Amikor felnőttként a gyermekek információs önrendelkezési jogáról gondolkodunk, fel kell tennünk magunknak a kérdést: vajon a gyermekek a ma már szinte ösztönös internethasználatukkal nem sajátítják-e el azokat a szintén ösztönös képességeket, amelyekkel egy dzsungellakó felvértezve áll a dzsungel kihívásai előtt, és védekezési, túlélési fortélyaival sikeresen hárítja a rá leselkedő veszélyt? Vagyis nem nekünk kell-e, akik jobb esetben is legfeljebb a digitális dzsungel bevándorlói lehetünk, többet tanulnunk és bizonyos képességeket elsajátítanunk ahhoz, hogy segíthessünk a gyermekeknek, ha mégis védelemre szorulnak? Nos, ez bizonyosan így van. Ezért szakítanunk kell a hagyományos szemlélettel, miszerint szülőként, tanárként, gyermekekkel foglalkozó szakemberként a biztos tudás és ismeretek birtokában mi okítjuk, neveljük gyermekeinket, és elvárjuk, hogy az általunk közvetített értékekkel azonosuljanak. Az információs vagy más néven a digitális önrendelkezési jog gyakorlása tehát minimum kölcsönösséget feltételez a szülő, tanár, nevelő, szakember és a gyermek viszonyában, ahol a gyermekkel folytatott párbeszédre helyeződik a hangsúly, és még fokozottabban érvényesül az alapelv: a gyermek jogai az általános és alapvető emberi jogok részét képezik, melynek tiszteletben tartására a gyermek a felnőttekkel egyenrangú partnerként tarthat igényt.
Tanulmányom első részében a gyermek digitális önrendelkezési jogát az alapjogok rendszerében, gyermekvédelmi megközelítésben vizsgálom az ellátás (provision), a védelem (protection), a részvétel (participation) "3P modellje" alapján. Attól függően, hogy milyen formában vesznek részt a gyermekek a digitális világban, az interneten az általuk kétségtelenül nagyobb arányban végzett ún. kockázatos tevékenységek (álhírek, online zaklatás, internetes játékok, internethez kapcsolódó játékok;[1] erotikus, szexuális tartalmú szöveges üzenetek; káros, felzaklató, jogellenes tartalmak; grooming[2]) növelik sebezhetőségüket (vulnerability), ezért ellenállóképességük (resilience), tudatosságuk növelése a cél. A gyermek legfőbb érdeke a gyermekek digitális védelmének holisztikus megközelítését kívánja meg, melyben a "3P modell" ellátás pillére a jóléti alapokat jelenti, amely a minőségi állami szerepvállalás - beleértve az országos szintű, hatékony, átfogó és koordinált szakpolitikák elfogadását, végrehajtását -, és a humán- és anyagi erőforrások biztosításával "rakható le", a védelem és a részvétel pillér pedig a gyermek jóllétét jeleníti meg, amely a gyermekeket is megillető alapjogok gyakorlati érvényesülését jelenti, melyben a digitális jóllét szelete az intézményrendszer jogvédelmi szerepét, a szülői szerepek tisztázását, a szakemberek felkészültségét, a gyermekek tájékoztatását és véleményének figyelembevételét testesíti meg.
A hipotézisem az, hogy jóléti alapok nélkül nincs jólléti társadalom, nincs gyermek jóllét, és nincs digitális jóllét - a holisztikus megközelítés számos ponton csorbát szenvedhet a társadalmi, gazdasági, politikai tényezők hatására, mert a probléma gyökere a jólét és jóllét kontextusában rejlik. A "jóléti" alapok nélkül a gyermekek (digitális) jólléti társadalma sem valósulhat meg. Írásom ezen részét a megelőzésre, az edukációra, az intézményrendszer hatékonyságára, a kommunikáció lehetőségére vonatkozó gondolatokkal zárom azzal a céllal, hogy ezek fontosságára felhívjam a figyelmet.
A gyermek digitális önrendelkezési jogának alapjogi tartalma az emberi méltóság, az önrendelkezés, a magánszféra és a személyes adatok védelme kontextusában jelenik meg. Az embert megillető alapjogok rendszerében
- 13/14 -
az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE)[3] nem említi ugyan kifejezetten az emberi méltósághoz való jogot, annak meghatározott magatartásokkal szembeni védelmét azonban biztosítja, így az egyezmény 8. cikkében biztosított magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog is szorosan összefügg az emberi méltóság védelmével. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) bevezetője deklarálja, hogy "az Unió az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás oszthatatlan és egyetemes értékein alapul". A Charta "Méltóság" címet viselő első fejezetének 1. cikke deklarálja az emberi méltóság sérthetetlenségét és egyúttal kimondja, hogy tiszteletben kell tartani és védelmezni kell.[4] A Lisszaboni Szerződés alapján az Európai Unió elfogadta és az uniós jog részévé tette a Chartát, amely a gyermekeket megillető jogok általuk történő gyakorlása szempontjából azt jelenti, hogy a gyermeki jogok is az alapvető emberi jogok részét képezik. A 7. cikk a magán- és családi élet, otthon és kapcsolattartás tiszteletben tartásáról, a 8. cikk a személyes adatok védelméről rendelkezik. Ez utóbbi kimondja, hogy mindenkinek joga van a rá vonatkozó személyes adatok védelméhez, és az ilyen adatokat csak tisztességesen és jóhiszeműen, meghatározott célokra, az érintett személy hozzájárulása alapján vagy valamilyen más, a törvényben rögzített jogos okból lehet kezelni. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a róla gyűjtött adatokat megismerje, és joga van azokat kijavíttatni. A Charta ezen rendelkezései a 24. cikkben levő speciális gyermekvédelmi rendelkezésekkel együtt értelmezve azt jelentik, hogy az életkoránál, ítélőképességénél, testi, értelmi fejlettségénél fogva kiszolgáltatott helyzetben levő gyermeket fokozott védelem illeti meg a magánszféra és a személyes adatainak védelme terén is.[5] A Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án elfogadott egyezmény (a továbbiakban: Gyermekjogi Egyezmény)[6] 13. cikke szerint ugyanakkor a gyermekek is kötelesek a véleménynyilvánításuk során a törvényi korlátozásokra figyelemmel lenni: e joguk gyakorlásával nem sérthetik mások jogait, jóhírnevét, az állam biztonságát, a közrendet, a közegészségügyet, a közerkölcsöt. A 16. cikk alapján a törvény védelemben részesíti a gyermeket, ha önkényes vagy törvénytelen beavatkozás éri magánéletével, családjával, lakásával vagy levelezésével kapcsolatban, illetve becsületét, jóhírnevét éri jogtalan támadás. Az információs önrendelkezési szabadsággal kapcsolatban a Gyermekjogi Egyezmény 17. és 19. cikke tartalmaz a hazai jogalkotás és jogalkalmazás számára is irányadó rendelkezéseket. E rendelkezések hangsúlyozzák a tömegtájékoztatási eszközök fontosságát, a gyermeknek az abból nyerhető szociális, szellemi és erkölcsi jóléte előmozdításához, fizikai és szellemi egészségéhez hozzájáruló információk és tájékoztatások megszerzéséhez való jogát. Felhívja azonban a figyelmet arra, hogy az állam feladata a gyermek jólétére ártalmas információk és anyagok elleni védelem és megelőzés.[7] A Gyvt.[8] ennek megfelelően az alapvető gyermeki jogokról és kötelezettségekről szóló fejezetben szabályozza a gyermek információs ártalommal szembeni védelemhez való jogát az emberi méltóságának tiszteletben tartásához, a bántalmazással és az elhanyagolással szembeni védelemhez való jogok társaságában, és feljogosítja a gyermekeket arra, hogy alapvető jogai megsértése esetén a bíróságoknál és törvényben meghatározott más szerveknél eljárást kezdeményezzen.[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
