2021 nagyon szomorú év volt a büntetőjogászok számára is. Április 5-én, 74 éves korában elhunyt Vókó György professzor, a büntetés-végrehajtási jog elméletének legnagyobb hazai művelője, az Országos Kriminológia Intézet igazgatója, aki ezer szállal kötődött Pécshez (a pécsi Nagy Lajos Gimnázium tanulója, majd a JPTE Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója volt, később karunk jeles oktatójaként 2000-ben a PTE ÁJK-n habilitált és lett 2004-től egyetemi tanár). Még fel sem ocsúdtunk a halálhír hallatán, amikor egy napra rá jött a hír, hogy április 6-án COVID fertőzésben 43 éves korában meghalt Mészáros Ádám, az Országos Kriminológia Intézet Büntető Jogtudományok Osztálya osztályvezető-helyettese, tudományos főmunkatárs, a büntetőjogi felelősség kérdéseinek jeles kutatója. Öt nap múlva, 2021. április 11-én pedig 82 éves korában elhunyt Erdei Árpád professzor, az ELTE ÁJK korábbi tanszékvezetője, a hazai büntető eljárásjog kiemelkedő tudósa, aki 1998. és 2007. között Alkotmánybíróként is tevékenykedett. Pár hónap múlva jött az újabb rossz hír, miszerint életének 84. évében meghalt Bócz Endre, korábbi fővárosi főügyész, az állam- és jogtudomány kandidátusa, a hazai kriminalisztika egyik legnagyobb tudósa, aki szintén éveket tanított a pécsi egyetemen.
Az év végén aztán ismét szomorú közleménnyel lettek tele a szakmai és a nem szakmai fórumok: életének 102. évében, 2021. december 28-án elhunyt Király Tibor jogászprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia legidősebb tagja. Ezúton rá emlékezünk.
A jogász professzort leginkább a művei alapján ítélik meg. A hallgatók, akiket tanított, emlékeznek rá, el tudják mondani, milyen éleslátással tudott rámutatni a problémákra, milyen élvezettel tudott beszélni kedvenc tudományos területéről. A kívülállók azonban ebből semmit nem érzékelnek. Mi, akiket nem tanított, legfeljebb a publikációi alapján alkothatunk róla ítéletet.
Király Tibor 1920. július 11-én született az egykor Magyarországhoz tartozó, a trianoni döntést követően Csehszlovákia részét alkotó Málcán. A középiskolát Eperjesen, a jogi egyetemet Pozsonyban végezte. Ezt követően önként elhagyta Csehszlovákiát (még mielőtt kitelepítették volna) és gyakorló jogász lett. 1948-ban a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett magyar jogi diplomát, és 1951-től lépett oktatói pályára.
Egy év múlva már társszerzője a "Kihágási büntetőjog" című egyetemi jegyzetnek, 1953-ban pedig megjelenik a témában az első önálló publikációja "Kihágások a magyar jogban" címmel a Tanulmányok az állam és a jog kérdései című kötetben. A kihágásokkal
- 135/136 -
(később a szabálysértésekkel) ezután is többször foglalkozik, és általában érdeklődést mutat a büntetőjog határeseti kérdéseivel (így pl. 1959-ben a Magyar Jogban "A kisebb súlyú bűncselekmények büntetőjogi elbírálása" címmel jelentet meg tanulmányt). Emellett élénken foglalkoztatják az ügydöntő határozatok is. A Magyar Jogban egymás után jelennek meg cikkei a felmentő ítéletről, az eljárást megszüntető végzésről, sőt a Jogtudományi Közlönyben még az ártatlanság vélelméről is, ami 1958-ban még nem tartozott a szocialista állam által preferált témák közé.
1961-től elkezd idegen nyelven is publikálni, két éven belül orosz, francia és lengyel nyelvű tanulmánya jelenik meg a terhelt és a védő jogállásáról. A témát annyira a magáénak tekinti, hogy (miután 1959-ben megvédte az állam- és jogtudományok kandidátusi értekezését) 1962- ben megjelenteti első nagy művét, "A védelem és a védő a büntető ügyekben" címmel. A 295 oldalas kötetben részletesen elemzi a védelemmel összefüggő kérdéseket, néha az adott korban veszélyes vizekre is evezve.
A szocialista jogalkotása "remekei", a Btk. (1961. évi V. törvény) és a Be. (az 1962. évi 8. számú törvényerejű rendelet) számos cikk megírására inspirálták. Ezek egy része bemutató jellegű (még orosz nyelven is jelent meg ilyen műve), más részük az egyes részproblémák kritikai elemzésére koncentrál (már amennyire az 1960-as évek elején megengedett volt a kritikai szemlélet).
Ilyen előzmények után jelent meg 52 éves korában (ismét egy védés, ezúttal az 1971-es akadémiai doktori értekezés után), 1972-ben a "Büntetőítélet a jog határán Tanulmány a perbeli igazságról és valószínűségről" című 336 oldalas könyve, amit nemcsak az ő egyik legnagyobb jelentőségű kötetének tekinthetünk, hanem az egész magyar büntetőeljárási jogtudomány alapműve (a kötet később angol és spanyol nyelven is napvilágot látott). Jelen megemlékező írás terjedelme nem engedi meg a mű részletes elemzését, ehelyütt elég annyit mondani, hogy majdnem fél évszázaddal később, amikor a jelenleg hatályos büntető eljárásjogi törvény megalkotására sor került, a kodifikáció során több alkalommal is vissza kellett nyúlni a műben lefektetett alapigazságokhoz (különösen az anyagi és az alaki igazsággal összefüggésben).
Az 1970-es évek jogalkotása szorosan érintette a büntető anyagi és eljárásjogot is. Két olyan kódexet alkottak meg ebben az időben, amely (a korábbi, ideológiailag messzemenően átitatott, ezáltal kérészéletű jogszabályokhoz képest) hosszú időre meghatározta a magyar büntető jogalkalmazást (és ezáltal a jogtudományt is). A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény és a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény is nagyjából 30 évig volt hatályban, aminél hosszabb időről csak a Csemegi-kódex és az 1896-os első magyar Büntető perrendtartás esetén beszélhetünk.
Ez a két törvény természetesen kihatott Király Tibor munkásságára. Mind a Btk., mind a Be. számos jogintézményét elemezte, nem feledkezve meg a magyar és idegen nyelvű (angol, német, francia, orosz) átfogó jellegű ismertetésekről sem. Ekkoriban kezdik érdekelni a büntető eljárásjog történeti
- 136/137 -
kérdései, 1977-ben megjelenik a "Fejezetek a magyar büntető eljárásjog történetéből" című jegyzete, de a büntető eljárásjog tudománytörténetét, sőt az "ellenforradalommal" (az 1956-os forradalommal és szabadságharccal) összefüggő büntetőjogi kérdéseket is vizsgálja. Emellett a "Büntető eljárási jog I. és II." egyetemi jegyzetekbe is ír fejezeteket (történeti rész, bizonyítás, elsőfokú bírósági tárgyalás és határozatok). Időközben 1979-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1987-ben rendes tagjává választották, és később az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának a tagja is lett.
"A büntető eljárási jog alkotmányos szabályozása" és a "Legalitás a büntetőeljárásban" című 1986-os, de főként a Magyar Tudomány és a Magyar Jog által is megjelentetett, "A büntető hatalom korlátai" című 1988-as publikációi már tartalmilag már arra utalnak, mintha Király Tibor megérezte volna az 1990-es rendszerváltást. Az éles kritikai észrevételek megalapozták azt a fejlődést, ami az 1990-es évektől hazánkban megindult. A rendszerváltáskor (illetve az azt megelőző pár évben) nem volt idő, de valószínűleg politikai akarat sem új büntető anyagi jogi és eljárásjogi kódexek megalkotására. Ezért a meglévő Btk.-ba és Be.-be igyekeztek beépíteni a jogállami garanciákat, és ehhez komoly alapot nyújtottak Király Tibor művei.
A rendszerváltáskor Király Tibor 70 éves. Azt gondolnánk, hogy professzor úr lankadó munkakedvvel lépett be a 90-es évekbe, de ennek éppen az ellenkezője igaz. Nemcsak, hogy a korábbi évekhez hasonló ütemben jelentek meg publikációi, a Magyar Jogászegylet elnöke (később tiszteletbeli elnöke) is lett, és tevékenyen részt vett az új büntetőeljárási kódex, az 1998. évi XIX. törvény kodifikációs előkészítő munkálataiban. Ennek során igyekezett a korábbi műveiben hangsúlyozott büntető eljárásjogi alapkérdéseket a jogszabályban is visszatükrözni, ami a hivatásrendek csatájában hol elbukott, hol többé-kevésbé megvalósult.
Az 1998-as Be. eredetileg 2000. január 1-én lépett volna hatályba. Király Tibor lázas munkába kezdett (Pusztai Lászlóval), és ennek eredményeképpen 2000-ben "Büntetőeljárási jog" címmel meg is jelent egyetemi tankönyvük. Az már külön lapra tartozik, hogy az Országgyűlés időközben kitolta a hatályba léptetést 2003. július 1. napjára. Ez még önmagában nem érintette volna a tankönyv sorsát, ugyanakkor az időközben bekövetkezett számos módosítás miatt (ami a hatálybalépéskor 877 helyen érintette az eredeti szöveget) a magyar büntetőeljárási jog egyik legalaposabb tankönyve szinte történeti jellegűvé vált. Később aztán 2008-ban további társszerzők (pl. a bevezetőben is említett Erdei Árpád) segítségével megjelent a könyvnek a hatályos szöveghez igazított változata is.
Király Tibor élete végéig dolgozott, 87 évesen még latinból lefordította Vuchetich Mátyás "A magyar büntetőjog rendszere" című, 1819-es művét. Számos díj birtokosa (1965. Akadémiai Díj, 1980. Apáczai Csere János-díj, 1991. Széchenyi-díj, 1992. Szent-Györgyi Albert-díj, 1994. a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetés, 2011. Akadémiai Aranyérem kitünte-
- 137/138 -
tés, 2020. a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal polgári tagozata kitüntetés). Király Tibor azonban nemcsak jogtudós volt, hanem EMBER is. Sose feledkezett meg nemcsak közvetlen munkatársairól, hanem tudós kollégáiról sem. A mai napig büszkén őrzöm a saját kézzel írt levelét, amelyben gratulált az MTA doktori címem megszerzéséhez. Professzor Úr, nyugodjál békében! ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanszékvezető, egyetemi tanár, Büntető és Polgári Eljárásjogi Tanszék.
Visszaugrás
