Az uniós polgárok[1] azon joga, hogy családtagjaikkal együtt bármely uniós országban szabadon mozogjanak és letelepedjenek, az uniós jog által biztosított négy alapszabadság egyike és az európai uniós integráció egyik sarokköve.
Az uniós munkavállalókat az 1960-as évek óta megilleti ez a szabadság.[2] Valamennyi uniós polgár vonatkozásában a Maastrichti Szerződés ismerte el a szabad mozgáshoz való jogot, függetlenül attól, hogy gazdaságilag aktívak-e vagy sem. Azóta a munkavállaláson kívüli egyéb célból (például nyugdíjba vonulás, tanulmányok folytatása, családtag kísérése céljából) történő szabad mozgás lehetősége az uniós polgárság egyik alapvető jellemzőjévé vált.[3]
A tartózkodási jogra vonatkozó feltételeket és korlátozásokat meghatározó jogi szabályozásra, valamint az ítélkezési gyakorlat horizontális kodifikálására 2004-ben került sor az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelvének az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról elfogadásával (a továbbiakban: irányelv).[4]
Az 2004/38 irányelvet kell alkalmazni mindazokra az uniós polgárokra, akik olyan tagállamba költöznek, vagy olyan tagállamban tartózkodnak, amelynek nem állampolgárai, valamint az őket kísérő vagy hozzájuk csatlakozó családtagjaikra.[5] Az első három hónapban minden uniós polgárt megillet az a jog, hogy az érvényes személyazonosító igazolvány vagy útlevél birtoklása mellett bármely egyéb feltétel és formalitás nélkül egy másik uniós országban tartózkodjon.[6] Azok a családtagok, akik nem az adott tagállam állampolgárai, ugyanazokat a jogokat élvezik, mint az az állampolgár, akinek a kíséretében utaznak. Bizonyos esetekben rövid időtartamra szóló vízumot kell beszerezniük.
Az első három hónap elteltével az uniós polgárnak - a fogadó országbeli jogi helyzetétől függően - bizonyos feltételeket kell teljesítenie ahhoz, hogy tovább tartózkodhasson az adott uniós országban. A munkavállalóknak és önálló vállalkozóknak megfelelő munkával, kereső tevékenységgel kell rendelkezniük ahhoz, hogy a fogadó államban tartózkodhassanak. A tanulók és a gazdaságilag inaktív egyéb személyek - például a nyugdíjasok - és családtagjaik csak akkor jogosultak három hónapnál hosszabb tartózkodásra, ha teljes körű egészségbiztosítással, valamint elegendő pénzügyi forrással rendelkeznek saját maguk és családtagjaik számára ahhoz, hogy ne jelentsenek indokolatlan terhet a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási rendszerére. Az álláskeresőket legfeljebb hat hónapig vagy akár annál hosszabb ideig is feltétel nélkül megilleti a fogadó tagállamban való tartózkodás joga, amennyiben igazolják, hogy tényleges esélyük van az elhelyezkedésre.[7] Öt év elteltével az uniós polgárok és családtagjaik jogot szereznek a fogadó országban való állandó tartózkodásra.[8]
A cikk első részében röviden bemutatásra kerülnek a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező uniós polgár családtagjára vonatkozó legfontosabb irányelvi rendelkezések. A cikk nagyobb részében olyan helyzetekre, kérdésekre keresek választ a Luxemburgi Európai Bíróság gyakorlatán keresztül, amelyeket maga az élet teremt(ett). Családtagnak tekintendő-e a szabad mozgás jogával rendelkező uniós polgár gyermeknek a harmadik ország állampolgárságával rendelkező,[9] őt nem eltartó, felügyeleti jogot gyakorló szülője? Kísérés vagy csatlakozás hiányában is alkalmazandó-e az irányelv a szülőre abban a tagállamban, ahonnan az uniós polgár gyermek származik és ahonnan elment? Származhat-e harmadik ország állampolgárának valamely tagállam területére vonatkozóan tartózkodási joga azon gyermek uniós polgárságából, akinek ő nem szülője, hanem csupán mostohaszülője? Kihat-e az uniós polgárság értelmezésére az, ha olyan harmadik országbeli állampolgár kér tartózkodási engedélyt, aki harmadik országbeli házastársával közös háztartásban él, az uniós polgár gyermeknek nem vér szerinti apja és e gyermek felett felügyeleti jogot sem gyakorol? Hivatkozhat-e valaki az uniós polgárságból eredő jo-
- 36/37 -
gokra pusztán az állampolgársága szerinti tagállamban való tartózkodás okán? Hivatkozhat-e az uniós jogra az az uniós kiskorú polgár, aki nem gyakorolta a szabad mozgáshoz való jogát? Ellentétes-e az uniós joggal, ha a tagállam megtagadja a tartózkodási engedélyt a harmadik országbeli állampolgártól, jóllehet ez az állampolgár együtt kíván élni a tagállamban jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli házastársával, aki kétszeres édesanya, korábbi házasságból született uniós polgár édesanyja, valamint a jelenlegi házasságból született harmadik országbeli gyermek anyja?
A bemutatandó esetek közös jellemzője, hogy a család egyik tagja harmadik országbeli állampolgár, akinek beutazására és tartózkodására vonatkozó szabályok a priori a tagállamok hatáskörébe tartoznak, mert vagy tisztán nemzeti szabályok (pl. 2004/38 irányelv hatálya alá nem tartozó rendelkezések), vagy, mert a nemzeti jogba átültetendő másodlagos uniós jogszabályok (pl. a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló 2003. november 25-i 2003/109/EK tanácsi irányelv[10], vagy a családegyesítési jogról szóló 2003. szeptember 22-i 2003/86/EK tanácsi irányelv[11]). Hiába tagállami szabályokról van szó, mégis szoros összefüggésben állnak az uniós polgár szabad mozgáshoz való jogával, amellyel ellentétben áll, ha abban a tagállamban, ahol az uniós polgár tartózkodik, a harmadik országok állampolgáraitól megtagadják a beutazás és a tartózkodás jogát, mert különben sérülne a szabad mozgáshoz való jog.
Az esetek vizsgálatakor kiindulási pont, hogy a nemzeti jog és a másodlagos uniós jogi rendelkezések, amelyek tartózkodási jogcímet biztosítanak a tagállamban, alkalmazandóak-e a kérdéses ügyben. Amennyiben ez a helyzet nem áll fenn, úgy ezt követően azt kell megvizsgálni, hogy valamely személy alapíthat-e tartózkodási jogot közvetlenül az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés uniós polgárságra vonatkozó rendelkezéseire (20. és 21. cikkek).
Az irányelv megkülönbözteti egyfelől - 2. cikk 2. pontjának c) alpontja szerint - a nukleáris család tagjait és másfelől - a 3. cikk (2) bekezdés szerint - az ún. quasi családtagokat. Míg a családtag alatt felsorolt személyeket a tagállamoknak családtagnak kell elismerniük (kivéve az élettársat), s ennek folytán be kell engedniük országukba, addig a quasi családtagok esetében csak meg kell könnyíteniük e személyek beutazását.
A nukleáris család tagjai az uniós polgár házastársa vagy élettársa, - akivel egy tagállam jogszabályai alapján létrejött regisztrált élettársi kapcsolatban él, ha a fogadó tagállam[12] jogszabályai a regisztrált élettársi kapcsolatot a házassággal egyenértékűnek tekintik, a fogadó tagállam jogszabályaiban megállapított feltételekkel összhangban, - egyenesági leszármazottaik, akik 21. életévüket nem töltötték még be, vagy már betöltötték 21. életévüket, de eltartottak, valamint az eltartott felmenők. E családtagok automatikus belépési és tartózkodási joggal rendelkeznek a fogadó tagállamban.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
