A múlt év októberében Spanyolországban, Kataló-niában került megrendezésre a Nemzetközi Családjogi Társaság - International Society of Family Law - 2003. évi európai regionális konferenciája, mely "Az önrendelkezés szerepe az európai családjog modernizálása során" - "The Role of Self-Determination in the Modernisation of Family Law in Europe" címet viselte.
A Nemzetközi Családjogi Társaság 1973-ban alapított nemzetközi tudományos szervezet, melynek célja a családjog kérdéseinek tanulmányozása és megvitatása. Ennek keretéül világkonferenciák és regionális nemzetközi konferenciák szolgálnak, melyeken nemzetközi érdeklődésre számot tartó családjogi és családpolitikai problémákat tűznek napirendre.
A 2003-as európai konferencia szervezőinek célja kifejezetten arra irányult, hogy a fenti cím széles keretet adjon a családjog területén felmerülő problémák megvitatására, mind európai nézőpontból, mind pedig az egyes országok szempontjából. A konferencián elhangzott előadásokról készített beszámoló talán jól érzékelteti azt, hogy az önrendelkezés, az önrendelkezési jog szerepe mennyire elemi kérdés a családjog területén is. A családjogi szabályok megalkotása, modernizálása során valóban mindig felvetődik, hogy mennyiben megengedhető az önrendelkezési jog gyakorlása, ha megengedhető, akkor pedig miként kell megszabni azokat a határokat, amelyek között másnak - elsősorban a gyermeknek, illetve a házastársnak - a jogai és érdekei nem sérülnek.
A kétnapos konferenciát a katalóniai Gironai Egyetem Jogi Karának professzora és egyúttal a rendezvény főszervezője, Miguel Martín-Casals nyitotta meg a konferenciát támogató szervezetek képviselőivel együtt. A megnyitót követően kezdetét vette a plenáris ülés, melyen elsőnek Kőrös András, a Legfelsőbb Bíróság tanácselnöke tartotta meg előadását "Az önrendelkezés elvének és a család védelmének összeegyeztetése az új magyar Családjogi Könyv koncepciójában" címmel. Az előadó a magyar családjog történetének ismertetése során kiemelte azt, hogy az 1952. évi, jelenleg is hatályos Családjogi Törvény már megalkotásakor biztosítani kívánta mind a férfiak és nők egyenjogúságát a családjog minden területén, mind pedig a gyermek érdekeinek védelmét. Szólt a jelenleg folyó polgári jogi - és családjogi - kodifikáció szükségességéről, kitérve azokra az alapelvekre, amelyeket az új kódex részét képező Családjogi Könyvnek tartalmaznia kell.
Ezt követően az előadó részletesen kifejtette az előadás címében foglaltakat, azaz, hogy a kodifikáció folyamán a családjog fontos területein miként kerülnek meghúzásra a az önrendelkezési jog határai a család, illetve a "gyengébb fél" védelme érdekében. A bontás témakörében utalt a közös megegyezésen alapuló bontás kiemelt jelentőségére és arra, hogy a nemzetközi tendenciát követve komolyabb szerephez jutna a mediációs - közvetítő - eljárás. A házassági vagyonjog körében a Csjt. jelenleg is lehetőséget ad ugyan házassági vagyonjogi szerződés megkötésére, ám ennek a szabályait az új Könyvben sokkal kimerítőbben, részletesebben kell rendezni - biztosítva egyúttal azt is, hogy szerződési szabadság gyakorlása ne sértse az alapvető családvédelmi érdekeket.
A közös szülői felügyelet magyar megoldásának ismertetése mellett beszélt az előadó az élettársi kapcsolatokról, s ez azért is kíván feltétlenül említést, mert a konferencia résztvevői - bármely országot képviselték is -, a konferencia egésze alatt nagyon élénk érdeklődést mutattak a házasság nélküli együttélés szabályozása, szabályozhatósága iránt. De lege ferenda utalt az előadó arra, hogy a Koncepció szerint az élettársi kapcsolatokat nem a Polgári Törvénykönyv, hanem a Családjogi Könyv szabályozná, megtartva a házasság és a házasság nélküli együttélés elkülönítését, ám több jogot biztosítva az élettársaknak.
Szintén plenáris ülésen tartotta meg előadását Encarna Roca, a Barcelonai Egyetem polgári jogi professzora "Házassági viták és azok bírói út nélküli eldöntése" címmel. Kiindulópontként azt a kérdést tette fel, hogy mennyiben érvényesül a katalán családjogban - és általában a családjogban - a házastársak autonómiája, illetve - ezzel összefüggésben - milyen szerepet tölt be a jogi szabályozás a családjogban; a felek családjogi viszonyait rendező megállapodásokat polgári jogi szerződésnek kell-e tekinteni, amelynek keretei között a házastársak a szerződési szabadság elve alapján alakítják jogaikat és kötelezettségeiket vagy éppen ellenkezőleg - a jog célja az, hogy a családjog területén elősegítse az alapvető jogok érvényesülését, azaz, szerepe inkább garanciális jellegű.
Az előadó felhívta a figyelmet arra is, hogy a családjog területén két típusú kapcsolatrendszer között kell különbséget tenni: a szülők és gyermekek közötti "vertikális" kapcsolat között -, amelyre a katalán jogban a gyermek érdekeinek védelmében a kógens szabályozás jellemző - és a házastársak közötti "horizontális" kapcsolat között -, amely terén a felek autonómiája szintén nem érvényesül teljes körben. Bár mind a jogirodalom, mind a joggyakorlat az akarat szabadságának elvét hangsúlyozza a házastársak közötti megállapodások kapcsán, valójában az csak a házastársak gazdasági kapcsolatainak rendezésének lehet alapelve, hiszen a házasság személyüket érintő jogkövetkezményeiről nem dönthetnek szabadon. Következésképpen a katalán jog is csak ebben a körben teszi lehetővé a házastársak számára, hogy jogvitájukat a megállapodásban foglalt záradék alapján döntőbíróság, illetve választott bíróság elé vigyék, minden egyéb esetben ugyanis csak az állami bírósági út nyújt kellő védelmet a gyengébb fél részére.
A plenáris ülés utolsó előadója Gregor van der Burght, a polgári jog professzora, a Hágai Fellebbviteli Bíróság bírája volt, előadása "A magukat haladónak nevezett országok jogalkotásának hiányosságai" címet viselte. A holland házassági vagyonjogi rendszert, az attól való eltérés lehetőségeit, valamint e megállapodásoknak a bírói gyakorlatban történő megítélését elemezve arra hívta fel hallgatósága figyelmét, hogy a társadalom igényeire gyorsan reagáló holland jogalkotás is hagy kívánnivalót maga után. Ami a holland családjog "modernségét" illeti, 1998 óta ismerik a "bejegyzett partnerkapcsolat" intézményét, sőt, 2000. áprilisa óta az azonos neműek nemcsak élettársakként regisztráltathatják magukat, hanem házasságra is léphetnek.
A házassági vagyonjogi rendszer azonos szabályokra épül mindkét együttélési forma esetén: törvény erejénél fogva teljes vagyonközösség keletkezik, amelytől házassági szerződéssel lehet eltérni, ez a szerződés ugyanakkor csak a vagyon elkülönítésére ad lehetőséget. Mindkét megoldás számtalan jogi problémát vet fel, az előadó ezek közül a megtérítési igény érvényesíthetőségével foglalkozott. Noha a Legfelsőbb Bíróság (Hoge Raad) eseti döntésében elismerte a különvagyon terhére teljesített beruházás házastárs javára történő megtérítésének jogosságát a jóhiszeműség és méltányosság elve alapján, a bírósági gyakorlat vagyonelkülönítő szerződés fennállása mellett rendszerint nem ad helyt a megtérítési igényeknek. Az Amszterdami Egyetem oktatója következtetéseinek levonása során arra utalt, hogy a jogászok hajlamosak csak és kizárólag a vagyonjogi szerződés tartalma szerint dönteni és sajnálatos módon figyelmen kívül hagyják azt a körülményt, hogy valójában milyen célt óhajtottak a szerződéssel elérni és milyen körülmények között kötötték azt: nyilván a házastársak egyikétől sem várható el, hogy a közösen elért eredményből való részesedés igénye nélkül vegyen részt - tipikusan - házastársa külön vagyonát képező vállalkozásában.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
