2008. április 28-a és 29-e között Ljubljanában rendezett konferenciát a trieri székhelyű Európai Jogakadémia (ERA) és a Szlovén Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma a Közös Hivatkozási Rendszer tervezetéről (DCFR). A Study Group on a European Civil Code és a Research Group on a EC Private Law (Acquis Group) kutatócsoportok munkájának eredményeképp 2008 februárjában nyomtatásban megjelent a Principles, Definitions and Model Rules of European Private Law. Draft Common Frame of Reference (DCFR). Interim Outline Edition1 című kiadvány. A kutatócsoportoknak az Európai Bizottsággal kötött keretszerződés értelmében 2008 végéig kell elkészíteniük a végleges tervezetet2. Már a konferencia alcíme ("Struktúra és tartalom. Úton a végleges Közös Hivatkozási Rendszer felé") jelezte, hogy a tudományos rendezvény fő célja a tervezet általános bemutatása illetve annak a végleges közös hivatkozási rendszerre gyakorolt hatásának vizsgálata volt. Ennél azonban tovább is ment, egyes előadók ugyanis a DCFR nemzeti, valamint európai jogalkotásra és joggyakorlatra vonatkozó lehetséges kisugárzását is elemezték. A szlovén Legfelsőbb Bíróság épületében tartott másfél napos rendezvény azt a kiváló lehetőséget kínálta a résztvevőknek, hogy vázlatosan megismerkedhetnek a DCFR alapkoncepciójával, felépítésével, illetve szabályozásának főbb részterületeivel.
A konferencia első előadásában Eric Clive az edinburghi egyetem jogi karának professzora3, a Study Group tagja, a DCFR egyik megalkotója úgy mutatta be a művet, mint egy korábban soha nem tapasztalt és nehezen megismételhető összeurópai kooperáció eredményeként született (akkor) négy hónapos gyermeket, akinek nincsenek nemzeti jogi rokonai; szüleinek az Európai Szerződési Jog Alapelvei (PECL) és a közösség magánjogi joganyaga tekinthetők, távolabbi felmenője az áruk nemzetközi adásvételéről szóló bécsi egyezmény, közeli rokona pedig az UNIDROIT Nemzetközi Kereskedelmi Szerződések Alapelvei. Clive professzor két szempontból világította meg a DCFR általános jellemvonásait. Egyrészt elemezte a DCFR és a jövőben elfogadásra kerülő CFR viszonyát, s ezzel kapcsolatban kitért a DCFR címének jelentéstartalmára is. Másrészt a DCFR és az alapjául szolgáló PECL közötti eltéréseket vette sorra.
A DCFR mibenlétére vonatkozóan mindjárt előadásának legelején leszögezte, hogy a tudományos jellegű DCFR nem azonos a hivatalos, a közösségi jogalkotó szervek által "valamilyen formában" politikailag elfogadott jövőbeli közös hivatkozási rendszerrel (a CFR-rel), bár reményét is kifejezte, hogy utóbbi hasonlítani fog az előzőre. A CFR gondolata először az Európai Bizottság 2003-ban kibocsátott, az európai szerződési jog területén nagyobb koherencia megvalósítását célul tűző közleményében jelent meg4. A közös hivatkozási rendszernek a 2003. évi közlemény elgondolása szerint alapelveket, definíciókat és modell-szabályokat kell tartalmaznia. Ennek alapjául szolgálhat a jogtudósok által az Európai Bizottsággal kötött kutatási szerződés alapján kidolgozott DCFR, amelynek azonban további szerepe is lehet. Clive professzor ezzel kapcsolatban elsősorban a DCFR tudományos jellegét emelte ki, amely azt a nagyszerű oktatási lehetőséget teremti meg az európai jogi karok számára, hogy mindannyian ugyanabból a szövegből dolgozhatnak, taníthatnak, a 2008 januárban könyv formájában közzétett angol nyelvű változatot ugyanis hamarosan követik majd a Közösség más hivatalos nyelvein megjelenő fordítások. Megemlítette továbbá azt a korábban felmerült lehetőséget is, hogy a DCFR, mint nem állami eredetű jogi matéria választható jogként funkcionálhatna, az Európai Szerződési Jog Alapelveihez és az UNIDROIT Alapelvekhez hasonlóan. Tette ezt annak ellenére, hogy a Tanács 2008. április 18-i állásfoglalásában elutasította ezt a lehetőséget, és a CFR jövőbeli szerepét csupán a közösségi jogalkotó "szerszámosládája"-ként (toolbox) határozta meg, amely lehetővé teszi majd az EU jogalkotó szervei számára a születő új normák magasabb színvonalának megvalósítását és a hatályos szabályok felülvizsgálatát. Ugyancsak elutasította a Tanács azt a lehetőséget, hogy a CFR a tagállami jogalkotók számára szolgáljon mintául, bár elismerte, hogy azok ösztönzést meríthetnek belőle a közösségi (magánjogi) jogalkotás nemzeti átültetésének konzisztenciájának növelése érdekében. A CFR és az annak alapjául szolgáló DCFR lehetséges jövőbeli szerepére vonatkozóan egyébként a konferencia számos hozzászólója a választható jogként történő elismerés mellett (és a Tanács állásfoglalásával szemben) érvelt.
A DCFR természetét címének magyarázatával lehet talán a legjobban megragadni. A tervezet címe "Alapelvek, definíciók és modell-szabályok az európai magánjogban" és alcíme "Ideiglenes vázlatos kiadás" mind fontos jelentéstartalmat hordoz, amelyet a DCFR 2008 januárjában könyv formában publikált bevezetője is részletesen elemez. Az alcímben szereplő "ideiglenes" jelző arra utal, hogy a DCFR jelenlegi tartalma további részekkel lesz még kiegészítve, így az egyes szerződéstípusokat tartalmazó IV. Könyvet további szerződéstípusokkal bővítik ki, a jelenleg hiányzó VIII-X. Könyvek pedig a dologi jog egyes kérdéseit foglalják majd magukban. Az első kiadás "vázlatos" jellegét az egyes szabályokhoz fűzött kommentárok hiánya adja, amely hiátus a rendelkezésre álló szűkös időkerettel magyarázható.
A tervezet címében található "definíciók" és "modell-szabályok" nem szorulnak különösebb magyarázatra, annál többet kell foglalkozni az "alapelvek" jelentésével. A tervezethez kapcsolt I. sz. Függelék a főszövegben előforduló valamennyi fontosabb kifejezés tudományos igényű, tankönyvszerű meghatározását tartalmazza, amely definíciók az egységes európai jogi terminológia megvalósítását hivatottak elősegíteni. Ez a jogalkotási technika - amely alapján a fogalom-meghatározások a főszövegben szereplő, normatív erővel nem rendelkező modell-szabályokhoz kapcsolt függelékben kerülnek rögzítésre - tette lehetővé, hogy az általános rendelkezéseket tartalmazó I. Könyv rövid maradhasson, és a terminológia esetleges további kiegészítése fáradságos szerkesztői munka nélkül elvégezhető legyen. A definíciók tartalmát a szerkesztők részben a közösségi magánjogi joganyagból szűrték le, azonban főleg a DCFR szabályait vették figyelembe. A függelékben szereplő meghatározások és a főszövegben található egyes szabályok tehát szoros egységet képeznek, a definíciókat tesztelték a modell-szabályok tükrében, és azok fejlesztésével párhuzamosan felül is vizsgálták őket.
A címben található "alapelvek" kifejezés azért igényel részletesebb indokolást, mert az átfedésben állónak tűnhet a "modell-szabályokkal", és többféle értelmezése is lehetséges. Az alapelvek felfoghatók egyrészt olyan szabályokként (rules), amelyek nem rendelkeznek jogi kötelező erővel. Ilyen értelemben használja az alapelvek kifejezést a PECL és az UNIDROIT Alapelvek is. Ebben az értelemben az alapelvek azonosak a modell-szabályokkal. A kifejezés jelentéstartalma azonban leszűkíthető olyan még általánosabb szabályokra is, mint amilyen például a szerződési szabadság, illetve a jóhiszeműség elve. Az a tény, hogy a DCFR címében az "alapelvek" a "modell-szabályok" mellett önállóan kerülnek megjelölésre, azt mutatja, hogy a tervezet megalkotói az utóbbi értelmezési lehetőséget fogadták el. Az ilyen alapvető elvek jogtechnikai megjelenítésére vonatkozóan viszont a mai napig nem zárult le a vita. A DCFR megalkotói szerint a tervezetben szereplő modell-szabályok mindenképpen bizonyos alapvető elvekre épülnek, akár kifejezetten megnevezésre kerülnek ezek a norma szövegében, akár nem5. A tervezet jelenlegi szövegéből is leszűrhetők tehát alapvető elvek, holott ezek expressis verbis nem jelennek meg a modell-szabályok között. Lehetséges volna a jelenlegi szöveget a jövőben kiegészíteni egy olyan különálló résszel, amely nevesíti ezeket az elveket, értékeket, és megnevezi azokat a tényezőket, amelyeket a törvényhozónak figyelembe kell vennie, amikor egyiket a másikkal szemben mérlegeli. Ennek során azonban nem szabad elfelejteni, hogy az alapvető elvek magas absztrakciós szintjük okán nem sokat jelentenek a gyakorlati alkalmazás szempontjából.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
