Napjainkban egyre gyakoribb jelenséggé vált a közutakon, közforgalom elől el nem zárt magánutakon az illegális gyorsulási versenyzés. A résztvevők számára a félelemérzet ismeretlen fogalom: a "versenyzők" vagy a közúti forgalomban veszélyeztetik a többi közlekedőt, vagy közforgalom elől el nem zárt magánutakon, a nézőktől néhány méterre, a biztonságot jelentő fizikai védőeszközök hiányában űzik ezt a veszélyes és jogsértő tevékenységet. A jelenség komoly kihívás elé állítja a hatóságokat. A szerző célja az illegális gyorsulási versenyek jelenségének bemutatása, a tevékenységhez fűződő veszélyek és a kapcsolódó jogszabályok ismertetése és elhatárolása a jogszerű gépjárműsport-rendezvényektől.
Nowadays, illegal drag racing has become an increasingly common phenomenon on public roads, on private roads not closed to public traffic. For the participants, fear is an unknown concept: either the "racers" are endangering other road users on the road, or they are carrying out this dangerous and illegal activity on private roads, a few metres away from spectators, without the safety equipment to protect themselves. This phenomenon poses a serious challenge to the authorities. The aim of the author is to describe the phenomenon of illegal speed racing, the dangers involved, the legislation and the distinction from legitimate motor sport events.
Illegale Dragster-Rennen sind heutzutage ein immer häufigeres Phänomen auf öffentlichen Straßen, auf privaten Straßen, die nicht für den öffentlichen Verkehr gesperrt sind. Für die Teilnehmer ist Angst ein unbekanntes Konzept: Entweder gefährden die "Rennfahrer" andere Verkehrsteilnehmer auf der Straße, oder sie üben diese gefährliche und illegale Aktivität auf Privatstraßen aus, nur wenige Meter von den Zuschauern entfernt und ohne die nötige Sicherheitsausrüstung, um sich zu schützen. Dieses Phänomen stellt für die Behörden eine große Herausforderung dar. Ziel des Autors ist es, das Phänomen der illegalen Geschwindigkeitsrennen, die damit verbundenen Gefahren, die Gesetzgebung und die Abgrenzung zu legalen Motorsportveranstaltungen zu beschreiben.
Az évtizedek óta töretlen népszerűségnek örvendő látványcsapatsportágak mellett egyre nagyobb figyelem övezi a különböző technikai sportokat. Hazánkban kétségkívül a legjelentősebb nemzetközi sportesemény a Hungaroringen 1986 óta évről évre megrendezésre kerülő Formula-1 Magyar Nagydíj, amely idén 39. alkalommal nyitotta meg kapuit a versenyautók rajongói előtt. A vasárnapi telt házas futam,[1] és az azt megelőző két nap komoly szervezést igényel: biztosítása nem mindennapi kihívás elé állítja a szervezőket és a rendőrséget. Magyarországnak világhírű gépjárműsport-versenyzők terén sincs miért szégyenkeznie: Talmácsi Gábor gyorsasági motorkerékpáros világbajnok, Kiss Norbert Európa-bajnok kamionversenyző, Michelisz Norbert túraautó világkupa-győztes, Baumgartner Zsolt pedig a Formula-1 első magyar pilótája, aki éppen a Magyar Nagydíjon debütált a mezőnyben. Megjegyzendő, hogy a példaképként szolgáló sportolóknak - az érintettek megszólításával - fontos szerep juthat az illegális gyorsulási versenyek visszaszorításában. A gépjárműsport iránti fokozott érdeklődést igazolja, hogy a járművezetők számos hazai versenypályán, például a kakucsi Kakucs Ringen, az örkényi Euroringen, az ostffyasszonyfai Pannónia-Ringen, vagy a monorierdei M-Ringen kipróbálhatják akár a saját gépjárműveik teljesítményét is. Nyilvánvaló azonban, hogy az autóversenyzés iránt érdeklődők mindegyikéből nem lehet versenyengedéllyel rendelkező versenyző.
A sportról szóló 2004. évi I. törvény (a továbbiakban: Sporttörvény) 1. § (2) bekezdése alapján "sporttevékenységnek minősül a meghatározott szabályok szerint, a szabadidő eltöltéseként kötetlenül vagy szervezett formában, illetve versenyszerűen végzett testedzés vagy szellemi sportágban kifejtett tevékenység, amely a fizikai erőnlét és a szellemi teljesítőképesség megtartását, fejlesztését szolgálja" [Sporttörvény 1. § (2) bekezdés].
A tömeges szabadidősportnak, és az élsport professzionalizálásának köszönhetően az alapsportágak differencializálódtak, továbbá új sportágak jöttek létre. E folyamat következtében jöttek létre a technikai spor-
- 50/51 -
tok, ezáltal az autósport is.[2] A technikai sportok speciális felszerelést, sportszert igényelnek, amelyek minősége befolyásolja a sportteljesítményt.[3] Természetesen a professzionális sportfelszerelés mellett a technikai sportolók esetében is rendszeres edzésre, kemény munkára, kivételes tehetségre van szükség az igazán kimagasló eredmények eléréséhez. A sportfelszerelés, eszköz minőségének jelentősége különösen igaz a gépjárműsport esetében, hiszen apró változtatásokkal - akár egy más típusú gumiabroncs vagy üzemanyag-adalék - jelentősen javíthat a versenyző eredményein.
A legelső autóversenyként számontartott Párizs-Rouen autóversenyt 1894. július 22-én rendezték, amelyről az eseményt követő napon a francia Le Petit Journal[4] - az esemény szervezője - részletesen beszámolt az eseményt követő napon megjelent lapszámban. A folyóirat szerint a Concours des Voitures sans Chevaux - vagyis a lovak nélküli járművek versenye egy ún. várostól városig rendezett futam volt, amelyen huszonegy versenyző indult. Az indulás előtt a rajtnál rengeteg néző - közöttük több száz kerékpáros - várakozott a rajtra. A biztonsági intézkedésekről a cikkben egyetlen mondat szerepel: a rendőrök tíz alkalommal terelték le a kíváncsi nézőket az úttestről, hogy a járművek elrajtolhassanak. A kerékpárosok a gépjárművek előtt, között és mögött is közlekedtek, sokan a gépjárművek kereke és a járdaszegély között haladva. Nanterre-nél meg is történt az első baleset: az egyik gépkocsi egy rossz minőségű úton egy kőre hajtott, amelynek következtében az egyik kereke megsérült, azonban személyi sérülés nem történt. A verseny egy másik szakaszán egy ló megijedt a hangos járművektől és a nézők közé szaladt, egy kerékpáros könnyebb sérüléseket szenvedett, amikor el-esett egy lejtőn, egy jármű egy mezőgazdasági területre sodródott, egy másik gépkocsi pedig súlyosan megrongálódott, amikor egy eltört cső robbanást okozott, megsebesítve ezzel a járművezetőt. A cikk szerint a száz kilométert meghaladó futamon az út mellett végig nézők álltak: mindannyian kíváncsiak voltak a "lovak nélküli járművekre", hiszen a Párizstól távolabb élők számára ezek a járművek nem voltak szokványosak.[5]
A következő években több hasonló közúti, városok közötti versenyt szerveztek, amelyeken - a fizikai védelem hiánya miatt - több halálos kimenetelű baleset is bekövetkezett. Ezek közül a legemlékezetesebb a "verseny a túlvilágra" néven is emlegetett Párizs-Madrid autóverseny volt, amelynek mezőnye 1903. május 24-én rajtolt el Párizsból. Érdekességképpen: a több mint 300 nevező között olyan nevek is szerepeltek, mint Vincenzo Lancia, a későbbi Lancia autómárka alapítója, Charles Stewart Rolls, a Rolls-Royce egyik alapítója, Louis Renault, a Renault egyik alapítója, és a futam egyetlen női versenyzője, Madame du Gast. A Le Petite Journalban a verseny másnapján megjelent cikk alapján katonák tartották távol a nézőket az úttesttől, ennek ellenére több halálos baleset is történt. Elhunyt többek között Marcel Renault is, a verseny egyik favoritja, aki járművével egy fémoszlopnak ütközött. Az összefoglaló szerint legalább tizenegy fő - közöttük legalább öt néző - elhunyt, további tizenhárom fő súlyosan sérült, amelynek következtében Bordeaux-nál leállították a versenyt.[6]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
