https://doi.org/10.26521/PROFUTURO/2020/3/9045
Folyóiratunk huszonnegyedik számát tartja kezében a tisztelt Olvasó. Ezúttal kilenc szöveget közlünk: többnyire elméleti megközelítésű tanulmányokat, valamint egy új szabályozási terület, egy ítélet és egy könyvújdonság részletes ismertetését, amelyekben a 21. század legújabb jogpolitikai kihívásai és a történeti kutatások tapasztalatai, illetve a napi gyakorlat problémái és válaszai is megjelennek.
Hollán Miklós és Venczel Tímea egy büntetőjogi tárgyú jogtudat-kutatás részeredményeiről számol be. A szabályozás változásaival indokolt, a polgárok ismeretére és véleményére irányuló kérdőíves felmérésükből az itt tárgyalt, szűkebb témakör a hivatali vesztegetéshez kapcsolódik. Eredményeik a lakosság igen alacsony szintű jogismeretére mutatnak rá, amihez ugyanakkor a vélt szabályozással való nagyfokú azonosulás és magas büntetési hajlandóság társul.
Hussein Jasmine munkája a digitalizációnak a büntető igazságszolgáltatás terén zajló térhódításához kötődik; a reintegrációs őrizet jogintézményét, a büntetésvégrehajtás körében az elektronikus felügyelet úgynevezett "hátsó ajtós" megoldását vizsgálja. A technológiai fejlődésre is reflektáló javaslatai szerint az alkalmazási feltételek bővítése szélesebb fogvatartotti kör számára tenné lehetővé a reintegráció elősegítését, de megfontolandó a jogintézmény jogkorlátozó jellegének és büntető tartalmának elismerése is.
Boros Anita a websütik (cookie-k) használatára vonatkozó uniós és nemzeti szabályozásban nyújt eligazítást, rámutatva az értelmezési nehézségekre, az értelmezés összetett ismeretigényére és a tervezett, jövőbeli szabályozás (e-Privacy rendelet) kihívásaira is. A jogfejlődés bemutatása mellett kitér egyes nemzeti adatvédelmi hatóságok gyakorlatára is. Miközben elvégzi a sütik közérthető csoportosítását, tisztázza az egyes csoportokhoz tartozó jogi kérdéseket.
Herdon István és Rab Henriett a 2020-ban kialakult pandémiás helyzetnek a jogalkotók által még meg nem válaszolt, munkajogi kérdései körében a távmunka és az otthoni munkavégzés (home office) fogalmával, szabályozási hátterével foglalkozik. A két intézmény különbözőségéből indulnak ki, s e hipotézist igazolják is, miközben a dogmatikailag nehezebben besorolható otthoni munkavégzés jogszerűségének a feltételeit, jogszerű megvalósítási módjait keresik.
Orosz Flóra a szociális farm-szolgáltatásokat igénybe vevő, hátrányos helyzetű - fogyatékos, illetve megváltozott munkaképességű - személyek alapvető jogait (egyenlő bánásmód, szociális biztonság, a munkához való jog) vizsgálja. A tanulmányban az alapjogi megközelítéshez kapcsolódóan a munkajogi, illetve szociális jogi védelem eszközei is megjelennek, a szociális farm társadalmi integrációs szerepének megfelelően.
- 7/8 -
Heka László a női egyenjogúság örökzöld kérdéskörét a nők helyzetére vonatkozó, szerb szabályozás történeti megközelítésén keresztül érinti. A balkáni népek gyakorlatától is eltérő (még a shari'a szabályainál is igazságtalanabb), különösen a férjes nőket sújtó, múltbeli előírások tárulnak föl. A társadalomismereti adalékokkal alátámasztott, kronologikus áttekintés egészen a 20. század végéig vezeti az olvasót.
Hrecska-Kovács Renáta, Kovács Bálint és Csirszki Martin arra vállalkozott, hogy összegyűjtse azokat a sajátos, munka- illetve szociális jogi megoldásokat, támogatási formákat, amelyeket 2020 tavaszától a covid-19 koronavírus, és az annak terjedését lassítandó "szociális távolságtartás" okozta válsághelyzetben alkalmaznak. A főként európai országokra irányuló kitekintés a típusmegoldásokon (mint a rövidített munka) kívül az "unortodox" jogalkotói válaszokat is felvillantja.
Zombory Katarzyna az Emberi Jogok Amerikaközi Bíróságának a jogfejlesztő értelmezési gyakorlatát mutatja be egy viszonylag friss döntés (Lhaka Honhat ügy, 2020) alapján. Az elsősorban őslakos népek vonatkozásában vizsgált, a gyakorlat szerint akár önállóan is érvényesíthető, kulturális identitáshoz való jog az ítéletben összekapcsolódik a földtulajdonhoz és a környezethez való jog kérdéseivel, így a cikk a hazai olvasókat emlékeztetheti e jogok kiüresítésének veszélyeire.
Deák Izabella egy terjedelmes, angol nyelvű tanulmánykötetet mutat be, és annak alapján - figyelemmel az Európában irányadó előírásokra - a civil társadalom, a civilszervezetek nemzeti szabályozására vonatkozó, minimális követelményeket állítja előtérbe. A magyar civiltörvénnyel összefüggésben, az Európai Unió Bírósága által, 2020 nyarán hozott elmarasztaló ítélet ad a témakörnek különös aktualitást.
A hátsó borítón egy latin nyelvű maximát idézünk fel, amely a jog és a jogérvényesítés bármely területére igaz lehet, még ha újkori karrierjét leginkább angolszász kártérítési jogvitákban futotta is be. Ubi jus ibi remedium. (Where there is a right, there is a remedy.) Ahol a jog, ott a jogorvoslat is. Megfordítva (a jogalkotónak is címezve): nincs jog jogorvoslat nélkül.
Debrecen, 2020 telén ■
Visszaugrás
