Kívülállóként - értsd: nem alkotmányjogászként vagy az alkotmányelmélet művelőjeként - is élmény volt Jakab András legújabb monográfiáját kézbe venni. A szerző stílusa letisztult, elemzései tömörek és mégis részletekbe menőek, látszólag játszi könnyedséggel ragad meg alkotmányjogi alapfogalmakat, szabadítja meg azokat a rájuk rakódott sallangoktól, és világít rá a mai alkotmányjogi vitákban alkalmazandó jelentésükre.
A kötet haszna a nem szorosan az alkotmányjog területén működő jogászok számára éppen ez: számos olyan fogalmat használunk ugyanis a mindennapokban, amelyek jelentése bizonytalan. Úgy teszünk, mint ha a "szuverenitás", a "jogállamiság", az "alkotmány", a "demokrácia" és a "nemzet" jogi jelentése magától értetődő volna, egyfajta közös hivatkozási alap, miközben az egymással vitázó felek könnyűszerrel érthetnek egészen mást az egyes fogalmak alatt. Minden jogágnak vannak ilyen bizonytalan, nem bolygatott fogalmai (ld. pl. a "közrendet" a büntetőjogban, a "méltányosságot" vagy az "elvárhatóságot" a magánjogban), de az alkotmányjogban ezek tétje értelemszerűen megnő, hiszen az ott használt kategóriák szükségszerűen kihatnak az egész jogrendszerre, mi több, egy állam politikai és közéletére.
A kötet deklarált célja a legfontosabb alkotmányjogi fogalmak helyes értelmének azonosítása. Ennek a munkának a járulékos hozadéka a szerző által elvetendőnek ítélt fogalmakra való rámutatás is. Mindezt ráadásul nem csupán a magyar alkotmányjog előremozdítása céljából, hanem európai perspektívából teszi: a valamennyi európai országban alkalmazható fogalmak tartalmát határozza meg, így a kötet haszna - túl a maradandó olvasmányélményen - hármas: 1. a nemzeti alkotmányjogban használható következtetések levonása, 2. az európai nemzeteket összekötő közös alkotmányos örökség bemutatása, valamint 3. az európai egységesülési folyamat számára fontos alkotmányjogi mankók nyújtása.
A kötet három nagy részre tagolódik. Az első ("az alkotmányjogi érvelés szabályai") a szerző korábbi tudományos munkásságának mintegy részbeni esszenciája. Röviden, mégis mélyrehatóan vezeti be olvasóját az alkotmányjogi érvelés és az alkotmányértelmezés mibenlétének alapvetéseibe, a főbb európai jogrendszerek eltérő megközelítéseibe. Bár az első rész önmagában felér egy kisebb összehasonlító alkotmányjogi tankönyvvel, az olvasó érzi, hogy ez még csak az előkészület a későbbiekhez.
A kötet legfontosabb egysége a második rész ("a javasolt szókészlet"). A szerző egészen egyedi módszert választott a legfontosabb, és általa alkalmazásra javasolt fogalmak pontos tartalmának meghatározására: az adott fogalom tartalmának evolúcióját történeti keretbe ágyazva mutatja be, az egymással vitázó vagy össze nem férő megközelítések közül rámutatva az általa javasoltra, majd az így tartalommal megtöltött absztrakt fogalmat egy mai, kurrens problémakörre vetítve mutatja be annak gyakorlati alkalmazását. A "szuverenitás" fogalma így jelenik meg az európai integráció összefüggésében, a "jogállamiság" a terrorizmussal szembeni harc (a kínzás tilalma/megengedettsége) fénytörésében, az "alkotmány" az európai alkotmány körüli vitákban, a "demokrácia" az EU demokratikus deficitjének kérdésében, a "nemzet" fogalma pedig a sokszínű és soknemzetiségű európai államok előtt tornyosuló problémákban. Ez az öt fejezet tehát nem csupán öt alapfogalom általánosan alkalmazható jelentését tisztázza, hanem, mintegy mellékesen aktuális - ugyanakkor nem a pillanathoz kötött, hanem sokáig velünk maradó - problémákra is választ keres, ráadásul teszi ezt két különböző síkon: a nemzetállamok alkotmányosságának és az egységesülő Európa közös jogrendjének a szintjén. Egészen valószerűtlen szerkesztési bravúrnak tekinthető ez.
Külön értéke az egyes elemzéseknek az, hogy a vizsgált fogalmakat történelmi keretbe ágyazva jeleníti meg, a fogalmak kialakulásáig leásva a történelem mélyére. Ez a
- 219/220 -
módszer arra is jó, hogy szemléltesse az olvasó számára az alkotmányjog hömpölygő folyamjellegét, azaz csak a történeti múltba való visszatekintés általi megérthetőségét; viszonylag csekély tehát a kötetben az éppen hatályos alkotmányszövegre való hivatkozás, messze nem csupán a jelen pillanatban alkalmazott normák fontosak a vizsgálódás szempontjából. A történeti-elemző módszer egyúttal azt is bizonyítja, hogy a jogot nem lehet más társadalomtudományoktól függetlenül értelmezni és elemzés tárgyává tenni: a kötet talán legélvezetesebb részei azon történeti áttekintések, amelyek a vizsgált fogalmak formálódásának útját járják végig. A kötet így nemcsak a jogászoknak, hanem az alkotmányosság és a demokrácia iránt érdeklődőknek is élvezetes olvasmány lenne, és talán nem túlzó a remény, hogy el is jut hozzájuk. (Említsük meg e ponton az angol eredetit magyarra fordító Könczöl Miklós nevét is, akinek minden bizonnyal döntő szerepe van a szöveg gördülékenységében - végre egy tudományos mű, amelyik nem egyfajta hozzáférhetetlen, titkos nyelvvel kívánja bebiztosítani a szerzőjének egy adott területen élvezni kívánt szellemi "monopóliumát"!)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
