1. A magyar Alkotmánybíróság működésének kezdete óta kiemelkedő szerepet tölt be az alkotmányvédelemben. Egyrészt amiatt, mert működését már a 1990. január 1-jén megkezdte (és nem kellett éveket várnia ezzel, mint például az országgyűlési biztosoknak). Másrészt, mert európai mércével mérve is kiemelkedő színvonalú munkával kezdte ténykedését, ami - persze a jogirodalmi viták kereszttüzében - a későbbiekben is jellemezte a döntéshozatalt. Az Alkotmánybíróság a jogállam kiemelkedő szereplőjévé vált, de - hatásában - túl is lépett az Alkotmányban és más törvényekben meghatározott feladatkörén. Ehelyütt nem csupán a gyakran hangoztatott "aktivizmusra" és az - egyesek szerint - láthatatlan Alkotmány alapján folytatott munkára kell gondolni, hanem arra, hogy az Alkotmánybíróság tevékenységét már a testület működésének kezdete óta élénk nemzetközi figyelem kíséri, s a testület más országok bíróságainak gyakorlatára is jogfejlesztő hatást gyakorolt. A külföldi szakemberek érdeklődése tehát nem merül ki a tudományos érdeklődésben, hanem a döntések érvelésének átvételében is megnyilvánul. Köztudott például, hogy a dél-afrikai Alkotmánybíróság a halálbüntetés-ügyben hozott határozat érvelésének egyes elemeit szó szerint beültette ítéletébe. A példa azonban nem egyedi: a magyar Alkotmánybíróságot a kezdeti években a térség vezető Alkotmánybíróságaként tartották számon.
2. Ez a hatás azonban csak úgy érvényesülhet a jövőben is - s erre Sólyom László korábban már több alkalommal utalt -, ha a testület döntései nem csupán magyar nyelven olvashatók. A határozatok nagy száma miatt természetesen nem lehetséges valamennyi döntést idegen nyelvre, elsősorban angolra lefordítani, ám erre nincs is szükség: a külföldi kutatók számára bőségesen elég a fontosabbak átültetése.
Az Alkotmánybíróság működése óta erre mindeddig meglehetősen rendszertelenül és nem is hivatalos formában került sor. Az első kiadvány Sólyom László, a testület elnöke és Georg Brunner kölni jogászprofesszor közös, német nyelven megjelentetett munkája volt a Nomos Verlagsgesellschaft 1993-as kiadásában. E könyvben a szerkesztők bevezető tanulmányokkal növelték a kötet érthetőségét és színvonalát. A második kiadvány angol nyelven jelent meg, ugyancsak a Sólyom - Brunner szerzőpáros munkájaként.
3. Mivel az utolsó kötet 2000-ig dolgozza fel a testület gyakorlatát, időszerűvé vált az új gyakorlat áttekintése is. Emiatt különösen üdvözölendő az Alkotmánybíróság és az Akadémiai Kiadó által 2005-ben megjelentetett válogatás. A szép kivitelű, keményfedeles, 447 oldal terjedelmű, igényes kötet a korábbi megoldástól eltérően nem tartalmaz az Alkotmánybíróság gyakorlatára vonatkozó elemző tanulmányokat, hanem a rövid, szerkesztői előszót követően azonnal a kiválasztott határozatok következnek, majd a kiadvány rövidítésjegyzékkel zárul. Bár a négy évet felölelő válogatás rendkívül hasznos, a döntések hátterében meghúzódó alkotmánybírósági szerepfelfogást, a bíróság gyakorlatában történt változásokat, fejlődési irányokat elemző és összefoglaló tanulmány hasznos segítség lett volna a hazánk alkotmányos gyakorlatát valószínűleg nem ismerő külföldi kutatóknak, érdeklődőknek. A döntések angol nyelven való közzététele azonban önmagában is kiemelkedő jelentőségű.
A kötet lapozgatásakor láthatja az Olvasó, hogy a szerkesztők jó érzékkel válogatták az Alkotmánybíróság határozatait: az Európai Unió joga és a hazai jog viszonyával foglalkozó döntés, fontos alapjogi döntések - különösen a véleménynyilvánítás szabadságával (melynek megértéséhez az 1992-es alaphatározat fordítása is a kiadványba került), a névhez való joggal, a lakhatáshoz való "joggal", a gyülekezési joggal és az egészségügyi ellátással kapcsolatos jogokkal foglalkozó határozatok, valamint államszervezettel kapcsolatos ítéletek is bekerültek a gyűjteménybe.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
