Hazánk Európai Unióhoz történő csatlakozásával a tagállamok szerepe - és így Magyarországé is - a döntéshozatalban a viták középpontjába került. Megoszlanak a vélemények arról, hogy milyen mértékű a tagállamok hivatalainak, hatóságainak tényleges beleszólása az ügyek kimenetelébe. A közösségi versenyjog azt a lehetőséget kínálja fel a tagállamoknak, hogy képviselőik révén - akik ebben az esetben a nemzeti versenyhatóságok tisztviselői - részt vehessenek a versenyjogi tárgykörű tanácsadó bizottságok ülésein, ahol konkrét ügyekben kifejthetik a véleményüket. A közösségi versenyjog alapján létezik még több fórum, ahová a tagállami versenyhatóságok képviselői - az adott versenyhatóság döntésétől függően - szintén ellátogathatnak, ezek közé tartozik a Hearing Officer, az ECN2 plenáris ülések és munkacsoportok ülései. Az ECN keretében összehívott üléseken többnyire a tagállamoké a "főszerep", ők elnökölnek az egyes munkacsoportok ülésein, ahol a legtöbb esetben tagállami kezdeményezésre születnek a joggyakorlat fejlesztését célul tűző javaslatok. Ezek a tanácskozások alapvetően abban különböznek a tanácsadó bizottság üléseitől, hogy a tagállamoknak nagyobb a mozgástere, valamint a Bizottság és a tagállami versenyhatóságok képviselőin kívül meghívottként jelen lehetnek szakmai szervezetek, nemzetközi ügyvédi irodák, tagállami minisztériumok képviselői, akik kérdéseket intézhetnek a tagállamok és a Bizottság jelenlévő tisztviselőihez és viszont. El kell határolni egymástól az ECN plenáris üléseket és az ECN munkacsoportok üléseit is, az előbbiek témái főként általános kérdések, míg az utóbbiak napirendjén az adott szektorra vonatkozó specifikus kérdések megvitatása, részletszabályok kidolgozása folyik. A Hearing Officer ülésein az eljárás alá vont vállalkozások és jogi képviselőik is részt vesznek, őket is megilleti a kérdezés joga az üléseken, amelyek gyakran - a résztvevők nagy számára tekintettel - több napig is elhúzódnak. Ebben a tanulmányban a tanácsadó bizottság működésére, szerepére és valódi jelentőségére próbálok rávilágítani.
A komitológia3 alapvetően olyan bizottsági eljárásokat foglal rendszerbe, amelynek tagjai a tagállamok képviselői a Bizottság elnöklete mellett. Ez a rendszer lehetőséget nyújt a tagállamoknak, hogy bizonyos fokú ellenőrzést gyakoroljanak a Bizottság felett, amikor a törvényhozó által (a Tanács vagy a Tanács és az Európai Parlament) delegált hatáskörben fogad el végrehajtási intézkedéseket4. Jelen tanulmányban nem a tanácsadó bizottságok keretében zajló jogalkotási, hanem a jogalkalmazási tanácskozásokat elemzem.
A komitológia rendszerén belül alapvetően háromféle bizottsági formával találkozunk: a tanácsadó, a menedzsment és a szabályozó bizottsággal. A tanácsadó bizottságot5 olyan ügyekben hívják össze, amelyekben az Európai Bizottság köteles kikérni a tagállamok tanácsát, amelyet figyelembe kell vennie, de nincs kötve a véleményéhez. Ezekben az ügyekben a Bizottságnak nem kell továbbítania a javaslatát a Tanács felé. A menedzsment bizottság6 ülésein a tagállamok az Európai Bizottság előterjesztéséről szavaznak. Amennyiben a tagállamok minősített többséggel az Európai Bizottság előterjesztése ellen szavaznak, a Tanács közbelép és egy új szöveget fogad el minősített többséggel többnyire három hónapos határidőn belül. Abban az esetben, ha a tagállamok által a menedzsment bizottságban megfogalmazott ellenvetések nem élveznek minősített többségű támogatást, az Európai Bizottságot semmi sem akadályozza meg abban, hogy keresztülvigye a javaslatát. A szabályozó bizottság7 ülésein a tagállamok szavaznak az Európai Bizottság indítványáról. Abban az esetben, ha a tagállamok nem fogadják el minősített többséggel az Európai Bizottság kezdeti javaslatát, a Bizottságnak fel kell terjesztenie az indítványát a Tanácshoz, amelynek három hónap áll rendelkezésére, hogy minősített többséggel elfogadja a Bizottság előterjesztését, egyhangúlag módosítsa azt, vagy végérvényesen minősített többséggel megakadályozza.
A gyakorlatban az Európai Bizottság szívesebben folyamodik az első és a második bizottsági formához, mert ezek rendszere nagyobb mozgásteret biztosít a számára, ezzel szemben a tagállamok a harmadik típust preferálják, mert általa jelentősebb hatalmat kap a Tanács és ezáltal maguk a tagállamok is.
Jelen tanulmány a versenyügyekben összehívott tanácsadó bizottságok jogalkalmazásban betöltött szerepét és az Európai Bizottság döntéshozatali mechanizmusában elfoglalt helyét mutatja be, mert külön figyelmet érdemel az a kérdés vagy inkább felvetés, hogy az Európai Bizottság konkrét ügyekben történő döntéshozatalakor ténylegesen mekkora szerephez jut a tagállamok és a Bizottság képviselőinek ezen fóruma.
A jogalkalmazás körén belül a versenyügyekben összehívott tanácsadó bizottságnak két fajtája van: a Versenykorlátozó Magatartások és Erőfölényes Helyzetek Tanácsadó Bizottsága és az Összefonódások Tanácsadó Bizottsága. Az irányadó jogszabályok kartell és erőfölényes ügyekben korábban a 17/1962/EGK tanácsi rendelet8, jelenleg az 1/2003/EK tanácsi rendelet9. A fúziós ügyekben összehívott tanácsadó bizottságra irányadó jogszabályi rendelkezések korábban a 4064/89/EGK tanácsi rendeletben10, jelenleg a 139/2004/EK tanácsi rendeletben11 kerültek lefektetésre.
A Versenykorlátozó Magatartások és Erőfölényes Helyzetek Tanácsadó Bizottságát a 17. számú rendelet hívta életre. A 17/1962/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 17. sz. rendelet) 10. cikkelye rendelkezik a tanácsadó bizottságról. Eszerint a 81.12 és a 82.13 cikkekbe ütköző gyakorlatok, nemleges megállapítás vagy egyedi mentesítés14 esetén az Európai Bizottság a végső döntésének meghozatala előtt konzultál a tanácsadó bizottsággal. A 17. számú rendelet az ilyen eljárások lefolytatásánál előírja az Európai Bizottság számára, hogy szoros és állandó kapcsolatot tartson fenn a tagállamok illetékes hatóságaival, éppen ezért az Európai Bizottság köteles hozzájuk haladéktalanul eljuttatni minden olyan kérelmet, bejelentést, valamint azon ügyhöz tartozó legfontosabb iratok másolatát, amelyet a 81. és a 82. cikkek alapján érkeznek hozzá. A 17. számú rendelet előírja, hogy a tanácsadó bizottság ez esetben kartell- és monopolkérdésekben illetékes tisztviselőkből áll, akiket a tagállamuk jelöl ki erre a feladatra. A 17. számú rendelet 10. cikke az ülés formájáról és a tagállamok meghívásának módjáról is rendelkezik, amely szerint a meghallgatás együttes ülésen történik, amelyre az érdekelteket a Bizottság hívja meg, az ülést legkorábban a meghívó elküldésétől számított 14. napon tartják meg. Ez utóbbi rendelkezés egy fontos garancia a tagállamok számára, hiszen a Bizottság azáltal is ellehetetlenítené a tagállamok véleményalkotási szándékát, ha túl rövid időn belül tűzi ki az ülések időpontját, ezáltal nem vagy alig adva lehetőségét az ügy iratainak áttanulmányozására, amely minden esetben a megalapozott véleményalkotás előfeltétele. A gyakorlatban a rendelet által szabályozott határidő sem minősül néha elegendőnek, a versenyhatóságok képviselőinek olykor 5-7 napjuk van arra, hogy felkészüljenek az adott ülésre, amelyhez hatalmas iratkupacon kell "átrágniuk" magukat és érdemi véleményt megfogalmazni az esetleges tagállami vonatkozások tükrében. A 17. számú rendelet ezen cikke kötelezővé teszi a Bizottság számára, hogy a tagállamok versenyhatóságainak szóló meghívóhoz csatolja az akta legfontosabb iratait, közöttük a tényállás vázlatát, továbbá minden a tárgyalandó ügyre vonatkozó előzetes határozati javaslatot. A gyakorlatban az ülésre szóló meghívóhoz többnyire csak a tényállás vázlatát és az előzetes határozati javaslatokat csatolják. Kiskaput jelent a Bizottság számára, hogy csak az akta legfontosabb iratait kell csatolnia, így sok múlik a Bizottság adott ügyben eljáró tisztviselőinek a hozzáállásán, egyes ügyekben széleskörű a tagállamok felé irányuló információáramlás, más esetekben pedig csak az éppen szükséges mértéket elégíti ki. A Bizottság védelmére szolgál, hogy adott esetben több ezer oldalas aktákról van szó, amelyekből egyrészt nehéz szelektálni, másrészt a postaköltség is jelentős összegre rúghat. Az iratok megküldésével kapcsolatban az is nehezíti a Bizottság helyzetét, hogy a meghívó elküldésekor nem tudja, hogy ki lesz a tagállami versenyhatóság által kijelölt tisztviselő, vagy egyáltalán delegál-e a tagállam képviselőt az adott ülésre. Ez utóbbi esetben hiábavalónak bizonyulnak a Bizottság iratküldésre vonatkozó erőfeszítései, ezért érthető, ha egy adott ügyben csak a rendelet által kötelezően előírt iratokkal látja el a tagállamokat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
