Az Inytv. szövegezésekor jelen sorok szerzőjének alkalma volt koncepciója szövegtervezet szintű megírására, így arra, hogy kísérletet tegyen a nyilvánkönyvi bejegyzési határozathoz fűződő jogerőhatás, illetőleg a nyilvánkönyvi bejegyzéshez fűzött közhitelesség viszonya egyértelmű meghatározására.1 Ebbéli törekvésem azon a meggyőződésen alapult, hogy az egyértelmű szabály folytán megnyilvánulhat a bejegyzéshez kötődő közhitelesség jogvédelmi hatása, és kissé csökkenhet a bejegyzési határozathoz fűződő jogerőhatás szerepe. Nem gondoltam, hogy a magyar nyil-vánkönyvi jog - 1855 óta fennálló - ún. gyengített közhitelességi rendszerén a nyilvánkönyvi harmadik jogvédelmét egyoldalúan előnyben részesítő módon változtatni kellene, mivel sem a magyar telekkönyvi jog, sem a közép-európai telekkönyvi rendszerek nem mozdultak el ilyen irányban. Ilyen álláspontot - német telekkönyvi alapokon - egyedül Jójárt képviselt.2
Úgy gondoltam, hogy a két jogvédelmi igény némileg kiegyensúlyozottabb mérlegelése, de nem döntő átértékelése eredményeként kellő jogvédelemben részesülhet mind az anyagi jogosult, mind a nyilvánkönyv alapján szerző személy. Utóbbi jogszerzésének védelme különösen fontos volt az Inytvr.-nek a két jogvédelemi hatást összemosó, ennek következtében jogbizonytalanságot teremtő, tehát rossz szabálya miatt.3 Nem gondoltam arra sem, hogy a nyilvánkönyvi határozathoz fűződő jogerőtől teljesen függetlenné váljon a nyilvánkönyvi bejegyzettséghez fűződő közhitelesség.4
A megoldás egy lehetséges módozatát abban láttam, ha a - nyilvánkönyvi harmadik jogszerzés alapjául szolgáló - nyilvánkönyvi tanúsító erő, határnapra pontosan meghatározott rövid kritikus határidőtől függő marad ugyan, ennek eltelte után viszont5 a nyilván-könyvi helyesség pozitív tartalmát hordozó legitimáló hatás feltétlenné válik, így védi a nyilvánkönyvi harmadik szerzését. Ehhez a modellhez elengedhetetlenül társult a jogorvoslatok feljegyzéséhez fűzött informatív joghatály deklaratívvá változtatása. Így a közhitelesség joghatását le lehetett választani a jogerőről, mert a 30 napos függő hatályt adó objektív határidő6 elteltével érkező fellebbezéseket megelőző újabb jogszerzések esetére már kizárta a jogorvoslati igény érvényesítését.7
A fellebbezés előterjesztésének objektív határidejét egy évre mérsékelte az általam szövegezett tervezet, azzal, hogy annak csak a közvetlen nyilvánkönyvi jogutód ellen lehet hatálya, így egyszerűsítve és gyorsítva a jogsértő bejegyzések kitörlésének lehetőségét.8
Az új ingatlan-nyilvántartási törvény első, hatályba végül nem lépett szövegezésében9 az általam felvázolt koncepció csak részben és áttételesen jelent meg. A közhitelesség jogerőtől függése megmaradt, ugyanakkor ennek ellentmondóan a nyilvánkönyvi jogorvoslatokhoz deklaratív hatályt fűzött a nyilvánkönyvi törvény. Mindettől függetlenül az ingatlan-nyilvántartási jogorvoslatok és perorvoslatok hatálya valamelyest kettévált, mégpedig annyiban, hogy egységesen deklaratív joghatály10 kapcsolódott a tények feljegyzéséhez. Ez azonban nem eredményezett a telekkönyvi rendszerhez hasonló különválást, mert az 1997. évi CXLI. tv. 5. §-a a nyilvánkönyv tanúsító erejét expressis ver-bis a jogerőhöz kötötte.11
A szabály a jogalkotót is gondolkodóba ejthette, mert még a nyilvánkönyvi törvény hatályba lépése előtt - az 1999. évi CXIX. tv. 5. §-ával - módosította a tanúsító erő beállását szabályozó 5. §-t, látszólag függetlenítve azt a jogerőtől. Látszólag, mert az 1999. évi CXIX. tv. 7. §-a az Inytv. 17. §-át is módosította - az 5. § módosításban foglalt jogalkotó cél ellenére, kellő meggondolás hiányában -, így ismét joghatály nélküli feljegyzésként határozta meg a rendes nyilvánkönyvi jogorvoslatokat. Ennek következtében a megszüntetni vélt jogerőtől függő közhitelesség, az Inytv. 17. §-a módosításával újra függővé vált attól, csak úgy, mint az Inytvr. hatálya alatt. Több mint kétséges ezek alapján, hogy az új Inytv. a közhitelesség pozitív tartalmának a jogerőhatástól függését nagymértékben csökkentette.12 Az Inytv. a közhitelesség negatív tartalmát azonban egyértelműen függetlenítette a jogerőhatástól, igaz ezt nem a jogorvoslatok hatálya újraszabályozásával érte el, hanem magának a közhitelesség tartalmának az átértelmezésével.
A hatályba lépett Inytv. azzal, hogy - első változatától, illetőleg a telekkönyvi rendeletektől eltérően - az ingatlan-nyilvántartási jogorvoslatokat továbbra is a joghatály nélküli bejegyzések közé sorolja, és feljegyzésükhöz ún. informatív hatályt fűz,13 a közhitelesség és a nyilvántartási határozat jogerejének változatlan, a jogerőhatás primátusát eredményező, az Inytvr.-nél megismert függőségi viszonyát tartja fenn.14 A változatlanul joghatály nélküli bejegyzés legfontosabb következménye a közhitelesség jogvédelmi hatásának áttörése.15 A közhitelesség a bejegyzési határozat jogerejének foglya marad.16 A rendes jogorvoslatokhoz fűződő, a bejegyzést is felfüggesztő hatály annak ellenére is erga omnes hat, hogy azt nem publikálták. Ennek következtében a nyilvánkönyvi legitimáló hatás nem csupán a bejegyzéshez magához kötődik, hanem a határozat jogerejét is igényli: az ingatlan-nyilvántartás tartalma alapján további nyilvánkönyvi jogot szerzőnek a gondosságához hozzátartozik, hogy meggyőződjön arról, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés tekintetében lejárt-e a fellebbezés, bírósági felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidő.17
Azzal, hogy az Inytv. visszatért a boldog békeidők szabályához ismét a jogerőhatást helyezte a jogvédelem centrumába. Nem követett el megbocsáthatatlan bűnt, mert rendszerével az ugyancsak védelemre érdemes anyagi jogosult számára bőséges eszköztárat adott nyilvánkönyvi igénye érvényesítésére. Ez, ha belegondolunk a XX. század utolsó, illetőleg a XXI. század első évtizedének nagyszámú okirat-hamisításaira,18 nem is olyan nagy baj önmagában. Az igazi probléma az ok-irat-hamisításos ügyekben is a jóhiszemű nyilvánkönyvi harmadik szerzésének védtelenségében, az ezen kifejlődő jogbizonytalanságban nyilvánult és nyilvánul meg, mely utóbbi viszont a nyilvánkönyv létigazoló és lényegi funkciója.19
Azzal, hogy a nyilvántartási jogorvoslatok hatálya független maradt a bejegyzésük ranghelyétől, újra valódi jogvédelmi szerepet kaptak: a perorvoslatok mellett további kritikus határidővé váltak. Az ingatlan-nyilvántartási jogszabály ugyanis - a régi ingatlan-nyilvántartási rendelethez hasonlóan - nem kezeli a bejegyzési határozat tulajdoni lapra történő bevezetésének időpontja, illetőleg a fellebbezés és bírósági jogorvoslati kérelem kézbesítése, ingatlan-nyilvántartási érkezése, iktatása, majd széljegyzése közötti kritikus időt. Ez kritikus idő mind az anyagi jogosult, mind a nyilvánkönyvi jóhiszemű harmadik számára. A bejegyzési határozatok elleni jogorvoslatok hatályától függ, hogy melyik védendő érdek mentén szűnik meg a jogvédelem, és melyik irányba valósul meg. A jogorvoslatok bejegyzéshez fűzött informatív hatály esetén sem az ingatlan-nyilvántartás alapján szerző jóhiszemű harmadik, sem a ingatlan-nyilvántartási bejegyzés folytán jogában sértett anyagi jogosult nem értesül az ellenérdekű fél ingatlan-nyilvántartási igényéről. Az anyagi jogosult még nem tud a jogsértő bejegyzésről, a nyilvánkönyvi harmadik pedig nem értesülhet az anyagi jogosult fellebbezéséről, bírósági jogorvoslati kérelméről. A telekkönyv és az ingatlan-nyilvántartási jogszabály között alapvető különbség áll fenn a jogvédelem irányultságában. A jogorvoslatok bejegyzéséhez fűzött deklaratív hatály folytán a telekkönyv a jóhiszemű nyilvánkönyvi harmadikat védi, egyúttal törvényszerűen veszni hagyja az anyagi jogosult jogát. Ennek alapján a telekkönyvben nem áll elő a jóhiszemű szerző számára a jogorvoslati kritikus határidő, éppen elég számára a perorvoslati kritikus határidő, amely viszont - a törvényhozó kiegyensúlyozott jogvédelmi megfontolása alapján - az anyagi jogosult oldalán fennálló jogvédelmi igény elismerését jelenti.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
