Jelen recenzió a joggal való visszaélés jogelvét átfogóan feldolgozó monográfia ismertetésére épül. Tercsák Tamás, a monográfia szerzője a kijelölt témát magánjogi, konkrétabban nagyobb részben polgári jogi, kisebb részben pedig munkajogi szempontból dolgozza fel elméleti, szabályozási és gyakorlati szempontból egyaránt. Az ismertetés kitér a mű mondanivalójára, szerkezetére, szakirodalmi bázisára és a feldolgozás módszertanára is. A bemutatás során néhány olyan munkajogi kérdés, amelyek megítélése ellentmondásos a joggal való visszaélés tilalmával összefüggésben, külön elemzés tárgyát képezi a bemutatott monográfia egyes részeihez kapcsolódóan.
1. Bevezető gondolatok
2. Általános bemutatás és a témaválasztás értékelése
3. Dogmatikai letisztultság és jogértelmezési koherencia
4. Záró gondolatok
Nincs könnyű helyzetben egy tudományos mű recenzense olyankor, amikor egy, a címben jelölthöz hasonló mélységű, komplexitású és terjedelmű művet kell bemutatnia, különösen akkor, ha a mű felépítése és széles látóköre mellett a téma összetettsége is előtérbe kerül. Márpedig a Tercsák Tamás (ügyvéd, PhD) által feldolgozott témakörre valamennyi fenti jellemző illik álláspontom szerint, ugyanis a joggal való visszaélés, illetőleg annak alapelvi szintű tilalma talán kétszer, háromszor ilyen hosszú feldolgozást is megérne extenzív elméleti, dogmatikai és bírói gyakorlata okán. Ugyanakkor a téma hálás is, hiszen annak kvázi feldolgozatlansága[2], illetve vitatott volta olyan új, eredeti következtetések levonását teszi lehetővé a szerző számára, amelyek megérdemlik, hogy egy önálló tudományos műben, több száz oldalon keresztül foglalkozzunk vele.
Szintén a téma relevanciáját bizonyítja, hogy egy olyan tradicionális (magán)jogi alapelvről van szó[3], amely megfelelő mennyiségű és minőségű hazai és külföldi szakanyaggal bír - a magyar monografikus feldolgozás hiánya ellenére[4] -, de mivel különböző korszakok, különböző jogtörténeti stációk és eltérő nemzeti szabályok (is) a feldolgozás tárgyát képezik, ezért elkerülhetetlen, hogy az ilyen feldolgozásra vállalkozó szerző a jogtudományi komparatisztika metodikáját is alkalmazva közelítsen a témához.[5] A téma sajátosságai erre tekintettel olyan új tudományos, egyben a gyakorlat számára hasznosítható eredményekre vezethetnek, amelyek egyedülállók, de nem előzmény nélküliek[6], viszont az egybeszerkesztett monográfia segítségével jól kivehetően kikristályosodott gondolatokat tartalmaz mind történeti, mind elméleti, mind dogmatikai, mind pedig a jelenkorban irányadó joggyakorlati nézőpontból.
Bár egy recenzióban nem ajánlatos már a bemutatás elején összegző értékelést megfogalmazni, mégis előre kell mennem annyiban, hogy megállapítsam, a szerző a fent említett, összetett feladatoknak magas színvonalon, sajátos, egyedi és ambiciózus módon tett eleget. Nézetem szerint ugyanis a téma nehézsége és fontossága katalizátorként hatott a feldol-
- 43/44 -
gozásra, vagyis a szerző nem elveszett a kifejezetten szerteágazó témában, hanem épp ellenkezőleg, abban transzparens és kellően megalapozott rendszert teremtett. A következőkben a tartalmi és a formai kérdések részletes vizsgálatával igyekszem alátámasztani ezen állításomat.
Tercsák Tamás könyve a HVG-ORAC Kiadónál jelent meg 2018 novemberében. A könyv kiállításában és tartalmában is belesimul a kiadó elmúlt években létrehozott, a munkajog tudományához - illetve részben általában a jogtudományhoz - köthető könyvek sorába, és persze témája is széles körű érdeklődésre tart számot. A mű 549 oldal hosszú, ajánlóját Vékás Lajos akadémikus úr írta. A könyv műfaja monográfia, bár ezen a ponton szükséges megjegyezni, hogy a könyv talán inkább "monografikus igényű áttekintő, összegző" feldolgozásként írható le, ugyanis annak egyes részei, bár tartalmilag organikusan kapcsolódnak egymáshoz, mégis elkülönülnek bizonyos szempontból. A szerző előszavában ugyanis maga tesz említést a mű hárompilléres szerkezetéről (2000-es évek elejéig, illetve onnantól napjainkig terjedő polgári jogi elméleti és gyakorlati kutatás, illetőleg az elv munkajogi jelentőségnek vizsgálata), illetve arról, hogy az első rész egy korábbi munkáján, egyetemi doktori (PhD) értekezésén alapul.[7] Bár ez a tripartit felosztás nem töri meg a feldolgozás ívét, mégis érdemes jelezni, hogy a mű a joggal való visszaélés általános magánjogi aspektusairól szól, és a szerző ennek megfelelően rendeli alá eme fő témakörnek az egyes fejezeteket, alfejezeteket.
A könyv a szerző előszavával kezdődik, amelyben felvázolja kutatómunkájának csomópontjait, illetőleg - a köszönetnyilvánítás mellett - iránytűt ad az érdeklődő kezébe a mű olvasásához. Bár valóban összetett és terjedelmes Tercsák munkája, a szöveg kellően olvasmányos és jól szerkesztett ahhoz, hogy az olvasó ne gyakran vesszen el benne. Hozzáteszem, még ha el is tévedünk alkalomadtán, az nem a szerző, hanem a téma hibája, ugyanis a szerző hiába próbál meg egy egységes és egyértelmű struktúrát adni a műnek, ezt értelemszerűen megnehezíti a szerteágazó elméleti és gyakorlati ismeretanyag. Mindez persze természetesnek hat egy monografikus igényű kidolgozásnál, főleg, ha abban két jogágra is kiterjed a részletekbe menő elemzés egy egyszerre elméleti és gyakorlati kérdés vizsgálata során.[8]
Tercsák monográfiája három címből - A joggal való visszaélés, A joggal való visszaélés újabb bírói gyakorlatához, Joggal való visszaélés a munkajogban - áll, amelyek részekre, fejezetekre, alfejezetekre és pontokra tagolódnak. A szerző gyakran alkalmaz három-, illetve négyszintű tagolást, ami érthető és indokolt a téma kiterjedtségére tekintettel, de eo ipso a feldolgozás metodikája is indokolja ezt (értve ez alatt a bírósági döntések vagy éppen a dogmatikai elemek logikus csoportosítását). Az első cím három részre tagolódik - Az alanyi jog, A joggal való visszaélés dogmatikája, A joggal való visszaélés magyar bírói gyakorlata -, és ez az egység tekinthető - elsősorban az I. és II. Rész - a mű elméleti és módszertani fundamentumának. A szerző maga is utal arra[9], hogy a könyv egészében egy egységes, az első címmel - amelynek alapja tehát a szerző PhD-értekezése - megfelelően körülhatárolt és leírt sémát követve dolgozza fel a további kérdésköröket is, illetőleg jól kivehető azon szándék is, miszerint az alanyi jogi és dogmatikai részek úgy kerüljenek kidolgozásra, hogy azok az egész művet áthassák, mintegy stabil, időről időre visszaköszönő elméleti alapként. Ezt az is igazolja, hogy e két rész együttesen 258 oldalt tesz ki, azaz a teljes terjedelem felét, így érthető, hogy e kérdések különös hangsúlyt kapnak a későbbiekben is. Hozzá kell tenni, hogy e részek alapossága, színvonala és tudományos dogmatikussága egyaránt egyedülállóvá és magas színvonalúvá teszik a művet (nem kizárólag e részeket).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
