1986 júniusában egy közös szovjet-amerikai televíziós műsorban Ljudmilla Nyikolajevna Ivanova, a Leningrád szálló recepciósa és a Szovjet Antifasiszta Nők Bizottságának tagja kijelentette, hogy "a Szovjetunióban nincs szex. Mi elítéljük az ilyesmit. Nálunk csak szerelem van." Az utolsó mondat ugyan más megvilágításba helyezi Ljudmilla Nyikolajevna mondandóját, mégis, a korabeli nyugati sajtó ezen utolsó mondat nélkül vette át a nyilatkozatot, és ebből vált szállóigévé, hogy a "Szovjetunióban nincs szex".
Önkéntelenül ez a szállóige jutott eszembe a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényt (a továbbiakban: Mt.) módosító, az egyes foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló 2022. évi LXXIV. törvény miniszteri indokolásának sorait olvasva, mely szerint "[a] kötetlen munkarend nem tartozik az irányelv hatálya alá. A magyar munkajog rendszerében minden más foglalkoztatási forma kiszámítható munkarendben történik az irányelv fogalomrendszere szerint." Azaz a jogalkotó szerint a magyar jogban nem létezik az Európai Unióban alkalmazandó átlátható és kiszámítható munkafeltételekről szóló 2019/1152 irányelv[1] fogalmai szerinti "teljes mértékben vagy többnyire nem kiszámítható munkarend".
Jelen írásomban azt kívánom bemutatni, hogy a jogalkotó ezen feltételezése téves, ebből következően az irányelv átvétele nem megfelelően történt meg, a magyar jogalkotó számos jelentős, az irányelvben biztosított jogot nem biztosít a magyar munkavállalók számára.
1. Az irányelv preambulumrendelkezései
2. Az irányelv törzsszövege
3. A magyar jogalkotó esete Ljudmilla Nyikolajevnával
4. Záró megjegyzések
Az irányelvnek sem a preambulumrendelkezései, sem a definíció nem rendelkeznek arról, hogy mit jelent a "többnyire vagy teljes mértékben nem kiszámítható munkarend", vagy ennek pandantjaként a "teljes mértékben vagy többnyire kiszámítható munkarend" fogalma.
A preambulumból mindössze annyit tudhatunk meg, hogy "[e]gyes új foglalkoztatási formák a kiszámíthatóság tekintetében jelentősen eltérnek a hagyományos munkaviszonytól",[2] továbbá hogy minden uniós munkavállaló számára garantálni kell a munkafeltételeikkel kapcsolatos átláthatóság és kiszámíthatóság megfelelő szintjét.[3] A fentiek kapcsán ugyanakkor elmondható, hogy a lényegi kérdésre, hogy tudniillik mit jelent a "kiszámíthatóság", választ a fenti szövegekből nem kapunk, mindössze annyit tudunk meg ezen preambulumrendelkezésekből, hogy az uniós jogalkotó szerint egyes (részletesen nem ismertetett) "új foglalkoztatási formák" kevésbé kiszámíthatóak, mint a "hagyományos munkaviszony" (amelynek definícióját az irányelv szintén nem tartalmazza), továbbá hogy a kiszámíthatóság megfelelő szintjét biztosítani kell. Ezzel azonban az uniós jogalkotó még mindig nem mond semmit, hiszen nem tudjuk meg, hogy mi az a "kiszámíthatóság", sem azt, hogy mi lenne ennek a "megfelelő szintje".
Némileg - első olvasásra - "felcsillanhat a szemünk" a (30) preambulumbekezdés olvasása után, amely szerint "[a] többnyire vagy teljes mértékben nem kiszámítható munkarendben foglalkoztatott munkavállalók számára biztosítani kell a minimális kiszámíthatóságot, amennyiben a munkaidő-beosztást elsősorban a munkáltató határozza meg, történjen az közvetlenül, például munkavégzés elrendelésével, vagy közvetett módon, például a munkavállaló felkérésével, hogy válaszoljon az ügyfelek megkeresésére". Második olvasásra azonban szemünk csillogása véget ér, hiszen kevés kivétellel minden munkaviszonyra igaz, hogy a munkavégzést a mun-
- 52/53 -
káltató rendeli el, így ez a preambulum-szövegrész jogász számára csak két tanulsággal szolgál, amelyből az egyiket maga a magyar jogalkotó is levonta a fent idézett módon, tudniillik hogy a "kötetlen munkarendre" az irányelv hatálya nem terjed ki, másrészt pedig azt a jogászi vagy egyáltalán nyelvészeti bravúrnak nem nevezhető "következtetést" vonhatjuk még le a preambulumbekezdésből, hogy a nem kiszámítható munkarendben dolgozó munkavállalóknak minimális kiszámíthatóságot kell biztosítani. Azaz ebből a szövegből sem tudjuk meg, hogy mit jelent az, hogy "kiszámítható".
Láthatjuk, hogy az irányelv szövegének ezen pontján rosszabb helyzetben vagyunk, mint Ljudmilla Nyikolajevna egykori kritikusai, ugyanis mi ezen a ponton még mindig nem tudjuk, hogy mit jelent a "kiszámíthatóság", míg azt 1986-ban tudni lehetett, hogy mi a szex.
Ugyanakkor az irányelvet továbbolvasva némi remény csillan fel a "kiszámíthatóság" fogalmának jelentésével kapcsolatban.
Az első használható nyomra a (32) preambulumbekezdés olvasásakor lelhetünk. Ebből kiderül, hogy nem kiszámítható munkarend esetén szükség van egy "észszerű minimális előzetes értesítési időszak[ra], azaz a munkavállaló új elrendelt munkavégzéséről való értesítése és a megbízás kezdetének időpontja közötti idő[re]". Azt ugyan még mindig nem tudjuk pontosan, hogy mit jelent a "többnyire vagy teljes mértékben nem kiszámítható munkarend", de az talán kiderül, hogy az egyik eleme lehet az ilyen munkarend fogalmának az észszerűtlenül rövid előzetes értesítési időszak a munkaidő beosztása tekintetében.
Természetesen meg kell jegyezni, hogy az irányelvek preambuluma jogi kötelező erővel nem bír, legfeljebb a jogértelmezésben lehet némi szerepe.
Az irányelv törzsszövege ugyanakkor - szemben a preambulummal - meglepően sok következtetést enged levonni a "kiszámíthatóság" fogalma tekintetében. Az irányelv törzsszövege két helyen foglalkozik a kiszámítható munkarend kérdésével.
Az irányelv - "tájékoztató" tartalmát szabályozó - 4. cikk (2) bekezdés l) és m) pontja az alábbiak szerint rendelkezik:
"l) ha a munkarend teljes mértékben vagy többnyire kiszámítható, akkor a munkavállaló rendes munkanapjának vagy munkahetének hossza, illetve bármilyen, a túlórákkal és azok munkabérével kapcsolatos megállapodás, továbbá adott esetben a több műszakos munkavégzéssel kapcsolatos bármilyen intézkedések;
m) ha a munkarend egyáltalán nem vagy többnyire nem kiszámítható, a munkáltatónak az alábbiakról kell tájékoztatnia a munkavállalót:
i. a változó munkaidő-beosztás elve, a garantált fizetett órák száma és a garantált órákon kívül végzett munka munkabére;
ii. a referenciaórák és -napok, amikor a munkavállaló munkavégzésre kötelezhető;
iii. a munkavállalót megillető minimális előzetes értesítési időszak a munkavégzés kezdetéről, és adott esetben a 10. cikk (3) bekezdésében említett lemondás határideje".
Ezen túl az irányelv 10. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
"(1) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben egy munkavállaló munkarendje teljes mértékben vagy többnyire kiszámíthatatlan, akkor a munkáltató csak abban az esetben kérhet munkavégzést a munkavállalótól, ha mindkét alábbi feltétel teljesül:
a) a munkára a 4. cikk (2) bekezdése m) pontja ii. alpontjának megfelelően előre megállapított referenciaórákban és -napokon kerül sor; valamint
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
