Az antik római kultúra hagyatéka hatalmas, az európai civilizáció egyik tartóoszlopa. Az idők folyamán hatalmas birodalommá alakuló Róma jogrendszere, jogelvei és jogi megoldásai mai is élőként léteznek, bármerre is tekintünk szerte a világon.
Különösen igaz ez a megállapítás az európai jogrendszerekre, amelyek - az összehasonlító jog kifejezésével élve - a római-germán jogcsaládba tartoznak. Ez az a jogcsalád, amely éppen azért különbözik az összes többitől, mert a római jog dogmatikájára épül.
Az ókori Rómának szüksége volt egy olyan közvetítőre, amely ezt a fejlett árucserejogot formákba tudja önteni, amely révén hatni tud. Ez a közvetítő pedig a latin nyelv, amely maga is formálódott és gazdagodott az idők folyamán, nem kis mértékben az ókori (jog)tudósok munkájának eredményeképpen is. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a latin volt hosszú évszázadokon keresztül a "hivatalos" nyelv Európában és e nyelvnek a segítségével sikerült az oly fontos antik kultúrát átmenteni a "sötét középkor" évszázadain keresztül.
Azt szokták mondani, hogyha valaki bármely európai nyelvet meg szeretne tanulni, az kezdje a latinnal, mert ezután sokkal könnyebb lesz az adott nyelvet megtanulnia. Ez különösen igaz az újlatin nyelvekre, amelyek a Római Birodalomban használt beszélt latinból alakultak ki, a legfontosabbak az olasz, a francia, a spanyol, a portugál és a román nyelv. Ma több, mint 700 millió ember beszél valamilyen újlatin nyelvet, tehát a latin korántsem halott nyelv.
A latin kifejezések és szavak azonban nemcsak az említett nyelvekben élnek, hanem szinte az egész világon használják őket. Vannak olyan szavak, amelyek csak eredeti latin mivoltukban fejeznek ki tömören valamely fontos fogalmat (a priori, status quo) vagy vannak olyan kifejezések, amelyek a történelemben így honosodtak meg (Habeas Corpus, Codex Iuris Civilis) és persze vannak a szaktudományok kifejezései, amelyek előszeretettel használják a latin szavakat, fogalmakat, a legtöbbet talán az orvos- és a jogtudomány.
A római jogi gondolkodás a magyar jogi gondolkodásban mindig is jelen volt és ma is jelen van. Ugyanezt mondhatjuk a római jogi gondolkodást közvetítő nyelvről, a latinról is. Az egyes jogi jelenségek kifejezésére, sok esetben még ma is alkalmasabb a latin nyelv, gondoljunk csak a luxuria, negligentia vagy a vis maior fogalmára.
Azt is mondhatnánk, hogy egy művelt jogásznak illik ismernie ezeket a kifejezéseket, hiszen ezek használatával a jogi kultúrát gazdagítja. A latin kifejezések elsajátítása és megtanulása azonban nem egyszerű feladat - ahogy bármely nyelvé sem az -, és ezért jelentenek nagy segítséget a különböző latin kifejezéseket összefoglaló munkák, amelyek közül bátran ajánlhatunk a Kedves Olvasó figyelmébe: dr. Takács György munkáját ("Ha a jogász latinul beszél - KJK, 1991), és ennek a könyvnek a felújított és jelentősen kibővített változatát, a "Jogászok - latinul". A HVG-ORAC Kiadványa ábécérendben közli a fontosnak ítélt latin kifejezéseket, elnevezéseket. A latin nyelvű alak után annak magyar jelentését kapja meg az Olvasó. A kötetben mind szó-, mind pedig kifejezés-magyarázatokat is találunk, természetesen a joggal összefüggésben. Szinte nincs olyan jogterület, amely valamely formában ne szerepelne a műben.
A könyv két nagy részre tagolódik, az első részben elveket, szólásokat, axiómákat és bölcsességeket találunk az európai jogélet háromezer éves fejlődéséből, a második részben pedig szavakat, kifejezéseket a jogásznyelv latin tárházából. A szerző kiemeli, hogy "egyes kifejezések felett két-, két és félezer esztendő viharzott el, de tartalmi frissességükből jottányit sem veszítettek".
A rendkívül részletes, alapos munka minden gyakorló jogász számára nyújthat segítséget.
Reméljük, hogy ez a kötet élő igényt fog kielégíteni, s bízunk abban, hogy haszonnal fogják forgatni latinul tudók és nem tudók egyaránt, s mindazok, akik e jogi kifejezések között el akarnak igazodni. ■
JEGYZETEK
Takács György dr.: Jogászok - latinul, HVG-ORAC Bp., 2000, p. 520, ISBN 963 921345 9, 4200 Ft + áfa.
Visszaugrás
