Tanulmányomban az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) Melike v. Törökország ügyben hozott ítéletét mutatom be,[1] amelyben a Bíróság az Emberi Jogok Európai Egyezményének (a továbbiakban: Egyezmény) 10. cikkében rögzített szabad véleménynyilvánításhoz való jog munkaviszonnyal kapcsolatos kereteit értelmezve kimondta, hogy a "Tetszik" megnyomása a közösségi oldalakon történő véleménynyilvánítás egyik formája.[2] Elemzésemben az alapügy tényállásának ismertetését követően a Bíróság ítéletére és annak indokaira térek ki, ezután abban a kérdésben foglalok állást, hogy a Bíróság ítéletében foglaltak és a hatályos magyar jogrend összhangban állnak-e. E körben a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) munkaidőn kívül történő véleménynyilvánításra vonatkozó rendelkezéseit és a releváns hazai bírósági gyakorlatot vizsgálom.[3]
1. Az alapügy történeti tényállása
2. A Bíróság döntése és annak indokai
2.1. A lájkolás a véleménynyilvánítás egyik formája
2.2. A vélemény potenciális hatása az egyedi ügy tekintetében, tényszerűen vizsgálandó
2.2.1. A "Tetszik" gomb megnyomása és a megosztás eltérő súllyal bír
2.2.2. A munkavállaló munkaköre és a véleménye által kiváltott reakciók egyaránt vizsgálandók
2.3. A munkaviszony azonnali hatályú felmondása aránytalan szankció
3. A döntés és a magyar jogrend viszonya
3.1. Az Mt. a Bíróság döntésével azonos érdekkiegyenlítő módszert követ
3.2. A hazai bírósági gyakorlat megfelel a Bíróság döntésének és az alkotmányos sztenderdeknek
4. Záró gondolatok
A kérelmező, Selma Melike (a továbbiakban: kérelmező) török állampolgár, aki a Törökországban található Adanában él. A kérelmező a török Oktatási Minisztérium munkavállalójaként dolgozott, ahol takarító munkakört töltött be, ún. "állandó munkavállalóként", amely státusz nem a közszolgálati jog, hanem a munkajog tárgyi hatálya alá tartozik.
2016 márciusában fegyelmi eljárás indult a kérelmező ellen, mert a Facebook közösségi oldalon több olyan, harmadik személyek által közzétett tartalmak alatt kattintott a "Tetszik" gombra,[4] amelyek a török hatóságok elnyomó intézkedéseivel szemben fogalmaztak meg éles kritikát, és a hatóságokkal szembeni tiltakozásra, valamint demonstrációkon való részvételre szólítottak fel. A kérelmező által lájkolt tartalmak többek között az egyik török tagállam elnökének, valamint az ügyvédi kamara elnökének meggyilkolása miatti felháborodásnak adtak hangot, illetve a tanulók állami intézményekben történő bántalmazásáról és egy ismert vallási vezető - szexistának ítélt - nyilatkozatáról számoltak be. A fegyelmi eljárás során megállapítást nyert, hogy az említett tartalmak lájkolásával a kérelmező megszegte a munkahe-
- 55/56 -
lyén hatályos kollektív szerződést, ezért azonnali hatállyal megszüntették a munkaviszonyát.
Az elbocsátását követően, 2017 áprilisában a kérelmező - a munkaviszonya helyreállítását követelve - pert indított az illetékes munkaügyi bíróság előtt, amely a keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság úgy ítélte meg, hogy a kérelmező által lájkolt tartalmak nem tartoznak a véleménynyilvánítás szabadsága által védett körbe és tartalmuk alkalmas arra, hogy a munkahelyi békét és nyugalmat megzavarja. A munkaügyi bíróság kiemelte, hogy a tanárokkal szembeni vádakat tartalmazó sértő bejegyzéseket a tanulók és a szüleik egyaránt láthatták, ami aggodalmat kelthetett bennük. A többi bejegyzést illetően a bíróság azok átpolitizált természetét hangsúlyozta.
Mindezekre tekintettel a munkaügyi bíróság úgy ítélte meg, hogy a kérelmező munkaviszonyának megszüntetése, az irányadó kollektív szerződés fényében jogszerű volt és a kollektív szerződésben szabályozott eljárásnak megfelelően történt.
A kérelmező, miután az általa benyújtott fellebbezést szintén elutasították, a török Alkotmánybírósághoz fordult, amely az indítványát 2019 áprilisában visszautasította. Ezzel a kérelmező kimerítette a rendelkezésre álló hatékony hazai jogorvoslatokat,[5] majd 2019 júniusában a Bírósághoz fordult, hogy állapítsa meg az Egyezmény 10. cikkében foglalt, szabad véleménynyilvánításhoz való jogának megsértését, és kötelezze a török államot kártalanítás megfizetésére.
A Bíróság az alább ismertetett indokokra tekintettel megállapította, hogy Törökország megszegte az Egyezmény 10. cikkét, és ezért 2000 euró nem vagyoni kártalanítás megfizetésére kötelezte a török államot.
A döntéshozatala során a Bíróság ismét az ún. "hármas tesztet" alkalmazta,[6] amely keretei között megvizsgálta, hogy vajon történt-e a kérelmező egyezményben biztosított jogába beavatkozás, és ha igen, akkor erre törvényes keretek között (prescribed by law), egy legitim cél érdekében (in pursuit of a legitimate aim) és egy demokratikus társadalomban szükséges és arányos (necessary in a democratic society) módon került-e sor. A döntés bemutatása során, azok jelentőségénél fogva, a tágabb értelemben vett arányossággal összefüggő érvekre térek ki. E körben a Bíróságnak a véleménynyilvánítás formájára (2.1.), a kérelmező magatartásának potenciális hatására (2.2.) és a kérelmezővel szemben alkalmazott hátrányos jogkövetkezményre vonatkozó megállapításait (2.3.) foglalom össze.
A Bíróság már korábban, a Cengiz és mások v. Törökország ügyben akként foglalt állást, hogy "[az] internet a szabad véleménynyilvánításhoz való jog gyakorlásának egyik legfőbb eszközévé vált".[7] A jelen ügy kapcsán a Bíróság megállapította, hogy a közösségi oldalakon közzétett tartalmak lájkolása lehetővé teszi a jogalanyok számára, hogy az adott tartalom iránti érdeklődésüket és szimpátiájukat kifejezzék, ezért a lájkolás véleménynyilvánítás egyik, az online térben rendkívül népszerű formájának tekintendő.[8]
A Bíróság hangsúlyozta, hogy az eljárás tárgyává tett tartalmak virulens politikai kritikát fogalmaznak meg a török hatóságok elnyomó gyakorlatát illetően, ezért az általuk adresszált kérdések közügyeknek minősülnek. A Bíróság kiemelte, hogy a közügyeket érintő (matters of public interest) és a politikai szólások (political speech) tekintetében csak kivételesen,[9] rendkívül szűk körben kerülhet sor a véleménynyilvánításhoz való jog korlátozására.[10] Jóllehet, a Bíróság gyakorlata szerint a közügyeket érintő szólások és a politikai vélemények egyaránt kitüntetett védelmet élveznek,[11] a jelen ügy kapcsán érdemes lett volna rögzíteni, hogy a kérelmező véleménye nem egyszerűen közügyeket érint, hanem politikai beszédnek tekintendő. Ezzel a Bíróság még egyértelműbbé tehette volna, hogy a kérelmező véleménye aktuális a kormányzat hatalomgyakorlá-
- 56/57 -
sára vonatkozó politikai kérdéseket érint, amelyek nagyban hozzájárulnak demokratikus társadalmak pilléreként feltételezett véleménypluralizmus kialakulásához, következésképpen a korlátozásuk rendkívül szűk körben indokolt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
