Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, Munkajogi és Szociális Jogi Tanszék szervezésében "Egységbe-különülve" címmel konferencia megrendezésére került sor az egyetem zsúfolásig megtelt dísztermében 2014. február 27-én.
A konferencia címének alapjául az a gondolat szolgált, hogy a munkajognak ugyan magánjogi gyökerei vannak (egység), ugyanakkor a jogág olyan egyedülálló minősítő jegyeket tudhat a magáénak, amelyek ebből eredően egyszersmind önálló jogágba is "különítik".
Dr. Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke megnyitó beszédét követően előadást tartott Dr. Horváth István egyetemi adjunktus (ELTE), Dr. Gyulavári Tamás tanszékvezető egyetemi tanár (PPKE JÁK), Dr. Petrovics Zoltán egyetemi tanársegéd (Nemzeti Közszolgálati Egyetem), Dr. Tálné dr. Molnár Erika kúriai kollégiumvezető-helyettes, tanácselnök, Dr. Dudás Katalin oktató (ELTE), Dr. Fuglinszky Ádám hab. Egyetemi docens (ELTE), Dr. Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke, valamint Pataky Péter, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke. A konferencia összegzéseként Dr. Tánczos Rita kúriai bíró foglalta össze az előadásokon elhangzottakat.
A számos neves előadó közül Dr. Gyulavári Tamás, A munkajog "terjeszkedése" - A gazdaságilag függő munkavégzők a munkajog- és a polgári jog határán című előadását emelném ki.
Az előadó azt a kérdést fogalmazta meg, mely szerint van-e szükség, illetve lehetőség a munkajogi, illetve a polgári jogi fogalmi rendszerre épülő felfogásban egy harmadik kategória - a gazdaságilag függő munkavégzés - meghatározására a magyar munkajogban.
Amennyiben a tipikus munkaviszonyból indulunk ki, akkor arra a határozatlan idejű munkaviszonyra gondolunk, amelyben a munkavállaló egyetlen munkáltató utasításai alapján (önállótlan módon), annak eszközeivel és telephelyén, kötött munkaidőben, a munkáltató szervezetébe illeszkedve végzi a munkáját. Ugyanakkor a polgári - megbízási, vállalkozási, társasági - jogviszony alapján tevékenykedők közé az alárendeltség és személyi függőség nélkül, önállóságukat megtartó munkát vállalók sorolhatók.
A fentiekben megjelölt két csoporton kívül Dr. Gyulavári Tamás kiemelte a bedolgozói munkajogviszonyt, a személy- és vagyonvédelmi tevékenységet ellátó alvállalkozókat, valamint az önálló kereskedelmi ügynöki jogviszonyt. Ezen jogviszonyok jelenleg formálisan vagy munkaviszonynak, vagy polgári jogviszonynak tekintendők, azonban ezekben a speciális jogviszonyokban a munkajogi szabályok egy részét is alkalmazni kell.
A bedolgozó általában otthonról a saját munkaeszközeivel mennyiségileg meghatározható, szaktudást nem igénylő munkát végez önállóan, és a díjazás mértéke az előállított termék mennyiségével arányos. Az előadó ezen jogviszony szabályozásával kapcsolatban kifejtette, hogy - a korábbi gyakorlatnak megfelelően - az új Mt. általános szabályai az irányadók, a bedolgozói jogviszony továbbra is a munkaviszony és az önfoglalkoztatás közötti jogviszony, azaz a gazdaságilag függő munkavégzés jogviszonya. Ez a kijelentés azért tehető, mivel a jogviszonyra vonatkozó eltérő szabályok a felek számára lehetővé teszik, hogy sok tekintetben különböző jogviszonyt hozzanak létre a munkaszerződéssel.
A személy- és vagyonvédelmi tevékenységet ellátók tekintetében az ezen tevékenységet folytatókra vonatkozó részletes szabályokat külön törvényben rendelte szabályozni a jogalkotó (2005. évi CXXXIII. tv.). Dr. Gyulavári Tamás az ilyen jogviszonyok tekintetében kiemelte, hogy a fővállalkozó és a tevékenységet ténylegesen kifejtő vagyonőr között megkötött polgári jogi, tipikusan megbízási szerződéshez képest a külön törvény többletjogokat biztosít, mivel meghatározza a felek közötti szerződés minimális tartalmi elemeit, előírja a társadalombiztosítási jogosultságok minimális szintjét, rögzít bizonyos munkaidőre vonatkozó szabályokat, illetve a betegszabadsággal kapcsolatban fogalmaz meg előírásokat. Az előadó a hasonló tevékenységet végző, de az imént felsorolt jogszabályi védelem alatt nem álló személyekre tekintettel felvetette annak a lehetőségét, hogy az egyes munkavállalói jogokat általánosságban - nem külön jogszabályokban elszórtan történő szabályozás útján - kellene szabályozni, amennyiben a tevékenység a jellegéből adódóan nem igényel speciális szabályozást.
Az önálló kereskedelmi ügynöki szerződéssel egy munkavégzésre irányuló, önálló magánjogi szerződéstípus jön létre, amelyet szintén külön törvény szabályoz (2000. évi CXVII. tv.). Az Európai Uniós jogalkotás eredményeként ezeknek a jogviszonytípusoknak a szabályozásával az volt a jogalkotó célja, hogy a kereskedelmi ügynökök szociális védelmét erősítse egyes munkajogi szabályok (versenytilalmi szabályok, felmondási idő) alkalmazásával. Dr. Gyulavári Tamás ezen szerződésekkel kapcsolatban is utalt arra, hogy a fenti szabályozás létrehozásával - a személy- és vagyonvédelemmel foglalkozó személyekhez hasonlóan - egy magánjogi szerződéstípus került kiemelésre és ezáltal illeti meg több munkajogi védelem, míg a többi önálló, de gazdaságilag függő munkát végző tekintetében ilyenre (azaz külön jogszabály meghozatalára) nem került sor.
A fentiek felvázolását követően az előadó kitért arra, hogy az Mt. első - 2011. évi - javaslatában szerepelt a munkavállalóhoz hasonló jogállású személy fogalma. E szerint az eset összes körülményeit figyelembe véve ilyen személynek kell tekinteni aki nem munkaszerződés alapján végez más részére munkát, amennyiben azt személyesen, ellenérték fejében, tartósan és rendszeresen azonos személy részére végzi, és a szerződés teljesítése mellett nem várható el egyéb rendszeres keresőtevékenység folytatása. A munkavállalóhoz hasonló jogállású személyekre vonatkozó szabályokat viszont abban az esetben rendelte volna alkalmazni, ha a szerződésből származó rendszeres havi jövedelem nem haladja meg a szerződés teljesítésekor hatályban lévő minimálbér ötszörösét. Az előadó véleménye szerint az lehetett a fenti szabály egyik indoka, hogy azt a gazdaságilag függő munkavégzőt részesítse munkajogi
- 739/740 -
védelemben, aki a felállított mérce szerint a jogviszony alapján kevesebb jövedelemre tesz szert.
A javaslat alapján továbbá - a korábbi gyakorlatnak megfelelően - a jogviszony minősítésekor az egyes ismérvek nem önmagukban vizsgálandóak, hanem a jogállás minősítése csak az eset összes körülményeinek vizsgálata alapján lehetséges. Dr. Gyulavári Tamás álláspontja szerint a bíróságok és a hatóságok az új Mt. alapján a munkavállalóhoz hasonló jogállású személy jogviszonyát munkaviszonynak minősíthetnék, amennyiben úgy ítélik meg, hogy a felek közötti megállapodás munkaviszonyt leplez. Ezáltal viszont az új jogviszonytípus szabályozásával nem oldódna meg a színlelt szerződések problematikája. Véleménye szerint továbbá a fentiekben említett önálló kereskedelmi ügynöki, a személy- és vagyonvédő, valamint a bedolgozói jogviszonyokhoz képest a munkavállalóhoz hasonló jogállású személyre vonatkozó szabályozás, mint lex generalis érvényesülhetne a lex specialis szabályokhoz képest. Kifejtette továbbá azt az álláspontját, mely szerint a javaslatban célszerűbb lett volna annak megfogalmazása, hogy a jogviszonyból származó bevétel döntő része egy meghatározott ügyféltől származzon, ami nem zárja ki teljes mértékben a máshonnan származó jövedelem szerzését.
Az előadó egyebekben felvetette azt is, hogy a személyes munkavégzés kizárólagosságának megfogalmazásával a javaslat indokolatlanul leszűkítette a jogviszony lehetséges alanyainak a körét. A munkajogi védelem kiterjesztését szerinte nem zárná ki, ha néhány apróbb részfeladatot alvállalkozó végezne el a munkavállalóhoz hasonló jogállású személy helyett, hiszen a definíció lényegi eleme a gazdasági alárendeltségen alapuló munkavégzés, nem pedig az egyetlen megbízó számára történő munkavégzés.
Dr. Gyulavári Tamás kitért továbbá arra is, hogy a munkavállalóhoz hasonló jogállású személy tekintetében a javaslat megfelelően alkalmazni rendelte az Mt. minimálbérre, szabadságra, felmondási időre, végkielégítésre, valamint a kárfelelősségre vonatkozó rendelkezéseit. Véleménye szerint a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó szabályok alkalmazásának szándéka előremutató lépés volt a jogalkotótól, azonban számos egyéb jog alkalmazásának kiterjesztése indokolt lett volna még, így például az alaki követelményekre vonatkozó szabályok (így a munkáltatói felmondás írásba foglalása és indokolása), a munkavégzés alóli mentesülés esetei, a kollektív szerződéskötési képesség, a munkaidőre és a pihenőidőre vonatkozó szabályok, a munkabérből levonás feltételei, fegyelmi eljárás szabályozása. Ebben a körben kiemelte az előadó, hogy a gazdaságilag függő munkavégzésnél a munkáltatónak nincs széles körű utasítási, ellenőrzési joga, ezáltal nem érvényesül olyan fokú személyi függés, mint a munkaviszonynál. Az alkalmazandó munkajogi szabályok meghatározásánál további szempont lehet még az is, hogy az önfoglalkoztatóhoz képest erősebb védelmet biztosítson, ugyanakkor ne érje el a munkavállalót megillető védelem szintjét.
A javaslat értékeléseként Dr. Gyulavári Tamás kiemelte, hogy bár a törekvés mindenképpen előremutató, azonban túl szűkítőnek és egyben indokolatlannak tartja a kizárólag személyes, tulajdonképpen csak egyetlen ügyfél részére történő munkavégzést és a merev jövedelmi korlátok meghatározását. Ezáltal ugyanis álláspontja szerint csupán a gazdaságilag függő munkavégzők elenyésző hányadára szűkítenék a potenciális igénybe vevői kört. A szakszervezetek részéről megfogalmazott kritika szerint az új szabályok Mt.-be illesztésével a munkavállalók köréből vonzana el sok munkavégzőt, nem pedig az önfoglalkoztatók köréből, ezáltal újabb táptalajt biztosítva a színlelt szerződéseknek. A munkáltatók oldaláról pedig az a kifogás fogalmazódott meg, hogy a szabályozás törvénybe iktatása további költséges munkavállalói jogokat biztosít egy, inkább a polgári jog szabályai szerint működő munkát végzők körének.
Összegzésként kiemelte az előadó, hogy az uniós jogharmonizációs kötelezettség eredményeként a magyar munkajogi jogalkotásban felerősödött az Mt. hatálya alá tartozó, illetve az azon kívüli jogviszonyok közötti különbség, amely a kétpólusú szabályozási rendszer megmerevedését eredményezte. A pénzügypolitikának köszönhetően a leplezett munkaviszonyok magas számával szemben a magyar fogalmi rendszer hiányos, továbbá a jogértelmezési gyakorlat is meglehetősen bizonytalan. Mindezekre tekintettel megítélése szerint elkerülhetetlenné vált a munkajog fogalmi rendszerének megújítása, amelyre az új. Mt javaslata kísérletet tett. A későbbiekben fontos előrelépésnek tekintené a munkajogi védelem kiterjesztésének és fokozatos biztosításának megvalósítását a munkaviszonyon kívüli, gazdaságilag függő munkavégzők számára. A "harmadik" munkajogi kategória sikerének szerinte az a feltétele, hogy egyfelől pontosan, ugyanakkor elég széles körben határozzák meg a személyi hatályát, másfelől pedig érdemi munkajogi védelmet kapcsoljanak hozzá, amely valóban javítja az érintettek munkajogi helyzetét.■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság titkára
Visszaugrás
