Jelen tanulmány a települési adóra vonatkozó törvényi szabályozást és az önkormányzatok helyi rendeleteivel bevezetett települési adók jelenlegi rendszerét mutatja be az adónem rövid, de viharos életútján keresztül. A települési adó kivetésének lehetőségét megteremtő törvényi szabályozással szemben ugyanis rövid időn belül törvényességi aggályok kerültek megfogalmazásra, így a Kúria önkormányzati tanácsa több alkalommal vizsgálta nemperes eljárása során a sérelmezett önkormányzati rendeletek magasabb szintű jogszabályba ütközését.
2015. január 1-jétől van lehetősége a helyi önkormányzatoknak települési adó kivetésére, mely adónem bevezetésével modellváltás következett be a helyi adómegállapításra vonatkozó hatáskör tekintetében. Ezen időpontig ugyanis zárt listás módszer érvényesült hazánkban, ami azt jelenti, hogy a helyi adókról szóló törvény[1] tételesen meghatározta a bevezethető helyi adók fajtáit és az adótényállás legfontosabb tartalmi elemeit. Az önkormányzatok szabadsága a helyi adóztatásban e törvényi keretek között érvényesült. Az önkormányzatok arról dönthettek, hogy a törvényben felsorolt helyi adók melyikét, mikortól, milyen körben és milyen részletszabályokkal vezetik be. Az önkormányzatok a törvényi korlátok között maguk határozhatták meg az adó mértékét. Az adómérték - legalább törvényi határokon belüli - szabad meghatározása a helyi adók legfontosabb ismérve, ugyanis ha ez a feltétel nem teljesül, akkor az adott adó nem minősül helyi adónak, még abban az esetben sem, ha az adóból származó bevétel egyébként az önkormányzatokat illeti, és ha az adóval kapcsolatos adminisztráció az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozik.[2] Ez a meghatározás áll összhangban a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájával, mely[3] akként rendelkezik, hogy a helyi önkormányzatok számára szükséges biztosítani a források legalább egy részeként olyan adókat és díjbevételeket, amelyek mértékéről az önkormányzat dönthet.
A helyi adókra vonatkozó zárt listás szabályozással ellentétben a települési adó megállapítására szinte korlátlan szabadságot biztosít a Htv. az önkormányzatoknak, mivel az adótényállás elemei törvényileg nem szabályozottak, nincs körülhatárolva sem az adó tárgya, sem az adó alapja, sem az adó maximális összege.[4] A települési adóra vonatkozó törvényi szabályozással tehát a helyi adók megállapítására vonatkozó hatáskör nyílt listássá vált. Ezen adómegállapítási módszer jellemzője ugyanis az, hogy főszabály szerint a helyi önkormányzat bármilyen adót bevezethet, amelyet központi jogszabály nem tilt és a törvényalkotó ezt a szabadságot csupán generálklauzulákkal korlátozza[5]. A települési adómegállapítás korlátjaként a Htv.-ben rögzítésre került, hogy kizárólag olyan adó vezethető be, melyet más törvény nem tilt, és az adótárgyak körét a helyi adókról szóló törvény[6] lényegében az adótöbbszörözés elkerülése érdekében szűkíti le azáltal, hogy a települési adó nem terjedhet ki olyan adótárgyra, melyre törvényben szabályozott közteher hatálya kiterjed. Az adóalanyok körének szűkítése jelent még tényleges korlátozást azáltal, hogy ezen adó alanya nem lehet e jogállására tekintettel a vállalkozó[7], valamint az állam, az önkormányzatok és a szervezetek. Egyebekben a beszedett adó felhasználhatósága tekintetében létezik még korlátozás, mivel az adó "pántlikázott" bevételnek minősül, kizárólag fejlesztési célokra és a települési önkormányzat képviselő-testületének hatáskörébe tartozó szociális ellátások finanszírozására használható fel.[8]
A nyílt listás módszer alkalmazása ritka, szakirodalmi álláspont szerint[9] a nyílt lista a helyi adórendszert zavaróan változatossá teszi, amennyiben a helyi önkormányzatok valóban élnek a felkínált lehetőséggel és a helyi adópolitika iránya akár szöges ellentétbe is kerülhet a központiéval.
A Magyar Államkincstár[10] honlapján elérhető adatbázis és a Nemzeti Jogszabálytárba feltöltött rendeletek hatályos szövege alapján vizsgáltam a bevezetett települési adók sokféleségét. Az adatbázis szerint jelenleg[11] 59 önkormányzat által bevezetett 62 féle települési adó van hatályban. Pilisjászfalu, Somogytúr és Taktaharkány határozott egyszerre két különböző adótárgyat érintő települési adó bevezetéséről. Az adótárgyakat vizsgálva megállapítható, hogy a települési adók sokszínűsége mellett a földtulajdon megadóztatása mondható általános gyakorlatnak. Ötven települési önkormányzat[12] döntött földadó bevezetéséről, mely a bevezetett települési adók 80%-a. A földadó ese-
- 22/23 -
tében az adó tárgyaként az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, fásított terület, halastó művelési ágban nyilvántartott földrészlet, vagy ezek bizonyos kombinációja került meghatározásra. Egyes önkormányzatok a helyi sajátosságokhoz igazodva differenciáltak az adótárgy kiválasztásában, így Nemesbőd csak a szántó, Csepreg csak a halastó, míg Taktaharkány csak a nádas művelésű ágú ingatlanra vetett ki (föld)adót. Telki csak a ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt álló ingatlant adóztatja, Bedegkéren pedig csak a 20 hektárnál nagyobb külterületi földrészlet vált adótárggyá. A földadó mértékének megállapítására két módszert alkalmaznak az önkormányzatok: a földterület nagyságához igazodó adómegállapítást (mely történhet Ft/négyzetméter, illetve Ft/hektár alapon) vagy az aranykorona érték alapján kivetett adót, mely módszerrel talán jobban igazodik az adómérték a földterület tényleges termőképességéhez.
Népszerűnek mondható még a magas építmények[13] adóztatása, ugyanis hat település (Zsombó, Bodonhely, Pilisjászfalu, Gamás, Látrány és Somogytúr) vezetett be települési adót ezen adótárgyakra. Az adómérték progresszív, az építmény magasságával növekszik az adó összege. Pilisjászfalu már a 15 méternél magasabb építményt is, míg Bodonhely csak a 30 méternél magasabbat adóztatja, a többi település egységesen a 20 méternél magasabb építményt határozta meg adótárgyként.
Magyarlak az egyetlen település, mely az egyéb járművekre vetett ki adót, tehát a mezőgazdasági vontató, a lassú jármű és ezek pótkocsija, a mézesház, valamint a munkagép képzi a települési adó tárgyát. A járműadó alapja a jármű hatósági nyilvántartásban feltüntetett teljesítménye kilowattban kifejezve[14], kivéve a lassú jármű pótkocsiját, mely vonatkozásában a hatósági nyilvántartásban szereplő saját tömege (önsúlya) az adó alapja.
Nagymaros a hatósági nyilvántartásban szereplő vízi járműveknek az önkormányzat közigazgatási területén történő tárolását sújtja települési adóval. Tárolásnak minősül a vízi járműnek a kikötő területén a vízen, a parti szakaszon, az ahhoz csatlakozó ingatlanon történő tárolása, valamint a vízi jármű tulajdonosa tulajdonában, használatában álló ingatlanon történő tárolása is. Az adó alapja a vízi jármű főgépének (vagy főgépeinek összegzett) hatósági nyilvántartásban, vagy a vízi jármű bizonyítványában feltüntetett kilowattban kifejezett teljesítménye.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
