A Csongrád Megyei Kormányhivatal főigazgatója. Nem hozza szóba, a felmerülésekor rövid igenlő válasszal erősíti meg, hogy felmenői között van a híres jogtudós, Dr. Polner Ödön, egykori miniszteri tanácsos, jogíró, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Szegedi Tudományegyetem egyik meghatározó oktatója.
• Az átszervezésekkel kerültek, kerülnek olyan feladatok a kormányhivatalokhoz, amelyeket az önkormányzati háttérrel a jegyzők jól el tudtak látni. Sokan érezhetik úgy, hogy a jegyzői tudás és tapasztalat hiánya kockázatot jelenthet az új struktúrában. Miért alkalmas a kormányhivatal és annak főigazgatója a korábbi jegyzői feladatok ellátására? A jegyzői kar hosszú ideje a magyar közigazgatás gerince, sőt, vázát alkotja.
Mindig tisztában voltam azzal, hogy a közigazgatásban milyen fontos szerepet töltöttek és töltenek be a jegyzők, ezért köszönet illeti meg őket. De a jövőben az állami feladatokat a kormány a saját hivatalain keresztül kívánja ellátni. Megjegyzem, hogy a kormányhivatalokban magasan képzett szakembergárda dolgozik jelenleg, hiszen eddig is betöltötték a közigazgatási másodfokú hatóságok szerepét.
• Illendőség-policy?
Félreértés ne essék, nem pusztán udvariaskodom, saját tapasztalatról adok számot. Évekig voltam jegyző Csongrád megyében. Utána ügyvédként működtem és most már második éve, 2010-től ismét a közigazgatásban, előbb közigazgatási, majd kormányhivatalban dolgozom. A jegyzőkre kollégáimként tekintek.
• Ebben az esetben nem ismeretlen az Ön számára mindaz, ami a jegyzők vállát nyomja. Ön mit tartott a jegyzők legnagyobb terhének?
Nagyon nehéz a jegyzői hivatás, annak idején én is rögtön mély vízbe kerültem. Sokat tanultam jegyző kollégáktól, részt vettem a sikeres jegyzői fórumokon is. Több akkori kollégám ma munkatársam a kormányhivatalban. Mint mondottam, én is voltam jegyző és a fontos munkatársaim közül is többen voltak jegyzők a korábbiakban. Ezek a gyakorlati példák szimbolikusan is igazolják, hogy az igazgatási pályát nem tagolhatják merev törésvonalak. A jegyzői tudás és tapasztalat rendkívül értékes a kormányhivatali működésben is, értelemszerűen ugyanez vonatkozik az egyéb igazgatási munkatársak tudására is. Maga a jegyzői pálya szép, értékes, az volt mindig is, de arra is emlékszem, milyen korán feltűnt, hogy a jogszabályi háttér nem volt a legbarátságosabb. A jegyző egyik legfőbb feladata, hogy a törvényesség helyi őre legyen. Ez nagyon szép szerep volt akkor is, de a jogi szabályozás nem oldotta meg a jegyzők védelmét. Gyakorlatilag a főnökei (polgármester-testület) működését kell, kellett ilyen szempontból kontrollálni. Mintha a bírónak a felperes és az alperes lenne a főnöke. Nagyon nehéz ez a szerep, éppen ezért nagy tiszteletet érdemel mindenki, aki jegyzőként szolgálja a közjót. Jegyzőként számomra szimpatikus lett volna az a megoldás, ha valamilyen központi szerepvállalás jelent volna meg a jegyző kinevezésében, elmozdításában, értékelésében.
• Rendszeresen felmerültek ilyen törekvések az elmúlt 10-15 évben.
Szerintem ésszerű törekvések, igazán tudtam volna támogatni, hogy a jegyzőket a központi hatalom védje az embert próbáló feladatellátásban.
• Most a területi állami igazgatás fontos szereplőjeként mennyiben tud erre a kérdésre odafigyelni, segíteni a jegyzőket?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
