Nagy Lászlóné Csernák Hajnalka[1] - Pencz Kornél[2] - Tasnádi Zoltán[3] - Bertaldó András[4]: Az európai nyomozási határozat - vagy más jogsegély? II. (JURA, 2022/1., 40-65. o.)

VII. Az európai nyomozási határozat és más jogsegélyek

Az ENYH és a bűnügyi együttműködés más jogi eszközei közötti kapcsolat elemzésekor a kiindulópontot az Irányelv ENYH fogalmát meghatározó 1. cikk, az ENYH hatályát meghatározó 3. cikk, és kimondottan az egyéb jogsegélyekhez való kapcsolatáról rendelkező 34. cikk adja - ahogyan ezt már korábban említettük.

Az ENYH 34. cikk (1) bekezdése mondja ki azon főszabályt, miszerint az ENYH felváltja az összes létező bizonyítékok beszerzésére irányuló jogintézményt, akár kölcsönös bűnügyi jogsegélykérelmen, akár a kölcsönös elismerés elvén alapul. Ezen rendelkezést egybevetve az ENYH fogalmát meghatározó 1. cikk rendelkezésével megtaláljuk azon konjunktív feltételeket melyek fennállása esetén minden esetben ENYH-t kell kibocsátani. Ezen feltételek azt büntetőeljárásban valamely tagállam igazságügyi hatósága bocsátja ki, abból a célból, hogy egy másik -az Irányelvet implementáló - tagállamban az Irányelv rendelkezéseivel összhangban álló, bizonyítékszerzésre irányuló nyomozási cselekményeket hajtsanak végre.

Ennek ellenére vannak olyan esetek, amikor a jogértelmezés, illetve a joggyakorlat alapján, bizonyos elhatárolási elvek miatt továbbra is az igazságügyi együttműködés hagyományos jogi eszközei alkalmazandók (1. pont), illetve egyes eseteket maga az irányelv expressis verbis a hatálya alóli kivételként jelöl meg (2. pont), végül bizonyos esetekben eltérő jogalapon nyugvó jogi eszközök alkalmazandók, kiegészítve az ENYH-t (3. pont).

1. Hagyományos jogsegély alkalmazása

Az Irányelv 34. cikk (1) bekezdése alapján ezen irányelv felváltja, azaz a helyébe lép a hagyományos értelemben vett jogsegély iránti megkereséseknek, melyek jogi alapját az alábbi jogszabályok jelentették:

- az Európa Tanácsnak a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló 1959. április 20-i európai egyezménye, valamint ennek két kiegészítő

- 40/41 -

jegyzőkönyve továbbá az egyezmény 26. cikkének értelmében kötött kétoldalú megállapodások

- a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény (továbbiakban Schengeni Egyezmény)

- az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezmény és annak jegyzőkönyvei.

2. Nem bizonyítékgyűjtésre irányuló jogsegélyek

Az Irányelv 34. cikke az alapul szolgáló joganyagok meghatározásával az ENYH alkalmazása alóli kivételeket határozza meg, ugyanis vannak azonban olyan speciális esetek, melyekre az Irányelv nem alkalmazható, mely esetekben ezen hagyományos, korábban is alkalmazott jogsegélyek felváltására nem kerül sor.

2.1. A hivatalos irat kézbesítése

A hivatalos irat kézbesítése iránti megkeresés jogi alapja a 2000. évi Egyezmény 5. cikke, mely szerint az eljárási iratok megküldése és kézbesítése abban az esetben lehetséges jogsegély útján, ha a postai úton történő közvetlen kézbesítés nem vezet eredményre (EUtv. 36/H §).

A gyakorlat alapján a jogsegélykérelem és az ENYH alkalmazása közötti fő elhatárolási szempont, hogy az érintett kézbesítendő hivatalos irat, ne legyen része az ENYH formájában előterjeszthető nyomozati cselekmények dokumentációjának. Például az Eurojust joggyakorlatában szereplő ügyek egyikében nem utasították vissza egy házkutatási határozat kézbesítését ENYH alapján, miután az kapcsolódott az adott tagállamban ENYH alapján elvégzendő nyomozati cselekményhez[1]. A magyar joggyakorlatban tisztázásra került, hogy a más tagállambeli büntetés-végrehajtási. intézetben tartózkodó terhelt megkereshető ENYH formájában - ld. megkeresés nélküli információcsere - az intézeten keresztül, azonban részére hivatalos irat kézbesítésére csak a fenti jogsegélykérelem keretei között van lehetőség.

2.2. Megkeresés nélküli információcsere

A megkeresés nélküli információcsere jogi alapja a 2000. évi Egyezmény 7. cikke, más néven közvetlen tájékoztatás (EUtv. 36/G.§), mely lehetővé tette, hogy a tagállamok illetékes hatóságai erre irányuló megkeresés nélkül is folytassanak információcserét olyan bűncselekmények, illetve bizonyos esetben szabálysértések esetén, amelyek büntetése az információt átvevő hatóság illetékességébe tartozik[2].

Ennek tipikus példája a figyelembevétel vagy megfeleltetés céljából más tagállami ítélet vagy ügyösszefoglaló beszerzése.

Magyarországon ebből a célból jogsegély iránti megkeresés, illetve ENYH kibocsátására is sor került, mely arra a megtévesztő helyzetre vezethető vissza, hogy iratbekérésre - természetesen amennyiben az bizonyítási eszköz - bocsátható ki ENYH[3]. A hivatalos álláspont szerint miután a más tagálla-

- 41/42 -

mi ítélet bekérése esetén nem bizonyíték gyűjtése irányul a megkeresés, az ENYH nem alkalmazható[4].

2.3 A visszaszolgáltatás

A visszaszolgáltatás jogi alapja a 2000. évi Egyezmény 8. cikke (EUtv. 36/I.§), mely alapján a megkereső tagállam kérelmére, és jóhiszemű, harmadik személy jogainak sérelme nélkül, a bűncselekmény útján szerzett tárgyak a megkereső állam rendelkezésre bocsáthatók a jogos tulajdonosnak történő visszaadás céljából.

Az Eurojust gyakorlatában felmerülő példa erre, amikor egy lopott versenyló visszaszolgáltatására érkezett kérelem. Az Eurojust véleménye értelmében ez a visszaszolgáltatás hatálya alá tartozik, azonban az érintett személy ezzel kapcsolatos meghallgatása iránt, már ENYH előterjesztése volt indokolt[5].

2.4. A büntetőeljárás iránti feljelentés

A büntetőeljárás iránti feljelentés tétele iránti jogsegélykérelem teljesítésének az alapja a strasbourgi egyezmény 21. cikke, melyre figyelemmel bármely tagállam feljelentése egy másik tagállam bírósága előtt büntetőeljárás céljából, az igazságügyi hatóságok közötti közvetlen közlés tárgyát jelenti.

Tekintve, hogy a feljelentés megtétele nyilvánvalóan nem bizonyítékgyűjtésre irányuló megkeresés, az ENYH körébe nem vonható.

3. Nem igazságügyi hatóságok közötti együttműködés

A joggyakorlat az igazságügyi hatóságok fogalmát is kialakította, melynek értelmében e fogalomkörbe a bíróságok és ügyészségek tartoznak. Erre figyelemmel a fenti esetek mellett a 34. cikk (1) bekezdésének korlátját jelentik a rendőrségi - tehát nem igazságügyi hatóságok közötti - együttműködés körében megvalósuló jogsegélyek.

Az egyik ilyen eset az Irányelv (9) preambulumbekezdése konkrétan nevesített, a Schengeni Megállapodás 40. cikkében szabályozott határon átnyúló megfigyelés, mely jogi eszköz alkalmazására olyan esetben kerül sor, amikor a feltehetően bűncselekmény elkövetésében részt vevő személy határon átnyúló megfigyelése szükséges az erre irányuló jogsegélykérelem alapján. Konkrétan meghatározásra kerültek azon hatóságok is, melyek ezen megfigyelést végzik, illetve, a jogsegély alkalmazása alapjául szolgáló bűncselekmények is.

Az Irányelv hatálya alóli hasonló kivételt jelenti a Schengeni Egyezmény 41. cikke alapján a konkrétan meghatározott bűncselekmények valamelyikének elkövetésén tetten ért személy másik szerződő fél területén való üldözése.

A határon átnyúló megfigyelés problematikája abban rejlik, hogy a rá vonatkozó szabályokat az egyes tagállamok eltérően értelmezik. A tagállamok egy része a rendőrségi, míg mások az igazságügyi együttműködés körébe vonja. Erre figyelemmel, amennyiben nem a rendőrségi együttműködés köré-

- 42/43 -

ben, hanem a bírósági eljárásában merülne fel a határon átnyúló megfigyelés szükségessége, már az ENYH kibocsátása indokolt lenne[6].

Más megközelítésben egyes tagállamok ugyancsak az ENYH irányelv hatálya alá tartozónak tekintik, ha az eljárás során eszközök megfigyelésére, földrajzi helymeghatározásra, illetve telefonbeszélgetések lehallgatására kerül sor. Az Irányelv hatályának értelmezésével kapcsolatos fenti különbségek az ilyen módon szerzett bizonyítékok felhasználásának korlátozásával járhatnak, ugyanis az ilyen intézkedés keretében gyűjtött bizonyítékok egyes tagállamokban felhasználhatók a bíróságokon, míg más tagállamok ezt nem teszik lehetővé. Ugyanakkor egyes tagállamok nemzeti törvénye kizárja az ENYH ebből a célból történő kibocsátását, a teljesítését azonban lehetővé teszi[7].

4. Alanyi hatály

A jogsegélykérelmek intézése során az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló 2000. május 29. napján kelt egyezmény (2000. évi Egyezmény), illetve az 1959. április 20-án kelt a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló európai egyezmény (strasbourgi egyezmény) rendelkezései alkalmazandók egyrészt azon tagállamok vonatkozásában, melyek nem implementálták az Irányelvet (Dánia-Írország) valamint az Egyezményekben részes, nem tagállamok tekintetében.

5. Eltérő jogalap

Léteznek olyan jogintézmények, melyek a bűnügyi együttműködés olyan jogi eszközei, melyek jogalapját az Európai Unió jogi aktusai biztosítják, és hasonló funkciót töltenek be, mint az ENYH.

5.1. Az európai elfogatóparancs (EEP)

Az ENYH EEP-hez való viszonyának, illetve a bűnügyi együttműködés ezen két eszköze elhatárolási szempontjainak a meghatározása során az Irányelv (25) preambulumbekezdése a kiindulópont. Ezen rendelkezés alapján ENYH bocsátható ki bizonyításfelvétel céljából személyek ideiglenes átadására, illetve videokonferencia útján történő meghallgatásra. Ezzel szemben a Tanácsnak az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló 2002/584/IB számú kerethatározatának 1. cikke alapján valamely személynek büntetőeljárás lefolytatására, ennek keretében tárgyalás céljából bíróság elé állítására EEP alapján van lehetőség.

A fenti két eljárás összehasonlítása során megállapítható, hogy átfedés van közöttük hiszen az érintett személy tárgyalás céljából való bíróság elé állítása is bizonyításfelvétel, így nem feltétlen egyszerű eldönteni, melyik jogi eszköz alkalmazása a megfelelőbb.

Vannak azonban a gyakorlat által kialakított olyan esetek, melyek során célszerűbb az ENYH kibocsátása EEP helyett.

Nem szoros értelemben vett bizonyításfelvételről beszélünk mégis

- 43/44 -

előnyösebb megoldás lehet az ENYH kibocsátása a gyanúsított videó- kapcsolaton keresztül történő kihallgatása - kvázi megelőző intézkedésként -annak megállapítása érdekében, hogy büntetőeljárás alá vonás céljából EEP kibocsátásának helye van-e[8].

Elfogadott jogértelmezés, hogy a tárgyalási szakaszt megelőzően az EEP kibocsátásánál hatékonyabb megoldás az ENYH kibocsátása egy másik tagállamban tartózkodó gyanúsított videókonferencián keresztül történő -, vagy az érintett tagállam illetékes hatóságai által történő kihallgatása például az eljárás tárgyalási szakaszát megelőzően a szabadságelvonással nem járó felügyeleti intézkedés végrehajtása érdekében[9].

Annak érdekében, hogy az ellene történő vádemelés szükségessége kérdésében dönteni lehessen ezen személy videókapcsolaton keresztül történő kihallgatása -, vagy a tartózkodás helye szerinti tagállam hatóságai által történő kihallgatása és az erről szóló jegyzőkönyv megküldése érdekében ENYH bocsátható ki. Ilyen esetben a magyar joggyakorlatban is felmerült az ideiglenes átadásra irányuló ENYH kibocsátása mellett EEP kiadásának szükségessége, az egységes álláspont szerint azonban az EEP párhuzamos kibocsátása szükségtelen (GYIK).

A bűnügyi együttműködés ezen két jogi eszközének alkalmazásával kapcsolatos elhatárolás nehézségeit tükrözi az Eurojust jelentésében szereplő két jogeset is[10].

Az egyik ügyben két tagállamban ugyanazon személlyel szemben különböző bűncselekmények miatt párhuzamosan folyt büntetőeljárás, az érintett személynek a végrehajtó tagállamban történő letartóztatása mellett. A kibocsátó tagállamban, távollétében, 7 év szabadságvesztés büntetésre ítélték, mely ítélet ellen az érintett személy fellebbezett, melynek elbírálása eredményeként a másodfokú bíróság az első fokot a vádlott jelenlétében lefolytatott új eljárásra utasította. Miután az érintett személy sem a videó kapcsolaton keresztüli meghallgatásához, sem távollétében történő eljárás lefolytatásához nem járult hozzá a kibocsátó tagállam bírósága EEP-t bocsátott ki vele szemben ideiglenes átadás céljából. A végrehajtó állam hatóságai - a pontos jogalap meghatározása nélkül - megtagadták az európai elfogatóparancs végrehajtását. A kibocsátó tagállam hatósága tárgyalás lefolytatása érdekében történő ideiglenes átadása iránt ENYH-t bocsátott ki, melyet a végrehajtó hatóság szintén megtagadott.

A kibocsátó igazságügyi hatóság az Eurojust-hoz fordult, és annak támogatásával az EEP érvényességét tartotta fent.

Másik esetben ugyancsak két különböző tagállamban ugyanazon személlyel szemben különböző bűncselekmények miatt folyt büntetőeljárás. A kibocsátó tagállam EEP bocsátott ki, amelynek a végrehajtását a végrehajtó tagállam hatóságai elhalasztották arra hivatkozással, hogy az átadni kért személy ellen nyomozás van folyamatban a végrehajtó tagállamban.

A végrehajtó tagállam konzultációt kezdeményezett az Eurojust előtt, melynek során szorgalmazta az ENYH kibocsátásának lehetőségét az érintett

- 44/45 -

személy őrizetének fenntartása mellett megvalósuló ideiglenes átadása érdekében, egy határ közeli bíróságon történő DNS-mintavétel céljából. Az EEP alkalmazása azért bizonyult előnyösebbnek, mert az ideiglenes átadásához nem volt szükség az érintett személy hozzájárulására, és szélesebb jogi alapot adott a kibocsátó hatóságoknak a végrehajtó tagállamban történő letartóztatáshoz.

Ezen jogeset mutatja, hogy milyen vékony a mezsgye a két jogi eszköz alkalmazása között, és hogy a vitás kérdésekben az Eurojust közreműködése pozitív eredményeket hozhat.

A magyar ügyek empirikus vizsgálata során megállapítható volt, hogy a gyanúsított kihallgatása érdekében azért nem bocsátottak ki ENYH-t, mert az eljárás a távollétében is lefolytatható volt. Egységes a jogértelmezés - a Legfőbb Ügyészség iránymutatására is figyelemmel - atekintetben, hogy vádemelésnek nem feltétele, hogy nem magyar állampolgárral a nyomozás során a megalapozott gyanút közöljék, ha egyébként a terhelt távollétében történő eljárás feltételei fennállnak, így ENYH kibocsátása nem indokolt[11].

5.2. Befagyasztási parancs

Az elkobzásra és vagyon-befagyasztásra vonatkozóan az Európai Parlament és a Tanács (EU) a befagyasztást és az elkobzást elrendelő határozatok kölcsönös elismeréséről szóló 2018/1805. számú rendelete 2020. december 19. napjától felváltotta a Tanács a vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő határozatoknak az Európai Unióban történő végrehajtásáról szóló 2003/577/IB. számú kerethatározatát, valamint, a kölcsönös elismerés elvének a vagyonelkobzást elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról szóló 2006/ 783/IB. számú kerethatározatát.

Az Irányelv 32. cikke alapján az ENYH a bizonyítékok biztosítása tekintetében az érintett tagállamokban már felváltotta 2003/577/IB kerethatározatnak a bizonyítékként felhasználható elemek megsemmisítésére átalakítására áthelyezésére átadására, vagy elidegenítésének ideiglenes megakadályozására szolgáló rendelkezéseket[12].

Az ENYH befagyasztási eszközökhöz való viszonyának jogi kereteit az Irányelv 13. illetve 32. cikke adja. A 13. cikk alapján a végrehajtó hatóság indokolatlan késedelem nélkül átadja a kibocsátó állam részére birtokában lévő, illetve az ENYH végrehajtása során megszerzett bizonyítékokat. Az Irányelv 32. cikke alapján pedig az ENYH ideiglenes intézkedés céljából is kibocsátható annak érdekében, hogy a bizonyítékként felhasználható elemek megőrzése és felhasználása biztosított legyen.

A bűnügyi együttműködés fenti két eszköze közötti elhatárolás fő szempontja ez esetben is bizonyítékgyűjtési cél. Amennyiben az érintett tárgyra bizonyítékként van szükség ENYH kibocsátása indokolt, míg a tárgyak elkobzás céljából történő biztosítása esetében a befagyasztást elrendelő rendeletet kell alkalmazni[13].

Problémát azon esetek okozzák, amikor a fenti célok egyidejűleg vagy egymást követően is fennállnak.

- 45/46 -

Ezen esetekben az Eurojust konzultációs eljárása hatékony megoldást kínált.

Amikor mindkét célból indokolt a megkeresés, de az elsődleges cél a bizonyítékgyűjtés, az általános álláspont szerint az ENYH kibocsátása indokolt.

Amennyiben ENYH-t bizonyítási célból bocsátanak ki, és a vagyontárgyat később anélkül adják át a kibocsátó államnak, hogy korlátoznák a felhasználását, a kibocsátó állam a nemzeti jogával összhangban dönthet annak visszaszolgáltatásáról[14].

Az ENYH helyett a befagyasztási parancsot kell kibocsátani azokban az ügyekben, ahol az érintett eszköz vagy tárgy elkobzása az elsődleges.

Az ENYH kiegészíti a befagyasztási parancsot, tehát mindkettő alkalmazása indokolt azokban az ügyekben, ahol egyidejűleg van szükség banki műveletekre vonatkozó információkra és az érintett bankszámlákon lévő pénzügyi eszközök befagyasztására.

A jövőre nézve jó gyakorlatnak tűnik ilyen esetekben a végrehajtó hatóság tájékoztatása ENYH nyomtatvány D mellékletének a kitöltésével arról, hogy befagyasztási parancs kibocsátása indokolt elkobzás vagy a jogosult részére történő visszaadással céljából[15].

Az Eurojust által közvetített egységes álláspont szerint ilyen esetben tanácsos külön ENYH-t kibocsátani a banki információk beszerzésére vonatkozóan, illetve befagyasztási parancsot a bankszámla befagyasztására.

Néhány esetben az Eurojusttal való kapcsolatfelvétel volt szükséges olyan sürgős ENYH végrehajtása érdekében, ahol a banki információk szolgáltatása mellett jelentős pénzeszközök lefoglalása is szükséges volt.

Az egyik ilyen ügyben a csalási cselekmény áldozata jelentős pénzösszeget utalt bankszámlára, azonban a banknak védőeszközként csak igen rövid ideig volt lehetősége az érintett pénzösszeget visszatartani.

Ebben az esetben az Eurojust által közvetített megoldás szerint a bankszámla befagyasztása az ENYH alapján történt. Ez igazolta azt is, hogy az Eurojusttal való szoros együttműködés folytán a bűnügyi együttműködés helytelenül alkalmazott eszköze sem feltétlenül vezet a teljesítés megtagadásához, mennyiben ezt más célszerűségi szempontok indokolják.

Ahogy arra már korábban utalás történt a sértettnek való visszaszolgáltatás céljából történő vagyonbefagyasztás és elkobzás nem tartozik az ENYH hatálya alá, ebben az esetben a 2000. évi Egyezmény 8. cikke alapján jogsegély iránti megkeresésének van helye.

Ki kell emelni, hogy a fentiek alapján hagyományos bűnügyi jogsegély egyezmények hatálya alá tartozik kiber bűncselekményekkel kapcsolatos ügyekben előterjesztett azon jogsegély iránti megkeresések is, amelyek internet szerverek lefoglalására irányulnak, de nem bizonyíték gyűjtése, hanem további bűncselekmények elkövetésének, illetve folytatásának a megakadályozása céljából.

5.3. Közös nyomozócsoport

Az Irányelv 3. cikke expressis verbis kimondja, hogy az ENYH kibocsátása valamennyi kritériumának fennállása

- 46/47 -

esetén sem az ENYH alkalmazandó -a közös nyomozócsoportokról szóló 2002/465/IB tanácsi kerethatározat (továbbiakban JIT-Kerethatározat) alapján - a közös nyomozócsoport létrehozására és a bizonyítékok közös nyomozó csoportokon belüli összegyűjtésére irányuló nyomozási cselekmények esetén (EUtv. 36/F. §).

A bizonyíték összegyűjtés ebben az esetben a nyomozó csoport keretein belül történik, és az ekként összegyűjtött bizonyítékok az abban résztvevő felek számára minden egyéb bűnügyi együttműködési eszköz alkalmazása nélkül ismertté válnak.

Általánosságban elmondható, hogy mindig eseti jelleggel dönthető el, hogy az ENYH vagy a közös nyomozócsoport eszközei alkalmasabbak az adott ügyben.

Ennek az az oka, hogy a közös nyomozócsoportot a megállapodásban meghatározott feltételek szerint hozzák létre egy vagy több tagállamban, bűnügyi nyomozás lefolytatására. A csoport nyomozati intézkedéseket hajt végre a csoportot létrehozó tagállamokban a beszerzett bizonyítékok pedig szabadon áramolhatnak a csoport tagjai között. Tehát alapvető cél, hogy a nyomozócsoportnak ne legyen szüksége jogsegély iránti megkeresésre, így az ENYH kibocsátása is eleve szükségtelen, és az adott nyomozás részleteinek ismeretében a kibocsátó hatóság tudja leginkább eldönteni, hogy melyik intézkedést kell alkalmazni[16].

Előfordul, hogy először ENYH kibocsátására kerül sor, majd végül mégis a közös nyomozócsoporton belüli bizonyítékösszegyűjtés vezet eredményre.

Olyan is előfordul, hogy a két eszköz együtt is alkalmazható és a közös nyomozó csoportban részt vevő egyik ország által egy nyomozócsoporton kívüli országnak küldött ENYH révén beszerzett bizonyítékokat meg lehet osztani a közös nyomozó csoporton belül (Írország és Dánia kivételével). Ilyen esetben az ENYH-ban kifejezetten ki kell kötni a bizonyíték megosztásának lehetőségét[17].

A közös nyomozócsoport létrehozásának egyik előnye, hogy pénzügyi támogatást biztosíthat mind az Eurojust, mind az Europol, a szimultán megoldások esetén pedig a koordinációt az Eurojust látja el.

6. Elektronikus bizonyítékok

Az Irányelv 34. cikk (3) bekezdése alapján a kiegészítő szabály hatálya nemzetközi jogi eszközök körében minden olyan két vagy többoldalú megállapodásra vagy Egyezményre vonatkozik, amelynek a tagállamokon kívüli harmadik ország vagy akár olyan nemzetközi szervezet is részese, mint az Európa Tanács vagy az Egyesült Nemzetek Szervezete.

Ez a rendelkezés teremtette meg a 2001. november 23-án kelt számítástechnikai bűnözésről szóló egyezmény (Budapesti egyezmény) alkalmazását az ENYH mellett - azt kiegészítve -akár a bizonyítékgyűjtés körében is[18].

Jelenleg az Irányelv tartalmaz rendelkezéseket az elektronikus bizonyítékok gyűjtésével kapcsolatban, a 10. cikk (2) bekezdése ugyanis kimondja, hogy az ENYH hatály alá tartozó nyomozati cselekménynek minősül adott

- 47/48 -

telefonszámhoz vagy IP-címhez tartozó előfizetéssel rendelkező személyek azonosítása. Ez a megfogalmazás azonban szoros értelemben véve, e körben ki is zárná a megjelölttől eltérő nyomozati cselekmény végrehajtását, a gyakorlatban azonban elektronikus bizonyítékok tekintetében is alkalmazható az ENYH a bizonyítékgyűjtés valamennyi formájára.

A Bizottság 2018. április 17-én fogadta el a büntetőügybeli elektronikus bizonyítékokra vonatkozó, közlésre és megőrzésre kötelező európai határozatokról szóló rendelet javaslatát[19].

A rendelet alapvető célkitűzése lenne, hogy elektronikus bizonyítékok beszerzésére irányuló alternatív megoldást vezessen be a nemzetközi együttműködés és a kölcsönös jogsegély jelenleg rendelkezésre álló eszközei mellett. Az (52) preambulumbekezdés alapján célja egy olyan kölcsönös elismerés elvén alapuló jogi instrumentum kidolgozása, amely lehetővé teszi a más joghatósági területen található elektronikus bizonyítékok beszerzését vagy megőrzésre kötelezését, az adott joghatóság illetékes hatóságainak bevonása nélkül. Tehát lényegében lehetőséget teremtene arra, hogy egy tagállam igazságügyi hatósága közvetlenül határozatot intézzen egy másik tagállamban letelepedett szolgáltatóhoz, illetve annak jogi képviselőjéhez, s tőle elektronikus bizonyítékok rendelkezésre bocsátását kérje.

Az ENYH és az elektronikus bizonyíték közlésére és megőrzésére kötelező európai határozat (EPO) alapvetően hasonló jogi eszközök.

Mindkettő jogi alapja az Európai Unió erről szóló szerződés TFEU 82. cikk (1) bekezdése, mindkettő határon átnyúló bizonyítékgyűjtésre irányuló jogi eszköz, de míg az ENYH egy klasszikus kölcsönös elismerésen alapuló jogintézmény, melynek alkalmazása során a külföldi elem a másik tagállamban fellelhető bizonyítási eszköz, addig az EPO esetén a külföldi elem annak címzettje, azaz egy tagállami hatóság, amely lehet igazságügyi hatóság, de hírközlési szolgáltató is.

Az eljárás és kibocsátás feltételei is hasonlóak, mint ahogyan a szükségesség és arányosság szempontjai is, sőt mindkét jogi eszköz kibocsátható jogi személlyel szembeni eljárásban bizonyítékgyűjtés céljából, tekintet nélkül arra, hogy a végrehajtó államban a jogi személy bűntetőjogi felelőssége megállapítható[20].

Az ENYH szükségszerű eleme a személyek szabad mozgása és a határok megszűnése. Az EPO kibocsátása különbözik ettől, miután a Kiber térben nincsenek határok. Szükség lehet a kibocsátására egy teljesen nemzeti ügyben is, amikor az elkövető és a nyomozó hatóság is az adott tagállamban van, de mégis az adat, amely az eljárás lefolytatásához szükséges egy másik tagállamban található.

Következtetésképpen az EPO sokkal inkább azon hatóságok közötti együttműködésre fókuszál majd, és kritikus pontja lesz, hogy a szolgáltató feladatává válik, hogy ellenőrizze a kérelmet a nemzeti érdekek és az alapjogok fényében is, ami a tagállamok közötti a kölcsönös elismerés elvével túl egy sokkal nagyobb bizalmat követel.

- 48/49 -

3. ábra: Európai nyomozási határozat és más jogsegély

- 49/50 -

A másik különbség, hogy az ENYH irányelvvel míg az EPO Rendelettel került bevezetésre, ami a közvetlen hatály érvényesülését befolyásolja[21].

Mindezeken túl a rendelettervezet preambuluma és 23. cikke is egyértelműen rögzíti, hogy ez a rendelet nem képezné akadályát annak, hogy adott esetben a tagállamok hatóságai az elektronikus bizonyítékok beszerzése érdekében ENYH-t bocsássanak ki, tehát mindenképpen az ENYH tekintetében azt kiegészítő jogi eszközként működne. Ennek mérlegelése az adott tagállam hatóságának hatáskörébe tartozna. Olyan ügyekben ugyanis, ahol több nyomozási cselekmény végrehajtása is szükséges, ott nyilvánvalóan indokoltabb az elektronikus bizonyítékok megszerzését is ENYH-ba foglalni[22].

Jelenleg tehát a fentieknek megfelelően az ENYH alapján történik az elektronikus bizonyítékok gyűjtése, azonban a Rendelet hatályba lépését követően a gyakorlat számára az EPO kibocsátása jelentheti majd az előnyösebb megoldást.

A fentiek alapján jól látható, hogy az Irányelv komplex értelmezése támpontot biztosít az ENYH és a jogsegély más formáinak elhatárolása során, melynek részletszabályai a gyakorlat során az EJN és az Eurojust közreműködésével forrtak ki, mely segítséget a jövőbeli felmerülő kérdések megoldása során is.

VIII. Európai nyomozási határozat és más eljárási jogsegélyek a szabálysértési eljárásban

1. A szabálysértési jogsegély közös szabályai

Nemcsak a büntető, hanem a szabálysértési ügyekben is egyre gyakoribb a nemzetközi elem megjelenése, a szabálysértési jogsegély alkalmazásának szükségessége. A szabálysértési jogsegéllyel érintett ügyek száma 2019. évben 38,6%-kal, 4817 ügyre emelkedett 2018. évhez képest. A magyar hatóságok 101 ügyben kértek jogsegélyt, zömében Romániába, Ausztriába, Németországba, Szlovákiába irányulóan, melyek jellemzően közlekedési szabályszegések miatt indult ügyekben tanú vagy eljárás alá vont személy kihallgatásának foganatosítására irányultak[23].

Ezen adatokból is látható, hogy a szabálysértési jogsegély ügyek száma nem elenyésző, jelentőségük nem elhanyagolható mértékű, figyelemmel arra is, hogy 2019. január 1. napjától kezdődően a közigazgatási bírsággal sújtandó közlekedési szabályszegések is eljárási jogsegély alapját képezhetik, ezért szükséges a témakör szempontjából releváns jogszabályok ismerete is.

A szabálysértési jogsegély alkalmazhatóságának elsődleges feltétele - a büntető szabályozással összhangban -, hogy az eljárási cselekmény végrehajtása arányos, megfelelő és alkalmazható

- 50/51 -

legyen. További, egyben alapvető feltétel a kettős inkrimináció, ami azt jelenti, hogy mind a két együttműködő állam joga alapján szabálysértésnek kell minősülnie az elkövetett cselekménynek ahhoz, hogy szabálysértési együttműködés megvalósulhasson[24]. Konjunktív feltétel mindezen túlmenően, hogy a szabálysértési jogsegély alkalmazhatóságának alapját nemzetközi szerződés, európai közösségi jogi aktus biztosítsa (ENYH kibocsátása és végrehajtása során a 2014/41/EU irányelv).

A szabálysértési jogsegélyek közös jellemzője továbbá, hogy az központi hatóságon keresztül történik, azaz ezen jogsegélyek esetén a központi hatóságnak egyfajta "nemzeti szűrő" szerepe van. Ennek megfelelően a központi hatóság hatáskörébe tartozik a megtagadási okok vizsgálata, így az, hogy a jogsegély iránti megkeresés ne veszélyeztesse Magyarország biztonságát, ne sértse közrendjét és az ne legyen ellentétes Magyarországnak az emberi jogok védelmére vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalásával, így különösen az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezménnyel, illetve az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéleteivel. A Bíróság irányadó esetjoga alapján az Egyezménynek ezek a cikkei: a szabadsághoz és biztonsághoz való jog (5. cikk), a tisztességes eljáráshoz való jog (6. cikk), a büntetés kiszabásának tilalma törvényi rendelkezés nélkül (7. cikk) és a hatékony jogorvoslathoz való jog (13. Cikk)[25]. Hangsúlyozandó, hogy az EJEB az Egyezmény büntetőügyekre vonatkozó szabályai szerint ítél meg olyan jogellenes magatartásokat is, amelyek a nemzeti jog szerint nem minősülnek bűncselekménynek, hanem más, fegyelmi vagy szabálysértési eljárás alapjául szolgálnak. Az EJEB a vizsgált cselekmény kriminális jellegének megítélése során három tényezőt vesz alapul:

- az eljárás tárgyát képező jogellenes magatartás az adott állam jogrendszerében bűncselekménynek minősül-e (nemzeti jogból indul ki, ennek csak relatív értéket tulajdonít),

- ha nem bűncselekmény a nemzeti szabályok szerint, akkor az elkövetett jogellenes cselekmény jellegét, valamint

- a kilátásba helyezett/alkalmazott szankció jellegét és súlyát.

Ha ezeknek a szempontoknak megfelelnek, büntetőügynek minősülnek a közigazgatási jogi, szabálysértési szankciók is[26].

A szabálysértési jogsegély alkalmazása körében központi hatóságnak tekintendő a legfőbb ügyész, mégpedig az eljárási jogsegély kibocsátásával és teljesítésével - kivéve a közúti közlekedési nyilvántartás jármű nyilvántartásából történő automatizált adatkeresést -, valamint az ENYH kibocsátásával és végrehajtásával kapcsolatban. A közúti közlekedési nyilvántartás jármű nyilvántartásából történő automatizált adatkeresés esetén a közúti közlekedési nyilvántartó szerv minősül központi hatóságnak. Ez az automatizált rendszer EUCARIS néven működik.

A szabálysértési jogsegély iránti megkeresés teljesítése általánosságban a következőképpen történik:

- 51/52 -

A megkeresést a központi hatóság fogadja, majd megvizsgálja, hogy a jogsegély teljesítésének törvényben meghatározott előfeltételei fennállnak-e, és az esetlegesen szükséges hiánypótlási eljárást is lefolytatja, melynek eredménytelensége esetén a jogsegély teljesítését megtagadja. Ezt követően a megkeresés a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szabálysértési hatóság, vagy bíróság részére kerül továbbításra. A megkeresés teljesítését követően a szabálysértési hatóság vagy a bíróság az iratokat a központi hatósághoz terjeszti fel, és ez utóbbi továbbítja azokat a megkereső tagállami hatósághoz. Ha a megkeresés teljesítése akadályba ütközik, eredménytelen, vagy csak részben teljesíthető, a szabálysértési hatóság az iratokat az indokok megjelölése mellett a központi hatósághoz terjeszti fel, amely tájékoztatja a tagállami hatóságot az előbbiekről.

A személyes adatok kezelésére az adatvédelmi fejezetben térünk ki.

2. Európai nyomozási határozat kibocsátása a szabálysértési eljárásban

Európai nyomozási határozat a szabálysértési eljárásban is formanyomtatvány alkalmazásához kötött, azt az 1. számú melléklet szerinti formanyomtatványon, a végrehajtó tagállam hivatalos, vagy általa megjelölt nyelveinek egyikén kell kibocsátani, melyet a tagállam hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságának, vagy, ha az adott tagállam központi hatóságot jelölt ki, a központi hatóságnak kell megküldeni. Az ENYH-ban kérelmezhető, hogy a bíróság vagy a szabálysértési hatóság egy vagy több tagja a tagállam területén az eljárási cselekmény végrehajtásakor jelen lehessen, továbbá az eljárási cselekmény elvégzésének időpontjára vonatkozóan is tehető rendelkezés. Amennyiben a magyar jog megköveteli, hogy az eljárási cselekmény elrendelése tárgyában határozati formát hozzon az eljáró szabálysértési hatóság, úgy - a büntetőeljáráshoz hasonlóan - az ENYH kibocsátásával egyidejűleg erről is rendelkezni kell.

Az ENYH végrehajtásának eredményét, illetve a beszerzett bizonyítási eszközt az ENYH-t előterjesztő bíróság vagy szabálysértési hatóság veszi át, azzal, hogy a tagállamban lefoglalt vagy más módon biztosított bizonyítási eszköz Magyarországnak történő átadásáig a bizonyítási eszközről való rendelkezésre a tagállami jogszabályok irányadók, az átvételt követően a bizonyítási eszközről a magyar jogszabályok szerint kell rendelkezni. Ha a bizonyítási eszköz átadásakor a tagállami hatóság azt kéri, a bíróság vagy a szabálysértési hatóság a bizonyítási eszközt az átadáskorival azonos állapotban visszaszolgáltatja a tagállamnak, amint arra Magyarországon már nincs szükség. Látható, hogy a szabályozás szinte azonos a büntetőeljárásban irányadó rendelkezésekkel.

Az ENYH kibocsátását követően, amennyiben a végrehajtással jelentősebb költségek merülnének fel, úgy továbbra is vizsgálható a szükségesség, arányosság, megfelelőség, és amennyiben a kibocsátó hatóság a tagállami hatósággal való egyeztetést követően indokoltnak tartja, az ENYH-t módo-

- 52/53 -

síthatja, kiegészítheti, melyet a legfőbb ügyész útján kell megtenni.

A kibocsátott ENYH - a büntetőügyekben irányadó rendelkezésekhez hasonlóan - az ENYH végrehajtásáról szóló döntés kézhezvételéig bármikor visszavonható, melyről a legfőbb ügyész útján kell értesíteni a tagállami hatóságot. Az ENYH visszavonására sor kerülhet akkor is, ha az eljárási cselekménnyel érintett személy nemzetközi jogon alapuló mentességet élvez, és a mentesség felfüggesztését nem indítványozzák, vagy az nem vezet eredményre, valamint, ha az ENYH-nak a kért időben történő végrehajtása nem lehetséges.

A költségekre vonatkozó rendelkezések megegyeznek az általános szabályokkal, hiszen a szabálysértési eljárásban is mindazok a költségek, amelyek az ENYH-ban foglalt eljárási cselekmény végrehajtásával kapcsolatban Magyarország területén merültek fel, Magyarországot terhelik.

3. Az európai nyomozási határozat végrehajtása a szabálysértési eljárásban

A végrehajtást érintően a már korábban ismertetett szabályokkal azonos rendelkezésekkel találkozunk, az érdemi különbség abban jelentkezik, hogy az ENYH-t a legfőbb ügyész fogadja, majd a 2. számú melléklet szerinti formanyomtatvány megküldésével igazolja a tagállami hatóság felé az átvételt. Ha az ENYH végrehajtására a legfőbb ügyésznek nincs hatásköre vagy nem rendelkezik illetékességgel, úgy az ENYH-t haladéktalanul továbbítja a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz vagy hatósághoz, és erről a tagállami hatóságot tájékoztatja, míg ha olyan cselekmény miatt került sor az előterjesztésre, amely a magyar jog szerint bűncselekmény, vagy a cselekmény a magyar jog szerint sem szabálysértésnek, sem bűncselekmények nem minősül, a központi hatóság az ENYH-t végrehajtás végett továbbítja az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény szerint kijelölt hatósághoz, és erről a tagállami hatóságot tájékoztatja.

A legfőbb ügyész vizsgálja az ENYH végrehajtása feltételeinek fennállását, és szükséges esetben az ENYH módosítását, kiegészítését is ő kérheti. Az ENYH kézhezvételétől számított harminc napon belül viszont itt is dönteni kell annak végrehajtásáról. Ez alól a határidő alól csak egy esetben van kivétel, mégpedig, ha ezen a határidőn belül az ENYH végrehajtásáról szóló döntés nem hozható meg, mely esetben a legfőbb ügyész a késedelem okainak megjelölése mellett haladéktalanul tájékoztatja a tagállami hatóságot, és megjelöli a döntéshez szükséges időtartamot. A döntést ekkor is legkésőbb az ENYH kézhezvételétől számított hatvan napon belül kell meghozni. A döntés meghozatalát megelőzően az esetleges egyeztetés lefolytatására a legfőbb ügyész jogosult, majd vagy intézkedik az ENYH-ban megjelölt eljárási cselekmény végrehajtásáról, vagy az ENYH végrehajtását megtagadja.

Az ENYH végrehajtásának megtagadási okai a következők: - a végrehajtás sértené Magyarország alapvető nemzetbiztonsági érdekét, - az ENYH

- 53/54 -

alapjául szolgáló cselekmény a magyar jog szerint nem szabálysértés, és a tagállam joga szerint sem valósít meg sem szabálysértést, sem bűncselekményt, - az ENYH-ban megjelölt eljárási cselekmény a magyar jogszabályok szerint nem létezik, vagy végrehajtásának feltételei a magyar jogszabályok szerint nem állnak fenn, - az ENYH alapjául szolgáló cselekményt Magyarországon vagy egy másik tagállamban jogerősen elbírálták, vagy a cselekmény érdeméről olyan határozatot hoztak, amely a határozatot hozó tagállam joga alapján azonos cselekmény vonatkozásában újabb eljárás megindításának akadályát képezi, - az eljárási cselekménnyel érintett személy Magyarországon mentelmi joggal rendelkezik, vagy nemzetközi jogon alapuló mentességet élvez, és a mentelmi jogát, illetve a mentességét az arra jogosult nem függesztette fel, - nem áll rendelkezésre az ENYH szabályszerűen előterjesztett, magyar, angol, német vagy francia nyelvű fordítása, - az ENYH olyan mértékben hiányos, pontatlan, hogy erre figyelemmel nem hajtható végre, és a kiegészítésre, illetve módosításra megállapított határidő eredménytelenül telt el, vagy az ENYH a kiegészítést, illetve a módosítást követően sem hajtható végre.

A legfőbb ügyész az ENYH végrehajtásának megtagadásáról a tagállami hatóságot a megtagadás indokainak megjelölésével, haladéktalanul tájékoztatja.

Amennyiben a megtagadásnak nincs oka, vagy alapja, az ENYH-t végre kell hajtani, mégpedig annak a bíróságnak vagy szabálysértési hatóságnak, amely a hazai jog szerint az eljárási cselekményre hatáskörrel rendelkezik, az illetékességet pedig a cselekmény elvégzésének helye - így különösen a meghallgatandó személy lakóhelye, tartózkodási helye vagy székhelye, a tárgyi bizonyítási eszköz fellelhetőségének helye - határozza meg. Ha az eljárási cselekmény vagy eljárási cselekmények elvégzésének több helyszíne állapítható meg, vagy az eljárási cselekmény elvégzésének helye nem állapítható meg, a legfőbb ügyész jelöli ki a végrehajtó hatóságot. Az eljárási cselekményt - a tagállami hatóság soron kívüli végrehajtásra irányuló kérelmére, vagy az ENYH-ban az eljárási cselekmény végrehajtására meghatározott időpontra figyelemmel - az ENYH végrehajtásáról hozott döntést követő kilencven napon belül kell végrehajtani. Az eljáró hatóságot tájékoztatási kötelezettség terheli abban az esetben, ha a kérelmezettől alkalmasabb vagy kisebb jogkorlátozással járó cselekménnyel is végrehajtható az ENYH, vagy ha további eljárási cselekmény is szükséges, mint ahogyan akkor is, ha bármiféle akadály folytán az eljárási cselekmény nem végezhető el. Amennyiben ilyen körülmény nem áll fenn, de határidőn belül nem hajtható végre az eljárási cselekmény, úgy a központi hatóság útján egyeztetés folytatható le.

Az eljárási cselekmény elvégzését követően az eljáró hatóság a legfőbb ügyész útján haladéktalanul vagy a tagállami hatóság által megjelölt időpontban átadja a tagállami hatóságnak az eljárási cselekmény elvégzése során megszerzett, illetve a már rendelkezésére álló bizonyítási eszközt, valamint az azzal kapcsolatos iratokat. Ameny-

- 54/55 -

nyiben az ENYH-ban megjelölt eljárási cselekmény elrendelése a hazai jog rendelkezései alapján határozati formát igényel, az ellen jogorvoslatnak van helye, de a jogorvoslatban az ENYH-ban megjelölt eljárási cselekmény elrendelése nem támadható. A jogorvoslatról, illetve az elbírálás eredményéről tájékoztatni kell a tagállami hatóságot. Ha az ENYH-ban megjelölt eljárási cselekmény elrendelése ellen terjesztették elő a jogorvoslatot, akkor a szabálysértési hatóság a jogorvoslati kérelmet haladéktalanul továbbítja a tagállami hatóságnak, és erről a jogorvoslat előterjesztőjét tájékoztatja.

4. A szabálysértési eljárási jogsegély

A tagállami hatóság megkeresésére a hazai rendelkezések alapján a szabálysértési hatóság és a bíróság nyújt eljárási jogsegélyt. Az eljárási jogsegély iránti kérelemben a megkereső tagállami hatóság kérelmére más eljárásmód is alkalmazható, azonban feltétel, hogy az ne legyen összeegyeztethetetlen a magyar jogrendszer alapelveivel.

Az eljárási jogsegély keretében lehetőség van a tanú, szakértő és az eljárás alá vont személy meghallgatására. Az eljáró hatóság illetékességét a lakóhely, ennek hiányában a tartózkodási hely alapozza meg, a meghallgatáskor a magyar jognak, és - erre vonatkozó kérelem esetén - a megkereső állam jogának a meghallgatásra, a vallomástétel megtagadására, illetve a vallomástételi mentességekre és akadályokra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A meghallgatásról készült jegyzőkönyvet nyolc napon belül az iratokkal együtt meg kell küldeni a legfőbb ügyésznek, aki azt továbbítja a megkeresést előterjesztő külföldi hatósághoz. Szabálysértési jogsegély keretében is van lehetőség a tanú és a szakértő esetében távbeszélő-készülék útján történő meghallgatásra, amikor az eljáró hatóság maga elé idézi a megkereséssel érintett személyt és így biztosítja a megkeresés teljesítését. Közbenső hatóságként itt is a legfőbb ügyész jár el, hiszen rajta keresztül kell a meghallgatásra kitűzött határnapról a megkereső külföldi hatóságot értesíteni, a meghallgatásról készült jegyzőkönyvet pedig szintén rajta keresztül kell továbbítani 8 napon belül a megkeresést előterjesztő tagállami hatósághoz.

A szabálysértési jogsegélyről szóló 2007. évi XXXVI. törvény 12.§ (3) bekezdésében és a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 126/B. §-ában foglalt rendelkezésekre figyelemmel Videokonferencia teljesítésére is van lehetőség 2019. január 1. napjától kezdődően, azonban ezen jogsegély alkalmazása során fokozottan kell ügyelni az arányosság - költséghatékonyság szempontjaira. Amennyiben ezen elvek sérelmével járna az eljárási cselekmény megtartása, úgy a szabálysértési jogsegély alkalmazásának álláspontunk szerint nincs helye. Ebben a körben elég csak arra gondolni, hogy a tolmács kirendelésével, eljárásával, vagy a tagállami hatóság esetében a videokonferenciát lehetővé tevő eszköz esetleges költségeivel olyan aránytalan mértékű eljárási költségek keletkezhetnek, amelyek az arányosság követelménye el-

- 55/56 -

lenében hatnak. Ezért ez a jogsegély inkább elméleti, semmint gyakorlati jelentőséggel bír.

Eljárási jogsegély keretében lehetőség nyílik okiratok, vagy a szabálysértési eljárás iratainak a külföldi hatóság részére történő megküldésére is, azonban nem küldhető meg folyamatban lévő ügyekben az eredeti okirat és a szabálysértési eljárás iratai, valamint feltételül szabható, hogy a megküldött iratokat abban az állapotban szolgáltassák vissza, amilyenben azokat megküldték.

A szabálysértési eljárásban sem ismeretlen a kézbesítési jogsegély intézménye, ilyenkor a jogsegélyt teljesítő szabálysértési hatóság illetékességét a címzett lakóhelye, ennek hiányában a tartózkodási helye alapozza meg. Ezen eljárási jogsegély keretében csak olyan irat kézbesíthető, amely tartalmazza annak a hatóságnak a megjelölését, amelytől a címzett a kézbesített irattal, illetve az üggyel kapcsolatban további felvilágosítást kérhet. Tájékoztatást kell nyújtani továbbá a jogorvoslat lehetőségéről, a mulasztás következményeiről és az esetleges költségviselésről is. A kézbesítés megtörténtét igazoló tértivevényt az általános szabálysértési hatóság nyolc napon belül megküldi a legfőbb ügyésznek, aki azt továbbítja a megkeresést előterjesztő tagállami hatósághoz.

Tagállami hatóság részére eljárási jogsegély keretében működik az EU-CARIS, ezen belül pedig a RESPER (Európai Gépjármű és Vezetői Engedély Információs Rendszer) rendszer, amikor a közúti közlekedési nyilvántartó szerv a szabálysértési eljárás alá vont személy hatósági nyilvántartásban szereplő személyes adatairól teljesít adatszolgáltatást. Ha az elkövetéshez gépjárművet használtak, a gépjármű rendszámának és gyártmányának megjelölésével a cselekmény elkövetésekor a gépjármű üzembentartójára vonatkozó adatok közölhetők a legfőbb ügyész útján. Az automatizált keresést jogszabályi alapját az 1999. évi LXXXIV. törvény 27/A. § (2)-(4) bekezdése és 27/C. § (1) és (2) bekezdése biztosítja.

A tagállami hatóság megkeresésére irányuló szabálysértési eljárási jogsegély keretében a megkeresésben a szabálysértési hatóság, illetve a bíróság az eljárás felfüggesztése mellett a teljesítésre legfeljebb hat hónapos határidőt állapíthat meg, amelyet megfelelően indokolni kell. A felfüggesztés tartama az elévülés határidejébe nem számít be, azonban, ha a megkeresés a kért határidőn belül nem teljesíthető, nyilatkozni kell, hogy a megkeresést a szabálysértési hatóság, illetve a bíróság továbbra is fenntartja-e. A hazai szabálysértési hatóság, illetve a bíróság is ugyanazokat az eljárási jogsegély eszközöket veheti igénybe, mint amelyeket a tagállami hatóság az előbbiekben részletezettek szerint. Kiemelendő, hogy a szabálysértési eljárás iratainak kézbesítésére csak akkor van lehetőség, ha a címzett címe ismeretlen vagy nem egyértelmű, vagy ha az irat postai úton történő kézbesítése nem volt lehetséges, továbbá, ha a szabálysértési hatóság, valamint a bíróság megítélése szerint a postai úton való kézbesítés nem megfelelő vagy eredménytelen lenne.

- 56/57 -

5. Azonosságok és különbözőségek a szabálysértési- és büntető ügyekben

Áttekintve a büntető- és szabálysértési eljárásban érvényesülő szabályokat, láthatjuk, hogy zömében azonos rendelkezésekkel találkozunk. Mindkét eljárásban az európai nyomozási határozat jogi alapnormája a 2014/41/ EU. Irányelv, olyannyira, hogy a szabálysértési jogsegélyről szóló törvény a 3/A.§-ában külön iránymutatást ad arra nézve, hogy - az egyébként egységes - formanyomtatványon gyanúsított vagy vádlott alatt az eljárás alá vont személyt, míg nyomozás alatt a szabálysértési eljárást kell érteni. Eltérő fogalmakat találunk a kibocsátás előfeltételei körében, azonban a gyakorlat nyelvére lefordítva az arányosság-szükségesség- jogszerűség és az arányosság-megfelelőség-alkalmazhatóság követelménye ugyanazzal a végeredménnyel jár; mind szabálysértési-, mind büntető eljárásban azonos jogelvek mentén, jogalkalmazói mérlegelést követően kerülhet sor az eljárási jogsegély igénybevételére. Úgyszintén teljes a hasonlóság a határidők, a megtagadási okok, a költségviselési rendelkezések, a konzultációs, egyeztetési eljárások lefolytatása, valamint a határozati formát igénylő eljárási cselekmények és a jogorvoslat tekintetében.

A legjelentősebb különbség - ahogyan az korábban részletesen ismertetésre került - a szabálysértési eljárásban a központi hatóság szerepe. A büntető ügyekben az ENYH kibocsátása és végrehajtása során nem kötelező jelleggel, csupán lehetőségként, úgynevezett "kontakpontként" járhat el az Eurojust, illetve az EIH, szerepük ennek megfelelően koordinálásra, együttműködésre, a hatékony végrehajtás elősegítésére terjedhet ki, azonban az ENYH formai- és tartalmi követelményeinek ellenőrzése, a végrehajtás - esetleg megtagadás - kérdésében való döntés a tagállami hatóság feladatát képezi; úgyszintén az Eurojust és EIH igénybevétele nem váltja ki a tagállami hatóságok közötti közvetlen kapcsolattartás kötelezettségét. Ezzel szemben a szabálysértési eljárásban a központi hatóság megkerülhetetlen, a korábbiakban írtak szerint szerepe egyfajta "nemzeti szűrő" jelleget tölt be. A szabálysértési eljárási jogsegélyek esetén a végrehajtó tagállami hatóságok között nincs közvetlen kapcsolat, valamennyi releváns intézkedésre csak a központi hatóságon keresztül kerülhet sor, továbbá az eljárási jogsegélyek, így az ENYH esetében is a formai-tartalmi követelmények ellenőrzésére, az esetleges megtagadásra is a központi hatóság jogosult.

IX. Az európai nyomozási határozat és az adatvédelem

1. A bűnüldözési célból kezelt személyes adatok védelmére vonatkozó irányelv

A magyar közkeletű nevet nem is elnyert, csak dzsídípíárként emlegetett adatvédelmi rendelet mellett sokak számára - jogalkalmazóknak is - elsikkad az a tény, hogy a büntetőeljárás során elsősorban nem a GDPR rendelkezéseit alkalmazzuk.

- 57/58 -

A GDPR 2. cikk (2) bekezdés d) pontja kimondja, hogy nem terjed ki a Rendelet tárgyi hatálya a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása - így többek között a közbiztonságot fenyegető veszélyekkel szembeni védelem és e veszélyek megelőzése - céljából végzett kezelése.

E célból született meg a Bűnügyi Irányelv (2016/680/EU Irányelv), amelynek 1. cikk (1) bekezdése szó szerint megismétli az imént idézett GDPR-rendelkezést azzal, hogy ennek az irányelvnek a tárgyi hatálya éppen erre terjed ki.

A Bűnügyi Irányelv megadja a tagállamok által a bűnügyi adatok kezelése során alkalmazandó legfontosabb alapelveket:

- jogszerű és tisztességes adatkezelés;

- adatgyűjtés csak meghatározott, egyértelmű és jogszerű célból;

- megfelelő és releváns adatok az adatkezelés céljához;

- szükséges mérték;

- pontos és (ahol szükséges) naprakész;

- csak a célja eléréséhez szükséges ideig kezelendő;

- megfelelő biztonság garantálása.

Az ENYH vonatkozásában a Bűnügyi Irányelv nem tartalmaz külön rendelkezéseket, hiszen egy jogsegély útján történő adattovábbítás épp olyan adatkezelésnek minősül, mintha az a saját államon belül lenne továbbítva.

Egy példa az ENYH esetében: a nyomtatvány kitöltésekor nem előírás, hogy megadjuk az ügy vádlottjainak a nevét, hiszen a jogsegély egy adott személyre vonatkozik, aki nem feltétlenül a(z egyetlen) vádlottja az ügynek. Ugyanakkor a ne bis in idem elve érvényesüléséhez, az esetleges párhuzamos eljárás végrehajtó tagállam általi ellenőrzéséhez elengedhetetlen a vádlott, sőt, a vádlottak neve, így annak feltüntetése az ENYH-ban indokolt, nem lépi túl a célt. (Ezzel szemben talán szakítani kellene azzal a gyakorlattal, hogy pl. a Be. 261. §-a szerinti adatkéréskor a bíróság úgy keres meg valamely, az ügyben egyébként nem szereplő természetes vagy jogi személyt adatközlés céljából, hogy megjelöli, ki ellen van folyamatban az eljárás.)

Míg a GDPR 2018. május 25-től EU-szerte közvetlenül alkalmazandó, addig a Bűnügyi Irányelvet a tagállamoknak 2018. május 6-ig kell átültetniük nemzeti jogszabályaikba.

Röviden ki kell térni az Irányelven kívül eső, de az ENYH-val elérhető adatszolgáltatásokat részben lefedő más, speciális európai uniós jogi eszközökre is, mivel az azokban lefektetett szabályok rámutatnak az adatvédelem kiemelt fontosságára a bűnüldözési célú információcserék során

Az ún. Prümi Határozat (2008. június 23-i, 2008/615/IB tanácsi határozat különösen a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttműködés megerősítéséről) a DNS-profilok, az ujjlenyomat-adatok és a gépjármű-nyilvántartási adatok automatizált cseréjét írja elő a bűncselekmények ki-

- 58/59 -

vizsgálása, részben a bűncselekmények megelőzése (az ujjlenyomatok és a gépjármű-nyilvántartási adatok), részben pedig a közbiztonság fenntartása (a gépjármű-nyilvántartási adatok) céljából[27]. A (17) preambulum-bekezdés szerint az ilyen adatvédelmi rendelkezéseknek figyelembe kell venniük különösen az adatbázisokhoz való, határokon átnyúló, online hozzáférés egyedi jellegét. Mivel az online hozzáférés esetében a dokumentációt kezelő tagállamnak nem áll módjában előzetes ellenőrzést végezni, gondoskodni kell egy utólagos ellenőrzést biztosító rendszerről. A határozat külön fejezetet szentel az adatvédelmi rendelkezéseknek. Az adatok lekérdezése szigorúan csak a szűkkörűen meghatározott célok érdekében, az erre jogosult tagállami szervek által történhet. A legkorszerűbb technikát kívánja meg és az adatok átadásáról pontos dokumentációt kell készíteni. Az adatcsere ugyan automatizált, de első körben csak találatot jelez, pl. hogy az adott ujjlenyomat megegyezik a keresettel, de a referenciaadatokhoz tartozó személyes adatokhoz az adatkérő félnek nincs hozzáférése. A biztonságra és az adatvédelemre vonatkozó szabályok betartása érdekében az IMS-intézkedéssel egy közös portált alakítanak ki a meglévő csatornákhoz és rendszerekhez való hozzáférés biztosítása érdekében.

Az ún. "svéd kezdeményezés" (A Tanács 2006/960/IB Kerethatározata (2006. december 18.) az Európai Unió tagállamainak bűnüldöző hatóságai közötti, információ és bűnüldözési operatív információ cseréjének leegyszerűsítéséről) megállapítja azokat a szabályokat és határidőket, amelyek a bűnüldözési operatív információknak és az egyéb információknak a tagállamok bűnüldöző hatóságai közötti, a nyomozás vagy bűnüldözési operatív műveletek végrehajtása céljából megvalósuló cseréjére vonatkoznak. A 8. cikk szerinti adatvédelmi szabályok előírják a célhozkötöttséget, de azt is, hogy a szolgáltató illetékes bűnüldöző hatóság - nemzeti jogának megfelelően - feltételeket állapíthat meg a fogadó illetékes bűnüldöző hatóság felé az információ és bűnüldözési operatív információ felhasználására vonatkozóan.

A PNR irányelv (Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/681 Irányelve (2016. április 27.) az utas-nyilvántartási adatállománynak (PNR) a terrorista bűncselekmények és súlyos bűncselekmények megelőzése, felderítése, nyomozása és a vádeljárás lefolytatása érdekében történő felhasználásáról) a légi fuvarozók utas-nyilvántartási adatainak (Passenger Name Record - PNR) felhasználási szabályait tartalmazza. Szigorúan csak terrorizmus és súlyos bűncselekmények elleni büntetőeljárásra korlátozza az adatfelhasználás lehetőségét, ámbár a mellékletben "súlyos bűncselekmény"-ként felsorolt bűncselekmények köre igen tág.

Az adatbeszerzés az ún. "pull" módszerrel vagy a "push" módszerrel történhet.

Az első esetben a tagállam PNR adatokat igénylő illetékes hatóságai hozzáféréssel rendelkeznek a légi fuvarozó helyfoglalási rendszeréhez, és a kért PNR adatok egy példányát lekérik a rendszerből.

- 59/60 -

A második esetben a légi fuvarozók továbbítják a szükséges PNR-adatokat az azokat kérő hatóság részére, és így a légi fuvarozók fenntarthatják az ellenőrzést a szolgáltatott PNR adatok köre felett.

Az irányelv a "push" módszert favorizálja, mivel az adatvédelmi szempontból magasabb szintű, hiszen fennmarad az adott légitársaság közvetlen ellenőrzési lehetősége az adatszolgáltatás felett. A teljes PNR-adathoz való hozzáférés - amely az érintett közvetlen beazonosítását lehetővé teszi - csak nagyon szigorú és korlátozott feltételek esetén, a kezdeti adatmegőrzési időszak leteltét követően szabad lehetővé tenni.

Az utas-adat információs egység egy adatvédelmi tisztviselőt nevez ki, aki a PNR-adatok kezeléséért és a vonatkozó biztosítékok végrehajtásának az ellenőrzéséért felelős (PNR-adatokat az egyértelműség és a légi fuvarozókat terhelő költségek csökkentése érdekében az adott tagállamban egyetlen kijelölt egységhez (utas-adat információs egység) kell továbbítani.

2. Adatvédelem az ENYH Irányelvben

Az európai nyomozási határozatról szóló irányelv előkészítése során az európai adatvédelmi biztos kiemelten foglalkozott a témával arra figyelemmel, hogy az ENYH alapján gyűjtött bizonyítékok tartalmazhatnak személyes adatokat, így különösen

- a bankszámlainformációk (26. cikk),

- a banki ügyletekre vonatkozó információk (27. cikk) és

- a banki ügyletek nyomon követése (27. cikk) esetében,

illetve kiterjedhetnek személyes adatok közlésére

- 24., illetve a 25. cikkben meghatározott video-, illetve telefonkonferencia esetében.

A nem nevesített jogsegély-témák közül még kiemelten megemlítendő az elektronikus hírközlési szolgáltatás vagy a nyilvános hírközlő hálózat szolgáltatói által megőrzött hírközlési adatok megszerzése, ami a távmeghallgatás mellett talán a leggyakoribb ENYH-téma.

Az adatvédelmi biztos eljárását indokolta az is, hogy az addigi jogsegélyek a már meglévő bizonyítékok közlésére, átadására terjedtek ki, míg az ENYH alapján új bizonyítékok beszerzése, rögzítése, átadása történik, tehát pl. nem a már más ügyben megtörtént telefonlehallgatás adatait bocsátják a megkereső tagállam rendelkezésére, hanem kifejezetten az ő kérésére végeznek lehallgatást anélkül, hogy náluk eljárás lenne folyamatban.

Az adatvédelmi biztos eljárásának alapja az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek a személyes adatok védelméről szóló 16. cikke volt, melynek (2) bekezdése kimondja, hogy a természetes személyeknek az uniós intézmények, szervek és hivatalok által, illetve az uniós jog alkalmazási körébe tartozó tevékenységeik során a személyes adataiknak a tagállamok által végzett feldolgozása tekintetében történő védelmére, valamint az ilyen adatok

- 60/61 -

szabad áramlására vonatkozó szabályokat rendes jogalkotási eljárás keretében az Európai Parlament és a Tanács állapítja meg. E szabályok tiszteletben tartását független hatóságok ellenőrzik. Ez a független hatóság az Európai Adatvédelmi biztos[28].

Az adatvédelmi biztos a 2010. decemberében kiadott 2010/C 355/01 számú véleményében az adatvédelem garanciájában látja a kölcsönös bizalom megerősödésének zálogát az európai védelmi határozat és az európai nyomozási határozat tekintetében[29].

Négy kulcsszót nevez meg:

- Pontosság: precíz megfogalmazást, pontos, félreérthetetlen fordítást kíván meg az ENYH megszövegezésekor. Ez az irányelv 5. cikkében nyilvánul meg, ahol a minimális információk körét szabályozzák. Ugyanitt kötelességévé teszi a tagállamok számára az elfogadott nyelvek körének meghatározását.

- Biztonság: a nyomozások titkosságának és az érintett büntetőeljárások bizalmas jellegének biztosítása, biztonságos távközlési rendszer (EJN által létrehozott hálózat). Az EJN belső hálózata, amely biztosítaná az ENYH határozatok gyors és biztonságos megküldését a kibocsátótól a végrehajtóig jelenleg még nem működik, bár az EJN honlapján ez az opció elérhető a nyomtatvány online kitöltése esetén.

- Tudatosság: erőforrások álljanak rendelkezésekre. Ez azt jelenti, hogy a tagállamnak meg kell lennie annak a pénzügyi és technikai fedezetnek, ami az egyes ENYH-val kért bizonyítási cselekmények végrehajtásához szükséges. Ilyen fedezet például az, hogy a videokonferencia lebonyolításához meglegyenek a korszerű berendezések. Tapasztalatunk szerint Magyarország ebben jól teljesített, hiszen szinte mindegyik bírósági épületben legalább egy telekommunikációs végpont van kiépítve, és ez a tendencia csak folytatódik.

- Elszámoltathatóság: a hatáskörrel rendelkező tisztviselők szakmai előírásai, belső eljárások.

Az adatvédelmi biztos garanciális javaslatot tett, amely kimondja, hogy az európai nyomozási határozat alapján gyűjtött bizonyítékok nem használhatók fel a bűncselekmények megelőzésétől, nyomozásától, felderítésétől vagy a bűnüldözéstől, illetve a büntetőjogi szankciók végrehajtásától és a védelmi jog gyakorlásától eltérő célokra.

Az adatvédelmi biztos kifejtette az aggályát is a kettős adatvédelmi szinttel szemben, azaz a beszerzett adatokat kezelő tagállam a saját adatvédelmi szabályai alapján kezeli (azaz eltérő védelmi szint áll fenn az EU által meghatározotthoz képest).

Az alábbi ajánlásokat fogalmazta meg:

- tartalmazzon a fordításokra vonatkozó rendelkezést, az európai védelmi határozatról szóló kezdeményezés 16. cikkéhez hasonlóan,

- 61/62 -

- tartalmazzon olyan rendelkezést, amely megakadályozza a bizonyítékoknak a bűncselekmények megelőzésétől, nyomozásától, felderítésétől vagy a bűnüldözéstől, illetve a büntetőjogi szankciók végrehajtásától és a védelmi jog gyakorlásától eltérő célokra történő felhasználását, a 2008/977/IB kerethatározat 11. cikke (1) bekezdésének d) pontja alóli kivételként,

- az európai nyomozási határozatról szóló kezdeményezés egészüljön ki egy értékelési záradékkal, amely előírja a tagállamok számára, hogy rendszeresen tegyenek jelentést a jogi aktus alkalmazásáról, a Bizottság számára pedig előírja ezeknek a jelentéseknek az összegzését és adott esetben megfelelő módosítási javaslatok kibocsátását.

Valamennyi ajánlás teljesült.

Az ENYH irányelv adatvédelmi szempontokból történő módosítására a közeljövőben kerül sor.

A 2021/0009 (COD) számú javaslat általi legfőbb módosítás abban áll, hogy a személyes adatok védelméről szóló 20. cikket elhagyják. Ez egy logikus lépés, mert e cikk még a Tanács a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló 2008. november 27-i 2008/977/IB kerethatározatára hivatkozik. Márpedig a 2016/680 irányelv 62. cikkének (6) bekezdése értelmében a Bizottság felülvizsgálja az uniós jogi aktusokat, hogy szükséges-e ezen irányelvhez hozzáigazítani, míg ugyanez az irányelv 2018. május 6-i hatállyal hatályon kívül helyezte a kerethatározatot. Mivel bűnüldözésben érvényesítendő adatvédelemről szóló irányelv általánosan vonatkozik minden eljárásra, ahol a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából adatokat kezelnek. Másfelől a 20. cikk megfogalmazása zavart is okozott, mert az ENYH irányelv nem csak büntetőeljárásokban, hanem szabálysértési eljárásban és egyes közigazgatási eljárásokban (tipikusan adónyomozás) is alkalmazható (4. cikk), melyekre viszont a kerethatározat nem vonatkozott, de úgy tűnt, mintha vonatkozna. Az ilyen, büntetőeljárástól eltérő eljárásokban végzett adatkezelésre az általános adatvédelmi rendelet (GDPR) vonatkozik.

A javaslat jelen állás szerint még nem lett az adatvédelmi biztos által véleményezve.

A szabálysértési jogsegélyről szóló 2007. évi XXXVI. törvény 9. §-a az adatvédelmi szabályoknál kifejezetten nevesíti az ENYH-t, de ebben az esetben az alkalmazandó háttérjogszabály a GDPR, illetve az annak megfelelő magyar Info tv.

X. "Kaméleon": európai nyomozási határozat a Brexit után

Az Egyesült Királyság Európai Unióból történt kilépése miatt célszerűnek tartjuk, hogy tisztázzuk, miként ala-

- 62/63 -

kul az ENYH sorsa az EU tagállamok és az Egyesült Királyság között. A két fél között köttetett megállapodás kitér a bűnügyi jogsegélyen belül a bizonyítékbeszerzésre is.

Az Európai Unió és az Európai Atomenergia-Közösség, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága között létrejött kereskedelmi és együttműködési megállapodás mint nemzetközi szerződés magyar kihirdető jogszabály nélkül is közvetlen hatállyal rendelkezik. Ez rendezi az EU és az Egyesült Királyság kapcsolatát többek között az EU-n belül ENYH-nak nevezett bűnügyi jogsegélyi kérdésekben.

Az ENYH szempontjából releváns rendelkezések a VIII. címben találhatók. Ezek összhangot mutatnak az Irányelv előírásaival.

A kölcsönös jogsegély iránti megkereséseket közvetlenül, formanyomtatvány használatával kell benyújtani.

A kölcsönös jogsegély iránti megkeresések feltételei egyezést mutatnak az ENYH-éval. Csak akkor lehet kibocsátani, ha az szükséges, arányos és adekvát, azaz a kért nyomozási cselekményeket ugyanilyen feltételek mellett hasonló belföldi ügyben is elrendelhették volna. Ha a megkeresett hatóság szerint a feltételek nem állnak fenn, ugyanúgy konzultációra kerül sor, mint az ENYH esetén. Az eltérő nyomozási cselekmény igénybevételére vonatkozó rendelkezések is azonosak, ezen szabályok kivételei pedig megegyeznek az Irányelv 10. cikk (2) bekezdés b)-e) pontjaival.

A gördülékeny kommunikációt az ENYH-val azonos kölcsönös tájékoztatási szabályok és határidők is biztosítják.

A határidőknél az egyezőséget csorbítja, hogy 30 helyett 45 napon belül döntenek a megkeresés teljesítéséről és tájékoztatják a megkereső hatóságot.[30]

XI. Összegzés

Az implementálás óta eltelt idő és a gyakorlat tapasztalatai azt mondatják velünk, hogy az ENYH elérte a célját. Olyan egységes, átfogó és tág hatállyal rendelkező eszközt, jogintézményt hozott létre, mely biztosítja ugyan a védelemhez való jogot és szűk körben a megtagadás lehetőségét is, mégis a szigorú határidőkkel és a megtagadási okok felsorolásával mederbe tereli a tagállami kifogásokat. Az egységes formanyomtatvány és annak nyelvi változatai a költséghatékonyságot biztosítják. Jánosi Andrea tanulmányában aggályosnak nyilvánítja az ENYH-t az alapvető jogok és a fegyveregyenlőség szempontjából[31], magunk részéről ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy az egységes európai igazságszolgáltatási térség bizonyításfelvételi rendszere válasz a bűnözés nemzetközi voltára és nem aránytalan beavatkozás a szabadságjogokba, hanem a szükséges együttműködés a társadalmi együttélés szabályainak érvényesítése érdekében. Ha visszagondolunk a tanulmányunk elején részletezett, az európai nyomozási határozat fejlődéstörténetét kísérő körülményekre, láthatjuk, hogy mik voltak azok a tényezők, amelyek a tagállamok közötti valóságos bűnügyi együttműködés akadályait képezték,

- 63/64 -

s milyen újítások, de legfőképp a bizonyítékok széleskörű beszerzése biztosításának lehetősége révén érte el az európai nyomozási határozat a célját: a valóságos és virtuális határok nélküli tagállami bűnügyi együttműködést. Ez az együttműködés ugyanakkor korántsem öncélú, avagy önkényes, hiszen a megtagadási okok rendszere mellett szigorú követelmények érvényesülnek a kibocsátó hatósággal szemben, a tisztességes eljárás követelményét pedig a jogszerűség-arányosság-szükségesség mindenkori mércéje, s adott esetben végrehajtó tagállami kontrollja biztosítja, miközben a terhelt és védő részére is biztosított az európai nyomozási határozat kibocsátásának indítványozása, nemkülönben a kibocsátó és végrehajtó tagállami hatóságok rendszerébe illesztett jogorvoslati lehetőségek. Amint azt tanulmányunkban bemutattuk, a közvetlen kapcsolattartás lehetőségének a biztosítása, az egyeztetés, konzultáció lehetősége, a lojális együttműködés követelménye, a tagállami hatóság tagjának jelenléte az európai nyomozási határozat hatékony végrehajtásának eszközei, melyek quasi hazai megkeresett bírósági feltételrendszer mellett biztosítják a bizonyíték beszerzésének kontrollált, törvényes, határok nélküli lehetőségét. Számtalan, a tanulmányban csak példálózó jelleggel bemutatott formái közül a határok nélküliség legplasztikusabban a videokonferencia formájában ölt testet, amely a közvetlenség elvének sérelme nélkül biztosítja a bizonyítási eszköz - elsősorban a tanúvallomás - oly módon történő megszerzésének a lehetőségét, hogy az sem a vádlotti jogok és lehetőségek korlátozását nem eredményezi, sem a kihallgatással érintett személy számára nem jár aránytalan megterheléssel. A garanciális szabályok - ahogyan azt tanulmányunkban kifejtettük - még az egyszerűbb megítélésű ügyekben, így a szabálysértési eljárásban is érvényesülnek, hiszen az EJEB irányadó esetjoga, valamint az arányosság-megfelelőség-alkalmazhatóság "tesztje" által támasztott követelmények sem a fegyveregyenlőség elvének, sem az alapvető jogoknak a sérelmével nem járnak, miközben az európai nyomozási határozat végrehajtása során az adatvédelmi rendelkezések sem sérülhetnek, legyen szó akár büntető- akár szabálysértési eljárásról. Tanulmányunkban bemutattuk azokat a körülményeket, eseteket, melyek fennállásakor az európai nyomozási határozattól eltérő jogi eszköz igénybevétele indokolt, a mellékletekben pedig a gyakorlat során felmerült kérdések és válaszok ismertetése útján egyfajta "eszenciális" összefoglalót kívántunk nyújtani az európai nyomozási határozat témakörében, míg az ábrákkal az egyszerűbb és közérthetőbb bemutatásra törekedtünk.

Reméljük, hogy tanulmányunk hasznos elméleti és gyakorlati segédanyagként használható fel, hiszen Arany János szavait idézve:

"Kettős úton halad az emberi élet:

Egyik a gyakorlat, másik az elmélet...". ■

JEGYZETEK

[1] Az Eurojust és az Európai Igazságügyi Hálózat közös útmutatója az európai nyomozási határozat gyakorlati alkalmazásához 2019. június 3.2.2.4

[2] Az Eurojust és az Európai Igazságügyi Hálózat közös útmutatója az európai nyomozási határozat gyakorlati alkalmazásához 2019. június 3.2.2.4

[3] Farkas Krisztina - Kármán Gabriella: i.m. 243. o.

- 64/65 -

[4] Report on Eurojust's casework in the field of the European Investigation Order, November 2020 3.2.2.4

[5] Report on Eurojust's casework in the field of the European Investigation Order, November 2020 3.2.2.4

[6] Jorge A. Espina Ramos: The European Investigation Order and its Relationship with Other Judicial Cooperation Instruments. Establishing Rules ont he Scope and Possibilities of Application. Eucrim 1/2019. 53-60.

[7] Az Eurojust és az Európai Igazságügyi Hálózat közös útmutatója az európai nyomozási határozat gyakorlati alkalmazásához 2019. június 8.4.

[8] A bizottság közleménye kézikönyv az európai elfogatóparancs kibocsátására és végrehajtásáról, 2017/C. 335/01., 2. 5. pont

[9] Jánosi Andrea: i.m. 2018, 44-45. o.

[10] Report on Eurojust's casework in the field of the European Investigation order 2020, november 3.2.2.

[11] Farkas Krisztina - Kármán Gabriella: i.m. 241. o.

[12] Jánosi Andrea: i.m. 2018, 46. o.

[13] Az Eurojust és az Európai Igazságügyi Hálózat közös útmutatója az európai nyomozási határozat gyakorlati alkalmazásához 2019. június 8.8.1.

[14] Az Eurojust és az Európai Igazságügyi Hálózat közös útmutatója az európai nyomozási határozat gyakorlati alkalmazásához 2019. június 8.8.1.

[15] Report on Eurojust's casework in the field of the European Investigation order 2020, november 3.2.2.2.

[16] Ügyészségi Szemle 2017/04. II. évfolyam 4. szám Törő Andrea: Gondolatok az Európai nyomozási határozat szabályozásáról és gyakorlati alkalmazásáról 11-12. oldal

[17] Az Eurojust és az Európai Igazságügyi Hálózat közös útmutatója az európai nyomozási határozat gyakorlati alkalmazásához 2019. június 8.2.pont és Report on Eurojust's casework in the field of the European Investigation Order, November 2020, 3.2.2.3

[18] Stanislaw Tosza: i.m.

[19] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1805 rendelete - Javaslat az Európai Parlament és a Tanács rendelete a büntetőügybeli elektronikus bizonyítékokra vonatkozó, közlésre és megőrzésre kötelező európai határozatokról

[20] Stanislaw Tosza: i.m.

[21] Stanislaw Tosza: i.m.

[22] Jánosi Andrea: i.m. 2018, 46-47. o.

[23] B/12207 - A legfőbb ügyész országgyűlési beszámolója az ügyészség 2019. évi tevékenységéről http://ugyeszseg.hu/wp-content/uploads/admin/2020/10/ogybeszamolo 2019.pdf

[24] Újhelyi Bence: A szabálysértési jogsegély (http://dfk-online.sze.hu/images/optimi%20nostri/2009/újhelyi.pdf

[25] Erdődy Gyula: A magyar szabálysértési jog alakulása és fejlődési lehetőségei jogállami környezetben PhD értekezés 2017. http://ajk.pte.hu/files/file/doktori-iskola/erdody-gyula/erdody-gyula-vedes-ertekezes.pdf

[26] Kúria Büntető Kollégium Joggyakorlat-elemző csoport 2015.EL.II.H.13. szabálysértés - 37. szám http://www.kuria-birosag.hu/sites/default/files/joggyak/osszefoglalo_velemeny_5.pdf

[27] A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az EU-n belüli bűnüldözési együttműködés erősítése: az európai információcsere-modell - Brüsszel, 2012. december 7., COM (2012) 735 final

[28] https://edps.europa.eu/edps-homepage_en?lang=hu : The EU's independent data protection authority

[29] Az Európai Unió Hivatalos Lapja C 355 szám (53. évfolyam, 2010. december 29.

[30] A határidők a következő esetekben nem alkalmazandók:

(a) gyorshajtás, ha nem járt más személy sérülésével vagy halálával, és ha a sebesség túllépése nem volt jelentős;

(b) a biztonsági öv használatának mellőzése;

(c) a piros jelzésnél vagy más kötelező megállást jelző jelzésnél való megállás elmulasztása;

(d) a bukósisak viselésének mellőzése; vagy

(e) tiltott sáv (például leálló sáv, tömegközlekedési célra fenntartott sáv vagy útépítési célra lezárt sáv) használata.

[31] Jánosi Andrea: i.m. 2018, 48. o.