Dr. Visontai-Szabó Katalin: A családon belüli erőszak pszichológiai és jogi kérdései (CSJ, 2013/1., 9-18. o.)

A családon belüli erőszak témájának aktualitása

2012 szeptemberében nagy társadalmi visszhangot váltott ki egy népi kezdeményezés, amelyet Halász Pálma, az Élet Érték Alapítvány elnöke hívott életre. Az Országgyűlés - a kezdeti elutasító hozzáállását megváltoztatva[1] - 2012. október 17-én 336 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül megszavazta, a családon belüli erőszak[2] önálló büntetőtörvényi tényállássá minősítésének szükségességét, ezzel elkezdődött a törvényjavaslat kidolgozása.

Megalakult a párkapcsolati erőszak büntetőjogi meghatározásával foglalkozó munkacsoport az Emberi Erőforrások Minisztériumában, amelynek eredeti célja az volt, hogy decemberre elkészítse az áldozatok érdekeit védő törvényjavaslatot. A törvényjavaslat egyelőre nem készült el, csak egy tervezet, amely hozzátartozók bántalmazásáról szól és a bűncselekmény megállapításához az elkövető és a sértett együttélését szabta feltételül. A tervezetet a NaNe Egyesület[3] és a Patent Egyesület, valamint a népi kezdeményezés előkészítője Halász Pálma és ügyvédje is kifogásolta, többek között azért, mert nem veszi figyelembe, hogy az erőszakos magatartásra sok esetben akkor kerül sor, amikor az érintettek már nem élnek együtt, tehát volt élettársak, volt házastársak között valósul meg. Hiányolták továbbá, hogy a kiskorú veszélyeztetése nem került bele a tervezetbe. A tárgyalások jelenleg - úgy látszik - elakadtak.

1. A családon belüli erőszak meghatározása, előfordulási gyakorisága és jellemzői

A családon belüli erőszak egy nagyon összetett jelenség, több megjelenési formája lehetséges. Alapkövének tekinthetjük az erőszakos magatartást (amely testi, lelki vagy szexuális sérülést okoz), és azt, hogy az áldozat és az elkövető jól ismerik egymást (rokonok, hozzátartozók, együtt élnek). Az erőszakos magatartás célja, hogy az elkövető a másik felet hatalmában tartsa, felette ellenőrzést és uralmat gyakoroljon. Az elkövetés ciklikusan ismétlődik, idővel egyre súlyosabbá válik.

Az Országos Kriminológiai Intézet meghatározása szerint a családon belüli erőszak az együtt élő és egymással fizikai, érzelmi, anyagi, jogi függésben lévő személyek között megvalósuló erőszak, bántalmazás, visszaélés, amely magában foglalja a fizikai, szexuális, érzelmi bántalmazás vagy elhanyagolás valamennyi formáját.

A közhiedelemmel ellentétben a nőkre és a gyermekekre nagyságrendekkel nagyobb veszély leselkedik az otthon falai között, mint azon kívül a nyílt utcán. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy nagyobb valószínűséggel lesz valaki erőszak áldozata a négy fal között[4] és az agresszív megnyilvánulások elkövetői a legtöbb esetben a hozzátartozók, rokonok. Az emberölések 43%-a, a testi sértések 30%-a családon belül történik[5]. A 2001-ben elkövetett 377 emberölés 47,8%-ban családtag volt az áldozat.[6]

Statisztikai adatok tanúsága szerint az ismertté vált családon belüli bűncselekmények leggyakoribb áldozata a jelenlegi vagy a volt házastárs, élettárs, az esetek egyötödében pedig a gyermek. A leggyakoribb bűncselekmény a súlyos testi sértés, az esetek 65%-ában fordul elő. A halálos véget érő bűncselekmények és a kiskorúak ellen irányuló bűntettek sértettjei között több a fiú. A családon belüli agresszió

9/10

állandó kísérő jelensége az alkohol. A bántalmazók legnagyobb része alkoholos befolyásoltság alatt, vagy az alkohol miatti konfliktus következtében követte el a bűncselekményt.[7]

Gelles és Strauss szerint a családot hatja át leginkább az erőszak, társadalmunkban az otthon a legerőszaktelibb szociális alrendszer.[8] A nemzetközi statisztikai adatok is azt mutatják, hogy az emberölések egynegyedét, a testi sértések közel felét mindenhol a világon családon belül követik el, és az áldozatok többsége nő.[9]

Tekintve, hogy a feljelentési hajlandóság nagyon alacsony, a látencia pedig rendkívül magas, csak becsült értékekre hagyatkozhatunk, amely szerint hozzátartozója erőszakos magatartása következtében átlagosan minden harmadik napon meghal valaki. Házastársa, élettársa erőszakos magatartása következtében átlagosan minden héten meghal legalább egy nő. A családon belüli erőszak gyermekáldoza­tainak száma havonta legalább egy.[10]

Az Élet Érték Alapítvány által összeállított statisztika szerint ma Magyarországon minden ötödik nő érintett a családon belüli fizikai erőszakban. Felbecsülhetetlen azonban azoknak a száma, akik partnerkapcsolaton belül lelki vagy gazdasági terror alatt élnek. A hivatalos ORFK statisztikák szerint a Magyarországon elkövetett emberölések 39%-ában az áldozat az elkövető hozzátartozója.

A családon belüli erőszak előfordulási gyakorisága külföldön is hasonló. Norvégiában évente 20 000 gyermek válik erőszak vagy elhanyagolás áldozatává. Angliában és Walesben a 4 évnél fiatalabb gyermekek közül évente háromezret súlyosan bántalmaznak. A bántalmazás következtében minden héten hat gyermek veszti életét. A helyzet az afrikai országokban még súlyosabb, Szudánban például 30 000 gyermekről nem gondoskodik senki. Thaiföldön gyermekek ezreit adják el örökbefogadás, gyermekmunka, prostitúció, pornográfia és transzplantáció céljára.[11]

A gyermekek nagy része nem panaszkodik a szülőjére és nagyon nehezen ismeri be, hogy sérüléseit az otthoni erőszak okozta. Ennek több oka is lehet. Elsősorban a következményektől való félelem, ugyanis attól tart, hogy ha "elárulja" a szülőt, akkor még súlyosabb büntetést fog kapni. A másik ok az irracionális bűntudat, amely azt jelenti, hogy a gyermek, akit állandóan bántalmaznak, egy idő után elhiszi, hogy ezeket a veréseket megérdemelte, mert nagyon rossz. Illetve az is akadálya lehet a probléma felismerésének, hogy a gyermekek, még ha bántalmazzák is őket, a felnőtteket, kiváltképpen a szüleiket mindennél többre tartják, nekik mindent elhisznek, szinte Istenként tisztelik és szeretik őket, ezért nem is árulhatják el őket. Vagy azért mert azt hiszik, hogy ez így normális - hiszen ebben nőttek fel, nem ismernek más alternatívát - vagy, mert ennek ellenére a szüleik az egyetlenek, akikhez - akárhogy is - de kötődhetnek. Egy kisgyermek számára a kötődés, a valakihez tartozás és a ragaszkodás érzése a legfontosabb.

A családon belüli erőszakról felvázolt képhez a teljesség kedvéért hozzátartozik, hogy nem csak a férfiak verik a nőket és a gyermekeket a családon belül. Előfordul az is, hogy a nő terrorizálja a férfit. Ez esetben inkább lelki bántalmazásról beszélhetünk, hiszen a nő csak nagyon ritkán erősebb, mint a férfi. Az erőszaknak az úgynevezett nőies formája nem fizikai erőszakban nyilvánul meg, a nő legtöbbször szavakkal bánt. Ennek érdekében az asszony a megvetést, a fölényes lekezelést alkalmazza, amelynek révén az áldozatában bűntudatot, szégyenérzetet, zavart és ingerültséget ébreszt. Mindig tudja, hogy mi a párja legérzékenyebb pontja és kifinomult érzékkel támadja. Becsmérlő megjegyzéseket tesz a képességeire, a szexuális teljesítményére, az anyagi helyzetére, a státuszára.

Továbbá megesik az is, hogy a gyermek bántalmazza a szüleit, de ez is csak olyan kivételes esetben fordulhat elő, amikor a szülők betegek, vagy mozgáskorlátozottak, illetve ha a szülők idősek és a gyermek is elég nagy és erős már. Tehát az előfordulás gyakoriságára tekintettel a "férfi a bántalmazó és a nő és a gyermekek az áldozatok" tipikus esetét veszem alapul, amikor családon belüli erőszakról szólok, hiszen a statisztikai adatok szerint az elkövető az esetek 87%-ában férfi.[12]