Az ELTE ÁJK Doktori Iskolájának doktoranduszai 2020. március 2-án a fenti címmel tartott konferencián mutatták be az Igazságügyi Minisztérium által támogatott Kutatási és Oktatásfejlesztési Program keretében végzett kutatásaik eredményeit. Az előadók által alkalmazott megközelítések, a jog és más tudományterületek, valamint a vizsgálati módszerek sokfélesége folytán a konferencián remek lehetőség nyílott egy - önmagában is összetett, a jog és más társadalomtudományok mellett például a filozófia, a művészetek vagy a közgazdaságtan által is többszörösen elemzett - tárgykör többfókuszú körbejárására, bemutatására.
A konferencia tematikája által kínált lehetőségeknek ezt a vonását emelte ki megnyitóbeszédében Nagy Marianna egyetemi tanár, az ELTE ÁJK Doktori Iskolájának alelnöke is. Kifejtette, hogy egyetlen téma komplex, interdiszciplináris szemlélete nemcsak előremutató, de a különböző tudományterületekről érkező doktoranduszok számára egyúttal lehetőséget biztosít arra, hogy szélesítsék látókörüket, s a sajátjukétól eltérő megközelítéseket, vizsgálati módszereket ismerjenek meg. Utalt arra is, hogy egy ilyen témát, mint a család és a gyermek - valamint e kettő kapcsolata - egyébként sem lehetne kellő alapossággal körüljárni csupán egyetlen tudományterület módszertanán keresztül. Mivel pedig a jogtudomány tárgya, az ember, maga sem vizsgálható mindössze egyetlen szempontból, intellektuális elefántcsonttornyukba a jogászok sem zárkózhatnak be: elengedhetetlen, hogy kutatásaik során ők is alkalmazzák más diszciplínák metódusait és felhasználják a társterületek eredményeit. Bevezetőjének zárásaként Nagy Marianna éppen ezért kiemelte, hogy egy kutatási folyamatban mennyire fontos szerepet játszik az az irányvonal, amelyet a kutatás vezetője a téma meghatározásával jelöl ki; végül megköszönte Szeibert Orsolya egyetemi tanár e téren folytatott tudományszervező munkáját.
Szeibert Orsolya, az Igazságügyi Minisztérium által támogatott kutatási projekt vezetője tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a kutatás eredményeit összegző és a konferencián elhangzó előadások szerkesztett változatát tartalmazó kötet hamarosan megjelenik, majd rövid köszöntőt követően átadta a szót az előadóknak. (A délelőtti szekció moderátora Szeibert Orsolya, a délutáni szekció moderátora Inzelt Éva, a Kriminológia Tanszék adjunktusa volt.)
Stánicz Péter, az Alkotmányjogi Tanszék doktorandusza a család paradigmájának az egyéni autonómia érvényesülésében és támogatásában betöltött szerepével kapcsolatos előadásában körbejárta, hogy milyen szerepet tölt be a család az egyéni döntéshozatal mechanizmusaiban. Elmondta, hogy az egyéni autonómia alapjogi megközelítése szerint az egyéni döntéshozatal legfőbb vezérelve az önérdek-érvényesítés helyett az emberi méltóság, a döntés pedig - a helytelen döntés is - immanens értéket hordoz, mivel az egyén döntéshez való joga emberi méltóságából fakad. Az egyéni autonómia klasszikus elméletével szemben kritikaként fogalmazta meg, hogy az az autonómiát az önkiteljesítésre korlátozva az egyén racionalitását abszolutizálja, kihagyva az autonómia képletéből az érzelmi cselekvésnek a racionalitást sok esetben felülíró, emberi méltóságból fakadó lehetőségét. Elmondta továbbá, hogy az egyéni autonómia felfogásában a család vérségi köteléknél szorosabban vett körét az autonóm egyén maga határozza meg az önreflexió és az adaptáció, valamint a meglévő kapcsolatok átértékelése révén. Előadását egy terminális állapotú daganatos beteg esetének bemutatásával zárta, akinek szembe kellett néznie azzal is, hogy családja, hozzátartozói érdekeinek sérelmét okozza az egyéni érdekei előtérbe helyezése (a kezelés abbahagyása melletti döntése).
A vétőképtelen személy által okozott károkért való felelősség gyermekjogi nézőpontjait feltáró előadásának bevezetőjében Barna Lili, a Polgári Jogi Tanszék doktorandusza az ENSZ 1989. november 20-án elfogadott Gyermekjogi Egyezményének magánjogra gyakorolt hatásairól beszélt. A vétőképtelenség és a gondozó fogalmának rövid bemutatása után elmondta, hogy a vétőképtelen személy által okozott kár nem lehet jogellenes, hiszen a vétőképtelen személytől nem várható el, hogy magatartása következményeit előre lássa, valamint hogy a gondozó felelőssége a vétőképtelen személy által okozott kárért sajátos és járulékos, a vétőképtelen személy felügyeletéért ugyanakkor önálló. Zárásképpen ismertette a BDT 2010.2304. számon közzétett ítélőtáblai határozattal zárult esetet, amely során néhány középiskolai diák megölte az egyik osztálytársukat, a Pécsi Ítélőtábla pedig azért állapította meg az elkövetők szüleinek felelősségét, mert a szülők nem adták meg a gyerekeiknek azt az erkölcsi nevelést, amelynek birtokában a gyerekek nem követtek volna el ilyen súlyos bűncselekményt.
- 57/58 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
