A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2010. év végén jelentette meg dr. Horváth Éva "Nemzetközi Választottbíráskodás" című könyvét. Szerző céljai szerint ez a könyv tankönyvnek készült. Horváth Éva a magyar és a nemzetközi választottbíráskodás kiemelkedő szaktudású, köztiszteletben álló, igen nagyra becsült alakja. Keveseknek van hozzá hasonló széles körű ismertsége a nemzetközi választottbíráskodás világában. Különösen az osztrák és a német választottbírói társadalomban alakultak ki rendkívül bensőséges szakmai, baráti kapcsolatai. Ezek annyira mélyek, hogy jelen recenzió szerzője számtalan alkalommal személyesen is tapasztalta, hogy Horváth Éva professzor asszony, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamra mellett szervezett Választottbíróság volt elnöke, az osztrák és német választottbíró kollegák nagy részének még családtagjaival is szívélyes baráti kapcsolatot ápol. Recenzens az említett elnöki poszton Szerző asszony utódjaként, a nemzetközi konferenciákról hazaindulva alig képes megjegyezni azt a sok kedves baráti, kollegiális jókívánságot, amiknek tolmácsolására kérik.
Horváth Éva miután külkereskedelmi vállalatnál (Hungarofruct 1972-1982) dolgozva szerzett joggyakorlatot és a Külkereskedelmi Főiskolán (1982-1989) is tanított, 1989. június 11-én lett az akkori Magyar Gazdasági Kamara jogi főosztályának vezetője. Hozzá tartozott a Választottbíróság titkárságának felügyelete is. 1990 és 1992 között a híres polgári jogász professzort, a Választottbíróság akkori elnökét, Eörsi Gyulát - akit érdemi munka végzésében súlyosbodó betegsége jelentősen akadályozott - ügyvezető elnökként segítette, illetve helyettesítette a Választottbíróság vezetésében. Ezt követően pedig 1992-től 2007-ig 15 éven keresztül dolgozott a Választottbíróság elnökeként. Ezen korszak a választottbíráskodás magyarországi fejlődése szempontjából meghatározó jelentőségű volt. Horváth Éva a közelmúltban, 90 éves korában elhunyt tudós magyar választottbíróval, Kálmán Györggyel társszerzőként írta meg a második világháború utáni korszak választottbíráskodással foglalkozó első átfogó magyar nyelvű monográfiáját 1999-ben a "Nemzetközi eljárások joga - A kereskedelmi választottbíráskodás" címmel. Ez a remek munka értelem szerint kiindulópontja volt Horváth Éva legutóbb megjelent monográfiájának is. Ritkán fordul elő, hogy egy utóbb készült szakmai könyv ne legyen sokkal hosszabb mint az alapjául szolgáló régebbi mű. Recenzens irigyli Horváth Évának pedagógusi önmérsékletét és elegáns arányérzékét. (A korábbi kétszerzős munka A/5-ös méretű papírlapokra nyomtatva, keménykötésben 205 oldal terjedelmű volt. A most megjelent könyv B/5-ös, tehát lényegesen kisebb papírlapokra nyomtatva, "paperback" kivitelben is csak 299 oldal terjedelmű.)
Horváth Éva 1999-től címzetes egyetemi docensként, majd 2004-től címzetes egyetemi tanárként tanít a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán. Könyve is elsősorban az egyetemi oktatás céljait szolgálja. Szerző maga írja előszavában, hogy "(e) könyv korábbi változatának megjelenésétől mintegy tizenhárom esztendő telt el, s a szerző most ismét köszöntheti a tisztelt Olvasót. Ez a ’babonás’ időtartam mindenekelőtt arra indít, hogy felmérjem: az akkori kötettel kapcsolatban kitűzött célok közül mi valósult meg, s a választottbíráskodással kapcsolatos körülmények miben változtak. (Talán megbocsátja a jóindulatú Olvasó, ha az első kiadás bizton meglévő hiányosságainak megállapítását rábízom.) Ha máshonnan nem, e kiadvány első Előszavából ismeretes, hogy a könyv eredetileg a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen (PPKE) bevezetett, 1997-ben még vadonatúj tárgynak számító, ’A nemzetközi eljárások joga - a kereskedelmi választottbíráskodás’ megjelölésű diszciplína oktatásához szükséges tananyagaként született. Remélem nem szerénytelenség, ha megállapítom: a hallgatók annak idején érdeklődéssel fogadták ezt a tárgyat, s - mondhatom -, hogy azt figyelmük ma is kíséri. A könyv átdolgozásának és bővítésének elsődleges oka az volt, hogy a "megrendelő" PPKE időközben módosított tantervében önálló tárggyá vált a nemzetközi választottbíráskodás, és - a fölösleges párhuzamosság megszüntetése érdekében - annak nemcsak tematikájából, de a tantervben szereplő nevéből is kimaradt mindaz, ami korábban a "nemzetközi eljárások joga" tágabb kategóriájába volt sorolható. Így e kötet szerzője "megmaradhatott a kaptafánál", és mind az előadások, mind a tananyag keretében összpontosíthat a hazai és nemzetközi választottbíráskodás lényeges kérdéseire."
A könyv bővítésére az az örvendetes tény indította Szerzőt, hogy a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvényre (Vbt.) épülő magyar bírósági és választottbírósági gyakorlat e jogszabály hatálybalépése óta mind a döntések számában, mind azok "minőségében" folyamatosan gazdagodott, és nagyrészt követi az e jogterületen iránymutató országok gyakorlatát. Ez a magyarázata annak, hogy Horváth Éva könyve számos hazai és külföldi választottbírósági döntésről tájékoztat. Ezek jobb megértését, valamint a magyar gyakorlat további fejlődését segítheti az új II. fejezet, amely részletesen ismerteti az időközben Magyarországon kívül mintegy 70 országban adoptált, a nemzeti jogalkotások alapjaként figyelembe vett, az ENSZ Nemzetközi Ke-
-252/253-
reskedelmi Jogi Bizottsága (UNCITRAL) által kidolgozott, a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásra vonatkozó Mintatörvényt (Model Law, MAL). A könyvtől jogosan elvárt újdonság-jelleg megkívánta azt is, hogy Szerző kitérjen az említett Mintatörvénynek, ugyancsak az UNCITRAL keretében, 2006-ban végrehajtott módosítására, valamint arra az ugyanabban az évben közzétett UNCITRAL-Ajánlásra (Recommendation) is, ami a külföldi választottbírósági ítéletek elismerésére és végrehajtására vonatkozó, 1958-as New-York-i Egyezmény "jelenkori" alkalmazását segíti elő.
A választottbíráskodásról szóló törvény hatályba lépése óta Magyarországon jelentősen nőtt a választottbíráskodás ismertsége és fejlődött kultúrája is. E vitarendezési mód megfelelő szintű ismerete - különösen kereskedelmi joggal foglalkozó ügyvédek és jogtanácsosok körében - ma már aligha nélkülözhető. A kötetből - nyilván célszerűségi okokból - kimaradt az első kiadás VI. fejezete, amely a választottbírósági intézmények változatosságát, ismertebb külföldi választottbíróságok eljárási rendjének összehasonlításával mutatta be. Bár e munkában is kitér a Szerző a külföldi választottbíróságok gyakorlatára, az eljárási szabályzatok folyamatos módosulása miatt ezek összemérését nem végezte el. Szerzőnek kétségtelenül sikerült, hogy a feldolgozott téma iránt annyi kíváncsiságot és jogászoknál nélkülözhetetlen "egészséges szakmai veszélyérzetet" felkeltenie, hogy szükség esetén a választottbíráskodás területén mélyebb ismeretek megszerzését is fontosnak tartják.
Horváth Éva és Kálmán György közösen írt korábbi könyvének1 vizsgálódási irányai még tapogatózó jellegűek, helyenként szétfolyóak voltak. Olyan területekre és jogintézményekre is kiterjedtek, amelyekről később kiderült, hogy nem váltak túl fontossá a választottbíráskodás számára. Horváth Éva újabb monografikus elemzése az érintett és a valódi relevancia körbe vont tárgyait tekintve már jóval koncentráltabb. Felismerte, hogy az ENSZ Nemzetközi Bírósága, az Emberi Jogok Európai Bírósága, és az Európai Unió Bírósága nem úgy, nem olyan módon váltak fontossá a választottbíráskodás ügye számára, ahogy az a korábbi könyvben szerepelt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
