Az igazság felderítése, a nyilatkozatok és állítások őszinteségének bizonyítása az emberiséget régóta foglalkoztató probléma. Az ókortól kezdődően napjainkig vannak próbálkozások a valóság kiderítésére, először misztikus, utóbb biológiai, illetve tudományos módszerek segítségével.
A műszeres igazságkeresés eredményeként az 1950-es évekre alakult ki a mai értelemben vett "modern poligráf", amely folyamatos fejlődést mutat a megfelelő és megbízható validitási adatok elérése érdekében.
A poligráf szó (görögül "többféle írás") is arra utal, hogy a műszer egyidőben több, az emberi szervezetben lezajló fiziológiai változást mér, amelyet írótűk segítségével rajz-lapra rögzített görgők mutatnak, vagy számítógép merevlemeze tartalmaz. A ma alkalmazott poligráfnak három biológiai paraméter mérésére kell alkalmasnak lennie, nevezetesen tartalmaznia kell 1.) pneumograph (légzésváltozást mérő egység), 2.) spymograph (vérnyomásváltozást mérő egység), 3.) GBR (a bőr elektromos ellenállását vagy vezetőképességét mérő egység). A műszer alkalmazásának lehetősége azon alapszik, hogy a lelepleződéstől, a "hazugság" vagy félrevezetés kiderítésétől való félelem testi reakciókat vált ki és a meghallgatáskor tanúsított magatartás magában hordozza a következmények elkerülésének szándékát.
A poligráf alkalmazhatóságára vonatkozó magyar jogi szabályozás vizsgálata során elsődlegesen Magyarország Alaptörvénye rendelkezéseiből kell kiindulni. A korábbi Alkotmány 59. §-ában rögzített alapelv némiképp más megfogalmazásban jelenik meg az Alaptörvény VI. cikkében. Eszerint 1.) mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák; 2.) mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez; 3.) a személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését sarkalatos törvénnyel létrehozott független hatóság ellenőrzi.
A fenti alapelv biztosításának részletes szabályozását adja az információs önrendelkezési jogról és az információs szabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény, amely a korábbi adatvédelmi törvényhez képest nem hozott érdemi változást a poligráf gyakorlati alkalmazhatósága körében.
A hatályos törvény 3. §-ának 2. pontja határozza meg a személyes adatok körét, amely az érintettel kapcsolatba hozható adat - különösen az érintett neve, azonosító jele, valamint egy- vagy több fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemző ismeret -, valamint az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. Ugyanezen § 7. pontja a hozzájárulás fogalmát határozza meg, amikor rögzíti, hogy az az érintett akaratának önkéntes és határozott kinyilvánítása, amely megfelelő tájékoztatáson alapul, és amellyel félreérthetetlen beleegyezését adja a rá vonatkozó személyes adatok - teljes körű vagy egyes műveletekre kiterjedő - kezeléséhez. A törvény 5. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig a személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján az abban meghatározott körben - helyi önkormányzat rendelete közérdeken alapuló célból elrendeli. A jogi szabályozás tehát kötelezően írja elő az érintett tájékoztatását és hozzájárulását a személyes adatok kezelését illetően, mindez a poligráfos vizsgálat alapjait adja.
A büntetőeljárásban a poligráf alkalmazhatóságával összefüggésben széleskörű, megfelelő garanciák beiktatásával egyértelmű a jogi szabályozás, amely tartalmazza az eszköz felhasználhatóságát, a vizsgált személy beleegyezésének szükségességét és a beszerzett információk értékelhetőségét is. Így részletes szabályozást tartalmaz a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény, valamint a 23/2003. számú BM-IM együttes rendelet. Ezzel szemben a polgári és a munkaügyi eljárásra irányadó konkrét jogi szabályozás a poligráfos vizsgálatra vonatkozóan nincs.
Gyakorlati kérdésként vetődik fel a műszer alkalmazhatósága a munkaviszony létesítését megelőzően, amikor a munkáltató már a foglalkoztatás feltételéül is azt szabja, hogy a leendő munkavállaló a hazugságvizsgáló eszköznek vesse magát alá. Ebben a körben sem tiltó, sem megengedő jogszabályi rendelkezés külön nincs, a munka törvénykönyv sem tartalmaz erre vonatkozóan eligazítást. A munkáltatónak nem vitásan érdeke lehet a munkaszerződés megkötése előtt a jelentkező személyének minél pontosabb megismerése mind képességeinek, mind szakismeretének teljes körű felderítése, az ellátandó feladatra való alkalmasságának tisztázása. A poligráf használata azonban a munkára jelentkező beleegyezése mellett is a fenti jogszabályok alapján számos problémát vet fel.
A már hivatkozott 23/2003. BM-IM rendelet - a Be. 180. §-ával összefüggésben - 129. §-ának (1) bekezdésében, valamint a 132. §-ában szigorú szabályokhoz köti
- 421/422 -
a poligráf alkalmazhatóságát és a beszerzett adatok felhasználhatóságának feltételeit a nyomozati eljárás során is, amikor bűncselekmény elkövetésének megállapítása a cél. Ezzel szemben a magánszférát (pl. munkaviszony) érintő kérdések tisztázására - külön jogszabályi előírások hiányában - nincs garanciális szabály sem a kellő kioktatásra, sem a beszerzett hozzájárulás önkéntességére, az elvégzett vizsgálat szabályszerűségére, sem az adatok megfelelő kezelésére vonatkozóan. Ez utóbbinak kiemelt jelentősége van abban az esetben, ha a munkára jelentkező személy az állást nem nyeri el. Utólag bizonyosan nem tudja figyelemmel kísérni a vizsgálat eredményének felhasználását, esetleges nyilvánosságra hozatalát. Tekintettel arra, hogy az állásra pályázó képességének, képzettségének megítélésére számos, a gyakorlatban bevált egyéb módszer is rendelkezésre áll - például ezt a célt szolgálja a próbaidő kikötése, amely az új munkaügyi szabályozás szerint egy alkalommal meg is hosszabbítható - semmi nem indokolja a poligráf alkalmazását, különös tekintettel arra, hogy a mért vizsgálati adatok ebben a körben nem is tekinthetők teljeskörűen megbízhatónak.
Az általánostól eltérő szabályozást tartalmaz a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (Hjt.). Ezen jogszabály 246. §-ának (1) bekezdés f)-g) pontjában előírja, hogy a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatnál (KNBSZ) szolgálati viszony - egyebek mellett - azzal létesíthető és tartható fenn, aki a poligráfos vizsgálaton való részvételt vállalja és írásban hozzájárul az 5. számú mellékletben meghatározott személyes adatainak kezeléséhez. Ugyanezen § (2) bekezdése szerint pedig a szolgálati viszony fennállása alatt a KNBSZ az (1) bekezdésben meghatározott adatokat, a feltételeknek való megfelelést bármikor ellenőrizheti, illetve elrendelheti a poligráfos vizsgálatot felvételi eljárás, külön törvény szerinti belső biztonsági és bűnmegelőzési feladatok, valamint nemzetbiztonsági ellenőrzés végrehajtása során. A törvény szerint a poligráfos vizsgálat kérdései csak biztonsági kockázati tényezőkkel kapcsolatos adatkörökre terjedhet ki.
Jogszabály alapján tehát a felvételi eljárásra jelentkező személyek, illetve a szolgálati viszonnyal rendelkezők a beosztás elvállalásával, teljesítésével automatikusan, előre beleegyező nyilatkozatukat adják az esetleges poligráffal történő vizsgálathoz. Ebben az esetben külön törvény felhatalmazása folytán van mód meghatározott tevékenységet folytatók esetében a poligráf alkalmazására. Az ellátandó feladat jellege az "elérni kívánt cél fontossága" ad jogi lehetőséget adott esetben a hazugságvizsgáló műszer igénybevételére, ami egyben alkalmazási feltétel is. Ezen jogviszony keretében is azonban megszorítást tartalmaz a törvény, amikor úgy rendelkezik, hogy csak biztonsági kockázati tényezőkkel kapcsolatos adatkörök vonatkozásában alkalmazható ez a speciális vizsgálati módszer. A honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény 2013. július 1-jén várhatóan hatályba lépő 194. § (3) bekezdése a KNBSZ-nél a poligráfos vizsgálat elrendelését változatlanul megengedi a felvételi eljárási, a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény szerinti belső biztonsági és bűnmegelőzési feladatok, valamint a nemzetbiztonsági ellenőrzés végrehajtása során. A jogalkotó azonban továbbra is megkívánja, hogy a poligráfos vizsgálat kérdései csak biztonsági kockázati tényezőkkel kapcsolatos adatkörre terjedhetnek ki.
A vizsgált tevékenység speciális jellege mellett is felvetődik a kérdés, hogy szükséges-e meghatározott csoport esetében az általánostól a foglalkoztatott személy hátrányára eltérést engedni a poligráfos vizsgálat körében tekintettel arra, hogy egyéb módszerek is felmerülhetnek az igazság kiderítése során, a műszer 100%-os megbízhatósága pedig nem igazolt. Megjegyzendő, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) sem tartalmaz kötelező előírást a poligráf használatára, csupán az ellenőrzésnek való alávetés kívánalmát fogalmazza meg (37. §).
A gyakorlatban igényként vetődött fel a poligráf alkalmazhatósága a munkaviszony fennállása alatt tanúsított munkavállalói magatartás vizsgálata körében. Az elmúlt időszakban több ombudsmani állásfoglalás is született ebben a tárgyban, amelyek ugyan az 1949. évi XX. törvény alapján születtek, az alapelv azonossága folytán azonban a jelenlegi joggyakorlat számára is iránymutatóak lehetnek.
Első ízben Majtényi László adatvédelmi biztos foglalt állást, amikor kifejtette, hogy "egy gazdasági társaságnak nem állhatnak rendelkezésére a múltban történt események felderítésére olyan eszközök, amelyekkel a bűnüldöző szervek rendelkeznek... A poligráf alkalmazhatóságának preventív hatása kétségtelen. Egy jogállamnak azonban meg kell találnia azokat az eszközöket, amelyek alkalmasak a bűncselekmények megelőzésére és egyszersmind indokolt mértékben korlátozzák az egyének alapvető jogait" (OBH.354/A/2000. számú ügy).
Szabó Máté az állampolgári jogok országgyűlési biztosa 2008-ban kiadott állásfoglalásában úgy fogalmazott, hogy "hazugságvizsgálót csak törvényben meghatározott alkotmányos garanciákkal, kizárólag büntetőeljárásban szabad alkalmazni". Kifejtette, hogy a poligráfos vizsgálat elvégzéséhez való hozzájárulás során nem elégséges annak formai meglétét vizsgálni, a célhoz kötött adatkezelés elvére is figyelemmel kell lenni. A hazugságvizsgáló alkalmazása alapvetően sérti az érintettek személyiségi jogait, ugyanis "őket az ilyen eszközök használata az eljárás alanyából annak tárgyává fokozza le".
Az ebben a tárgykörben született utolsó ombudsmani állásfoglalás Jóri Andrástól származik, aki 2009-ben kifejtette, hogy "egy alapjog korlátozása akkor tekinthető alkotmányosnak, ha azt egy másik alapjog vagy szabadság védelme, érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme szükségessé teszi, és a kívánt cél más módon nem érhető el. Az alapjog alkotmányos korlátozásához tehát szükséges, hogy a korlátozás megfeleljen az arányosság követelményének, az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyenek egymással". Az ombudsman véleményében rögzítette továbbá, hogy a munkaviszony alá- és fölérendeltségi kapcsolatot jelent, ezért a hozzájárulás megadásának önkéntessége megkérdőjelezhető. A korábbi ombudsmani véleményekkel egyezően helyezkedett arra az álláspontra, hogy az igazság felderítése nem a munkáltató, hanem a nyomozó szerv feladata (369/P/2009-3.).
A bírói gyakorlat a fentiekkel összhangban alkalmazta a korábban hatályos 1992. évi XXII. törvény 77. §-ában
- 422/423 -
foglaltakat, illetve értelmezi a jelenleg hatályos, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 9-11. §-ában rögzítetteket. Ez utóbbiak a korábbi szabályozáshoz képest részletesebben tartalmazzák a személyhez fűződő jogok védelmét, a feleket terhelő tájékoztatási kötelezettséget, valamint a személyes adatok felhasználhatóságát.
A munka törvénykönyve 9. §-ának (2) bekezdése szigorúan meghatározza azt az esetkört, amikor a munkavállaló személyhez fűződő joga korlátozható. Ez két okból lehetséges, egyrészt ha a munkaviszony rendeltetésével közvetlenül összefüggő ok teszi feltétlenül szükségessé, másrészt ha a korlátozás a cél elérésével arányos. Mivel a személyiségi jog bármilyen formájú szűkítése kihatással lehet a többi jog érvényesíthetőségére, a törvény kötelező jelleggel rendelkezik arról, hogy a korlátozás módjáról, feltételeiről és várható tartamáról a munkavállalót előzetesen tájékoztatni kell. A törvény szerint a foglalkoztatott személyhez fűződő jogáról jognyilatkozatot érvényesen csak írásban tehet.
A fenti jogszabályból, valamint a személyes adatok védelméről szóló törvényből és az idézett ombudsmani véleményekből következően a munka törvénykönyv változatlanul nem ad eligazítást a poligráfos műszer alkalmazhatóságát illetően. Továbbra is problémaként vetődik fel az írásbeli hozzájárulás (jognyilatkozat) önkéntes megadása, figyelemmel a felek közötti alá- és fölérendeltségi viszonyra, valamint "a cél elérésének feltétlen szükségessége, akár alapjog sérelme árán". Az "önkéntes" hozzájárulás megtagadása és ezáltal a poligráf alkalmazásának elmaradása körében általános az a munkavállalói érvelés, hogy a munkáltató ebben az esetben eleve a cselekmény "elismerésének" minősíti alkalmazottja elutasító magatartását és - a műszer használatának megtagadására való hivatkozás nélkül ugyan -, de a munkaviszony megszüntetéséről dönt.
A munka törvénykönyve 11. §-ának (1) és (2) bekezdése foglalkozik a munkáltató ellenőrzési jogával, illetve az annak érvényre jutása érdekében alkalmazott technikai eszközökkel. A munkavállalót csak a munkaviszonnyal összefüggő magatartása körében lehet ellenőrizni, amely nem járhat az emberi méltóság megsértésével. A törvény a munkáltató kötelezettségévé teszi annak közlését, hogy milyen technikai eszközöket alkalmaz ellenőrzési jogának gyakorlása során. Általánosan elfogadott a kamera felszerelése, az intim szférát érintő ilyen jellegű "megfigyelés" azonban nem engedélyezett. Ugyancsak megengedett technikai eszköz lehet a GPS, amellyel a gépkocsi rendeltetésszerű és az előírásoknak megfelelő használatát lehet nyomon követni. A poligráf alkalmazása azonban - az eddig kialakult bírói gyakorlat szerint - nem sorolható a fentiek szerint igénybe vehető technikai eszközök körébe. A jogalkotó ugyanis nem rendezte a munkaügyi eljárásban a poligráf alkalmazhatóságának sem személyi, sem tárgyi feltételeit, a garanciákat szabályozó 23/2003. BM-IM rendelet előírásai pedig kifejezetten a nyomozó szerv általi elrendelés lehetőségét rögzítik kizárólag a büntetőügy kapcsán. A szaktanácsadó személye, illetve igénybevételének feltételei sem kerültek a munkaügyi (polgári jogi) eljárásra vonatkozóan tisztázásra, és külön problémát jelent a beszerzett adatok felhasználásának és kezelésének jogszerűsége. Változatlanul felvetődik az ombudsmani jelentésekben már rögzített azon álláspont is, hogy a munkáltató által gyanított bűncselekmény elkövetésének felderítésére a nyomozóhatóság, az ügyészség vagy a bíróság jogosult, de nem a munkáltató. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a jelenlegi jogi szabályozás mellett munkaügyi eljárásban (beleértve a bírósági eljárást is) általában nincs mód poligráf alkalmazására, függetlenül a foglalkoztató által végzett tevékenység jellegétől.
A gyakorlatban előfordult olyan eset, amikor a munkaviszony megszüntetését bűncselekmény elkövetésének gyanúja tette indokolttá. A nyomozati eljárásban igénybe vett poligráfos vizsgálat eredményét a büntető bíróság volt jogosult felhasználni, ennek hiányában a munkaügyi bíróság a jogszabályoknak megfelelően külön nem értékelhette az abban rögzítetteket, annak megbízhatóságáról és felhasználhatóságáról nem foglalhatott állást.
Felvetődik a kérdés, hogy a munkavállaló hozzájárulásával történt, utóbb azonban az önkéntességet vitató, és a bíróság által jogellenesnek talált poligráfos vizsgálat alapot adhat-e nem vagyoni kártérítésre. A munkaügyi ítélkezési gyakorlat a jelenleg még irányadónak tekintett 34/1992. (VI. 1.) AB határozat alapján meghatározta azon szempontokat, amelyek szerint nem vagyoni kártérítés címén - a Ptk. VII. fejezetében szabályozott személyhez fűződő jogokként meghatározottakon kívül - kártérítési kötelezettség áll fenn. Ezek között szerepel a személyiségi jog megsértése is. Ebből következően pedig adott körülmények között a vizsgálat lefolytatásának módja, a beszerzett adatok nyilvánosságra hozatala, vagy nem megfelelő kezelése a munkáltató kártérítési kötele-zettségének alapjául szolgálhat. A jelenlegi ítélkezési gyakorlat szerint a bíróság megköveteli, hogy a sérelmet szenvedett fél bizonyítsa (Pp. 164. §) az őt ért hátrányt. Az új Ptk. hatálybalépését követően ebben a körben változás várható, figyelemmel arra, hogy a hátrány bizonyítása nem lesz szükséges a nem vagyoni kártérítés megállapítása körében, a felróhatóságot azonban változatlanul igazolni kell. Amennyiben azonban a munkavállaló bizonyítani tudja az őt ért hátrányt, akkor a megítélt összeg mértékében az kifejezésre fog jutni.
Az előzőekben kizárólag azzal a problémakörrel foglalkoztunk, amikor a munkáltató tartott igényt műszeres vizsgálatra az igazság kiderítése érdekében. Előfordulhat azonban olyan eset is, amikor a munkavállaló kívánja poligráf igénybevételével alátámasztani az általa állítottak valóságát, bizonyítani vétlenségét a munkáltató által állított felróható magatartás vagy kötelezettségszegés kapcsán. Ebben az esetben - az egyéb feltételek megléte mellett - nyilvánvalóan nem tilos a vizsgálat elvégzése, mivel az önkéntes alávetés egyértelműen igazolt. Minderre azonban csak a peres eljárást megelőzően, azon kívül kerülhet sor. Még a büntető eljárásjogi szabályok is - amelyek részletezik a poligráf alkalmazhatóságát - csak az ügyész és a nyomozó hatóság részére (tehát nem a bírósági eljárásban) teszik lehetővé a poligráf használatát (Be. 182. §). Mindez azonban nem zárja el a munkavállalót attól, hogy saját nyilatkozatára vonatkozóan az általa készíttetett poligráfos vizsgálat eredményét bizonyítékként a bíróság elé tárja, amely a Pp. 3. § (5) bekezdésében foglalt szabad bizonyítási elv szerint értékeli azt a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésének megfelelően, egybevetve a többi rendelkezésre álló adattal. Ez a jogi megoldás hasonlóságot mutat azzal a következetes bírói gyakorlattal, amely szerint a fél által beszerzett szakvéleményt (jelen
- 423/424 -
esetben szaktanácsadói véleményt) a fél nyilatkozataként lehet figyelembe venni (BH 1992.270.).
A munkaügyi perekben többször történt hivatkozás arra, hogy a tanúk - akik jelenleg is a munkáltató alkalmazásában állnak - nem tekinthetőek elfogulatlannak, nyilatkozatuk megtételében befolyásolta őket a foglalkoztatásuk folytán kialakult függő viszony, egzisztenciális helyzetük. Erre tekintettel poligráfos vizsgálat alkalmazását kérte a perben álló volt munkavállaló a tanúként meghallgatni indítványozott személyek vonatkozásában.
A hatályos Be. 554/E. §-a szerint kiemelt jelentőségű ügyben a tanú vallomása, beleegyezése esetén poligráf alkalmazásával is vizsgálható. Ezen jogszabály szerint is azonban kizárólag kiemelt jelentőségű büntetőügy esetén használható a hazugságvizsgáló készülék, vagyis a büntetőeljárás során is csak bizonyos ügycsoport esetén alkalmazható tanúval szemben a műszer. A polgári eljárásjog azonban a polgári és a munkaügyi eljárásra vonatkozóan semmilyen eligazítást nem ad, jelen felfogás szerint alkalmazására nincs mód. Egységes ugyanakkor a bírói gyakorlat abban, hogy önmagában a tanúkat nem teszi elfogulttá az, miszerint a munkáltató alkalmazásában állnak vagy álltak. A Pp. 172. § (2) bekezdésében foglalt figyelmeztetést követően tett nyilatkozat mellett a tanúk vallomásának értékelése a bírói mérlegelés körébe tartozik (Pp. 206. §).
A poligráfos vizsgálat alkalmazhatósága a munkaügyi eljárás során jelenleg még nem rendezett. Ahhoz, hogy elhelyezhető legyen a bizonyítási eszközök sorában, nemcsak a műszernek és a vizsgálati módszernek kell tökéletesednie a megbízhatósági szempontok alapján, hanem meg kell teremteni azt a jogi környezetet is, amely megfelelő garanciát nyújt a személyiségi jogok védelme és a személyes adatok biztonságos kezelése érdekében.■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Mészárosné Dr. Szabó Zsuzsanna, kúriai bíró, Közigazgatási-Munkaügyi Kollégium, Munkaügyi Szakág
Visszaugrás
