott a Kúrián a 32 bíró között oszlik meg, vagyis 1 helyettes = 8 bíró".[44]
1902 folyamán az elintézésre váró 5142 ügy közül 4940-et fejezett be a koronaügyészség. 4188 büntetőügyet és 26 fegyelmi ügyet tárgyalt, semmisségi panasz esetében 209 ízben tett visszavonó nyilatkozatot, 71 semmisségi panaszhoz pedig hozzájárult.[45]
A legfőbb vádhatóság 136 esetben alkalmazott perorvoslatot a jogegység érdekében, 75 esetben utasított el ez iránti kérelmet, illetve megkeresést, 9 ízben adott véleményt illetékességi összeütközés kérdésében és 53 esetben bíróküldés tárgyában.
A koronaügyészség öt tagjának együttvéve 631 tárgyalási napja volt, összesen 4133 büntető, 21 a jogegység érdekében előterjesztett perorvoslati, 26 kúriai fegyelmi tárgyaláson vettek részt. Jelen voltak két kúriai teljes ülésen. Összesen 16 fegyelmi ügyben nyújtottak be indítványt és 8 esetben készítettek véleményt vagy jelentést az Igazságügyminisztériumnak, illetve más kormányhatóságnak.[46]
A 20. század első évtizedeiben további jogkörökkel bővült a koronaügyész hatásköre. Az 1902. július 16-án kiadott 1902. évi T. 100/2. I. M. sz. rendelet értelmében a büntetőügyekben felmerülő vitás elvi kérdések eldöntése érdekében tartott teljes ülésekre a Kúrián a teljes tanács tagjain kívül a koronaügyészt is meg kellett hívni. A vitás elvi kérdés alapjául szolgáló ügy irataiba betekinthetett, véleményét írásban benyújthatta, illetve a teljes ülésen szóban is kifejthette, az előadói vélemény és az esetleges ellenindítvány előterjesztésénél, a tanácskozásnál és a szavazásnál, valamint a meghozott döntés szövegezésének hitelesítésénél azonban már nem lehetett jelen.[47]
A polgári perrendtartás (1911. évi I. tc.) alapján a koronaügyész a Kúria előtt részt vehetett a házassági perekben, illetve a gyermek törvényességének megállapítása iránti perekben. 1912-től az újonnan felállított jogegységi tanács, illetve a teljes ülés elé terjesztett valamennyi kérdésben meg kellett hallgatni a koronaügyészt vagy helyettesét, akik tagjai voltak a polgári jogi és a büntetőjogi bizottságnak is.[48]
Az 1928. évi X. tc. a büntető igazságszolgáltatás egyes kérdéseinek szabályozásáról úgy rendelkezett, hogy a Kúria előtt a koronaügyész a vádlott terhére csatlakozásra jogosult.
- 41/42 -
Semmisségi panasz esetén a Kúria az ítéletet "egész terjedelmében hivatalból felülvizsgálhat a" - mondta ki az 1938. évi XVI. tc. az állami rend megóvása végett szükséges büntetőjogi rendelkezésekről -, és a koronaügyész indítványára és a védelem meghallgatása után "a vádlott terhére akkor is megváltoztathatja, ha csak a vádlott érdekében éltek semmisségi panasszal".
A Kúria jogegységi tanácsának 40. számú büntető döntvénye (1939. április 21.) azt a kérdést döntötte el, hogy átveheti-e a koronaügyész a Kúria előtt pótmagánvádlóként szereplő sértettől a vádat? "A kir. ügyészség, ha a vád képviseletét megtagadta, vagy a vádat az eljárás folyamán elejtette, vagy az ítélet ellen perorvoslattal nem élt, a közvád képviseletét a bűnvádi eljárás fellebbviteli szakában is átveheti s a vádképviseletből folyó jogokat gyakorolhatja."[49]
Hammersberg Jenő 1845. március 14-én született Kassán. Édesapja Hammersberg[50] László (Merény, 1812 - Kassa, 1894. február 28.) ügyvéd, táblabíró, Farkassányi Sámuel kormánybiztos mellett részt vett az 1848/49. évi szabadságharcban, a Kassai Műmalom alapítója (1862) és igazgatósági tagja volt,[51] édesanyja Farkassányi Emerentia (1827 - Kassa, 1855).[52] Gantzstuckh Sámuel és családja protestáns prédikációs tanai miatt a 17. században kényszerült elhagyni Sziléziát, a régi nemesi család Szepes vármegyében telepedett le.[53]
Hammersberg középiskolai és jogakadémiai tanulmányait Kassán végezte. 1865-ben szülővárosa országgyűlési képviselővé választotta, Luzsénszky Pál mellett volt "kiskövet". 1866-ban a Pesti Királyi Ítélőtáblán volt joggyakornok. 1867-ben köz- és váltóügyvédi vizsgát tett. Abaúj-Torna vármegye aljegyzője, majd alügyésze, 1868-ban törvényszéki bírája lett.[54] 1872-től a Kassai Királyi Törvényszéken teljesített szolgálatot bíróként.[55]
- 42/43 -
Az 1872-1875. évi országgyűlésen Abaúj-Torna vármegye képviselője, a Balközép Párt "egyik tehetséges tagja" volt, majd belépett a Szabadelvű Pártba. Az 1875-1878. évi országgyűlésen a Szepes vármegyei iglói választókerületet képviselte,[56] az igazságügyi bizottság tagjaként vett részt a képviselőház munkájában. 1877-ben kilépett a pártból, és "párton kívüli állást foglalt el". Képviselői mandátumának lejártakor visszavonult "a politikai küzdelmektől".[57] Egy ideig gazdálkodott, majd ismét a bírói pályára lépett.
1880. február 17-én a Budapesti Királyi Ítélőtáblához pótbírónak nevezték ki,[58] ahol a IV. polgári tanácsban tevékenykedett. 1883 augusztusától a Sátoraljaújhelyi Királyi Törvényszék elnöke volt.[59] 1891. szeptember 7-én nevezték ki a Kúria rendes bírájává, szolgálatát október 20-án kezdte meg az I. polgári tanácsban.[60] 1894. január 1-jétől a Kúria kisebb,[61] 1895. január 1-jétől a Kúria nagyobb fegyelmi tanácsának tagja.[62]
1896. április 30-től budapesti királyi főügyész,[63] hitvallása szerint "csak az felelhet meg igazán feladatának a közszolgálatban, akinek keblében a kötelességérzet korlátlanul uralkodik az egyéni érdekek sugallatai felett s akit hivatásához a rideg kötelességérzeten felül valódi vonzalom, szeretet is köt".[64] Hammersberg Jenőt, akinél "méltóbb férfiút a magyar vádhatóság e legfölső fórumának élére nem lehetett találni",[65] 1899. december 13-án nevezte ki az uralkodó koronaügyésszé.[66] "Amúgy is rokonszenves egyéniségének egyik igen nagy előnye, hogy nem a hivatalszobák nyomottabb légkörében emelkedett föl a magas állami méltóságig, hanem sok ideig a közpálya szabadabb térségein próbálta ki erejét." - kommentálta kinevezését a Pesti Hírlap.[67] Hivatali esküjét 1900. január 3-án tette le a Kúria teljes ülésén.[68]
Az új koronaügyész 1900. január 20-án kezdte meg működését a Kúrián, amelynek kisebb fegyelmi tanácsa Lithvay Mátyás volt harmadik kerületi járásbíró ügyét tárgyalta. Lithvayt 1898 szeptemberétől "a lipótmezei tébolydában mint elmebajost" ápolták. Hammersberg kényszervégellátását indítványozta, azzal az indokolással, hogy a volt járásbíró orvosainak véleménye szerint gyógyíthatatlan és így "hivatalát többé nem foglalhatja el".[69]
A koronaügyészi jogkört jelentősen alakító Hammersberg csak két évig töltötte be tisztét. 1902 júniusában "megrongált egészségi állapotára" hivatkozva nyugdíjazását
- 43/44 -
kérte, és június 19-én nyugalomba vonult.[70] Utóda az addigi budapesti kir. főügyész, Székely Ferenc lett.
A személyi változást kommentáló Jogtudományi Közlönyben megjelent vélemény szerint a "koronaügyész állása az igazságszolgáltatás szervezetében még nincs kellőképp tisztázva. Hitünk szerint a koronaügyész nem feje, főnöke az ügyészi karnak, hanem a kir. Curia mellett szervezett speczialis organum a közérdek és a jogegység megóvása czéljából".[71]
Hammersberg Jenő tagja volt a Magyar Jogász Egylet igazgató választmányának.
"A közpályán kívül, kora ifjúságától kezdve a mezőgazdaság terén is buzgón foglalkozott",[72] leginkább "a lótenyésztés és a bortermelés ügyei iránt" érdeklődött. 1868-ban a Kassai Lóversenyegylet titkárává választották.[73] Az 1878 márciusában a Magyar Kisbirtokosok Országos Földhitel-Egyesületet alapító bizottság tagja volt.[74] Emellett Tokaj-hegyaljai, olaszliszkai szőlőbirtokos, rendszeres résztvevője a hazai és a nemzetközi borászati és szőlészeti kiállításoknak, számos elismerést nyert boraival. Éveken át tagja volt az Országos Központi Mintapince igazgatóságának. 1885. november 14-én a Zemplén Megyei Gazdasági Egyesület újonnan alakult Borászati Szakosztálya elnökéül választotta.[75] 1887 májusától a Magyar Bortermelők Országos Szövetkezetének tagja.[76] A Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének igazgatóválasztmányi tagja. 1893 decemberében a mesterséges borok készítésének és forgalomba hozatalának tilalmazásáról szóló 1893. évi XXIII. tc. alapján felállított állandó budapesti borvizsgáló bizottság, 1895 márciusában pedig az Országos Phylloxera Bizottság tagjává nevezte ki a földművelésügyi miniszter.[77]
1885-ben belépett a Magyarországi Kárpát Egyesületbe,[78] ahol a Keleti-Kárpátok Osztályának rendes tagja lett.[79] 1898 májusától az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat rendes tagja.[80]
Felesége kálnói és ádámföldi Bornemisza Agnes (1848 - Olaszliszka, 1923. május 30.),[81] 1871-ben kötöttek házasságot. Gyermekeik: Miklós királyi járásbíró, utóbb kúriai tanácsjegyző volt, 47 éves korában - néhány nappal édesapja halála előtt - 1918. február 12-én halt meg Budapesten;[82] Elza 1910. április 30-án kötött házasságot péchujfalusi Péchy Elemér cs. és kir. kamarással Olaszliszkán; Anna († Miskolc, 1938. október 31.)[83] és Helén.
- 44/45 -
Hammersberg Jenő - rövid betegség után - 1918. február 28-án hunyt el Budapesten.
The establishment of the Crown Prosecutor's Office and the first Hungarian Crown Prosecutor, Jenő Hammersberg
The Act 33 of 1871, promulgated on 10 June 1871, created the unified, centralised organisation of prosecutors in Hungary. The new legislation, modelled on the "French ministère public" (similar to the European states of the time), set up prosecuting authorities operating independently of the judicial organisation. The prosecutorial hierarchy was structured according to the organisation of the courts: crown prosecutor; royal attorneys-general; royal prosecutors; deputy crown prosecutors and royal attorneys-general and royal deputy prosecutors.
The new prosecutorial organisation started operating on 1 January 1872, under the direction of the Royal Prosecutor General of Pest.
The members of the prosecution service were appointed by the King, subject to the approval of the Minister of Justice, and received their salaries from the Treasury.
The 1871 Act provided that "until the introduction of oral criminal and civil proceedings, the Crown Prosecutor's position shall not be filled". The Crown Prosecutor began his work on 1 January 1900, when the Code of Criminal Procedure of 1896 came into force. The Code of Criminal Procedure assigned the Crown Prosecutor several procedural tasks. He had to be summoned to the hearing in the Curia, and the hearing could not be held without his presence or that of his deputy. In the interests of legal unity, he could appeal to the Curia against any final decision or other measure of the criminal court which was contrary to the law. ■
JEGYZETEK
[1] Fekete Ödön: Az államügyészség multja s jelene és a magyar királyi ügyészség jövő fejlődése. Magyar Igazságügy 1874/2/6. 435. p.
[2] Jegyzőkönyve az 1871. évi szeptember hó 12-én Budán tartott ministeri értekezletnek. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1944. MNL OL K27 (1871. 09. 12.) 8. p.
[3] Hivatalos rész. Budapesti Közlöny 1871/215. 4797. p.
[4] A kir. főügyészi és az elsőfolyamodásu kir. törvényszékek elnökeinek kinevezése. Jogtudományi Közlöny 1871/40. 295. p. Györgyi Kálmán (1939-2019), aki 1990 és 2000 között legfőbb ügyészként teljesített szolgálatot, szintén az ügyészség szakmai függetlenségének biztosítékaként tekintett Kozma Sándorra, aki "a maga igaza védelmében nagyon szívesen összeveszett egy-egy kérdés kapcsán az igazságügy-miniszterrel is. Nem csak az a szempont vezérelte, hogy a miniszter arcára az elégedettség mosolya üljön ki." Disputa az ügyészségről. Györgyi Kálmánnal, Finszter Gézával és Hack Péterrel beszélget Kiss Anna. Mozgó Világ 2004/3. 49. p.
[5] Zinner Tibor: Dokumentumok a Koronaügyészség történetéhez. Magyarország Ügyészsége. Budapest, 2022. 8. p.
[6] 3222/1899. I. M. E. sz. rendelet a bűnvádi perrendtartás életbeléptetése alkalmával a koronaügyészségre és a kir. főügyészségekre vonatkozólag szükséges átmeneti és egyéb intézkedések tárgyában, 2. §. Igazságügyi Közlöny 1899/12. 360. p.
[7] Indokok a kir. ügyészség felállításáról szóló törvényjavaslatról. Az 1869-dik évi april hó 20-dikára hirdetett országgyülés képviselőházának irományai. III. kötet, Nyomtatott a Deutsch-féle Könyvnyomda és Kiadóirészvény-társaság Intézetében. Pest, 1870. Irományszám 1869-331. 302. p.
[8] Nánási László: A magyar királyi ügyészség története 1871-1945. PhD-értekezés. Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola. Szeged, 2010. 171. p.; Hammersberg Jenő: A kir. Curia és a koronaügyész hatásköre s e hatáskör terjedelme. Ügyvédek Lapja 1900/12. 2. p.
[9] Székely Aladárt (1879 - Budapest, 1921. március 14.) - Székely Ferenc koronaügyész fiát - 1903 februárjában avatták sub auspiciis Regis a jogtudományok doktorává a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen. Utóbb ügyvédként tevékenykedett a fővárosban.
[10] Székely Aladár: Perorvoslat a jogegység érdekében. Jogtudományi Közlöny 1903/9. 75. p.
[11] Kármán Elemér: Vádlói szellem és ügyészi obiectivitás. Jogállam 1904/7. 408. p.
[12] Katonaszökevény bűncselekményének elbírálása a katonai bíróság hatáskörébe tartozik. Büntető Jog Tára 1900/24. 300. p.; Perorvoslat a jogegység érdekében. Ügyvédek Lapja 1900/23. 7. p.
[13] Utasítás a kir. ügyészség számára. Budapesti Közlöny 1899/273. 6. p.
[14] Igazságügyminisztériumi Levéltár. Repertórium. In: Összeállította Bognár Iván: Levéltári leltárak 17. Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya - Levéltárak Országos Központja. Budapest, 1962. 78. p.
[15] Utasítás a kir. ügyészség számára 1899. 5. p.
[16] A koronaügyész. Budapesti Hírlap 1899/350. 3. p.
[17] Tarnai János: A koronaügyészi hivatal. Jogtudományi Közlöny 1900/47. 335. p.
[18] A koronaügyész hatásköre a kir. Curia által elintézendő, az ügyészek által bejelentett semmisségi panaszok visszavonása tekintetében. Ily semmiségi panaszok felterjesztése. Büntető Jog Tára 1900/25. 385-386. pp.
[19] Lásd többek között Tarnai János: A koronaügyészi hivatal. Magyar Jogászegyleti Értekezések 21. Franklin-Társulat Könyvnyomdája. Budapest, 1901.; F.[ayer László]: Visszavonhatja-e a koronaügyész a semmisségi panaszt? Jogtudományi Közlöny 1900/13. 101-103. pp.; Tóth Gerő: Visszavonhatja-e a koronaügyész a semmisségi panaszt? Jogtudományi Közlöny 1900/15. 113-119. pp.; Fayer László: A koronaügyész jogköre. Jogtudományi Közlöny 1900/51. 373-374. pp.
[20] Mendelényi László 1944. március 4-én még pestvidéki kir. törvényszéki elnökként tartott előadást a Magyar Jogász Egyletben a koronaügyész jogállásának fejlődéséről. Kifejtette, hogy az 1896. évi bűnvádi perrendtartás "nem töltötte be azok reményeit, akik a koronaügyész joghelyzete tekintetében sokat vártak", hiszen a törvény indokolásából az állapítható meg, hogy a koronaügyész nem más mint "a legfelső bíróság jogi szakértője, tanácsadója". Kifogásolta azt is, hogy a bűnvádi perrendtartás még a királyi ügyészségek közötti illetékességi viták eldöntését sem utalta a koronaügyész hatáskörébe, "bizonyára azért, mert nem tartotta szorosan az ügyészi hierarchia tagjának". Mendelényi László, a pestvidéki kir. törvényszék elnöke a koronaügyész jogállásának fejlődéséről tartott előadást a Magyar Jogászegylet 1944. március 4-i teljesülésén. Magyar Jogi Szemle 1944/7. 244-245. pp. Mendelényi Lászlót (1877-1973) 1944. szeptember 16-án nevezte ki koronaügyésszé a kormányzó. 1945. május 6-án, mivel a "Szálasiék alatt kúriai elnökséget bitorló" Szemák Jenő beiktatásán (1944. november 14.) üdvözlő beszédet mondott és Szemák kinevezését törvényesnek tartotta, az igazságügyi igazoló bizottság kényszernyugdíjazta. Miután az 1945. április 9-én kiadott 1160/1945. M. E. sz. rendelet értelmében kinevezését felülvizsgálták, a Minisztertanács 1945. június 26-án kinevezésének fenntartásáról döntött.
[21] Finkey Ferenc: Koronaügyész = legfőbb kir. ügyész a Kúrián. Magyar Jogi Szemle 1944/1. 22. p. Finkey Ferenc (1870-1949) 1923-tól 1930-ig koronaügyész-helyettes, majd kúriai tanácselnök volt. 1935. június 23-án nevezte ki koronaügyésszé a kormányzó, hivatalát július 3-án foglalta el, és nyugalomba vonulásáig, 1940 február végéig töltötte be.
[22] Révai Lajos: A vádhatóságok működése az uj Bp. életbelépte óta. A Jog 1902/14. 106. p.
[23] Hammersberg 1900, 3. p.
[24] Hammersberg Jenő: A koronaügyész jogi véleménye, ha a bejelentett és általa fenntartott semmisségi panaszt alaptalannak tartja. Ügyvédek Lapja 1900/20. 4. p. (1900a)
[25] Hammersberg 1900a, 4. p.
[26] Lásd többek között Heil Fausztin: Visszavonhatja-e a koronaügyész a semmisségi panaszt? A Jog 1900/16. 122-123. pp.; Finkey Ferenc: A koronaügyész jogköre a semmisségi panasszal szemben. Büntető Jog Tára 1900/11. 161-167. pp.
[27] Finkey 1944, 22. p.
[28] A koronaügyész jogosítva van a kir. ügyész által bejelentett semmisségi panaszt visszavonni. In: Büntetőjogi Döntvénytár 1901. Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda. Budapest, 1901. 4-5. pp.
[29] A koronaügyész joga a semmisségi panasz visszavonására nézve. Büntető Jog Tára 1900/13. 201. p.; Nánási 2010, 173. p.
[30] A M. Kir. Kormány 1900. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. Könyvnyomdája. Budapest, 1901. 323., 744. p.
[31] "Hammersberg Jenő koronaügyész úr szívessége folytán azon kellemes helyzetben vagyunk, hogy az 1900. és 1901. évről az igazságügyminiszterhez felterjesztett nagyérdekű jelentéseit, melyek ezen magas hatóság működését legjellemzőbben kitüntetik - bő kivonatban az alábbiakban közölhetjük." Révai Lajos: A vádhatóságok működése az uj Bp. életbelépte óta. A Jog 1902/17. 133. p. (1902a)
[32] Révai 1902a, 133. p.
[33] Hivatalos rész. Budapesti Közlöny 1900/32. 1. p.
[34] Áthelyezés. Budapesti Hírlap 1900/245. 12. p.
[35] Hivatalos rész. Budapesti Közlöny 1901/28. 1. p.
[36] Gyászrovat. Pesti Napló 1901/52. 7. p.
[37] Hivatalos rész. Budapesti Közlöny 1901/65. 1. p.
[38] Az uj koronaügyész-helyettes. Budapesti Hírlap 1901/258. 12. p.
[39] Révai 1902a, 133. p.
[40] A M. Kir. Kormány 1901. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. Könyvnyomdája. Budapest, 1902. 318.p., 386. p.
[41] A koronaügyészség 1901. évi ügyforgalmának kimutatása. A Jog 1902/3. 24. p.
[42] Révai 1902a, 133. p.
[43] Uo. 133. p.
[44] A koronaügyészség 1901. évi ügyforgalmának kimutatása 1902, 24. p.
[45] A M. Kir. Kormány 1902. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. Könyvnyomdája. Budapest, 1904. 341.p., 415. p.
[46] Weiss Ödön: A koronaügyészség. Ügyvédek Lapja 1903/10. 3. p.
[47] 1902. évi T. 100/2. I. M. sz. rendelet a büntető ügyekben fölmerülő vitás elvi kérdéseknek a kir. Curia és a kir. ítélőtáblák teljes ülésében való eldöntése előtt a koronaügyészség, illetőleg a kir. főügyészség véleményének meghallgatása tárgyában. In: Magyarországi Rendeletek Tára 1902. Magyar Királyi Belügyministerium. Budapest, 1901. 712-713. pp.
[48] 1912. évi LIV. tc. a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi 1. tc. életbeléptetéséről, 74. és 78. §.
[49] Jogegységi döntvény. Igazságügyi Közlöny 1939/5. 97-100. pp.
[50] Hammersberg Jenő édesapja és további családtagok esetében a családnév másként is használatos volt: hammersbergi Gantzstuckh, Hammersberg-Gantzstuckh, Hammersberg (Gantzstuckh) változatokban. A sziléziai Matthias Ganzstuck 1674. október 2-án nyert nemesi címet hammersbergi (von Hammersberg) előnévvel. Der abgestorbene Adel der Preussischen Provinz Schlesien. In: J. Siebmacher's grosses und allgemeines Wappenbuch Bd. 6. Abth. 8. Theil 3. Bearbeitet und illustrirt von Blažek, C[onrad]. Verlag von Bauer und Raspe. Nürnberg, 1894. 13. p.; August von Doerr: Der Adel der böhmischen Kronländer. Ein Verzeichnis derjenigen Wappenbriefe und Adelsdiplome welche in den böhmischen Saalbüchern des Adelsarchives im k. k. Ministerium des Innern in Wien eingetragen sind. Verlag von Fr. Řivnáč. Prag, 1900. 159. p.
[51] Hammersberg László. Virtuálne Cintoríny Slovenska. www.cemetery.sk/?gr_id=164&pid=620; Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. In: Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara. www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Bona-bona-tabornokok-torzstisztek-1/hadnagyok-es-fohad-nagyok-az-184849-evi-szabadsagharcban-2/.
[52] Hammersberg Lászlóné (Farkassányi Emerentia). Virtuálne Cintoríny Slovenska. www.cemetery.sk/?gr_id=116229&pid=620.
[53] Hammersberg Ganczstuckh Júlia, Hammersberg Jenő ükunokájának közlése, amelyet ezúton is köszönök.
[54] K. G.: Igazságszolgáltatásunk három fő embere. Vasárnapi Ujság 1898/21. 347. p.
[55] Budapesti Közlöny 1871/295. 6479. p.
[56] Képviselőjelöltek. Politikai Újdonságok 1875/23. 239. p.
[57] K. G. 1898, 347. p..
[58] Hivatalos rész. Budapesti Közlöny 1880/43. 1389. p.
[59] A hivatalos lapból. Kinevezések. Budapesti Hírlap 1883/235. 4. p.
[60] Hivatalos rész. Budapesti Közlöny 1891/207. 1. p.; Hammersberg Jenő. Ügyvédek Lapja 1891/40. 7. p.
[61] Az uj bizottságok. Budapesti Hírlap 1894/4. 9. p.
[62] A kir. Curia. A Jog 1895/2. 14. p.
[63] Hivatalos rész. Budapesti Közlöny 1896/105. 1. p.
[64] Hammersberg Jenő: A törvény háza. Magyar Szalon 1897-1898/2. 674. p.
[65] Hammersberg és Katona. Új Idők 1900/9. 198. p.
[66] Hivatalos rész. Budapesti Közlöny 1899/290. 1. p.
[67] Az uj koronaügyész. Pesti Hírlap 1899/350. 2. p.
[68] Jegyzőkönyv a m. kir. Curiának 1900. évi január hó 3-án tartott összüléséről. A m. kir. Kúriának és a m. kir. Kúria polgári szakosztályainak az 1896-1902. években tartott teljes üléseiről készült jegyzőkönyvek. Kúria, Tőry Gusztáv Jogi Szakkönyvtár 337-347. pp.; Zinner 2022, 20-22. pp.
[69] Az uj koronaügyész. Budapesti Napló 1900/20. 13. p.
[70] Hivatalos rész. Budapesti Közlöny 1902/148. 1. p.
[71] Változás a koronaügyészségben. Jogtudományi Közlöny 1902/27. 235. p.
[72] Vizlendvay 1897-1898, 683. p.
[73] Budapesti Közlöny 1868/67. 832. p.
[74] Névsora a "magyar kisbirtokosok országos földhitel-egyesületé"-t létesítő bizottság tagjainak. Pesti Napló 1878/80. Melléklet.
[75] A zemplénmegyei gazdasági egyesület. Gazdasági Mérnök 1885/47. 498. p.
[76] A magyar bortermelők országos szövetkezete. Pesti Napló 1887/139. 3. p.
[77] Budapesti Közlöny 1894/1. 2. p.; Budapesti Közlöny 1895/58. 1. p.
[78] A mai is működő Magyarországi Kárpát Egyesület 1873. augusztus 10-én Ótátrafüreden alakult, Magyarország első, a világ hetedik turistaegyesületeként.
[79] A Magyarországi Kárpátegyesület évkönyve 1886. Schmidt József könyvnyomdája. Igló, 1886. 240. p.
[80] Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat választmányi ülése 1898. május 26-án. Műcsarnok 1898/6. 45. p.
[81] Gyászrovat. Budapesti Hírlap 1923/123. 7. p.
[82] Hammersberg Miklós gyászjelentése. https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/264858.
[83] Hammersberg (Gantzstuckh) Anna gyászjelentése. https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/264860.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző dr. habil. egyetemi docens, ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék.
Visszaugrás
