Az Európai Bizottság 1997 áprilisában tette közzé "Európai kezdeményezés az elektronikus kereskedelemben" címen1 elképzeléseit ezen új piaci területen mutatkozó feladatokról. Ezt az anyagot határozott támogatásban részesítette az Európai Parlament. A Bizottság rámutat arra, hogy az elektronikus kereskedelem elterjedése meghatározó jelentőségű lesz a jövőben. Különös tekintettel a Közös Belső Piac fejlődésére, a közös pénz bevezetésére, ahol ezen kereskedési formát minden bizonnyal széles körben alkalmazni fogják. Mindebből kiindulva tartotta a Bizottság szükségesnek, hogy foglalkozni kell e terület jogi aspektusaival is, - a felmerülő szabályozás kérdéseivel.
Időközben az Európai Parlament egyetértését adata az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv közzétételéhez, amelynek következtében 2000. június 8-án hatályba lépett a Parlament és az Európai Tanács közös 2000/31/EC számú irányelve (a továbbiakban E-ker. irányelv.)1a Az E-ker. irányelv 18 hónapos határidőt szabott célkitűzéseinek a tagállamok nemzeti jogaiba való átültetésére. Egyébként gyors elfogadásában nagy szerepet játszott a 2000 tavaszán megrendezett Lisszaboni Európa Csúcs, amely különös hangsúlyt helyezett az információs társadalom kínálta előnyök kihasználására.
Az E-ker. irányelv jogegységesítő szerepével az elektronikus szolgáltatásoknak a Közös Belső Piacon történő elterjedését kívánta elősegíteni. Természetesen csak azokon a területeken ösztökéli az EU a közös szabályokat, ahol a nemzeti módszerek nem célraveze-tőek, és nem szolgálják az egységes piac kialakulását. Az E-ker. irányelv olyan lényeges kérdések rendezését kívánja uniós szinten megoldani, mint az elektronikus kereskedő cég székhelyének, fő működési telephelyének pontos meghatározása, kötelezettségeinek áttekinthetősége, világos helyzetek kialakítása a kereskedelmi kommunikáció terén, az elektronikus szerződés megkötése és érvényességi feltételei, az Internet közvetítőinek felelőssége, az ún. "hálózati peres viták" eljárási szabályai, a nemzeti hatóságok szerepe az elektronikus kereskedelem kapcsán.
Bár a Bizottság nem törekedett arra, hogy megadja az elektronikus kereskedelem definícióját, mégis annak körülírására az alábbiakat javasolta:
Elektronikus kereskedelem alatt értjük az elektronikus úton való üzleti akciókat. Ezek az adatok elektronikus eljárással történő kezelésével és átvitelével valósulnak meg, ideértve a szöveget, hangot és képet. Ezek különböző tevékenységet ölelnek fel, mint pl. áruk és szolgáltatások kereskedelmét, digitális adatok on-line terjesztését, elektronikus pénzalapok átutalását, elektronikus részvénykereskedelmet, elektronikus hajórak-levél forgalmazást, kereskedelmi aukciókat, közbeszerzéseket, közvetlen fogyasztói piackutatást, vevőszolgálatot. Az elektronikus kereskedelem érinti a termékeket (pl. fogyasztási cikkek, speciális orvosi berendezések) és szolgáltatásokat (pl.: információs szolgáltatás, pénzügyi vagy jogi szolgáltatás); ezek lehetnek hagyományos szolgáltatások (egészségügy, oktatás) és új tevékenységek (pl. virtuális sportjátékok).2
A Bizottság javasolta továbbá, hogy az elektronikus kereskedelem alapvetően két tevékenységi típusra terjedjen ki: 1) közvetett elektronikus kereskedelemre, amelyek ingó dolgok elektronikus úton történő megrendelésére vonatkoznak (ezeket jelenleg "fizikailag" le kell szállítani postai szolgáltatás vagy kereskedelmi fuvarozó, csomagküldő szolgálat igénybevételével); 2.) közvetlen elektronikus kereskedelemre, amely eszmei javak (anyagi értéket képviselő jogok) és szolgáltatások on-line rendelését, fizetését és leszállítását jelenti, mint pl. szoftverek, szórakoztató játékok, tájékoztatási szolgáltatások. A Bizottság ugyanakkor tágan kezeli az elektronikus kereskedés fogalmát, tehát nemcsak az Interneten keresztül lebonyolódó üzleteket érti ide, hanem más területeket is, mint pl. videotex alkalmazását, az ún. "teleshopping"-ot, a CD-ROM-on fellelhető katalógusokból való rendeléseket, vállalati hálózatokon keresztül történő ügyleteket. Kétségtelen, hogy az Internet elterjedésével ez a forma lesz meghatározó az elektronikus kereskedelemben, ill. ez hozza létre a már említett más elektronikus megoldásokkal hibrid alakulatokat. (Pl. digitális televízió, CD-ROM katalógus összekapcsolása az Internettel az áruk és árak aktualizálása érdekében.)
A Bizottság szerint az elektronikus kereskedelem növekvő piacot jelent, amely egy rendkívül gyorsan mozgó és képlékeny környezetben fejti ki tevékeny-ségét.3
A Bizottság becslése szerint az Internet útján lebonyolódó közvetlen és közvetett elektronikus kereskedelem 2000-ben világviszonylatban meg fogja haladni a 2 billió eurót.4 Egyes EU-tagállamok már most megközelítették vagy már meg is haladták elektronikus kereskedés terén az Egyesült Államokat, mint pl. Finnország és Hollandia. A Németalföldön a háztartások 36% - a rendelkezik személyi számítógéppel és a PC-tulajdonosok 22%-ának van Internet kapcsolata (ez az arány az USA-ban 16%, Németországban 12%). Szintén Hollandiában az Internetet használók 33%-a vásárol is elektronikus úton, míg ez az arány az USA-ban 22%. A Bizottság azért is támogatná az elektronikus kereskedelem kifejlesztését Európa-szerte, hiszen a közös valuta bevezetésével a világ legnagyobb és legversenyképesebb piacát lehetne létrehozni e téren is. A Bizottság egyébként piackutatást is folytatott a világhálón árusító vállalatok között, így mintegy 1100 cég tevékenységét vizsgálta meg, amelyek közül legalább 30 már az első év után nyereséget könyvelhetett el és a további 2 évre újabb nyereséges üzletmenettel számolhattak. A haszonkulcs ezeknél a vállalatoknál 20%-os volt általában, amivel a kereskedelemi átlag fölé kerültek.5
Az amerikai Forrester Research piackutató cég szerint 2003-ra az elektronikus kereskedelem által lebonyolított forgalom elérheti Európában a 340 milliárd eurót.
Az Európa Parlament és a Tanács E-ker. irányelvhez fűzött közös értelmező kommentárja (továbbiakban: Kommentár) 3. pontja szerint a közösségi jog jellegzetességei teszik lehetővé, hogy az európai polgárok és üzemeltető vállalkozók teljes mértékben tudják élvezni az elektronikus kereskedelem nyújtotta előnyöket, tekintet nélkül az országhatárokra. Éppen ezért ennek az irányelvnek az a célja, hogy megteremtse a közösségi jogi integráció magas szintjét, lehetővé téve ezzel a határok nélküli információs társadalmi szolgáltatások elterjedését az Európai Unióban.
Ugyanakkor az elektronikus kereskedelemnek megjelentek azok az árnyoldalai, amelyek az Európai Bizottságot is egyre nagyobb aggodalommal töltik el. Hiszen ki ne hallott volna az adatbankokba való rosszindulatú behatolásról (malicious hacking), vagy az elektronikus pénzmosásról, illegális hazárdjátékokról, ill. szerzői jogok bitorlásáról. Remélhető, hogy a nemzetközi összefogás erősödni fog az új kommunikációs hálózatokat és a számítógépes rendszereket érintő szervezett nemzetközi bűnözés ellen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
