Az internet megjelenése és a társadalmi kapcsolatok "technicizálódása" olyan új szerkezeti változásokat indított el a világban, amelyekkel a tudomány minden területének foglalkoznia kell. Énnek következtében a virtuális térrel, a hálózatokkal és általában a technológiával kapcsolatos számos értekezéssel találkozhatunk a társadalomtudománytól egészen a természettudományok legkülönbözőbb területeiig.
A virtuális tér e rohamos terjeszkedési tendenciájának vizsgálatába illeszkedik a Kiss Tibor, Parti Katalin és Prazsák Gergő által írt kötet is, amely a szociálpszichológia, a szociológia, a kriminológia és a jogtudomány határmezsgyéjén, illetve azok keresztezésével kívánja a virtuális devianciák egységes elemzését nyújtani az olvasónak.
A kötet két, terjedelmében rövidebb és egy hosszabb fejezetet foglal magában, amelyek mindegyike önálló egységként, mégis együttesen az infokommunikációs technológiákról alkotott társadalmi tudás kiszélesítésére hivatott.
A kötet első fejezete Prazsák Gergő szociálpszichológus, egyetemi tanár írásával a kommunikáció társadalomtörténetétől egészen a közösségek működésének és - ami különösen fontos e témánál - a normaképződési folyamat empirikus megalapozásának megismeréséhez vezet el bennünket. A fejezet egyes tartalmi elemeinek mélyebb ismertetése nélkül is annyi bizton állítható, hogy a szerző átgondolt, megfontolt és stabilan alátámasztott érveléssel juttatja el az olvasót az online közösségek működéséről feljegyzett törvényszerűségek megismeréséhez. A kutató által írt fejezet jelentősége, illetve tudományos komplexitása abban áll, hogy míg kezdetben az olvasó kissé elveszettnek érzi magát a kommunikációelméleti megalapozás első alfejezetében, a későbbiekben Prazsák minden darabot a helyére illesztve érthetővé teszi gondolatmenetének relevanciáját. Ezen okfejtésben a kommunikáció klasszikus értelmezésétől eljutunk egészen a közösségi kommunikáció fogalmának és a társas lét alaptéziseinek megismeréséig.
A fejezet legnagyobb pozitívuma, hogy a virtuális tér direkt elemzése nélkül képes az online közösségek működésének olyan elméleti fundamentumait összegezni, amely segíti az olvasót a közösség normákhoz való viszonyulásának megismerésében és rávilágít az online és offline tér empirikusan megfigyelhető különbözőségeire is. É tekintetben egyértelművé válik az is, hogy az egyes közösségek milyen folyamatok eredményeként, illetve milyen viszonyítási alapok mentén alakítják ki saját működésük kereteit, vagy éppen milyen módon alkalmazkodnak más közösségi standardokhoz.
A szociálpszichológiai tudás gyakorlati hasznosíthatóságát adja a kezünkbe a szerző például a Shannon és Weaver által megalkotott kommunikáció matematikai modelljével, amely - ahogyan a szerző is jelzi - a rendszerintegritást sértő támadások leírása során is kiváló alapja lehet a virtuális tér vizsgálatának. Éhhez hasonló a szándék a kommunikáció fenomenológiai modelljének ismertetése vagy többek között Muzaref Sherif normaképződési kísérletének leírása során is.
A fejezet egyik legfontosabb része talán mégis a kontextus nélküli kommunikáció torzító hatásainak ismertetése, amely értelmezhetővé teszi számunkra az információs pluralitás egyént és közösséget befolyásoló jellegét. Végül a hazai virtuális térrel kapcsolatos kutatások közül a szerző és Csepeli György szociálpszichológus közösen végzett kutatásának ismertetése segít megérteni az online térben tevékenykedők személyiségtípusainak fontosságát. É típusok ismertetése nélkülözhetetlen ugyanis az online tér devianciáinak elemzése során.
A kötet kiváló szociálpszichológiai megalapozását követően az olvasó már konkrétan a virtuális tér devianciáinak ismertetésével találkozhat. A Kiss Tibor szociológus, tanársegéd által írt fejezet az előzőnél jóval hosszabb terjedelemben kívánja összegezni az európai és részben egyesült államokbeli kibertérkutatás elméletének fejleményeit.
A kötet e fejezete mind tartalmában, mind minőségében változó képet mutat. Egyrészt kiemelkedő a szakirodalmi áttekintése, amely a kibertérrel foglalkozó kriminológusok számára olyan ismert nevek elméleti és empirikus tudását összegzi, mint David Wall, Rutger Leukfeldt, Majid Yar, Thomas J. Holt, illetve a magyarok közül Nagy Zoltán András vagy Parti Katalin. Másrészt a fejezet szerkezeti és tartalmi felépítése révén néhány kérdés megfogalmazódhat az olvasóban, amelyekre nem kap választ.
Kiss munkájában dicséretes, hogy szép számban összegzi a nemzetközi bűnözéskutatásban ismeretes tipológiákat, amivel segít az olvasónak eligazodni a számos eltérő kiberbűnözés-interpretáció között. É feladatának érdekében a szerző nem pusztán a cyberdevianciák gyűjtőfogalmát kívánja megalkotni, hanem azok csoportosítását is elvégzi. Definícióalkotási feladata során gondolatmenetének egy részében egymás mellé állítja a már ismert kutatások és empirikus eredmények téziseit, továbbá néhol gyakran már megalkotott definíciók átfogalmazásával kívánja nyomatékosítani a cyberdevianciákról alkotott nézőpontját. Az olvasóban ennek következtében az a gondolat fogalmazódhat meg, hogy a fejezetben - azzal együtt is, hogy a szerző jelzi, hogy a büntetőjogi fogalmakat nem kívánja alapul venni - olyan fogalomalkotások találhatók, amelyek gyakran a büntetőtörvényekben is megtalálható tényállásokat ellentmondásos és köznapi definíciókká transzformálják.
A szerző a kibertér kutatásával foglalkozó jogi, kriminológiai és szociológiai szakemberek elsődleges feladatát ellátja, mely szerint egységes értelmezési keretet szükséges adni a virtuális tér devianciáinak, a fejezet végéhez érve helyenként mégis bizonytalanság maradhat az olvasóban: a szétaprózódó cyberdeviancia-fogalom, a jogi normarendszer kontextusát a perifériára helyező devianciatipológia és a gyakran átfedésben lévő tartalmi részek nem nyújtanak eligazodást. Az európai és hazai számítástechnikai devianciákkal kapcsolatos szabályrendszer említése marginális, holott a normarendszer - legalább áttekintő jellegű - ismertetése elősegítette volna a téma átlátását, megértését, komplexitásának feltárását.
A kutató ettől eltekintve kiválóan összegzi a már említett szakértők munkáságát, így a devianciaelméletek alfejezetben Sutherland differenciális asszociáció elméletétől egészen Gottfredson és Hirschi kontrollelméletéig fel kívánja hívni a figyelmet a "hagyományos" kriminológiai elméletek online térben való alkalmazhatóságára. é helyütt megtaláljuk egyebek mellett Becker kollektív normasértésről alkotott tézisét, Albert Bandura operáns kondicionálás elméletét, illetve Cohen és Felson online térben széleskörűen kutatott rutintevékenység-elméletét is. Ez az alfejezet - amelyet Parti Katalin szerzőtársával közösen írt - a Cyberdeviancia rész talán legkiválóbb egysége, ugyanis tartalmazza mindazon elméleteket, amelyeket a kibertér kutatóinak ismernie kell a megalapozott tudományos vizsgálódás lefolytatásához. Ezek közül külön kiemelendő a cyberbullying mintázataival foglalkozó rész, amely kiváló empirikus és elméleti megalapozását adja a kibertér e normasértésének, kitér-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
