Az Európai Unió Bírósága (továbbiakban: Bíróság) előtt a csatlakozás óta folyamatban volt és lezárt magyar előzetes döntéshozatali eljárásokat áttekintve (számuk meghaladja a 30-at) különböző szempontú vizsgálat alapján hatásaikat többféle csoportba sorolhatjuk.
Az első példa erre az első magyar ügy[1], amely a 93/13/ EGK Tanácsi Irányelv értelmezésére irányult. Bár a magyar kormány az eljárásban kifejtett álláspontja szerint az irányelv magyarországi harmonizációja megfelelően történt meg, a Bíróság ítéletének kihirdetését megelőzően az Országgyűlés 2005. december 19-én már elfogadta a Ptk., valamint egyes törvények fogyasztóvédelemmel összefüggő jogharmonizációs célú módosításáról rendelkező 2006. évi III. sz. törvényt[2], amely módosította többek között a Ptk. 209/A. § (2) bekezdését is.
A magyar bírák 2005-ben is igen aktívak voltak, regisztrációs adó tárgyában[3] több előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelem is érkezett a Bírósághoz.
A Bíróság ítéletének végrehajtására került elfogadásra a 2006. évi CXXX. törvény, amely preambulumában utal a Bíróság által ezen ügyekben hozott ítéletekre.
A Szegedi Ítélőtábla által 2006. május 5-én letelepedés szabadsága tárgyában[4] előterjesztett előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelem is hatott a jogalkotásra: az eljárás alatt a 2007. évi LXI. törvény 3. §-a módosította a 2006. évi V. törvény (Ctv.) 7. § (1) bekezdését, amely szerint a cég létesítő okirata úgy is rendelkezhet, hogy a cég székhelye egyben a központi ügyintézés helye (ez Magyarország területén kívül is lehet). Bár a törvény indokolása az előzetes döntéshozatali eljárás tartalmára nem utal, azonban véleményem szerint a cégek székhelyének új fogalom meghatározásához az előzetes döntéshozatali eljárásban felvetett "székhely áthelyezés" problémája is hozzájárult. A másik (ismertebb) következménye a Bíróság ítéletének az volt, hogy a 2009. évi LXVIII. törvény 4. § (2) bekezdése módosította a Pp. 155/A. § (3) bekezdését és kizárta az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező és elutasító végzés elleni külön fellebbezést. (E jogszabály-módosítás megteremtette az EUMSz. 267. cikkének értelmezésével kapcsolatos összhangot, azaz valamennyi bíróságot megilleti a jog, hogy maga dönthesse el, kíván-e előterjesztést tenni a Bírósághoz.)
Megemlíthető még a 2009. évi L. törvény 62. §-ával módosított Pp. 41. § (5) bekezdésének rendelkezése, amely bár nem tesz különbséget fogyasztói, illetve az annak nem minősülő szerződések részét képező általános szerződési feltételek között, de fogyasztóvédelmi ügyben[5] az illetékességi kikötés tisztességtelenségét a Bíróság által hozott ítéletek és a Kúria 2/2011. (XII. 12.) PK vélemény 5a) pont alapján a nemzeti bíróság hivatalból köteles észlelni.
Az Európai Unió Bíróságának határozata az előterjesztő bíróságra kötelező a rendelkező részt is az indokolás fényében kell értelmezni, tehát az is kötelező erővel bír[6].
A Bíróság joggyakorlatából kitűnik, hogy precedens jelleg érvényesül. Formai értelemben a tagállami bíróságoknak mindig megvan a joguk az előzetes vélemény kérésére, de ha a korábbi előzetes döntéshez képest új tények, vagy érvek nem merülnek fel, akkor a bíróság a korábbi döntéséhez fogja magát tartani. Nem térhetnek el más ügyben hozott előzetes döntéstől, de kétség, vagy egyet nem értés esetén nyitva áll az előterjesztés lehetősége. (Az érvényesség tárgyában hozott döntéseknél az erga omnes hatály érvényesül.)
A Kúria által hozott kollégiumi vélemények[7], illetve elvi határozatok is születtek már az előzetes döntéshozatali eljárások tárgyát képező ügyek miatt, amelyek a nemzeti bírák jogalkalmazását segítik.
A továbbiakban az általam kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárás során szerzett tapasztalataimról szeretnék beszámolni. A kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról rendelkező, a Tanács 44/2001/EK rendelete egyes rendelkezéseinek (a továbbiakban: R) az értelmezésére irányult. A közigazgatási ügyeket tárgyaló bírák is találkozhatnak hasonló problémával, ha határozatuk alapján a külföldi felperessel szemben megállapított perköltség végrehajtását kérik[8]. Az alapügy[9] megértéséhez a fontosabb tényállási elemeket szükséges ismertetni: az olaszországi székhelyű IBIS s.r.l. (a továbbiakban: IBIS) és a magyarországi székhelyű PARTIUM
- 1101/1102 -
'70 Műanyagipari Zrt. (a továbbiakban: Partium) 1997. július 31-én 3000 tonna kötözőzsinegre szállítási szerződést kötött, amelyben kizárólagos értékesítésben is megállapodtak. A szerződésben a jogvitáikra választottbírósági kikötésről rendelkeztek a felek akként, hogy ha a választottbíró ítéletét valamelyik fél nem teljesíti, akkor a másik fél a teljesítés érdekében bírósághoz fordulhat. Az IBIS 1998. júniusában hibás teljesítés miatt igényt jelentett be a Partiumnak, illetve kártérítést kért a kizárólagos megállapodás megsértésére, késedelmes és elmaradt szállításokra hivatkozással. A Partium vitatta az IBIS igényét, ezért az választottbíróhoz fordult. Merli olasz egyes választottbíró 1998. november 20-án hozott ítéletében a Partiumot az IBIS számára 1 527 086 német márka megfizetésére kötelezte.
A Partium a fizetési kötelezettségének nem tett eleget, ezért az IBIS 1999. február 5-én az olaszországi Piacenzai Polgári Bíróság előtt kereseti kérelmet terjesztett elő, amelyben kérte, hogy a bíróság kötelezze a Partiumot a választottbírósági ítéletben megállapított fizetési kötelezettség teljesítésére.
A Piacenzai Polgári Bíróság 11 év után, 2010. január 10-én hozott 68/2010. számú ítéletében az IBIS kereseti kérelmének helyt adott, és a Partiumot 856 866,91 euró tőke és járulékok megfizetésére kötelezte. Az olaszországi bírósági eljárással párhuzamosan 1999. november 29-én az IBIS Magyarországon a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróságtól a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 1958. június 10-i New York-i Egyezményre figyelemmel a választottbírósági ítélet végrehajtási tanúsítvánnyal történő ellátását és a választottbírósági ítélet végrehajtását kérte. A bíróság jogerősen elutasította a végrehajthatóság megállapítása és a választottbírósági ítélet végrehajtása iránti kérelmet arra hivatkozással, hogy az IBIS nem tudta benyújtani a választottbírósági kikötést tartalmazó szerződés eredeti példányát, vagy annak megfelelően hitelesített másolatát, holott azt a New York-i Egyezmény IV. cikk (1) bekezdés b) pontja előírja. A Piacenzai Polgári Bíróság az IBIS kérelmére 2010. július 19-én a 68/2010. számú ítélet tekintetében kibocsátotta az R 54. cikke szerinti tanúsítványt. A tanúsítvány kiállítására annak ellenére került sor, hogy a Partium az elsőfokú ítélet ellen fellebbezést terjesztett elő, a Bolognai Bíróság 2014. október 21-ére tűzte ki a másodfokú tárgyalást. Az IBIS kérelmére az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a Piacenzai Polgári Bíróság 68/2010. számú ítélete Magyarország területén végrehajtható. A határozat ellen az adós által előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett a következő kérdések tárgyában:
Az R. 45. cikk (1) és (2) bekezdésének rendelkezései a címzett tagállam bíróságai számára milyen mértékű vizsgálódási lehetőséget biztosítanak abban az esetben, ha a tanúsítvány kiállítása ellentmond annak az ítéletnek, amelynek a tekintetében kiállították? Ezen túlmenően a rendelet hatályát illetően a tanúsítványtól függetlenül a címzett tagállam bíróságai milyen mértékű vizsgálódási lehetőséggel rendelkeznek?
Elutasítóható-e a végrehajthatóság megállapítása iránti kérelem, ha az a határozat, amely alapján a tanúsítványt kiállították a választottbírósági kikötés létrejöttét megállapította?[10]
Az előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelmem lefordítása után szeptember 26-án a hivatalvezető az Alapokmány 23. cikke alapján közölte azt a tagállamokkal, Bizottsággal, azzal az intézménnyel, amely a jogi aktust meghozta, illetve közzétételre került a hivatalos lapban. Az írásbeli szakaszban a Bizottság, a magyar kormány, az Egyesült Királyság és a portugál kormány terjesztett elő észrevételt. Az érintett magyar kormány észrevételének[11] tartalma alapján álláspontom szerint ez volt az első olyan eset, amikor a magyar kormány álláspontja a kérdést előterjesztő magyar bíróság álláspontjával azonos volt, azaz az R. 1. cikk (2) bekezdés d) pontja kizárja a rendelet alkalmazhatóságát attól függetlenül, hogy a származási tagállam bírósága (az olasz bíróság) a tanúsítványt kiállította, mivel az R. 66. cikk (2) bekezdés b) pontjában foglalt feltételek sem állnak fenn.
Nem ismert, hogy az olasz kormány miért nem terjesztett elő észrevételt, mivel az utaló határozat az olasz bíróság által hozott határozat végrehajtására vonatkozott.
A magyar kormányhoz hasonló álláspontot képviselt a Bizottság, és a többi, észrevételt előterjesztő kormány is.[12] Az írásbeli észrevételek megérkezését megelőzően a végrehajtást kérő bejelentette, hogy a végrehajtás megindítása körében előterjesztett valamennyi kérelmét visszavonja és az adóssal közösen kérték az eljárás megszüntetését.
Érdekessége az ügynek, hogy amit a peres felek között 1998. év óta folyamatban volt peres ügyekben hozott határozatoknak[13] nem sikerült elérnie, azt az előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelem "elősegítette": a felek megegyeztek, a végrehajtást kérő emiatt vonta vissza kérelmét.
A Debreceni Törvényszék a végrehajtási eljárást megszüntette, az elsőfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezte, illetve erre tekintettel az előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelmét visszavonta. A Bíróság elnöke 2012. április 19-én az ügyet törölte a nyilvántartásából. ■
JEGYZETEK
* Az Európai Jogi Szaktanácsadó Bírák Egyesületének 2012. május 18-án tartott konferenciáján elhangzott előadás szerkesztett változata.
[1] C-304/04 Ynos-ügy (Szombathelyi Városi Bíróság 2004. július 14.) - a Bíróság 2006. január 10-én kihirdetett ítéletében megállapította, hogy nem rendelkezik hatáskörrel a Szombathelyi Városi Bíróság által feltett kérdések megválaszolására, mivel az alapügy tényállása Magyarország Európai Unióhoz történt csatlakozása előtti.
[2] A törvénymódosítás indokolásának 3.1. pontja a Tizzano főtanácsnok indítványának 74-78. pontjában foglalt hivatkozásokat, míg a 3.5. pontja a Szombathelyi Városi Bíróság által előterjesztett előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelemben felvetett problémákra is utal a Ptk. módosítása indokaként.
[3] C-290/05. Nádasdi-ügy (Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2005. július 19.), C-335/05. Németh-ügy (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2005. szeptember 14.)
[4] C-210/06. Cartesio-ügy (Szegedi Ítélőtábla 2006. május 5.)
[5] C-243/08. Pannon GSM Budaörsi Városi Bíróság 2008. június 4. : A Bíróság 2009. június 4- én meghozott ítéletében akként határozott, hogy a nemzeti bíróság hivatalból köteles vizsgálni a fogyasztó és az eladó, vagy a szolgáltatók között megkötött szerződésben alkalmazott valamely feltétel tisztességtelen jellegét.
[6] C-29/68. számú ügy, C-135/77. számú ügy
[7] Például 3/2005. (XI. 14.) PK-KK vélemény a tárgyalás felfüggesztésének egyes kérdéseiről, 2/2011. (XII. 12.) PK vélemény a fogyasztói szerződés érvényességével kapcsolatos egyes kérdésekről, amelynek indokolása utal az e tárgyban folyamatban volt magyar előzetes döntéshozatali eljárásokra; EBH 2008/1815. számú elvi határozat.
[8] Az R 1. cikk (1) bekezdése alapján a rendelet nem terjed ki különösen az adó-, vám-, vagy közigazgatási ügyekre, míg a (2) bekezdés d) pontja szerint az R. nem vonatkozik választottbíráskodásra.
[9] C-490/2011. IBIS (Hajdú-Bihar Megyei Bíróság - 2011. szeptember 26.)
[10] A 68/2010. szám ítéletében az olasz bíróság megállapította, hogy a peres eljárásban az R. rendelkezései a joghatóság körében nem alkalmazhatóak, mivel a peres eljárás az R. hatályba lépését megelőzően indult. Ugyanakkor a határozat indokolásában az olaszországi választottbíróság joghatóságának körében a felek szerződésére utalt. Az R. 1. cikk (2) bekezdésének d) pontja ellenére az olasz bíróság az R. 54. cikk alapján a tanúsítványt kiállította. Az ítélet érdekessége az is, hogy az olasz bíróság szerint, mivel Magyarország nem szerepel a New York-i Egyezményt aláíró országok között, ezért az Magyarországra nem vonatkozik. Ezzel szemben Magyarország már 1962-ben aláírta a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról rendelkező 1958. évi június 10-én kelt New Yorki Egyezményt.
[11] A Magyar kormány álláspontja szerint a kölcsönös bizalom elve nem feltétlen és jelenti azt,hogy a végrehajtás helye szerinti tagállam bíróságai, hatóságai a származási tagállamban kiállított tanúsítvánnyal összefüggésben, illetve annak ellenére ne vizsgálhatnának bizonyos kérdéseket az exequatur keretében (hasonló elv került megfogalmazásra a Brüsszel IIa. rendelettel összefüggésben a C-256/09. számú Purruczker-ügyben az ítélet 73-76. pontjában foglaltak alapján).
[12] Érdekes megjegyzést tett a Bizottság az észrevételében: arra utalt, hogy az olasz bíróságok előtti eljárás tárgyát nehéz jellemezni. A Bizottság úgy érti az olasz ítéletet, hogy az olasz bíróság nem döntött az alapul fekvő polgári és kereskedelmi jogvitában, csak a választottbírósági ítélet végrehajtásáról döntött, ezért az olasz a bíróság ítélete az R. 1. cikk (2) bekezdés d) pontja által a rendelet hatálya alól megállapított kivétel körébe tartozik.
[13] Megjegyzem, hogy a végrehajtást kérő kérelmére a 899.347,44 euró tekintetében a Debreceni Városi Bíróság biztosítási intézkedésként pénzkövetelés biztosítását rendelte el előzetesen végrehajtható végzésével, amely alapján az adóssal szemben 274 464 350 Ft-ot a végrehajtó lefoglalt. Az adós azon "ritka" cégek közé tartozott, amelyen ilyen nagyságrendű követelés is behajtható lett volna. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatta és a végrehajtást kérő biztosítási intézkedés elrendelése iránti kérelmét annak feltételei hiányában elutasította az előzetes döntéshozatali eljárást megelőzően, amely határozat ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelem is visszavonásra került.
Visszaugrás
