Antal Attila: A demokrácia, a kormányzás és a környezet minőségének összefüggései* (Acta ELTE, tom. XLIX, ann. 2012, 185-217. o.)

Összefoglaló

Jelen tanulmányban arra a kérdésre keresem a választ, hogy általában a demokrácia és konkrétabban a kormányzati (szak)politika milyen összefüggésben áll a környezet minőségével, vagyis önmagában a demokrácia, a "jó kormányzás" vagy éppen a környezeti kormányzás elve és gyakorlata szükségképpen javítja-e a természetes és épített környezet állapotát? A tanulmány három fő részre tagolódik, elméleti és gyakorlati oldalról egyaránt körüljárva ezt a kiinduló dilemmát.

(I) Az első rész a szakirodalmi álláspontok részletes bemutatását tartalmazza. Itt rögtön felteszem az alapkérdést, hogy van-e kapcsolat a demokratikus politikai berendezkedés és a környezet minősége között, vagyis a demokrácia minősége eleve meghatározza-e a környezet minőségét. Konkrétabban pedig azt a nagyon fontos előkérdést vizsgálom meg, hogy van-e összefüggés a demokrácia (annak konszenzusos vagy többségi formája) és a környezet minősége között. Vagyis, hogy mit jelent a demokrácia mint politikai berendezkedés és szellemiség a környezet (hatékonyabb) védelme szempontjából? Vajon a demokratikus berendezkedés automatikusan magában foglalja a környezet védelmét, a nem demokrácia pedig eleve kizárja azt? Előrebocsátom, hogy a dilemmákat - amint látni fogjuk - a szakirodalom vizsgálata sem oldja fel egyértelműen.

(II) A szakirodalmi források, noha az alapkérdés megválaszolásában nem jutnak konszenzusra, abban egyet értenek, hogy egy politikai berendezkedés, a kormányzás és a környezet minőségének kapcsolata mérhető, indikátorokkal leírható, így célszerű a demokrácia, a (környezeti) kormányzás minőségének vizsgálatára szolgáló mutatókból kiindulni. Ezen tapasztalatokkal felvértezve körvonalazom a környezeti kormányzás fogalmát és a kormányzás minőségének megközelítését. A demokrácia és a környezetvédelem kapcsolata, valamint a (környezeti) kormányzás minősége kapcsán pedig a szakirodalomban általánosan elfogadott és legtöbbet idézett, illetve felhasznált mérési eljárásokat hívom segítségül: a Világbank által finanszírozott Worldwide Governance Indicators projektet, az UNDP Human Development Report-ját, a Yale és a Columbia Egyetemek Environmental Performance Indexét.

(III) Végül e három tekintélyes mérési megoldás, valamint a demokrácia minőségének általános mérésére használt Economist Intelligence Unit Democracy Index eredményeit egymásra vonatkoztatva vizsgálom meg. A kormányzati és környezeti

- 185/186 -

teljesítmény, továbbá a humán fejlettség és a demokráciaminőség mutatóit azért vetem össze egymással, hogy megkíséreljem megválaszolni a tanulmány kiinduló dilemmáját.

I. Demokrácia és környezet

"A természetnek nincsenek tervezési problémái. Az embereknek igen."

(William McDonough - Michael Braungart)

1. Képes-e befolyásolni a demokrácia a környezet minőségét?

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a demokrácia és az egészséges környezet kéz a kézben járnak, s ott ahol fogalmaink szerint demokrácia van (legalábbis nincs diktatúra) az állam és a társadalom magas szinten védi természetes és épített környezetét. Amint azt a szakirodalmi álláspontokból kirajzolódik, talán ez az összefüggés nem is olyan magától értetődő.

1990 óta a környezetvédelemmel foglalkozó közgazdászok, szociológusok, politikatudósok folyamatosan vizsgálták a demokrácia és a környezeti teljesítmény kapcsolatát. Kezdetben úgy tűnt,[1] hogy igen erős a kapcsolat a kormányzás demokratikus jellege és a környezet minősége között - különösen, ha figyelembe vesszük a volt kommunista országokban bekövetkezett nyilvánvaló környezetkárosodásokat. A demokrácia és a környezetvédelem "összeboronálásának" ügye jelentős politikai hátszelet is kapott, gondolhatunk itt Bill Clinton megnyilatkozásaira vagy éppen Al Gore tevékenységére.

A demokrácia környezetközpontúsága melletti érveket Payne a következőképp[2] csoportosította. (1) Az autoriter rezsimekkel szemben a demokráciák tisztelik az egyéni jogokat, így a környezetvédők képesek elveik képviseletére és a jogalkotásba való becsatornázásra, s az általuk szolgáltatott információ döntő szempont lehet a közvélemény alakításában. (2) A demokratikus kormányzatok eredendően fogékonyabbak polgáraik véleményére, s a megválasztás és újraválasztás faktora arra kényszeríti a politikusokat, hogy legalább minimális szinten akceptálják a közvéleményt. (3) Az információ szabad áramlása lehetővé teszi a politikai tanulást, vagyis azt, hogy e politikai rendszerek tanuljanak a tudósoktól és a polgároktól. (4) A demokratikus kormányzatok együttműködnek egymással nemzetközi szervezetek keretében, s ez utóbbiak inkább a demokráciák közpolitikáinak befolyásolásában érhetnek el sikereket. (5) Mivel a demokratikus országokban szabadpiaci gazdaság működik, ezért ez egyaránt alkalmas lehet ösztönzésre és szankcionálásra.

A szakirodalom a legkülönfélébb indikátorokkal (függő változó) vizsgálta a környezeti teljesítmények politikai determinációját, így többek között: szén-monoxid, füst, nehéz részecskék, klorofluokarbonok (CFC), kén-dioxid, üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátása; a vizek biológiai és kémiai oxigénkoncentrációja; a vizek

- 186/187 -

szennyvíz-koncentrációja; a gázolaj ólomtartalma; erdőirtás; a termőföl eróziója; védett terültek.[3]

- 187/188 -

A későbbi kutatások[5] egyrészt alátámasztották mindezeket, másrészt rájuk is cáfoltak, hiszen számos olyan környezetminőségi faktor jelent meg a vizsgálódásaikban, amelyek egyáltalán nem függtek a politikai berendezkedéstől.

Scruggs és Rivera összefoglaló tanulmányukban[6] meglehetős kritikával illetik ezeket a megközelítéseket, s ezzel kívánják árnyalni a környezet és politika rendszer minősége között feltételezett determinációt. A szerzőpáros szerint a legfontosabb gyenge pontja az említett (többdimenziós, több változós) megközelítéseknek az, hogy a fejlett országokról sokkal több környezeti információ érhető el, s ez az információs rés felvetheti a szakirodalom túlzott egyoldalúságát a vizsgálati szempontok kiválasztását illetően. Scruggs és Rivera szerint ez az egyoldalúság vezethet ahhoz, hogy a szakirodalom bár sok változót vizsgál, mégis ezek közül viszonylag kevés vonatkozik elsődlegesen a környezeti teljesítményre. Kivételként hivatkoznak a már idézett Midlarskyra,[7] aki kifejezetten a környezet minőségére vonatkozó indikátorokat vizsgálva mutatta ki, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a demokráciák enyhítenének a kemikáliák okozta talajerózión, illetve jobban biztosítanák az édesvízhez való hozzáférést, sőt, kifejezetten rosszul teljesítenek a CO2-

- 188/189 -

kibocsátás, az erdőirtás és a víz okozta erózió témaköreiben.[8] Midlarsky szerint: "Ezek az eredmények azt mutatják, hogy nem szemlélhető egydimenziós módon a demokrácia és a környezet viszonyrendszere, és mindenképp felülvizsgálatra szorulnak a szakembereknek és a politikaformálóknak a demokrácia pozitív hatásairól vallott nézetei."[9]