"Éltem, s pályámat, mit a sors kiszabott befutottam" - hangzik Vergilius Aeneis-ének híres passzusa, amint azt Seneca is ránk hagyományozta, majd hozzáteszi az ókori bölcsek már-már szinte szenvtelen nyugalmával: "Ha az isten még egy holnappal toldja meg a pályát, fogadjuk örömmel".
Úgy hiszem, nem sértjük meg a megboldogultat, ha a Tőle való búcsúzásnál és emlékezésnél, az általa oly nagyon kedvelt antik bölcsekre hivatkozunk. Hiszen Szegvári Katalin tudományos pályájában mintha lett volna valami eleve elhatározott sorszerűség, egyfajta előre megirt úton-járás, s mint aki mindig magánál hordta volna az ókori héroszok viaticumát. Mert jogtörténész volt ízig-vérig, még ha azt a pár éves kis kerülőutat nem is vesszük figyelembe, amit a bírói pályán töltött. Bár erre a néhány esztendőre még későn is szívesen emlékezett vissza, mint az emberi, közelebbről a jogászi elme tudatformáló, felettébb hasznos iskolájáról.
Szegedről jött hozzánk, amely város ugyan nem dicsekszik olyan zengzetes előnevekkel, mint a "civitas fidelissima", de miképpen Mátyás király írta kedvenc szülővárosáról Kolozsvárról, nem kisebb ez a mi városunk magyarországi királyi városaink közül.... Szegedről hozta a tudást, aminek jogtörténészi vonulatába olyan neves ember iktatta be, mint a XX. századi magyar jogtörténetírás méltán emlegetett alakja, Bónis György. Nyilván Bónis karakteres egyénisége is hozzájárult ahhoz, hogy szakmaszeretete, az anyag, a jogi források közvetlen megismerésének igénye egész életében maradandóan áthatotta egész tevékenységét. De Szegedről hozta a kitartást és a lankadatlan szorgalmat is (egyik kedvenc fordulata volt, ha tehetséges diákkal találkozott: igen szorgos darab!). És innen hozta még a munka szeretetét, amit talán két ágon is beleplántáltak. Egyrészt a család, az időnként felidézett dédapa, aki túlélve az 1800-as évek rettentő szegedi árvizét, abba halt bele, hogy egész családjának új házat épített. Vagy a kedvenc nagymama példája, akinek alakját, mondásait és munkás életét - öregedvén, gyakorta megidézte. De másrészt nyilván ugyanilyen hatással lehetett rá a szegedi Szegény Iskolanővérek apácáinak és szerzetes tanárainak tudása és példája, akiknél az iskolai éveket töltötte (1940-48), s akik elmondása szerint még a csínytevő diákokat sem feltétlenül kemény büntetéssel sújtották, hanem jó szóval, rábeszéléssel terelgették az igazság útjára. Mindig volt Szegvári Katalinban is egy ilyen békítő szellem, a cohaerentiára és a józan "kiegyenlítő igazságosságra" és megegyezésre törekvő pedagógus jellem. Gyakorta láttuk hasznát e tulajdonságának, ha tanszéki vitáink, időnkénti nehézségeink megálljt parancsoltak is, okossága és higgadt javaslatai rendszerint meghozták az optimális megoldást, főként pedig a tanszéki békét.
1960-ban kezdte el újra a tudományos munkát, immáron az ELTE jogi karának Egyetemes jogtörténeti tanszékén, s itt is maradt abba a tanítása az őszi szemeszter befejeztével. Az egyik legszélesebb látókörű kutató volt az elmúlt ötven év hazai jogtörténészei között. Nemcsak az egyetemes, de a magyar jogtörténet kérdéseiben is végig otthonosan mozgott, különösen hogy óriási szorgalommal olvasott, ha lehet mindig eredeti forrásokat. Úgy hiszem túlzás nélkül emlegethetjük a nagy triász - Eckhart, Bónis, Degré - mellett tudományos ouvre-jét. Élete vége felé fordult középkori témák irányába, így utolsó nagy nekilendülése IX. Szent Lajos ordonance-i voltak, a peres eljárásról. A témába úgy beleélte magát, amint néhányszor mesélte, hogy gyakran már el is képzelte: milyen lehetett élőben a nagy király alakja. A tudós állhatatosságával hárította el viszont azokat a kései kópiákat, főként utánérzéseket - amiket esetleg megmutattunk, s amelyek Szent Lajos alakját kívánták megidézni.
Mi is a rendelkezésünkre álló szűkre szabott keretben éppen Szent Lajos példájából kiindulva nem vállalkozhatunk Szegvári Katalin egész munkásságának bemutatására, de miképpen IX. Lajos káplánja Guillelmus Carnotensis írta uráról, hogy "de iis pauca recolligere studii" (ezekből egy keveset igyekeztem összegyűjteni) mi szintén hasonlóra törekszünk. Szeretnénk, hogy számunkra feledhetetlen személyét, miképpen Carnotensis is írja királyáról: "főre., odore bonae famae exornantum" (a jó hír illatával díszítsük).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
