A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 8. §-a (1) bekezdésének első mondata értelmében tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni. Ugyanezen cikk (2) bekezdése szerint a fogyasztók megtévesztésének minősül különösen, ha
a) az áru ára, lényeges tulajdonsága - így különösen összetétele, használata, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása, valamint kezelése, továbbá az áru eredete, származási helye, beszerzési forrása vagy módja - tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, az árut megtévesztésre alkalmas árujelzővel látják el, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak,
b) elhallgatják azt, hogy az áru nem felel meg a jogszabályi előírásoknak vagy az áruval szemben támasztott szokásos követelményeknek, továbbá, hogy annak felhasználása a szokásostól lényegesen eltérő feltételek megvalósítását igényli,
c) az áru értékesítésével, forgalmazásával összefüggő, a fogyasztó döntését befolyásoló körülményekről - így különösen a forgalmazási módról, a fizetési feltételekről, a kapcsolódó ajándékokról, az engedményekről, a nyerési esélyről - megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak,
d) különösen előnyös vásárlás hamis látszatát keltik.
A Gazdasági Versenyhivatal évente több versenyfelügyeleti eljárást indít annak kivizsgálására, hogy egy vállalkozás adott magatartása alkalmas-e a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására. A 2004. évben a Versenytanács 64 ügyzáró határozatot hozott az e tárgyban lefolytatott versenyfelügyeleti eljárásokban és 50 esetben került sor beavatkozásra (jogsértés megállapítása, az eljárás megszüntetése szüneteltetés után), s a 33 ügyben kiszabott bírság összege 321,45 millió forintot tett ki.
A Versenytanács által jogsértőnek minősített magatartást tanúsító vállalkozások gyakorta vették, illetve veszik igénybe a közigazgatási határozatok felülvizsgálata céljából rendelkezésükre álló jogorvoslati lehetőséget. Az elmúlt években ennek eredményeként egy következetes bírói gyakorlat kristályosodott ki a Tpvt. 8. §-ának alkalmazásával kapcsolatban.
A Versenytanács több határozatában részletesen kifejtette már a reklámok mint a fogyasztók részére a vállalkozások által nyújtott sajátos tájékoztatások megítélése során érvényre juttatott, a bírói gyakorlattal összhangban lévő szempontrendszerét.2 Az alábbiakban a Versenytanács határozatainak meghozatala során figyelembe vett bírói gyakorlat legfontosabb elemeit kívánom áttekinteni, nemcsak a Tpvt., hanem a tisztességtelen piaci magatartást tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény alkalmazása során hozott ítéletek (napjainkban is releváns) megállapításaira támaszkodva. Törekszem arra, hogy kizárólag az általam iránymutatónak tekintendő bírói megállapítások kerüljenek ismertetésre, ezért lehetőség szerint mellőzöm ezek kiegészítését, észrevételezését.
A fogyasztó a piac központi szereplője, döntése, választása alapvetően meghatározza a gazdasági verseny kimenetelét. A tisztességtelen reklámtevékenység félrevezeti a fogyasztót, döntési szabadságát csökkenti vagy megszünteti, ez pedig a piacműködés zavaraihoz vezet, és a valóságos érdemeihez képest versenytársaival szemben aránytalan előnyhöz juttathatja az azt felhasználó vállalkozást.3 Azok a reklámok jogellenesek tehát, amelyek korlátozzák a fogyasztó választási szabadságát,4 s ezáltal a piaci viszonyokat és piaczavaró hatást fejtenek, illetve fejthetnek ki.5
A versenyhelyzetben levő vállalkozással szemben fokozottan elvárható követelmény, hogy a vevőcsalogató információk valósak és tényszerűek legyenek.6 A nyereség és vagyonszerzés céljából gazdasági tevékenységet folytató vállalkozástól versenyjogilag megkövetelt tehát, hogy fogyasztói tájékoztatása igaz, pontos és valóságos legyen. Amennyiben a reklám ennek nem felel meg, mert túloz, az áru felhasználhatóságát, kizárólagosságát felértékeli, állításai a fogyasztók megtévesztésére alkalmasak.7
A reklámok mint a fogyasztók vállalkozások általi tájékoztatásának széleskörűen alkalmazott formája Gazdasági Versenyhivatal által történő (versenyjogi) megítélése kapcsán nem feledhető, a Gazdasági Versenyhivatalnak érvényesítenie kell a versenyszabadság elvét is, amely a reklámtevékenység kifejtése során a versenytársak termékeinek bemutatása és a fogyasztók tájékoztatása során érvényesül. A piaci szereplők szabadságában áll, hogy reklámtevékenységük során milyen megközelítéssel kívánják a vásárlók érdeklődését felkelteni - azzal természetesen, hogy e szabadság nem sértheti a Tpvt. rendelkezéseit.8
A megtévesztő magatartások Tpvt. 8. §-ának (2) bekezdésében található felsorolása nem taxatív, a megtévesztés más magatartással is megvalósítható.9 Mivel a Tpvt. csak példálódzó jelleggel foglalja össze az e körben lehetséges legtipikusabb magatartásformákat, a jogalkalmazó feladata annak eldöntése, hogy az adott konkrét esetekben megtörtént-e a fogyasztók megtévesztése.10
A Tpvt.-ben említetteken kívül még számtalan módon lehet a fogyasztót megtéveszteni, s ha a vállalkozás a Tpvt. 8. §-ának (1) bekezdésébe rögzített tilalmat megszegi, úgy a Gazdasági Versenyhivatal eljárásának és a felelősség megállapításának helye van még akkor is, ha egyébként a versenytörvényben nem konkrétan nevesített tényállás valósult meg,11 így a jogsértés például a fogyasztók megtévesztésére alkalmas névhasználattal is megvalósítható.12
A Tpvt. nemcsak a valótlan, hanem a hiányos tartalmú tájékoztatást is tilalmazza.13 A fogyasztók megtévesztése ebből következően nemcsak aktív tényállítással, hanem a termék egyes tulajdonságainak elhallgatásával is megvalósulhat,14 azaz a jogsértés azzal is elkövethető, ha az árut forgalomba hozó vállalkozás az áru lényeges tulajdonságát elhallgatja, s ezáltal hiányos tájékoztatást ad.15
A vállalkozás által közzétett reklám természetéből adódóan igyekszik a termék előnyös tulajdonságait kiemelni. Az ilyen valós adatokat tartalmazó és előnyös tulajdonságokat kiemelő reklám is lehet azonban félrevezető, ha elhallgat olyan adatokat, amely a közölt tulajdonságok értelmezéséhez elengedhetetlenül szükséges.16
A fogyasztói döntések jogsértő befolyásolása megvalósul a valótlan tényállítással, valós tény megtévesztésre alkalmas módon való állításával, illetőleg bármilyen megtévesztésre objektíve alkalmas tájékoztatással. Általában minden olyan magatartás, amely alkalmas a fogyasztók döntési szabadságának korlátozására jogellenes, tekintet nélkül arra, hogy a hátrány valóban vagy ténylegesen bekövetkezett volna.17 Az alkalmasság elbírálásakor figyelembe veendő továbbá a Tpvt. 9. §-a, amely rendelkezésből következően azt a kérdést, hogy a Tpvt. hatálya alá tartozó vállalkozónak a magatartása a fogyasztók megtévesztésére alkalmas-e, elsődlegesen a Tpvt. rendelkezései szerint kell elbírálni.18
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
