Gajduschek György[1]: A kulturális környezet hatása a jogállami intézményrendszerre (JK, 2025/2., 53-64. o.)

Nemzetközi empirikus kitekintés*

https://doi.org/10.59851/jk.80.02.1

A jogállami intézményrendszer kiépültsége számos tényezőtől függ. Ezek egyike a nemzeti kultúra. Például az, hogy milyen értékeket tartanak fontosnak és követnek az állampolgárok az egyes társadalmakban. Az alábbiakban azt vizsgáljuk, hogy a fenti - kultúrantropológiai értelemben vett - kultúra és a jogállami intézményrendszer kiépültsége között van-e valamilyen összefüggés. Ehhez összegyűjtöttük a világ számos országára vonatkozó jogállamisági indexadatokat és a nemzeti kultúrát mérő indikátorokat, és az ezek közötti statisztikai összefüggést vizsgáltuk. Az elemzés kimutatja, hogy világviszonylatban a jogállamiságot meghatározó talán legfontosabb tényező éppen a nemzeti kultúra.

Tárgyszavak: jogállam, jogállami indexek, nemzeti kultúra, nemzeti kultúra dimenziói, statisztikai elemzés

Summary - How Does the National Culture Influence the Robustness of the Rule of Law? A Worldwide Comparative Empirical Study

The robustness of the institutional framework of the rule of law (RoL) is influenced by various factors, including national culture. This study investigates the relationship between national culture and the strength of the RoL, focusing on the extent to which national culture impacts the level of RoL. Using empirical data from national cultural models and dimensions developed by Hofstede, Schwartz, Inglehart, and others, alongside RoL index data, we conducted a statistical analysis involving 62 to 105 countries, depending on data availability. Our findings suggest that national culture is likely to be the most important social factor influencing the robustness of the RoL.

Keywords: rule of law (RoL), RoL index data, national culture, statistical analysis

A jogállamiság feltételeinek kérdése az utóbbi egy-két évtizedben élesen vetődik fel gyakorlati-politikai és tudományos kérdésként is, olyan fogalmi keretekben, mint például az alkotmányosság visszaszorulása (decline of constitutionalism).[1] Mindez ráirányítja a figyelmet a jogállamiság mibenlétére és arra is, hogy milyen társadalmi (gazdasági, politikai stb. - a továbbiakban általánosságban: "társadalmi") tényezőktől függ a jogállamiság, a jogállami intézményrendszer kiépítettsége, ha úgy tetszik, minősége és időbeli stabilitása. A tanulmány abból a feltételezésből indul ki, hogy a jogállami intézményrendszer jobbára csak akkor tud eredményesen működni, sőt hosszabb távon fennmaradni, ha annak társadalmi feltételei adottak. Ez a szemlélet karakteresen ellentmond annak a felfogásnak, amelyet például az 1990-es hazai rendszerváltás jogalkotói is vallhattak, hogy ti. a formális intézményrendszer létrehozásával a jogállam is kiépült. A "szükséges társadalmi feltételek" közül ez az elemzés - a később meghatározandó - nemzeti kultúra hatását vizsgálja a jogállamiság kiépültsége tekintetében.

A kutatás alapvető kérdése tehát, hogy a nemzeti kultúra mennyiben befolyásolja a jogállam minőségét. A kérdés megválaszolásához előbb a fogalmakat érdemes tisztázni. A témában már korábban is folytatott kutatásokra is utalva azt tekintjük át, hogy milyen elvi lehetőségei vannak a vizsgálódásnak. A kutatás módszerének részletes bemutatása különösen a társadalomtudományi munkákkal szemben megfogalmazott alapvető elvárás, de a jogász olvasónak is hasznos lehet látni, hogy az elemzés milyen adatokon alapszik, és statisztikai elemzésünk milyen értelmezést tesz lehetővé és szükségessé. Az eredmények bemutatását rövid konklúzió zárja.

I.

Előzetes fogalmi tisztázás

A tanulmányban a jogállamiság minőségére, kiépültségére ható tényezők közül alapvetően a széles, kultúrantropológiai értelemben vett kultúra hatását vizsgáljuk. Eb-

- 53/54 -

ben a kontextusban a "kultúra" nem a magas kultúrát jelenti, hanem olyan értelemben utalunk rá, ahogyan azt a munka-, a politikai vagy a "jogi kultúra" fogalmaiban használjuk. Miként gondolkodnak az emberek, hogyan értelmeznek egyes társadalmi, így például jogi jelenségeket, egy bírói ítéletet, egy közigazgatási döntést, egy új jogszabály megjelenését, milyen értékeket vallanak és főleg követnek a mindennapokban stb. Az így felfogott kultúra nagyban meghatározza, hogy az állampolgárok miként viszonyulnak egyes jogi relevanciával (is) bíró jelenségekhez, hogyan értékelik azokat; mindezen keresztül pedig a kultúra nagyban befolyásolja az emberek tényleges viselkedését is.

A kultúra fogalma, annak tartalma a kultúrával foglalkozók körében sem egyértelműen definiált. Egyesek például a tényleges cselekvést is idesorolják. E tanulmányban azonban a tényleges viselkedést nem foglaljuk e fogalmi körbe; az inkább jelzi a kultúrát (például a gyakori jogsértő magatartás), utal a joggal kapcsolatos attitűdökre, mint maga lenne az. Az angolszász irodalomban a kultúra kapcsán egyfelől a "vélekedéseket" (beliefs) tartják kulcsfogalomnak: miként látják, miként értelmezik az emberek a társadalmi jelenségeket (így például a jogot egy, alapvetően a politikai-gazdasági elit érdekeit szolgáló entitásként, vagy alapvetően a közjót szolgáló normarendszerként értelmezik), másfelől a - tipikusan morálban gyökeredző - "értékek" (value) szerepe hangsúlyos. Vajon mennyire elítélendő bizonyos, a jog által tiltott cselekmények elkövetése? A szocializmus időszakában a köztulajdon sérelmére elkövetett jogsértés (például lopás) elvileg súlyosabb volt, mint a magántulajdon esetében, a tényleges értékrend azonban ezzel éppen ellentétes volt. További gyakran használt fogalom a szociálpszichológiából átvett "attitűd", ami egy konkrét tárgyra, társadalmi jelenségre irányuló viszonyulást jelöli. Ezt egyfelől a már említett általános "vélekedések", "értékek", másfelől azonban a tapasztalat is befolyásolja. Ráadásul, előbbi meghatározhatja a tapasztalást is, amikor egyfajta nézőpontot, szemüveget ad a tapasztaltak értelmezéséhez. A "jogi kultúra" fogalma az összehasonlító jogban gyakran a jogcsaládok, a jogrendszerek tipizálására utal,[2] itt azonban egyértelműen nem ezt az értelmezést alkalmazzuk. A jogi kultúra nem a jogrendszer jellegzetességeként, hanem külső, mintegy környezeti tényezőként, társadalmi kultúraként kerül értelmezésre. Másrészt, a "jogi kultúra" és a "jogtudat" fogalmait lényegében szinonimaként kezeljük, bár a szakirodalom jelentős része eltérő tartalommal ruházza fel e fogalmakat, gyakran úgy, hogy a jogtudatban elsődlegesen a kognitív elemeket látják, illetve előbbit társadalmi, míg utóbbit egyéni szintű jelenségként kezelik.[3]

A másik, és az olvasók számára nyilván relevánsabb és ismerősebb kérdés is a jogállamiság mibenlétére vonatkozik. A hazai szakirodalomban különösen gyakran hangsúlyozott álláspont, hogy a jogállam fogalma meghatározhatatlan, így az arra vonatkozó minden definíció értelmetlen, annak meghatározása, különösen pedig mérése képtelenség.[4] Ez a tudományos érvelés egyébként szorosan összecseng a kormánynak az Európai Unióval, a cikk írása alatt is, folytatott vitájában használt érvkészlettel.

Jelentős - pró és kontra érveket egyaránt felvonultató - irodalma van a jogállamiságot mérni kívánó ún. jogállamisági indexeknek.[5] Nyilvánvalóan nem tudjuk ezeket a vitakérdéseket itt eldönteni. Két megjegyzés azonban elkerülhetetlen, már csak azért is, mert e tanulmány a jogállamiság viszonylagos meghatározhatóságát, sőt viszonylagos összevethetőségét-mérhetőségét is feltételezi. Ennek nehézségeit nem tagadva, arra a nyilvánvaló tényre utalunk, hogy azért viszonylag jól meghatározhatók a jogállami ideálhoz közelebb és attól távolabb, estleg jóval távolabb álló országok. Vitatható lehet, hogy Magyarország valóban gyengébben teljesít-e ebben a tekintetben, mint Ghána (4 százalékponttal 2023), de Németország alighanem inkább tekinthető jogállamnak, mint Olaszország, ami pedig inkább, mint Románia, hogy a legjobb negyvenen belül maradjunk a World Justice Project (WJP) számait tekintve. Ha a jogállam tartalmát teljesen relativizáljuk, akkor a mai Németország éppúgy jogállam, mint a náci Németország vagy a sztálini Szovjetunió, avagy a mai Oroszország vagy Afganisztán. Másként fogalmazva, az indexek kvantifikált értékelése vitatható ugyan, de a célnak még mindig leginkább megfelelő. Ráadásul a különféle indexek (World Bank Government Indicator - Rule of Law index, vagy a WJP, illetve a legrégebben alkalmazott Freedom House index) rendkívül nagy mértékben korrelálnak, ami arra utal, hogy bár más szervezetek által, más módon, de nagyjából ugyanazt mérik.[6]

- 54/55 -

A jogállam meghatározásához közelebb vihet a szakirodalomban széles körben vallott azon megközelítés, amely szétválasztja a jogállam szűkebb formai és tágabb, az alapjogokat, a kisebbségek védelmét, a hatalommegosztást is magában foglaló tartalmi fogalmait.[7] A szűkebb értelmezés némi leegyszerűsítéssel csak arra utal, hogy a jog jogként, sajátos társadalmi normarendszerként működik. Legyen normatív (azonos szituációban, azonos és előre látható jogkövetkezményre vezessen) és legyen - legalább elvileg - alkalmas az egyéni viselkedés szabályozására (legyen megismerhető, érthető, követhető stb.). A jogelmélet olyan klasszikusai, mint Fuller[8], Raz[9] vagy Finnis[10] ebben határozták meg a "jogállamiság" magját. A jogállam kérdését társadalmi kontextusban vizsgáló egyik legnagyobb hatású szerző a jogállam legáltalánosabb fogalmát így határozza meg: "A jogállam azt jelenti, hogy az állami hivatalnokok [ebbe mindhárom hatalmi ágat beleértve] és az állampolgárok kötve vannak a jogi előírásokhoz és követik is azokat."[11] A kérdés történetiségében vizsgálva ehhez az alapértelmezéshez tesz hozzá olyan elemeket, mint a demokrácia és az alapjogok.

A jogállam szélesebb, tartalmi értelmezése kétségkívül tartalmaz ideológiai elemeket, és megkövetel bizonyos értékválasztásokat (például, hogy nem helyes embereket megkínozni, pusztán politikai nézeteik miatt üldözni, esetleg megölni, vagy a vallás-, szólás-, sajtószabadság garantálása, a hatalommegosztás preferálása a hatalom egységének elvével szemben stb.), ezért azok morálisan vitathatóak, univerzalitásuk megkérdőjelezhető.[12] A - fentiekben is idézett - hazai és nemzetközi kritikák alapvetően az utóbbi, tágabb, tartalmi értelmezést veszik célba. Ugyanakkor a szűkebb értelemben vett jogállamiság is gyakran, számos országban sérül, amikor például az állami vezetők olyasmit tehetnek meg, amit mások nem, amikor az ellenzéki párt vezetőjét a rendőrség bilincsbe verve elviszi (gyakorta a választások előtt valamivel), azért, vagy kevesebbért, amiért a kormánypárti politikusnak haja szála sem görbül.[13] A kétféle értelmezést adatelemzésünkben is érvényesítjük majd.

Végül jelezzük, hogy a szövegben gyakran használjuk a jogállam vagy akár a demokrácia kapcsán a "feltétele", "előfeltétele" kifejezést, tulajdonképpen az egyszerűség kedvéért, ám némileg félrevezető módon. Valójában olyan társadalmi körülményekről van szó, amelyek elősegítik, avagy hátráltatják a jogállam kiépítését és érdemi működését. Nem determinisztikus összefüggésről van szó. Jogállam működhet jól például a magyarnál szegényebb országokban is, és magasabb GDP mellett sem feltétlenül beszélhetünk jogállamról.

II.

Hogyan elemezhető elvileg a probléma?

A társadalmi kultúra és a jogállami intézményrendszer közötti kapcsolat tudományos igényű vizsgálata nem egyszerű, különösen, ha a kérdést empirikusan, tehát a valóságos folyamatok megragadására törekedve kívánjuk vizsgálni. A kérdés vizsgálata jelenleg megoszlik a két tudományterület között, azzal, hogy mindkettő esetében hiányérzetünk lehet. A jogállamiságot befolyásoló tényezők empirikus vizsgálata ez ideig elsősorban a politika-tudomány témája volt. A politikatudósok közel száz éve vizsgálják, hogy a demokratikus berendezkedésnek milyen társadalmi környezet kedvez. A talán első politikai szociológiai monográfiának[14] is már ez volt a központi kérdése és azóta is ez az empirikus vizsgálódások egyik fő iránya.[15] A demokrácia "előfeltételeinek" listáján már az ötvenes években megjelent a gazdasági jólét valamiféle minimuma, amit leginkább az egy főre eső GDP[16] fejez ki, valamint a társadalmi törésvonalak kérdése, amiből a

- 55/56 -

jóléti eltéréseket leggyakrabban GINI-indexszel szokták mérni, de ilyen, vagy fontosabb is az etnikai vagy vallási törésvonalak léte is. A kultúra fogalma a társadalomtudományok középpontjába csak néhány évtizede került, a leginkább "kulturális fordulatként" leírt változás keretében, részben a fenomenológiai megközelítés hatására, már a hetvenes évektől. Nagyjából a kilencvenes évekre váltak empirikusan is megragadhatóvá fontos kulturális elemek, mint amilyen például a - személyközi és intézményi - bizalom.[17]

Mivel a demokrácia egyik alapelemeként értelmezhető a jogállamiság, ezért a demokráciakutatások empirikus elemei jól hasznosíthatónak tűntek a jogállamiság szempontjából. (Például a magasabb jóléttel bíró társadalmakban sokkal nagyobb valószínűséggel találunk jogállami intézményrendszert, mint az alacsony, egy főre eső GDP-vel jellemezhető társadalmakban.) Demokráciának és jogállamnak ez az egybetartozása azonban az utóbbi időben megszűnni látszik. A politika gyakorlatában egyre nagyobb szerepet kapó, gyakran populistának nevezett vezetők[18] szeretik magukat a népakarat letéteményeseinek láttatni, akiket az elit folyamatosan gáncsol a népakarat megvalósításában. Ennek egyik legnyilvánvalóbb formáját a jogállam olyan elemei képezik, mint az állami - vagyis a végrehajtó hatalom általi - cselekvést korlátozó hatalommegosztás, az egyeseket a közösség rovására védelmező alapjogok és kisebbségi jogok, és különösen a bírói kontroll.

Vagyis ebben a narratívában a demokráciának a többségi elve, illetve a választással kapott felhatalmazás elve ellentétbe kerül számos jogállami elvvel. Nemcsak a populista vezetők narratívájáról van szó. Ez a problematika jelenik meg a szakirodalomban is,[19] a counter-majoritarian munkákban,[20] valamint a bírói (alkotmány- és rendesbírósági) kontroll kritikájában, a jurisztokrácia fogalmában[21] és az ahhoz kapcsolódó kritikákban.

Kifejezetten a jogállamra mint jogi koncepcióra fókuszál a jogtudomány. A klasszikus jogtudomány azonban tipikusan magukra a jogi szövegekre koncentrál, s kevéssé a tényleges gyakorlatra. Így például a jogtudomány számára jóval inkább megragadható, ha a jogi szabályozás az adott állam alkotmánybírósága számára egyes - például pénzügyi - területeken, egyes esetekben megtiltja az alkotmányossági kontrolt, mint az, ha az nem tölti be "ellensúly" funkcióját, mert valamennyi tagját a kormányzathoz való lojalitása alapján választották ki; noha talán belátható, hogy utóbbi a jogállamiság szempontjából jóval relevánsabb. Ráadásul, a jogtudományi megközelítésnek ez a szövegközpontúsága szinte lehetetlenné is teszi annak vizsgálatát, hogy milyen tényezők befolyásolják a jogállamiság "minőségét" és "tartósságát". Amennyiben ez a kérdés egyáltalán felvetődik, akkor az a jogi szövegek perifériáján megjelenő jogalkotásra mint politikai folyamatra utalhat, vagyis a konkrét politikai helyzet jelenhet meg magyarázatként. Hasonlóképpen, a jogalkalmazás során észlelhető kihívásokat sem képes a klasszikus jogtudomány, különösen annak meghatározóan művelt jogpozitivista-szövegjogi irányzata megragadni.

Úgy tűnik, hogy leginkább a jogszociológia számára adekvát kérdés, hogy mennyiben beszélhetünk egyáltalán jogállamról egy országban, és milyen tényezők befolyásolhatják a jogállam fennállását. Jelen munka nyilvánvalóan a jogszociológia keretein belül helyezkedik el, amikor megkísérli empirikusan, sőt kvantitatív módszerrel vizsgálni a jogállam kulturális környezetének szerepét.

Jogállam és kultúra összefüggésének vizsgálata során szociológiai szempontból a kultúra alapvetően kétféle aspektusát vehetjük figyelembe. Egyfelől a nemzeti kultúra általános jellemzőit vizsgálhatjuk: mennyire közösségű elvű (az ázsiai kultúrák általában inkább ilyenek), vagy mennyire individualista jellegű, amilyenek a nyugati kutúrák általában. Utóbbiról azt feltételezhetjük, hogy jobban megfelel a modern jognak, amely egyénekhez (természetes, esetleg jogi személyekhez) rendel jogokat és kötelezettségeket; amelyben az alapvető jogoknak akkor is érvényesülniük kell, ha az az egyénre nézve kisebb előnnyel jár, mint amilyen kárral a társadalom széles tömegeire nézve stb.[22]

A nemzeti kultúrára vonatkozóan számos koncepció és empirikus kutatás látott napvilágot nagyjából az 1980-as

- 56/57 -

évektől kezdődően. Bár ezek a megközelítések kevésbé tűnnek relevánsnak, mint a jogi kultúra vizsgálata, de alkalmazásuknak számos előnye van. Módszertani szempontból széles körben hozzáférhető adatokkal szolgálnak a világ számos (62-105) országáról és ezek ún. validált adatok, amelyekről megalapozottan feltételezhetjük, hogy valóban azt mérik, amit mérni kívánnak és viszonylag megbízhatóan, pontosan mérik azt.[23] Ugyanakkor nemcsak a módszertani szükségszerűség, hanem elvi érvek is szólnak a nemzeti kultúra hatásának elemzése mellett: a társadalom egészének általános kulturális jellemzőit, mindenekelőtt értékrendjét próbálják megragadni, ami - a jelek, sőt elemzések szerint - különösen alkalmas a különféle társadalmak összevetésére.[24]

Mindezen okok miatt széles körben alkalmazzák ezeket. Egy a Google Scholarban történő egyszerű keresés alapján a gazdasági növekedés és a nemzeti kultúra kapcsolatát vizsgálja, de legalábbis érinti Hofstede kulturális dimenzióit bevonva közel kétszázezer, Inglehart dimenziói esetében pedig mintegy százezer publikáció. Ugyanez a keresés kisebb számban utal a nemzeti kultúra és demokrácia vagy a jog vagy jogállam közötti kapcsolatot érintő publikációkra. Hofstede és a demokrácia/demokratikus kifejezések együttesen fordulnak elő a Google Scholar publikációi között mintegy ötvenháromezerben, míg a "jogállam"-ra hatvanhétezer találatot kapunk. E publikációk közül egyértelműen a legrelevánsabb és legtöbbször hivatkozott is az a munka, amely a jogállam és a demokrácia több jellemzőjét magyarázza a nemzeti kultúra sajátságai alapján.[25] A tanulmány statisztikai elemzésen alapszik, amely mintegy ötven ország tekintetében vizsgálja az összefüggéseket. A nemzeti kultúra meghatározásához alapvetően Schwartz tipológiáját és adatait használják, illetve ezt egészítik ki, mintegy ellenőrzésképpen Hofstede indikátoraival. Ezen túl alapvetően a Világbank governance indikátorai közül a "jogállamiság", a "korrupció", valamint a "kormányzat nyitottsága" indikátorokat használták. Bár az indikátorok kiválasztása, különösen a jogállam tekintetében nem tűnik ideálisnak, az eredmények így is rendkívül relevánsak. A szerzők szoros összefüggést találtak a kulturális dimenziók és a jogállamiság minősége között, és meghatározták a legfontosabb kulturális változókat is, amelyek erre hatást gyakorolnak. Jelen tanulmánynak talán ez a publikáció a legmeghatározóbb előképe.

Egy másik lehetséges megközelítés, ha nem általában a nemzeti kultúra, hanem egy jóval szűkebb, ám talán jóval relevánsabb területen, a jogi kultúra területén vizsgálódunk. Nyilván nem tudjuk itt pontosan meghatározni, hogy mi a "jogi kultúra", és hogy az miként különíthető el például a politikai kultúrától. Ezért egyszerűen mondhatjuk azt, hogy az a joggal kapcsolatos értelmezési keretek, értékek és attitűdök összessége, a széles értelemben vett kultúrán belül az a szegmens, amelynek vonatkozási pontja a jog, a jog tartalma, a jog intézményei stb. A nagy nemzetközi adatfelvételek, mint amilyen például a World Value Survey, amely legutóbbi hullámában 78 országot foglalt magában, a Europen Social Survey, vagy az Eurobarometer gyakran tesznek fel olyan kérdéseket, amelyek kifejezetten a jogi kultúra körébe tartoznak. E körben gyakran szerepel a jogrendszer, a bíróság, illetve a parlament és az ezekkel kapcsolatos bizalom. Más kérdések különféle jogsértések (tömegközlekedésen bliccelés, lopott árú megvétele, adócsalás stb.) megítélésére, illetve a korrupció érzékelésére vonatkoznak. Megint mások a büntetési igényt kísérlik meg feltárni. Kifejezetten a jogállammal kapcsolatos értékeket kutatta a kilencvenes évek elején az Európai Unió valamennyi országában az a kutatás, amely a jogállam háromféle aspektusával (jogállam támogatása, jogi elidegenedettség, szabadságjogok elfogadása) kapcsolatos attitűdöket vizsgálta nyolc kérdés feltételével.[26] A hazai szakirodalomban ez a megközelítés jelenik meg Fekete Balázs, H. Szilágyi István és a cikk szerzőjének számos, az utóbbi évtizedben megjelent munkájában.[27]

Bár a jogi kultúra vizsgálata nyilván relevánsabb lehet a jogállamiság támogatottsága szempontjából, ezzel a megközelítéssel két probléma is adódik. Noha vannak nyilvánvalóan e körbe tartozó adatok, ezek értelmezése, ezeknek egymáshoz való viszonya meglehetősen tisztázatlan. Jelen tanulmány szerzője nem ismer olyan szisztematikus jogi kultúra elméletet, amely meghatározná e kultúrának a releváns elemeit, lehetőleg oly módon, hogy azok e kultúra teljességét lefedjék, ám kizárva az átfedéseket, miközben tisztázott az egyes elemek tartalma és esetlegesen egymáshoz való viszonya is.[28] Legközelebb ehhez az ideálhoz Gibson és Caldeira fent említett munkája áll a jogállammal kapcsolatos attitűdök tekinteté-

- 57/58 -

ben, ám ezzel az elemzéssel kapcsolatban is kifogások vethetők fel, így az, hogy nem ismételték meg, szakkifejezéssel nem validálták, így valóságos tartalma bizonytalan.[29] Mindamellett a kutatások egyik meghatározó iránya a jogi kultúra elemeinek (például jogismeret) olyan elméleti megalapozottságú meghatározása lehet, amely egyben operacionalizálható (pontosan meghatározható és empirikusan megragadható, esetlegesen mérhető) is. Jelenleg azonban nem ez a helyzet, így sporadikus elemek megragadására van csak lehetőség.[30]

Egy másik lehetséges megközelítés, és ebben a tanulmányban ezt követjük, az, amely egy tágabb, nem a jogra fókuszáló, ám - ezért is - jóval szélesebb körben hozzáférhető kultúrafogalommal (és -tartalommal) dolgozik, amelyet általában nemzeti kultúraként említenek. A gondolat, hogy a különféle nemzeteknek sajátos kulturális jellemzői vannak, a "néplélek" (Volksgeist) fogalma, a nemzetkarakterológia kapcsán évszázadokra tekint vissza, akárcsak az a már Savignynál megjelenő gondolat, hogy a jognak igazodnia kell az egyes nemzetek kulturális sajátságaihoz.[31]

Végül utalunk az empirikus társadalomtudományokban a kvantitatív és a kvalitatív kutatások közötti különbségtételre. Előbbi - gyakran kérdőíves adatfelvételekből vagy statisztikákból nyert - számszerű adatokkal dolgozik és keres az adatok között - általában a matematikai statisztika eszközeivel összefüggéseket. E módszer előnye, hogy nagyszámú megfigyelés között keresi az összefüggéseket és emiatt alkalmasabb lehet általánosítható kijelentések megtételére. Ugyanakkor a módszer azon alapszik, hogy minden egyes vizsgált egyed esetében ugyanazt a tényezőt vizsgálja, ezért ez a módszer kevéssé képes figyelembe venni az egyes egyedek sajátságait. Erre a kvalitatív módszerek, például az esettanulmányok lehetnek alkalmasak.[32]

A jogállamiság minőségének kulturális tényezők általi befolyásoltságát vizsgáló lehetséges jogszociológiai elemzési módszereket az 1. ábra foglalja össze.

1. ábra

Lehetséges elemzési megközelítések a jogállamiság kulturális meghatározottságának vizsgálatában

Forrás: a szerző szerkesztése

III.

A kutatás módszere

A továbbiakban alkalmazott módszerünk kvantitatív, azt vizsgáljuk az empirikus jogszociológia eszköztárára támaszkodva, hogy van-e statisztikai kapcsolat az egyes országok nemzeti kultúrája és a jogállamiság kiépítettsége/erőssége között. Azaz lehet-e azt állítani, hogy bizonyos típusú nemzeti kultúrák inkább, míg mások kevéssé kedveznek a jogállami intézményrendszer létének. Társadalomtudományi módszertani szempontból ez azt jelenti, hogy két tényező közötti összefüggést vizsgálunk, ahol ez egyiket (jelen esetben a kultúrát) magyarázó tényezőnek, míg a jogállamiságot magyarázandó tényezőnek tekintjük.[33] Arra keressük a választ, hogy miként mérjük e tényezőket. Mindkét fogalom meglehetősen problematikus, és - már csak ezért is; a technikai-módszertani problémák mellett - mérésük is meglehetősen kérdéses.

- 58/59 -

1. A nemzeti kultúra mérése

A nemzeti kultúra megragadására nagyjából az 1970-80-as évektől történtek tudományos igényű kísérletek.[34] A talán legismertebb, eredetileg a szervezeti kultúra nemzetközi összehasonlításából kinőtt megközelítésmód Gert Hofstede-é.[35] Hofstede eredetileg a - meglehetősen uniformizált - IBM-nél figyelt fel arra, hogy az általános szabályok és elvárások ellenére az egyes országokban nagyon eltérő módon működnek az egységek. Arra jutott, hogy ez a nemzeti kultúra következménye és a vállalat több mint negyven országban működő egységeiben megkísérelte mérni ezt, dolgozói kérdőívekkel. Később ezt a kutatás terjesztette ki, és alapozta országos reprezentatív mintákon végzett adatfelvételekre. Jelenleg hat dimenzióval írja le a nemzeti kultúrákat, ami 106 országra nézve hozzáférhető, illetve elemezhető.[36] A dimenziókat és a magasabb értékek jelentését az 1. táblázat mutatja be.

1. táblázat

Forrás: a szerző szerkesztése

Ezeket a dimenziókat kérdőíves kutatásokkal mérik és a kérdőívekben számos kérdésre adott válasz alapján állapítják meg az egyes dimenziók értékeit. Több kérdést feltéve jobban biztosítható az egyes válaszadók esetében, hogy egy-egy válasz részben véletlen eltérése (például az 1-7-es skálán 4-es és nem 5-ös értéket választ) ne torzítsa jelentősen a végeredményt. A több kérdésből kialakított dimenziók a nemzetközi összehasonlíthatóságot is jobban biztosítják. Elképzelhető ugyanis, hogy valamely kérdés sajátosan, a kérdőívszerkesztők által nem tervezett módon működik egy ország specifikus kontextusában, de számos kérdés esetében ez már kevésbé torzítja a nemzeti végeredményt.

Az ebben a tanulmányban felhasznált nemzeti kultúra modellek hasonlóan épülnek fel: (a) számos országra kiterjedően, (b) tipikusan országosan reprezentatív mintán végzett kérdőíves adatfelvételekkel, (c) nagyszámú kérdésre adott válaszok alapján alakítanak ki,[37] (d) kulturális dimenziókat, (e) e kulturális dimenziók eltérései határozzák meg az adott ország nemzeti kultúrájának jellemzőit. (f) A fentiekből logikailag is következik, de általában módszertanilag is törekszenek arra, hogy az egyes dimenziók függetlenek legyenek egymástól.

2. A jogállamiság mérése

Korábban utaltunk a jogállamiság mérésének kérdéseire. Elvileg lehetőség van arra, hogy a kutató határozza meg ennek mértékét, például a Velencei Bizottság által meghatározott szempontok alapján.[38] Célszerűbb ugyanakkor a már meglévő, viszonylag jól kialakított és valamelyest transzparens jogállamisági indexeket használni. Számos ilyen index ismert. Így:

- A Freedom Hourse Rule of Law indexét éri talán a legtöbb kritika, elsősorban a módszertani esetlegességei miatt, ugyanakkor nagy előnye, hogy a hetvenes évektől tartalmaz hozzáférhető adatokat. Ez az index talán a jogállamnak a demokráciához kapcsolódó oldalát hangsúlyozza leginkább.

- Széles körben alkalmazott, a Világbank "governance indikátorai" közül, a "jogállamiság" indikátora. Ez elsősorban a jogbiztonságra fókuszál, ami az üzleti vállalkozások szempontjából különösen fontos, ilyenként a jogállam szűkebb értelmezéséhez áll közel.

- A Bertelsmann alapítvány jogállamisági indexe a - wallersteini értelemben vett - periféria és félperiféria országaira fókuszál,[39] így különösen adekvát a posztkommunista országok tekintetében, ám éppen emiatt nem használható egy, a világ országaira kiterjedő kutatásban.

- 59/60 -

- Ebben a dolgozatban a World Justice Project adatait használjuk. Ennek hátránya, hogy viszonylag rövid ideje, 2014-től, illetve 2015-től közöl évente adatokat. Ugyanakkor általában ezt az indexet tartják módszertanilag a leginkább kidolgozottnak. Az indexek kialakításában a szakértők mellett, a négy-öt évente elvégzett lakossági kérdőíves felmérések adatait is felhasználják.

A World Justice Project (a továbbiakban: WJP), mint a legtöbb más index is alindexekből épül fel. Nyolc ilyen alindex van, amelyek egyenként 3-8 közötti al-alindexből állnak össze, amelyek mögött pedig számos részadat található. Ezeket is felhasználtam, amikor a WJP összesített jogállami indexe mellett a szűkebb formális és a tágabb, tartalmi, elsősorban az alapjogokat stb. is magában foglaló indexeket képeztem. Előbbi azokat az elemeket foglalja magában, amely a jognak hatékony társadalmi normarendszerként való érvényesülését jelenti. Ilyenként ebben jelenik meg a korrupció, az illegitim politikai befolyás normativitást romboló hiánya, csakúgy, mint a Fuller, Raz és Finnis kapcsán bemutatott minimumelvárásokhoz kapcsolódó elemek, a WJP 43 alindexéből. Utóbbi, jóval kevesebb al-alindexet magában foglaló indikátor a tágabb-szubsztantív elemeket tartalmazza. Elsősorban a 4. (Alapjogok) alindex elemeit, és még néhány szintén alapjogként értelmezhető itemet.[40] Fontos hangsúlyozni, hogy a "tágabb" kifejezés itt megtévesztő lehet, mivel a szubsztantív jogállam index nem foglalja magában a szűkebb-formai index tartalmát. Másként fogalmazva, a két index együttesen adhatja ki a jogállam tartalmát, azzal, hogy a WJP számos al-alindexe (például hatalommegosztás, a civil részvétel, a panaszmechanizmus, vagy az alternatív vitarendezés intézményrendszerének megléte) még így sem része egyik indexnek sem. Ha úgy tetszik, alindextartalmának meghatározásában rendkívül rigorózusak voltunk. Az alábbi elemzésben a 2023-as WJP-adatokat használtam.

Az érdekesség kedvéért a 2. táblázat egyes országcsoportokra, illetve Magyarországra nézve mutatja be a jogállami indexek átlagértékét. Az N jelű oszlop azt mutatja, hogy hány ország esik az adott kategóriába. Mint látható, Magyaroszág index-értéke jóval az - USA-t, Ausztráliát stb. magában foglaló - "angolszász", és "nyugati", illetve valamivel a posztkommunista EU tagállamok értékei alatt helyezkedik el.

2. táblázat

Jogállami indexek átlagértékei országcsoportonként

Forrás: a szerző szerkesztése a WJP 2023-as adatai alapján

IV.

Az elemzés módszere

Az elemzés során azt vizsgáljuk, hogy milyen statisztikai összefüggés mutatható ki a kulturális változók és a WJP összesített, valamint az általunk képzett szűkebb és tágabb jogállamisági indexek között.

Fontos hangsúlyozni, hogy a statisztikai összefüggés itt számszerű együttjárásra utal, (például ha az egyik nagyobb, akkor a másik is nagyobb vagy esetleg kisebb lesz). Ez az összefüggés tehát semmilyen módon nem jelez ok-okozati összefüggést. Ha a statisztikai összefüggés mögött mégis okozatosságot látunk, az a háttértudásunkból következik. Ez pedig elsősorban arra utal, hogy míg a jogszabályok rendkívül gyorsan változtathatók, a kultúra nagyságrendileg lassabban, gyakran csak generációkon keresztül változik. Nem kizárt, sőt egyes esetekben - például a homoszexualitás vagy a halálbüntetés megítélésre kapcsán - valószínűsíthető is, hogy a jogszabályi változás kihat a morálra, az összefüggés mégis meghatározóan ellentétes irányú.[41] Nevezetesen a társadalom kultúrája hat ki - hosszabb távon mindenképpen - a jogrendszerre.

Ennek megfelelően a jogállamiság szintjét mérő indexeket mintegy magyarázzuk a különféle kulturális index-együttesekkel; így például Hofstede hat, Schwartz hét, Inglehart 2 kulturális dimenziójával.

- 60/61 -

Ebben a tanulmányban a következő kulturális modelleket használtuk fel:

- Hofstede fentebb bemutatott modellje.

- Shalom Schwartz széles körben alkalmazott, 7 dimenziós modellje, amelyek egyfajta ellentétpárokat is kijelölnek. Schwartz modelljében az egyes dimenziók kifejezetten elméleti alapon kerültek kialakításra, míg a legtöbb modellben az adatokból (az empirikus megfigyelésekből) statisztikai eljárásokkal alakították ki az egyes dimenziókat. De ez a modell számos más szempontból is eltér az itt alkalmazott többi modelltől.

- Ronald Inglehart kétdimenziós modellje szintén széles körben ismert és alkalmazott, különösen a szociológiában és a politológiában. Inglehart két dimeziója a "túlélés vs. önkifejezés", illetve a "tradicionális vs. szekuláris-racionális" dimenzió. Egyesek amellett érvelnek, hogy globális dimenzióban előbbi a Kelet-Nyugat dimenziót, utóbbi inkább a globális Dél-Észak dimenziót tükrözi.

- Christian Welzel, Inglehart-hoz hasonlóan, részben vele együttműködésben, a World Value Survey (WVS) adataiból alakította ki kétdimenziós modelljét. Ebből az első, hasonlóan Ingleharthoz a "szekuláris" dimenzió. A második az - "engedelmességgel" szembeállított - "emancipatív" dimenzió. Utóbbi is, hasonlóan a szekuláris dimenzióhoz, több részdimenzióból épül fel, amelyek pedig egyesével is tucatnyi kérdőívi kérdésre alapoznak. Ezek a részdimenziók az autonómia, az egyenlőség (különös tekintettel a nemek közötti egyenlőségre), a választás szabadsága (hangsúlyosan a nemi identitás, az abortusz tekintetében), és az önkifejezés (a saját álláspont megjelenítése). Az emancipatív dimenziót azért mutattuk be részletesebben, mert rendkívül erős magyarázó erővel bír.[42] Mind Inglehart, mind Welzel dimenzióinál azokat az adatokat vettük figyelembe, amelyek a WVS legutolsó, 7. hullámából (2017-2022) származnak, egyszerűen azért, mert ezek fedik le a legtöbb országot.

- A Globe project (2004) adatai nem országos adatfelvételből származnak, hanem túlnyomóan vállalati középvezetők megkérdezésén alapul. Kétszer kilenc dimenziót mértek, amelyek jórészt Hofstede-éhez, illetve Schwartzéhoz hasonlóak, bár szerepel benne a humán orientáció, illetve az asszertivitás is, ami nyilván szervezeti környezetben értelmezhető inkább. Érdekesége az adatoknak, hogy ugyanazon tényezőket értékekként és társadalmi gyakorlatként is mérték, vagyis - egyfajta Sollen-Sein - értelemben, azt vizsgálták, hogy a válaszadók mit tartanak helyesnek, illetve benyomásuk szerint hogyan alakulnak ezek a gyakorlatban.

- Végül az elemzésbe beemeltük a Kaasa és Minkov által a közelmúltban megjelent cikkükben közölt adatokat.[43] A kutatók szintén a WVS adatait használták, de kombinálták több hullám információit azért, hogy növeljék az országok számát, illetve az általuk meghatározott két dimenzió által megragadott kulturális jellemzőket. A faktoranalízis módszerével előállított két dimenziónak adott nevek valójában egyfajta utólagos értelmezés-értelemadás eredményei. Az első dimenziót "individualizmus-kollektivizmusnak" nevezték, de az más, illetve több Hofstede hasonló elnevezésű dimenziójánál, mert például a "self-expression vs. survival" (Inglehart) elemet is magába olvasztja. A második magában foglalja részben a "szekuláris-racionális vs. önkifejezés" (Inglehart), de a Hofstede-nél a "hosszú vs. rövid távú" (avagy "keleties-ázsiai vs. nyugati") dimenziókat is. Hangsúlyozzuk azonban, hogy ezek a dimenziók olyan módon jöttek létre, hogy maximalizálják a kulturális információtartalmat mindösszesen két dimenzióban. Azért mutatjuk be ezt a kétdimenziós modellt részletesebben, mert - kialakítása kifinomult módja miatt - azt vártuk tőle, hogy ez bír a legerősebb magyarázó erővel a jogállamiság tekintetében.

Ezek mellett a kulturális változók mellett azonban ún. kontrollváltozókat is figyelembe vettem. Erre azért van szükség, mert ha összefüggést is találunk a kultúra és a jogállami indexek között, az lehet egy harmadik tényező hatása is. Így például a termelés módja (mezőgazdaság [azon belül földművelő vagy nomád], ipari vagy szolgáltató), valamint a társadalmi jólét szintje hosszú - évszázados, de legalábbis sok évtizedes - távon befolyásolja a nemzeti kultúrát is. A leggyakrabban használt összehasonlító elemzésekben is jól alkalmazható és a világ legtöbb országára nézve hozzáférhető ilyen adat az egy főre jutó GDP. Jelen kutatásunkban is ezt használtuk, valamint a kormányzati kiadásoknak a GDP-hez mért értékét, ami a kormányzati szerepvállalás indikátora, tipikusan a kormánynak a piaci hatások mérséklését célzó aktivitását jelzi (például szociális programokkal, az egészségügyi és oktatási infrastruktúra állami működtetésével stb.). Ezen túl figyelembe vettük a munkanélküliségi adatokat, amely talán a létbizonytalanság, illetve a gazdasági nehézségek indikátora lehet.

- 61/62 -

3. táblázat

A különféle kulturális adatok és a jogállamisági indexek közötti kapcsolatot jelző R2 értékek

** Hány kulturális dimenziót nevesít és számít.

** Hány országot érint a számítás. Egy ország akkor kerül be az elemzésbe, ha van adat a WJP-indexhe, és az elemzett kulturális dimenzióhoz is.

Forrás: a szerző szerkesztése

Az itt közölt elemzések adatai az ún. lineáris regressziós elemzés ún. korrigált R négyzet (adjusted R2)[44] adatai, amely mutató 0 (nincs semmilyen összefüggés) és 1 (teljes determináltság) között mozoghat. Némi leegyszerűsítéssel az R2 adatok azt mutatják meg, hogy az egyik információ, itt nevezetesen a kultúrára vonatkozó adatok alapján, milyen pontosan tudnánk meghatározni a másik tényezőt, nevezetesen a jogállami indexekkel mért jogállami minőséget. A szociológiában általában elfogadott konszenzus szerint 0,3-0,5 közötti R2 értékek közepes, míg a 0,5 fölöttiek kifejezetten erős összefüggést mutatnak. Az alábbi adatokat ennek fényében kell vizsgálni.

V.

Eredmények

Az elemzés összesített eredményeit a 3. táblázat mutatja be. Ami a táblázatból azonnal megállapítható, hogy a nemzeti kultúra minden esetben magas, Schwartz modelljétől eltekintve, különösen nagy magyarázó erővel bír. A fentebb idézett értelmezés mellett a szerző több évtizedes szakmai karrierjében is meglehetősen ritka volt ilyen magas magyarázó erő. Emlékeztetőül: ha itt 1-es értékek szerepelnének (ami elvileg kizárt), akkor pusztán a kulturális adatok alapján tökéletesen (értsd: ezrelék szintű pontosággal) képesek lennénk az egyes országok jogállami indexeit meghatározni. A fenti, tipikusan 0,6, olykor 0,7 érték feletti adatok úgy interpretálhatóak, hogy az esetek nagy részében meglehetős pontossággal tudjuk a jogállamiság indexértékét bejósolni.

A kutatás alapkérdésére, a nemzeti kultúra szerepére vonatkozó kérdésre adott válaszunk tehát egyértelmű: a nemzeti kultúra nagyon erős statisztikai összefüggést mutat, amit - a jogról és a kultúráról meglévő alapismereteink szerint - úgy értelmezhetünk, hogy a kultúra nagyban befolyásolja, sőt - némi szórással - meghatározza, hogy mely országokban alakul ki fejlett jogállam, és melyekben nem.

A demokrácia kapcsán több mint fél évszázada vizsgált adat, az egy főre jutó GDP-vel mért jólét az egyik, ha nem a legfontosabb magyarázó tényező,[45] ami nyilvánvalóan a jogállam minőségével is szorosan összefügg. A táblázat utolsó sorában ennek korrigált R2 adata, vagyis a jólét magyarázó ereje alacsonyabb, mint számos kulturális modellé, sőt mint látni fogjuk, akár egyetlen kulturális dimenzióé. Ez ismét azt az állítást erősíti, hogy a nemzeti kultúra - más magyarázó tényezőkhöz képest is - nagyon magas magyarázó erővel bír.

Felvethető még, hogy mely kulturális modellek magyarázzák jobban a jogállamiság mértékét jelző indexértékeket, illetve, hogy mely (szűkebb-formális vagy tágabb-tartalmi) indexeket magyaráznak ezek jobban vagy kevésbé. A 3. táblázat adatai erre a kérdésre is választ adnak. Úgy tűnik, hogy a nagyszámú (több tucat) kérdőívi kérdést hasznosító, és az azokból statisztikai elemzéssel kialakított dimenziókra építő modellek magyarázó ereje különösen erős. Ezek Inglehart, Welzel és Kaasa-Minkov kétdimenziós modelljei. Paradoxonnak tűnhet, hogy ezek két dimenzióval is magasabb magyarázó erővel bírnak, mint a hat, hét vagy akár kilenc változóval bíró modellek, de ennek éppen az az oka, hogy a kétdimenziós modellek valójában nagyobb ismerethalmazt sűrítenek magukba (a faktoranalízis módszerét alkalmazva), mint utóbbiak. Némileg - legalábbis a szerzőnek - meglepő, hogy Kaasa-Minkov modellje gyengébb magyarázó erővel bír, mint Ingleharté és Welzelé. Egyértelműen Schwartz modellje mutatja a leggyengébb összefüggést a jogállamiság indexel. Ennek jelentőségét az adja, hogy Schwartz mo-

- 62/63 -

delljét elemzik talán a legszélesebb körben. A már említett meghatározó munka[46] is ezt teszi, és Hofstede adatait csak egyfajta kontrollként alkalmazza; miközben az itt bemutatott kétdimenziós modelleket egyáltalán nem.

A három itt vizsgált jogállamisági index közül úgy tűnik, hogy a kultúramodellek leginkább a Word Justice Project összesített indikátorát magyarázzák jobban, és az általam kialakított két indexet gyengébben.[47] Különösen a tágabb tartalmi értelmezés mutat általában gyengébb összefüggést, bár Welzel modellje ebben is eltér a többitől, az emancipatórikus változó miatt.

1. Néhány további elemzési szempont

Az egy főre eső GDP-adatot a fentiekben az összehasonlításhoz alkalmaztuk, annak további igazolásához, hogy a nemzeti kutúra mennyire fontos a jogállam léte szempontjából. A GDP-adat azonban további elemzést és értelmezést igényel. Mindenekelőtt arra utalunk, hogy jogállamiság és gazdasági fejlettség, illetve jólét között a kauzalitás korántsem tűnik olyan egyértelműnek, mint a jogállam és kultúra tekintetében. Amellett érveltünk - remélhetőleg meggyőzően -, hogy a kultúra alapvetően magyarázza a jogállam létét, illetve annak minőségét, az indexek által mért szintjét és a fordított összefüggés kismértékű és hosszan tartó folyamat eredménye. A magasabb GDP azonban általában a szabadpiaci rendszereket jellemzi, ám Max Weber óta él, és azóta jórészt empirikusan is igazolódott az a gondolat, hogy a stabil, kiszámítható jogrendszer (szűkebb értelemben vett jogállam) alapvető feltétele a hatékony kapitalista gazdaságnak. Talán erre utal az a tény is, hogy a GDP relatíve sokkal gyengébb összefüggést mutat a formális-szubsztantív jogállami indexel, mint a másik kettővel.

Mint jeleztük, a GDP mellett két másik tényező, a munkanélküliség és a kormányzati kiadások adatait vizsgáltuk. Anélkül, hogy a részletes elemzéseket bemutatnánk, jelezzük, hogy utóbbi kettőnek, legalábbis a világviszonylatban végzett elemzésünk szerint, nincs lényegi (sőt statisztikailag általában semmilyen) kapcsolódása a jogállamiság minőségéhez. Ez különösen a GDP-adattal összevetve szembetűnő.

Sajnos, a társadalmon belüli anyagi különbségeket mérő, így feltételezhetően fontos GINI-index hatását a regressziós modellben nem tudtuk mérni, ezért ehhez egy egyszerűbb korrelációs elemzést végeztünk. A 4. táblázat második sora ezt mutatja be, az első sorban ugyanazt az elemzést a GDP-adattal is elvégezve. A táblázat adatai azt jelzik, hogy a GINI-adat, bár a GDP-nél gyengébben, de így is szignifikánsan összefügg a jogállami indexekkel. Ám ez az összefüggés negatív irányú. Vagyis, míg a magasabb egy főre eső GDP magasabb jogállami indexet valószínűsít, a társadalmi egyenlőtlenségek magasabb szintjét jelző magasabb GINI-index alacsonyabbat. A kétirányú meghatározottság a GDP-adathoz hasonlóan nyilván itt is fennáll, azonban feltételezhetjük, hogy inkább az anyagi egyenlőtlenségek hatnak ki jogállamiságra, mint fordítva.

4. táblázat

A fontosabb kontrollváltozók hatásának elemzése, korrelációs adatokkal

* Az "Ország" oszlopban a törtvonal előtti első adat azt jelzi, hogy hány országra vonatkozóan van ilyen adat. A második azt, hogy hány országban lehetett elvégezni az elemzést, ahol tehát WJP-adat is volt.

Forrás: a szerző szerkesztése

A GDP-adatot azonban nemcsak az összehasonlítás céljából vontuk be az elemzésbe, hanem a kultúrával való kapcsolata okán is. Elsőként azt vizsgáltuk, minden kulturális modellre nézve, hogyan alakul a modellek - fenti értelmezés szerint, R2-ben kifejezett - magyarázó ereje, ha az egyes modellek dimenziói mellé hozzátesszük a GDP-adatot is.[48] Hogyan növeli ez a magyarázó erőt? Úgy tűnik, hogy az eleve erősebb magyarázó erejű modellek esetében kevésbé, a gyengébbek esetében jobban növekszik a magyarázó erő. Így például a WJP teljes adatára nézve, Welzel erős magyarázó erejű dimenzióihoz hozzátéve a GDP-adatot a magyarázó erő alig, 0,741-es R2 értékről mindössze 0,814 értékre növekszik. A GDP hatása jelentősebb ugyanakkor azoknál a kulturális megközelítéseknél, amelyek magyarázó ereje gyengébb. Így például Schwartz hét kulturális dimenziójához a GDP-adatot nyolcadikként hozzátéve az R2 érték 0,505-ről 0,734-re ugrik.

A fentiek alapján kirajzolódó kép szerint (i) a kulturális dimenziók, (ii) a GDP és a (iii) jogállamiság között bonyolult összefüggésrendszer bontakozik ki. Eszerint a

- 63/64 -

kultúra közvetlenül is hat a jogállamiságra, de oly módon is, hogy hat a gazdaság működésére, valamint a GDP mértékére, ami pedig szintén kihat a jogállamiságra. Már ezt az összefüggésrendszert sem igazán mutatta be elemzésünk, amely a "kultúra" -> "jogállam" közvetlen, statisztikai összefüggésrendszerre koncentrált. Ezt a bonyolultabb összefüggésrendszer mutatja be a 2. ábra.

2. ábra

Kultúra, gazdaság (gazdasági jólét) és jogállamiság feltételezett összefüggésrendszere

Forrás: a szerző szerkesztése

A 4. táblázat utolsó sorába emeltük be Welzel egyik dimenzióját a kettőből, amely rendkívül nagy magyarázó erővel bír. Ez az egy dimenzió önmagában erősebb, mint az egyébként rendkívül fontos GDP, különösen a szubsztantív jogállamiság esetében. Ha azt vizsgáljuk, hogy milyen mértékben hat ez a dimenzió közvetlenül a jogállamiságra, illetve a GDP-n keresztül, akkor azt látjuk, hogy a közvetlen hatás alig valamivel nagyobb, mint a közvetett (ti. a GDP-t növeli ez a kulturális dimenzió, és az így megnövelt GDP-n keresztül is hat.[49] Ugyanezt az összefüggést óriási szakirodalomban - a régebbi és újabb egyaránt - tárgyalja protestantizmus kapcsán, ami egyfajta sajátos, a jelek szerint az aktív vallásosságot is túlélő kulturális konstellációt jelent. Ez kedvezni látszik a piaci teljesítménynek, a demokratikus politikai berendezkedésnek és a jogállamnak is; miközben ezek egymást is erősíthetik.

VI.

Összegzés

A fentiekben azt vizsgáltuk, hogy a nemzeti kultúra befolyásolja-e a jogállamiság minőségét általában, valamint a szűkebb és tágabb értelemben vett jogállamiság tekintetében. A kérdés felvetésének általában is nagy jelentősége van szakmailag és politikailag is a jogállamiság általános gyengülése kapcsán, ahol egyes politikai vezetők szemében és propagandájában a jogállam számos intézménye az - általuk artikulált - népakarat korlátjaként kerül értelmezésre. Ezen túl különös kihívást jelent a magyar és a régiós tapasztalat, amely a rendszerváltás után számos országban, formális intézményi szinten rendkívül erős jogállamot épített ki.[50] Ehhez képes a jogállam leépülés a régión belül különösen szembeötlő. Az okokat keresve adódik a feltételezés, hogy a nemzeti kutúra számára a jogállami intézmények idegennek, hatásukat tekintve pedig kifejezetten negatívnak tűnhettek. Ez magyarázhatja a jogállami garanciák talán átlagon felüli kiépültsége után néhány évvel, az átlagon aluli szintre csúszást, úgy, hogy az nem találkozott jelentős társadalmi ellenállással.

Mindenesetre kutatásunk a világ számos régiójában nagyszámú országra kiterjedt, így valamennyire általánosítható következtetések levonását teszi lehetővé. A következtetések közül kiemelendő, hogy (a) a nemzeti kultúra rendkívül erős statisztikai összefüggést mutat a jogállamiság - indexekkel mért - szintjével, azaz a nemzeti kultúra jellege nagyban meghatározza a jogállam milyenségét. Ezt a feltárt statisztikai adatok (tipikusan 0,5-nél magasabb R2 értékek) is igazolják. Ezzel együtt a más adatokkal (különösen a GDP-adattal) való összevetés is alátámasztja az állítást. A GDP-adat ugyanis számos más összefüggésben ez ideig a legmeghatározóbb tényezőnek tűnt.

(b) Az eltéréseket tekintve azt láttuk, hogy a World Justice Project teljes mutatóját magyarázzák leginkább, míg az alapjogi indikátort legkevésbé. A kulturális modellek közül azok bizonyultak jobbnak, amelyek a WJP adataiból táplálkoztak és két kulturális dimenziót nevesítettek. Különösen Welzel emancipatórikus dimenziója tűnik rendkívüli magyarázó erejűnek, azzal, hogy ez a szubsztantív jogállamiságot is jobban magyarázza.

Gyakori állítás, hogy a kultúra olyan a társadalomban élő egyén számára, mint a víz a tóban élő halnak: nagyon fontos, miközben nem is érzékeljük ennek fontosságát. Úgy tűnik, hogy ez az összefüggés a jogállamiság kapcsán is igazolódott. ■

JEGYZETEK

* A tanulmány az OTKA 143831, "A jogállamiság támogatottsága. Az erős és stabil jogállam kulturális feltételei" pályázat támogatásával, annak keretében készült. A szerző köszönettel tartozik számos kollégájának a Jogtudományi Intézetből, akik segítettek a dolgozat elkészítésében. Külön köszönet Jakab Andrásnak, aki számos tanáccsal szolgált, elsősorban a "jogállam" és a jogállami indexek értelmezéséhez, és Papp Zsófiának a súlyos módszertani hibák elkerüléséhez nyújtott segítségéért. (A fennmaradó hibák így kizárólag a szerző hibái.) Köszönet továbbá H. Szilágyi Istvánnak a hosszú szakmai együttműködésért és Fekete Balázsnak a hasznos szakmai vitákért; mindkettőből sokat tanultam. Természetesen köszönet az anonim lektoroknak is.

[1] Skąpska, Grażyna: The Decline of Liberal Constitutionalism in East Central Europe. In: Vihalemm, Peeter - Masso, Anu - Opermann, Signe (eds.): The Routledge International Handbook of European Social Transformations. London, Routledge, 2017.

[2] Nelken, David: Using the Concept of Legal Culture. Australian Journal of Legal Philosophy. 2004/11. sz.

[3] H. Szilágyi István: Jogi kultúra vagy társadalmi jogtudat? Acta Humana: Hungarian Centre for Human Rights Publications. 2021/3. sz. 89-115. https://doi.org/10.32566/ah.2021.3.4.

[4] Lásd pl. Varga Csaba: Jogállamiság - Viták közegében. Budapest, Ludovika Egyetemi Kiadó, 2022. https://doi.org/10.51783/ajt.2023.3.05.

[5] Jó áttekintést ad: Jakab, András - Lőrincz, Viktor Olivér: International Indices as Models for the Rule of Law Scoreboard of the European Union: Methodological Issues. Max Planck Institute for Comparative Public Law & International Law Research Paper Series. 2017/21. sz. https://doi.org/10.2139/ssrn.3032501; Határozott kritikai áttekintés: Tom Ginsburg - Mila Versteeg: Rule of Law Measurement. In: Meierhenrich, Jens - Loughlin, Martin (eds.): The Cambridge Companion to the Rule of Law. Cambridge, Cambridge University Press, 2021. 328-339. https://doi.org/10.1017/9781108600569.028.

[6] Møller, Jørgen - Skaaning, Svend-Eric: The Rule of Law: Definitions, Measures, Patterns and Causes. Berlin, Springer, 2014. https://doi.org/10.1057/9781137320612.

[7] Alapos és közérthető áttekintést ad angol nyelven: Timmer, Alexandra: Concepts of Human Rights, Democracy, and the Rule of Law: A Literature Review. FRAME, 2013.

[8] Fuller, L. Lon: The Morality of Law. New Haven, Yale Univ. Press, 1978.

[9] Raz, Joseph: The Authority of Law: Essays on Law and Morality. Oxford, Oxford University Press, 2012. 213-218. https://doi.org/10.1093/acprof:oso/9780198253457.001.0001.

[10] Finnis, John: Natural Law and the Is-Ought Question: An Invitation to Professor Veatch. Catholic Lawyer. 1980/26. sz. 266-277.

[11] Tamanaha, Brian Z: The History and Elements of the Rule of Law. Singapore Journal of Legal Studies. 2012. sz. 232--247. https://doi.org/10.2139/ssrn.2255262.

[12] Hertogh, Marc: Empirical Approaches to the Rule of Law: Contours and Challenges of a Social Science That Does Not Quite Yet Exist. Annual Review of Law and Social Science. 2024/1. sz. 35-51. https://doi.org/10.1146/annurev-lawsocsci-041822-044308; Cheesman, Nick: Rule-of-Law Ethnography. Annual Review of Law and Social Science. 2018/1. sz. 167-184. https://doi.org/10.1146/annurev-lawsocsci-101317-030900.

[13] A náci Németországot elemezve Frankel eredetileg 1941-ben megjelent munkájában kettős államról beszél. Ebben a jog a legtöbb mindennapi ügyben érvényesül, az állami döntések a jog alapján születnek, kivéve azokat, amelyeknek politikai relevanciája van, vagy valamely fontos állami tisztviselő ilyet tulajdonít neki. Ezeket már egyedi igények határozzák meg, akár a joggal ellentétesen is. (Fraenkel, Ernst - Meierhenrich, Jens: The Dual State: A Contribution to the Theory of Dictatorship. Oxford, Oxford University Press, 2017. https://doi.org/10.1093/acprof:oso/9780198716204.001.0001. A kettős jog irodalmáról jó áttekintést ad: Hendley, Kathryn: Legal Dualism as a Framework for Analyzing the Role of Law under Authoritarianism. Annual Review of Law and Social Science. 2022/1. sz. 211-226. https://doi.org/10.1146/annurev-lawsocsci-050420-104012.

Más megközelítésben, de hasonló problematikát ragad meg a "rule of law"-val szemben definiált "rule by law" fogalomrendszere köré épülő szakirodalom.

[14] Lipset, Seymour Martin: Political Man. The Social Bases of Politics. New York, Anchor Books, 1963.

[15] Lane, Jan-Erik - Ersson, O. Svante: Democracy: A Comparative Approach. London, Routledge, 2003. https://doi.org/10.4324/9780203378762.

[16] A későbbiekben az "egy főre jutó GDP" kifejezés helyett gyakran egyszerűen a "GDP"-re, vagy "GDP adat"-ra utalok, ám mindig az egy főre jutó (és nem az országonkénti teljes GDP-t értem ez alatt).

[17] Különösen jó áttekintést ad: Uslaner, M Eric: Producing and Consuming Trust. Political Science Quarterly. 2000/4. sz. 569-590. https://doi.org/10.2307/2657610; Régiós és hazai vizsgálódásokhoz lásd pl.: Boda, Zsolt - Medve-Bálint, Gergő: Does Institutional Trust in East Central Europe Differ from Western Europe? European Quarterly of Political Attitudes and Mentalities. 2014/2. sz. 1-17; Boda Zsolt - Bartha Attila: Adómorál, bizalom és kényszerek - Adózási motivációk Magyarországon korrupciós botrányok idején. Közgazdasági Szemle. 2016/10. sz. 1021-1045. https://doi.org/10.18414/KSZ.2016.10.1021.

[18] Mudde, Cas: The Populist Zeitgeist. Government and Opposition. 2004/4. sz. 541-563. https://doi.org/10.1111/j.1477-7053.2004.00135.x.

[19] Az ellentmondásról elvi szintű áttekintést ad Jürgen Habermas több cikkében is. Így például Habermas, Jürgen Human Rights and Popular Sovereignty: The Liberal and Republican Versions. Ratio Juris. 1994/1. sz. 1-13. https://doi.org/10.1111/j.1467-9337.1994.tb00162.x.

[20] Waldron, Jeremy: The Core of the Case against Judicial Review. The Yale Law Journal. 2006/6. sz. 1346-1406. https://doi.org/10.2307/20455656.

[21] Bickel, M. Alexander: The Least Dangerous Branch: The Supreme Court at the Bar of Politics. New Haven, Yale University Press, 1986.; Morgan, J. Kyle: Legislative Attitudes toward Judicial Review and Reconceptualizing the Counter-Majoritarian Dilemma. Constitutional Studies. 2024/9. sz. 115-151. A "jurisztokrácia" koncepcióhoz: Hirschl, Ran: Towards Juristocracy: The Origins and Consequences of the New Constitutionalism., Harvard University Press, 2004. https://doi.org/10.2307/j.ctv15d81nb. Magyarul Pokol Béla meghatározó képviselője e gondolatnak (lásd például Pokol Béla: Jurisztokrácia és alkotmányi joglépcső. Jogelméleti Szemle. 2020/1. sz. 79-118. https://doi.org/10.59558/jesz.2020.1.79).

[22] Ennek erőteljes, egyesek szerint szélsőséges kifejtését adja: Dworkin, Ronald: Taking Rights Seriously. London, A&C Black, 2013.

[23] Előbbi feltételt a társadalomtudományi módszertan a validitás (validity) utóbbit megbízhatóság (reliability) fogalmai alatt tárgyalja. Ezek alapján tekinthetünk egy adatot megfelelőnek.

[24] Minkov, Michael: Cross-Cultural Analysis: The Science and Art of Comparing the World's Modern Societies and Their Cultures. Thousand Oaks, Sage, 2013.; különösen: 84-92. https://doi.org/10.4135/9781483384719.

[25] Licht, N. Amir - Goldschmidt, Chanan - Schwartz, H. Shalom: Culture Rules: The Foundations of the Rule of Law and Other Norms of Governance. Journal of comparative economics. 2007/4. sz. 659-688. https://doi.org/10.1016/j.jce.2007.09.001.

[26] Gibson, L. James - Caldeira, A. Gregory: Legal Cultures of Europe, Law & Society Review 1996/1. sz. 55-85. https://doi.org/10.2307/3054034. Ahogy a 25. lábjegyzetben Licht et al. dolgozatát emeltük ki, mint annak a kutatási iránynak egyfajta zászlóshajóját, a kifejezetten a jogi kultúra hatását vizsgáló összehasonlító munkák közül ez tekinthető a legmeghatározóbbnak.

[27] H. Szilágyi István: Jogtudat-kutatások Magyarországon 1967-2017. Budapest, Pázmány Press, 2018.

[28] A nemzeti kultúrát mérő, ebben az elemzésben használt indexek esetében ezek az elvárások teljesülnek.

[29] Magyar - és egyébként más általunk vizsgált országok - kontextusában is például az eredeti munkában használt adatok egészen másként működnek. Lásd: Fekete Balázs - Róbert Péter: A magyar jogi attitűdök tipizálása nemzetközi kontextusban. MTA Law Working Papers. 2017/6. https://jog.tk.hun-ren.hu/mtalwp/magyar-jogi-attitudok-tipizalasa-nemzetkozi-kontextusban (2025.01.20.) idézi: H. Szilágyi: i. m. (2018).

[30] A szerző erre tett korábban - tökéletlen - kísérletet több munkájában: Gajduschek, György: Wild East and Civilised West? Some Indicators of Legal Culture in Hungary, Serbia and the Netherlands. An Empirical Comparative Assessment Jahrbuchs für Ostrecht. 2019/2. sz.; Gajduschek, György: "The Opposite Is True ... as Well." Inconsistent Values and Attitudes in Hungarian Legal Culture: Empirical Evidence from and Speculation over Hungarian Survey Data. In: Fekete, Balázs - Gárdos-Orosz, Fruzsina (eds.): Central and Eastern European Socio-Political and Legal Transition Revisited. Lausanne, Peter Lang, 2017; Gajduschek György - Fekete Balázs: A jogismeretet befolyásoló társadalmi tényezők elemzése. Pro Futuro. 2015/2. sz. https://doi.org/10.26521/Profuturo/2015/2/5386; valamint H. Szilágyi több írásában.

[31] Kantorowicz, Hermann: Savigny and the Historical School of Law. LQ Rev. 1937. 331-332.

[32] Az ilyen megközelítésre kiváló példa a jogszociológiából: Blankenburg, Erhard: 'Patterns of Legal Culture: The Netherlands Compared to Neighboring Germany'. The American Journal of Comparative Law. 1998/1. sz. 1-41. https://doi.org/10.2307/841077. Különös erénye a dolgozatnak, hogy bemutatja, a látszólagos hasonlóságok ellenére (amit egy kvantitatív összehasonlító elemzés mutat ki), valójában alapvetően eltérő jogrendszerről van szó.

[33] Mivel a társadalomtudományi megközelítés és módszertan jórészt idegen e lap olvasóitól, a továbbiakban lábjegyzetben magyarázzuk el, szándékunk szerint érthetően, hogy mi az alkalmazott módszerek lényege, és főleg az elemzések számszerű eredményeinek üzenete. Másutt általánosabb áttekintést található az empirikus kutatás módszereiről: Fleck Zoltán - Gajduschek György: Empirikus kutatás a jogban. In: Jakab András - Menyhárd Attila (szerk.): A jog tudománya: Tudománytörténeti és tudományelméleti írások, gyakorlati tanácsokkal. Budapest, HVG-ORAC, 2015. 101-131.

[34] A nemzeti kultúra megragadásának nehézségeiről és lehetőségeiről kitűnő áttekintést ad: Minkov: i. m. (2012).

[35] Hofstede, Geert: Dimensionalizing Cultures: The Hofstede Model in Context. Online Readings in Psychology and Culture. 2011/8. sz. 1-26. https://doi.org/10.9707/2307-0919.1014.

[36] https://www.hofstede-insights.com/country-comparison-tool (2025.01.20.)

[37] Ez egyes esetekben egy-egy dimenzió meghatározása, tucatnyi kérdésre adott válaszon alapszik. (Ilyenek a World Value Survey-ből kilakított kétdimenziós modellek.)

[38] Venice Commission: Rule of Law Checklist. See: https://www.venice.coe.int/images/SITE%20IMAGES/Publications/Rule_of_Law_Check_List.pdf (2025.01.20.).

[39] Wallerstein, Immanuel Maurice: A modern világgazdasági rendszer kialakulása: A tőkés mezőgazdaság és az európai világgazdaság eredete a XVI. században. Budapest, Gondolat, 1983.

[40] Ugyanakkor nem vettem be olyan politikai tényezőket, amelyeket általában beleértenek a tágabb-szubsztantív értelmezésbe, ám én erre külön (itt nem bemutatott) harmadik indexet képeztem épp a jogi és a politikai különválasztása érdekében. Így például a hatalommegosztás nem része az általam képzett szubsztantív jogállami indexnek.

[41] Nincs itt lehetőségünk annak a rendkívül szerteágazó, és nem is tökéletesen egy irányba mutató szakirodalomnak az áttekintésére, amely a kultúra változásának kérdését, illetve a kultúra és más társadalmi jelenségek közötti kölcsönhatást vizsgálja. A rendszerváltás előtti irodalomból elég lehet Kulcsár Kálmán Jogtudat vizsgálatára utalni, amely a szocialista jogintézmények szervesülését vizsgálta a társadalmi tudatban (Kulcsár Kálmán: A jogismeret vizsgálata. Budapest, MTA Állam- és Jogtudományi Intézet, 1967.), vagy a rendszerváltás utáni irodalomból Dahrendorf 1990-es figyelmeztetésére, hogy az állami-jogi intézményrendszert akár néhány nap alatt is át lehet alakítani, de az emberek gondolkodását nem. (Dahrendorf, Ralph: Transitions: politics, economics, and liberty. Scandinavian Journal of Management. 1990/1. sz. 3-12. https://doi.org/10.1016/0956-5221(90)90039-J).

[42] Inglehart, és Welzel dimenzióinak részletese technikai leírását lásd: https://www.worldvaluessurvey.org/WVSContents.jsp?CMSID=welzelidx&CMSID=welzelidx (2025.01.20.).

[43] Minkov, Michael - Kaasa, Anneli: Do Dimensions of Culture Exist Objectively? A Validation of the Revised Minkov-Hofstede Model of Culture with World Values Survey Items and Scores for 102 Countries. Journal of International Management. 2022/4. sz. https://doi.org/10.1016/j.intman.2022.100971.

[44] A továbbiakban erre az értékre csak mint R2 utalok.

[45] Lane-Ersson: i. m. (2003), különösen: 89-91.

[46] Licht et al.: i. m.

[47] Az okok feltárása további elemzést igényel, de az egyik ok talán az lehet, hogy a WJP összesített indexben különösen nagy súllyal esnek latba a különféle korrupciós elemek. A 43 alindexből 7 (16%) kifejezetten a korrupció különféle formáira kérdez rá. A korrupció hiányát a szűkebb jogállamiság-indexünkbe vontuk be (a jog jogként működik), de az eredetinél jóval kisebb súllyal. A nemzeti kultúra talán különösen jól tükrözi a korrupció elutasításával kapcsolatos attitűdöt.

[48] Tehát például a regressziós modellbe, amellyel a jogállami indexeket magyarázzuk, Hofstede hat kulturális dimenziója mellé bevesszük a GDP-adatot is hetediknek. Így egyébként az WJP teljes indexre számolt R2 értéke 0,585-ről, 0,755-re ugrik.

[49] Az ún. sztenderdizált béta (amelyek egyébként nem vethető össze a fentiekben használt adatokkal), értéke a közvetlen hatás esetén 0,86 a GDP-n keresztüli 0,73.

[50] Jómagam ezt - sokak kritikáját kiváltva - "hiperjogállamnak" neveztem (Gajduschek György: Rendnek lenni kellene: Tények és elemzések a közigazgatás ellenőrzési és bírságolási tevékenységéről. Budapest, Magyar Közigazgatási Intézet, 2008). Hajnal György "túlzott jogállamiaskodásról" beszélt (Hajnal György: Újszerű kudarcmechanizmusok a magyar közpolitika világában. Politikatudományi Szemle. 2009/4. sz. 61-81.), de nagyobb hatást kiváltva Sárközy Tamás is több helyütt leírta a problémát.