Miközben a magyar versenyjog elméletileg ismeri és elismeri az egy gazdasági egység tanát, a magyar versenyjogi szabályok szerint egy kizárólag a leányvállalat által elkövetett jogsértés miatt nem lehet a gazdasági egységhez, vállalkozáscsoporthoz tartozó anyavállalatot felelősségre vonni, ahogyan a tagvállalatok által elkövetett jogsértés sem tudható be automatikusan a vállalkozások társulásának. Ennek ellenére bizonyos feltételek fennállása esetén a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 78. § (5) bekezdése alapján az anyavállalat a leányvállalatával szemben kiszabott bírság megfizetésére kötelezhető.[1]
A szerző tanulmánnyal elérni kívánt célja a következő kérdések megválaszolása: Az Alkotmánybíróság és a Kúria gyakorlatával összhangban mely feltételek fennállása esetén lehet az anyavállalat felelősségét megállapítani a leányvállalatával szemben kiszabott bírság megfizetése vonatkozásában? Ezen felelősség tekinthető-e még mindig egyetemleges felelősségnek? Betudható-e egy leányvállalat által elkövetett jogsértés az anyavállalatnak?
A szerző szándékosan nem törekszik a korábban megjelent vonatkozó tanulmányokban, szakirodalomban foglaltak egyenkénti bemutatására, cáfolására tekintettel arra, hogy a jelen tanulmányban ismertetett, értelmezett jogszabályok, alkotmánybírósági és kúriai határozatok, egyéb döntések fényében az eddigiekig kialakult álláspontok, hatósági, bírósági gyakorlatok - a jelen tanulmányban kifejtettek miatti és szerinti - meghaladása, tovább fejlődése látszik indokoltnak.
A Tpvt. 78. § (1) bekezdése kimondja, hogy az eljáró versenytanács bírságot szabhat ki azzal szemben, aki e törvény rendelkezéseit megsérti. A bírságot kiszabó határozat alanya a Tpvt. szerint egyrészt vállalkozás, másrészt a vállalkozás-csoport, harmadrészt pedig vállalkozások társadalmi szervezete, köztestülete, egyesülése vagy más hasonló szervezet lehet.
A 2005. október 31. napjáig hatályos szabályozás alapján a Tpvt. nem tartalmazott külön rendelkezést a vállalkozás-csoportba tartozó vállalkozások, illetve a tagvállalkozások mikénti bírságolhatóságára vonatkozóan. A 2005. november 1. napjával hatályba lépett, a Tpvt. 78. §-át érintő módosítás két szempontból is jelentős változást hozott: egyrészt a kiszabható bírság felső határára vonatkozó előírás akként módosult, hogy kiegészült a vállalkozás-csoport árbevételéhez igazított bírságmaximummal, másrészt a Tpvt. 78. §-ának új (5) és (6) bekezdéseinek köszönhetően rögzítésre került, hogy az ott meghatározott módon és feltételek esetén a vállalkozás-csoportnak a határozatban nevesített tagjai, illetve a jogsértő döntés meghozatalában résztvevő, a határozatban ekként nevesített tagvállalkozások egyetemlegesen kötelezhetők a bírság megfizetésére.
A jelen tanulmányban tárgyalt legfontosabb kérdések a Tpvt. következő rendelkezései köré csoportosíthatók:
A 78. § (1) bekezdésében meghatározott esetekben a gazdasági versenytanács bírságot szabhat ki.
78. § (5) Ha a bírságot a vállalkozás-csoport jogsértést megvalósító tagja önként nem fizeti meg, és a végrehajtás sem vezet eredményre, az eljáró versenytanács külön végzéssel a vállalkozás-csoportnak a határozatban nevesített
- 207/208 -
tagjait egyetemlegesen kötelezi a bírság, illetve annak be nem hajtott része megfizetésére.
78. § (6) Ha a vele szemben kiszabott bírságot a vállalkozások társulása önként nem fizeti meg, és a végrehajtás sem vezet eredményre, az eljáró versenytanács külön végzéssel a bírság megfizetésére a jogsértő döntés meghozatalában résztvevő, a határozatban ekként nevesített tag-vállalkozást egyetemlegesen kötelezi.
78. § (7) Az (5) és (6) bekezdésben meghatározott végzés ellen önálló jogorvoslatnak van helye.
A versenyjogi jogsértés miatt kiszabott bírság címzettjei és a bírság megfizetésére kötelezés vonatkozásában is kiemelt jelentősége van, hogy az elkövetett jogsértésért ki tehető felelőssé. A Tpvt.-vel, valamint a tanulmányban ismertetett kúriai és alkotmánybírósági gyakorlattal összhangban a felelőssége kizárólag a jogsértő vállalkozásnak kerülhet megállapításra és a bírság is csak a jogsértést elkövető vállalkozással, vállalkozásokkal szemben kerülhet megállapításra.
A magyar versenyjog szerinti vállalkozás (undertaking) fogalom eltér a vállalkozás uniós versenyjog szerinti fogalmától. A Tpvt. alapján ugyanis a vállalkozás fogalmába nem tartozik bele az egész gazdasági egység (economic unit) - ilyen például a vállalatcsoport - csak az az egyetlen entitás, mely a jogsértést elkövette, a versenyjogi szabályok címzettje. A Tpvt. a gazdasági egység egészére vonatkozóan külön definíciót tartalmaz: az ún. vállalkozáscsoport fogalmat. A Tpvt. 15. § (2) bekezdése alapján egy vállalkozáscsoportba tartozik a vállalkozás azokkal a vállalkozásokkal, a) amelyeket közvetlenül vagy közvetve önállóan irányít (leányvállalat, subsidiary); b) amelyek közvetlenül vagy közvetve önállóan irányítják (anyavállalat, parent company); c) amelyeket a b) pont szerinti vállalkozás közvetlenül vagy közvetve irányít (testvérvállalat, sister company); d) amelyeket, az a)-c) pont szerinti vállalkozások közül kettő vagy több közösen irányít (közös vállalat, joint venture). A vállalkozás és a vállalkozáscsoport fogalma közti különbségtételnek tehát kiemelt fontossága van az elkövetett jogsértés miatt fennálló felelősség vonatkozásában: az elkövetett jogsértés miatt felelőssége a vállalkozásnak és nem a vállalkozáscsoportnak állapítható meg.[2] A vállalkozáscsoport fogalma többek között az egymástól nem független entitások azonosítása során alkalmazható.[3]
Amikor a leányvállalatok (vállalkozások társulása) által elkövetett jogsértések kapcsán a jogsértések betudhatóságáról és az anyavállalatok (tagvállalkozások) felelősségéről esik szó, meg kell különböztetni az anyavállalatnak magáért a Tpvt. által tilalmazott magatartás megsértéséért fennálló, az alaphatározatban vizsgált és megállapított, közjogi jellegű versenyjogi felelősségét az anyavállalatnak a bírság megfizetéséért, a Tpvt. 78. § (5) bekezdése alapján fennálló helytállási kötelezettségétől.
A Fővárosi Ítélőtábla a két felelősség közti különbséget már a 2.Kf.27.527/2008/12. (Vj-199/2005.) sz. ügyben - vállalkozások társulása-tagvállalkozások összefüggésben - hangsúlyozta. A bíróság megállapította, hogy a Tpvt. 78. § (6) bekezdése nem a versenyjogi felelősség megállapítását szolgáló anyagi jogszabály, hanem a versenyjogi eljárásban hozott határozat végrehajtását biztosító eljárásjogi rendelkezés, amely a bírság fizetésére eredetileg kötelezett társulás elleni végrehajtás sikertelensége esetére a jogsértő döntés meghozatalában részt vevő tagvállalkozás(ok) helytállási kötelezettségét - a versenyjogi felelősség külön megállapítása nélkül - rögzíti. Közjogi jellegű versenyjogi felelősségről ugyanis csak akkor lehet szó, ha egy adott vállalkozás a Tpvt.-ben (adott esetben a Tpvt. 11. §-ában) jogellenesként nevesített, tényállásszerű magatartást követ el, és ezzel kapcsolatos felelősségre vonására a Tpvt. szabályai szerint lefolytatott eljárásban kerül sor.[4]
- 208/209 -
Az Alkotmánybíróság a 353/B/2009. AB határozatban[5] (ABH 2010, 2026.)[6] kifejtette, hogy mely feltételek teljesülése esetén van lehetőség a tagvállalkozások másodlagos felelősségének, azaz a bírság megfizetéséért fennálló helytállási kötelezettségének megállapítására:
"A törvény értelmében a tagvállalkozás ilyen másodlagos felelősségének megállapítására, és bírság kiszabására két konjunktív feltétel együttes bekövetkezése esetén van csak lehetőség, nevezetesen, ha a tagvállalkozás a jogsértő döntés meghozatalában részt vett és a tagvállalkozás a versenytanács alaphatározatában (a joggyakorlat szerint nemcsak annak indokolásában, hanem a rendelkező részben) nevesítésre is került. Ennek megfelelően a tagvállalkozás felelősségének megállapítására már az eredeti, bírságot kiszabó érdemi alaphatározatban, annak rendelkezőrészében sor kell, hogy kerüljön."
"A Tpvt. 78. § (7) bekezdése értelmében pedig a jogsértő vállalkozások másodlagos felelősségét a versenytanács külön végzéssel állapítja meg, mellyel szemben önálló jogorvoslatnak van helye, melyet a Fővárosi Bíróság a közigazgatási hatósági eljárásban hozott végzés elleni bírósági felülvizsgálatra vonatkozó szabályok szerint bírál el."
A 353/B/2009. AB határozatban az Alkotmánybíróság további fontos feltételeket is rögzített a tagvállalkozások bírság megfizetésére kötelezhetősége kapcsán:
Az ártatlanság vélelme kapcsán az Alkotmánybíróság leszögezte, hogy az ártatlanság vélelme a jogállam egyik alapelve[7], egyben garanciális jelentőségű akadályát képezi annak, hogy az eljárás alá vont személy a felelősség megállapításával járó hátrányos jogkövetkezményeket a felelősségének megállapítása nélkül szenvedje el.
Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy az indítványozó a támadott jogszabályi rendelkezéseket tévesen értelmezi, azokkal összefüggésben helytelen következtetésre jut, amikor azt állítja, hogy a felelősség megdönthetetlen vélelmen alapul, illetve, hogy egy tagvállalkozás anélkül lenne kötelezhető a bírság megfizetésére, hogy a jogsértő magatartását és annak felróhatóságát a hatóság megvizsgálná, valamint, hogy a felelősség alóli kimentés lehetőségét a jogszabály nem biztosítja:
"A tagvállalkozások másodlagos felelősségének külön végzéssel történő megállapítását megelőzi a versenyhatóságnak azon határozata, amikor magáért a Tpvt. által tilalmazott magatartás kifejtéséért (azaz a jogsértő döntésben való közvetlen vagy közvetett részvételért) állapítja meg a vállalkozások társadalmi szervezetének, köztestületének, egyesülésének vagy más hasonló szervezetének a felelősségét. Tehát a felelősség nem pusztán a tagvállalkozás tagi mivoltából, sokkal inkább az általa kifejtett jogellenes magatartásból fakad. E határozat alapjául szolgáló eljárásban a tagvállalkozások magatartását is vizsgálja az eljáró versenytanács. A határozat rendelkező részében nevesített tagvállalkozás ügyfél, és a határozatban foglaltakkal szemben védekezését előterjesztheti, jogorvoslatot kérhet. Ezt a támadott jogszabályi rendelkezés sem akadályozza, amely maga is aképp szól, hogy bírsággal az a tagvállalkozás sújtható, amely a jogsértő döntés meghozatalában részt vett. Ennek megfelelően a tagvállalkozásnak lehetősége van, hogy arra hivatkozzon, hogy nem vett részt a társulásban, nem tudott annak jogellenes működéséről, vagy az ilyen működéstől hatékonyan elhatárolódott, illetve a jogsértő döntés ellen szavazott. Éppen a jogbiztonságot szolgálja az a szabály, hogy csak azon vállalkozáscsoport-tagtól, illetve társadalmi szervezetben (stb.) résztvevő tag-vállalkozástól legyen a bírság behajtható, amely vállalkozás a jogsértő döntés meghozatalában részt vett és ebbéli minőségében a versenyhatóság határozatában nevesítésre is került. Ugyanez a védekezési-kimentési lehetősége fennáll a tagvállalkozásnak a másodlagos felelősséget megállapító külön végzéssel szemben - melynek célja valójában a végrehajtásnak az elsődleges kötelezettel szembeni eredménytelensége esetén a másodlagosan felelős vállalkozásokra való kiterjesztése -, hiszen e határozat ellen is külön jogorvoslatot biztosít a jogszabály."
Ezek mellett az Alkotmánybíróság megjegyezte, hogy a felelősség alóli mentesülésnek további esete is van.[8] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a felelősség alóli mentesülés lehetőségét a jogszabály megfelelően biztosítja, illetve a tagvállalkozás felelőssége nem megdönthetetlen vélelmen,
- 209/210 -
hanem a hatósági eljárás során lefolytatott bizonyítékokból levont következtetésen alapul, mely ellen a bírósági jogorvoslat biztosított, emiatt az ártatlanság vélelmének sérelme nem állapítható meg.[9]
Bár 2005. november 1. előtt a Tpvt. 78. § (5) és (6) bekezdésének hiányában a Tpvt. ezt kifejezetten nem rögzítette, a kialakult gyakorlat szerint 2005. november 1. előtt lehetőség volt arra, hogy a GVH az anyavállalatot és a vállalkozás-csoport tagjait egyetemlegesen kötelezze a bírság megfizetésére.[10] A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a Kfv.III.37.690/2013/29. számú ítéletében megállapította, hogy a különbség a 2005. november 1-je előtt hatályos rendelkezések és az ezt követő rendelkezések között e tekintetben érdemben annyi, hogy míg korábban a vállalkozás-csoport tagjait egyetemlegesen, addig az új szabályok szerint az anyavállalatot, vagy a vállalkozás-csoport más tagját csak mögöttesen lehet kötelezni a bírság megfizetésére.[11]
A 353/B/2009. AB határozat szerint az alkotmányos értelmezése a 2005. november 1-től hatályos, új szabályoknak az, hogy az alapeljárásban a mögöttes felelős vállalkozásoknak ügyfélként szerepelniük kell, hogy védekezési jogukkal élni tudjanak és jogorvoslati joguk érvényesüljön. Ez az értelmezés a Tpvt. 78. § (6) bekezdésére vonatkozik, amely értelmezés egyébként az ún. tojáskartell ügyben a 7.K.30.838/2007/33. számú elsőfokú ítéletben részletesen kifejtésre került és amelyet e részében nem érintett a másodfokon eljáró ítélőtábla és a Legfelsőbb Bíróság sem, az Alkotmánybíróság pedig alkotmányos értelmezésnek fogadott el.
A Kúria a Kfv.III.37.690/2013. számú ügyben megállapította, hogy bár a 353/B/2009. AB határozatban kifejtett értelmezés a Tpvt. 78. § (6) bekezdésére vonatkozik, a Tpvt. 78.§ (6) bekezdése szerves egységet alkot a Tpvt. 78. § (1) bekezdésével és felépítése, a szabályozási mód - egyes részletkérdésektől eltekintve - lényegében azonos a Tpvt. 78. § (5) bekezdésében foglalt szabályozással, így azt a Kúria az ügy eldöntésekor a Tpvt. 78. § (5) bekezdése vonatkozásában teljes egészében irányadónak tekintette.[12]
A mögöttes kötelezésnek a 2005. november 1. óta hatályos feltételei a Kfv.III.37.690/2013/29. számú ítéletben, a Kúria által is rögzítésre kerültek, amit aztán az Alkotmánybíróság ismét megerősített a 3100/2015. (V.26.) AB határozatban:
"a Tpvt. 78. §-ának az egyetlen alaptörvény-konform értelmezése az, hogy a mögöttes kötelezésnek az új szabályok szerint szintén feltétele nemcsak a vállalkozáscsoport azonosítása, de a konkrét anyavállalat nevesítése (rendelkező részben a felelőssége megállapítása) és ügyfélként való bevonása a versenyfelügyeleti eljárásba. Ha eljárási hiba miatt nem vonták be az anyavállalatot (vagy a vállalkozáscsoport más tagvállalkozását, akinek a felelősségét meg akarja állapítani a GVH), csak azonosították a vállalkozáscsoportot, akkor az új szabályozás csak arra ad lehetőséget, hogy a GVH a vállalkozáscsoport nettó árbevétele alapján kötelezze a bírság megfizetésére az eljárás alá vont és a jogsértésben részt vett vállalkozást, de a mögöttes felelősség hiányában, utóbb a bírság megfizetésére a Tpvt. 78. § (5) bekezdése alapján az anyavállalat nem kötelezhető."[13]
A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa (a továbbiakban: eljáró versenytanács) a Vj/003-008/2012. számú versenytanácsi határozatban[14], a kérelmezők összefonódás engedélyezése iránti kérelmére indult eljárásban, a határozat rendelkező részében az egyik kérelmezővel azonos vállalkozáscsoportba tartozó 2 vállalkozásnak azon bírság megfizetéséért fennálló felelősségének megállapítását helyezte kilátásba, mely bírságot az eljáró versenytanács a jogsértő kérelmezőkkel szemben szabott ki a kérelem késedelmes benyújtása miatt. Az eljáró versenytanács a határozat indokolásában is csak a Tpvt. 78. § (5) bekezdésében foglaltakra hivatkozott.[15]
A bírság megállapításának alapjául szolgáló jogsértésben részt nem vett vállalkozások ily módon történő bírság megfizetésére kötelezésének kilátásba helyezése az alaphatározatban, majd külön végzésben a bírság megfizetésére kötelezése, a tanulmányban hivatkozott és be-
- 210/211 -
mutatott kúriai és alkotmánybírósági határozatok, gyakorlat fényében az alábbiak szerint két okból is vitatható:
Az anyavállalatok, tagvállalkozások másodlagos, mögöttes felelőssége megállapításának két konjunktív feltétele van, melyek együttes fennállása esetén lehet csak az anyavállalatokat és a tagvállalkozásokat a bírság megfizetésére kötelezni. Egyrészt, a felelősség kizárólag magáért a Tpvt. által tilalmazott magatartás kifejtéséért (azaz a jogsértő döntésben való közvetlen vagy közvetett részvételért) állapítható meg. Az eljáró versenytanács jelen ügyben tehát csak akkor állapíthatta volna meg az egyik kérelmezővel azonos vállalkozáscsoportba tartozó 2 vállalkozás bírság megfizetéséért fennálló felelősségének kilátásba helyezését, ha a 2 vállalkozás felelősségét a kérelem késedelmes benyújtása miatt is megállapította volna a határozat rendelkező részében. A 2 vállalkozás e tekintetben fennálló felelősségét az eljáró versenytanács azonban nem is vizsgálta. A kúriai és alkotmánybírósági gyakorlat alapján viszont a vállalkozások nem kötelezhetők anélkül a bírság megfizetésére, hogy az esetlegesen jogsértő magatartásukat és annak felróhatóságát a hatóság meg ne vizsgálná, állapítaná. Másrészt, a Tpvt. 78. §-ának az egyetlen alaptörvény-konform értelmezése az, hogy a mögöttes kötelezésnek (a bírság kiszabásáért fennálló helytállási kötelezettség megállapításának) szintén feltétele nemcsak a vállalkozáscsoport azonosítása, de a bírság fizetésére kötelezni kívánt konkrét anyavállalat, tagvállalat nevesítése is. A kúriai és alkotmánybírósági határozatokból a Tpvt. vegyes szóhasználata ellenére is egyértelműen kitűnik, hogy önmagában a vállalkozáscsoportnak a határozat rendelkező részében történő azonosítása (megnevezése) nem elegendő a bírság megfizetéséért fennálló helytállási kötelezettség kilátásba helyezéséhez, majd később külön végzésben történő megállapításához. A vállalkozáscsoport nevesítésének követelménye magába foglalja az elsődlegesen kötelezett vállalat mögött a bírság megfizetéséért felelőssé tenni kívánt anyavállalat, tagvállalat versenyjogi felelősségének rendelkező részben történő megállapításának követelménye mellett az anyavállalat, tagvállalat ügyfélként való bevonásának követelményét is. Jelen ügyben bár az eljáró versenytanács használta "a vállalkozáscsoportnak a határozatban nevesített tagjait" fordulatot, a bírság megfizetésére - a jogsértő kérelmezők nem fizetése esetén - kötelezni kívánt 2 vállalkozást nem vonta be ügyfélként az eljárásba (hiszen a jogsértésért fennálló esetleges felelősségük fel sem merült). A vállalkozáscsoport azonosításának követelményénél tehát a vállalkozáscsoport nevesítésének követelménye tágabb kategória, mely magába foglalja a versenyjogi felelősség megállapításának és az ügyfélként történő bevonásnak a követelményét is.
A korábban hatályos bírságközleménnyel ellentétben a 11/2017. sz. közlemény[16] (Antitröszt Bírságközlemény)[17] már egyértelműen rögzíti, hogy a Tpvt. 78. § (5) bekezdés alkalmazása esetén a vállalkozáscsoport határozatban nevesített tagjának is bevonásra kell kerülnie a versenyfelügyeleti eljárásba ügyfélként:
"A Tpvt. 78. § (5) bekezdése alapján, ha a bírságot egy vállalkozáscsoport jogsértést megvalósító tagja önként nem fizeti meg, és a végrehajtás sem vezet eredményre, az eljáró versenytanács külön végzéssel a vállalkozáscsoportnak a határozatban nevesített tagjait egyetemlegesen kötelezi a bírság, illetve annak be nem hajtott része megfizetésére. Ilyen esetekben a vállalkozáscsoport határozatban nevesített tagja is bevonásra kerül a versenyfelügyeleti eljárásba ügyfélként."[18]
A Legfelsőbb Bíróság az Antitröszt Bírságközlemény kötelező erejével kapcsolatban, a Kfv.II.37.497/2010/14. sz. végzésben (Vj/102/2004.) rögzítette, hogy egyedi ügyben különleges releváns körülmények felmerülése esetén az egyedi határozat a közleménytől eltérhet, ennek azonban az egyediesítés indokául szolgáló körülmény feltüntetése mellett részletes indokát kell adni. Ha a GVH el kíván térni a közleményben foglaltaktól, az eltérés indokait az eljáró versenytanács határozatának bírságot indokoló részének kell tartalmaznia.[19]
Az eljáró versenytanács a Vj-23/2016/452. számú határozatban, három eljárás alá vont vállalkozás ellen tisztességtelen kereskedelmi
- 211/212 -
gyakorlat tilalmának feltételezett megsértése miatt indított versenyfelügyeleti eljárásban oly módon állapította meg mindhárom eljárás alá vont, egy vállalkozáscsoportba tartozó vállalkozás jogsértés elkövetése miatti felelősségét, hogy mindhárom vállalkozás vonatkozásában csak az adott vállalkozás által elkövetett jogsértés miatt és mindhárom vállalkozás vonatkozásában más-más időtartamokat illetően.[20] A határozat rendelkező részében azonban az eljáró versenytanács az egyes eljárás alá vont vállalkozásokkal szemben kiszabott bírság tekintetében az egy vállalkozáscsoportba tartozó másik két eljárás alá vont vállalkozást is "nevesítette" mindhárom vállalkozás vonatkozásában, mivel a Tpvt. 78. § (5) bekezdése alapján külön végzésben egyetemlegesen kívánta kötelezni őket a bírság be nem hajtott részének megfizetésére, amennyiben a bírságot a vállalkozáscsoport jogsértést megvalósító tagja önként nem fizeti meg, és a végrehajtás sem vezet eredményre.
Az eljárás során az eljáró versenytanács a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) és nem a Tpvt. rendelkezéseinek megsértését vizsgálta. Az Fttv. 9. § (1) bekezdése alapján tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértéséért az a vállalkozás felel, amelynek a kereskedelmi gyakorlattal érintett áru értékesítése, eladásának ösztönzése közvetlenül érdekében áll. Az eljáró versenytanács a határozatban megállapította, hogy az eljárás alá vontak közvetlen érdekeltségét támasztja alá, hogy egy vállalkozáscsoportba tartozóként valósították meg a vizsgált kereskedelmi gyakorlatokat, figyelemmel a következőkre:
"A Gazdasági Versenyhivatal elnökének és a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa elnökének 6/2017. közleménye az összefonódások vizsgálatára irányuló eljárással kapcsolatos egyes jogalkalmazási kérdésekről (a továbbiakban. 6/2017. Közlemény) 72. pontja megállapítja, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) arra nézve nem tartalmaz rendelkezést, ha ugyanazok az egymással kölcsönösen közeli hozzátartozói viszonyban álló természetes személyek két vagy több vállalkozásban rendelkeznek közös irányításukat megalapozó szavazati joggal. Ennek két esete lehetséges."[21]
"A jelen versenyfelügyeleti eljárásban eljárás alá vont társaságok vonatkozásában az az eset irányadó[22], amikor az egymással kölcsönösen közeli hozzátartozói[23] viszonyban álló közeli hozzátartozók közül nem mindegyik rendelkezik szavazati joggal mindegyik vállalkozásban, mire tekintettel a nem függetlenségnek a Tpvt. 15. § (1) bekezdése szerinti feltétele - "amelyeket ugyanazok a vállalkozások irányítanak" - nem áll fenn. Az életszerű feltételezés azonban az ilyen helyzetre nézve is az, hogy - figyelemmel a Ptk. által relevánsnak tekintett közeli hozzátartozói viszonyra - a közeli hozzátartozók az ilyen vállalkozások piaci magatartását meghatározó döntéseket egymással összehangoltan hozzák (és hozhatják is) meg. Másként: ezek a vállalkozások egymástól nem független vállalkozásként végezhetik piaci tevékenységüket."[24]
"Az előző pontokban kifejtettekre tekintettel a GVH gyakorlata azon alapul, hogy a Tpvt. alkalmazásában főszabályként[25] (amennyiben eltérő bizonyíték nem áll rendelkezésre) a közeli hozzátartozó természetes személyeket (mint a Tpvt. 1. § szerinti vállalkozásokat) egymástól nem független vállalkozásokként kell kezelni. Ebből következőleg egymástól nem függetlennek minősülnek azok a vállalkozások, amelyekben az egymással kölcsönösen közeli hozzátartozói viszonyban álló természetes személyek külön-külön vagy bármilyen kombinációban együttesen irányítást biztosító szavazati joggal rendelkeznek."[26]
"Az eljárás alá vont vállalkozásokkal kapcsolatban megállapítható, hogy a /.../ család tagjainak érdekeltségi körébe tartoznak, akik egymással kölcsönösen közeli hozzátartozói viszonyban álló természetes személyek. Továbbá a tulajdonosi és irányítási viszonyaikra tekintettel, - lásd a tagok és a képviseletre jogosult személyek változásait szemléltető táblázatokat -, egymástól nem függetlennek minősülő vállalkozások, azaz egy vállalkozáscsoportba tartoznak."[27]
"Az eljáró versenytanács hivatkozik továbbá az Európai Bíróság C-110/13. számú ügyben 2014. február 27-én, a HaTeFo GmbH és a Finanzamt Haldensleben közötti eljárásban a Bundesfinanzhof (Németország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában hozott ítéletére, amely szerint: "A mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásával kapcsolatban 2003. május 6-án kibocsátott 2003/361/EK bizottsági ajánlás melléklete 3. cikke (3) bekezdésének negyedik albekezdését[28] úgy kell értelmezni, hogy a vállalkozásokat az e cikk
- 212/213 -
értelmében vett kapcsolt vállalkozásoknak lehet tekinteni akkor, ha a közöttük létrejött gazdasági és jogi kapcsolatok elemzéséből az következik, hogy a természetes személyek összehangoltan eljáró csoportján keresztül gazdasági egységnek minősülnek, jóllehet formálisan nem áll fenn köztük az e melléklet 3. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében[29] meghatározott kapcsolat. E melléklet 3. cikke (3) bekezdésének negyedik albekezdése értelmében azokat kell összehangoltan eljáró természetes személyeknek tekinteni, akik együttműködnek annak érdekében, hogy befolyásolják az érintett vállalkozások kereskedelmi döntéseit, ami kizárttá teszi, hogy ezeket a vállalkozásokat egymástól gazdaságilag függetlennek lehessen tekinteni. E feltétel megvalósulása az ügy körülményeitől függ, és nem feltétlenül rendelhető alá az e személyek közötti szerződéses kapcsolatok fennállásának, vagy akár a mikro, kis és középvállalkozások ezen ajánlás szerinti meghatározásának megkerülésére irányuló szándékuk megállapításának."[30]
Az eljáró versenytanács a határozatban megállapította, hogy a fentiekre is tekintettel az eljárás alá vontak felelőssége megállapítható az Fttv. alapján.[31]
A jogsértő vállalkozások egymás bírságainak egyetemleges megfizetésére kötelezése azonban több szempontból is vitatható:
Egyrészt, egy vállalkozás csak akkor kötelezhető a Tpvt. 78. § (5) bekezdése alapján a bírság megfizetésére, ha a vállalkozás felelősségét a jogsértésben való részvétel miatt is megállapította az eljáró versenytanács. Ebben az esetben bár mindhárom egy vállkozáscsoportba tartozó vállalkozás tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat alkalmazása miatti felelőssége megállapítást nyert az alaphatározatban, nem azonos időtartamokat illetően és a bírság összegét tekintve is eltérő mértékben, összegben. Így amikor az eljáró versenytanács a három vállalkozással szemben az alaphatározatban külön-külön megállapított és kiszabott három bírság tekintetében mindhárom vállalkozás mindhárom bírság megfizetéséért fennálló egyetemleges felelősségét helyezi kilátásba, akkor a másik két vállalkozás vonatkozásában kiszabott bírság tekintetében olyan bírság megfizetéséért fennálló felelősséget helyez kilátásba az eljáró versenytanács, mely bírságok vonatkozásában a vállalkozás jogsértésben való részvétele nem állapítható meg.
Másrészt, ha az eljárás alá vontak felelőssége kizárólag az Fttv. megsértése miatt kerül megállapításra, a Tpvt.-ben meghatározott jogkövetkezmények nem kerülhetnek alkalmazásra: Bár a Tpvt. értelmében az eljáró versenytanács bírságot szabhat ki azzal szemben, aki a GVH hatáskörébe tartozó jogsértő magatartást valósít meg, az Fttv. 17. § (2) bekezdése értelmében az Fttv. megsértése miatt indult eljárásban az Fttv.-ben meghatározott jogkövetkezmények mellett a Tpvt.-ben meghatározott jogkövetkezmények csak akkor alkalmazhatóak, ha az eljáró hatóság megállapítja, hogy a kereskedelmi gyakorlat a Tpvt. rendelkezéseit is megsértette.
A tanulmányban elemzett döntések fényében az alábbi megállapítások tehetők:
A vállalkozás fogalma és a vállalkozáscsoport fogalma közti különbségtételnek kiemelt fontossága van az elkövetett jogsértés miatt fennálló felelősség vonatkozásában. Tekintettel arra, hogy az elkövetett jogsértés miatt felelőssége a vállalkozás(ok)nak és nem a vállalkozáscsoportnak állapítható meg és hogy a bírság megfizetésére csak egy jogsértésben részt vett vállalkozás kötelezhető, önmagában a vállalkozáscsoport fogalma, az egy vállalkozáscsoporthoz tartozás ténye a bírság kiszabása, a bírság megfizetésére kötelezés kapcsán nem bírhat jelentőséggel, nem szolgálhat alapul.
Az anyavállalatok bírság megfizetéséért fennálló felelőssége kilátásba helyezésének, megállapításának két konjunktív feltétele van: (i) az alaphatározatban meg kell állapítani az anyavállalat felelősségét a Tpvt. által tilalmazott magatartás megsértéséért; (ii) az anyavállalatot az alaphatározat rendelkező részében nevesíteni kell. Egy vállalat nevesítésének kritériuma nem azonos a vállalat azonosításának kritériumával. A nevesítés a tágabb kategória, mely a következő követelményeket foglalja magába: az alaphatározat rendelkező részében meg kell állapítani az anyavállalat felelősségét és az anyavállalatot ügyfélként be kell vonni az alapul fekvő (versenyfelügyeleti) eljárásba. Ezen feltételek konjunktívak, melyek bárme-
- 213/214 -
lyike hiányában az anyavállalat bírság megfizetéséért fennálló felelősségét nem lehet az alaphatározatban kilátásba helyezni és később, külön végzésben nem lehet az anyavállalatot a bírság megfizetésére kötelezni.
Az anyavállalatok, tagvállalatok bírság megfizetéséért fennálló felelőssége egy eljárásjogi jellegű helytállási kötelezettség, amely megállapításának (a Tpvt. 78. § (5) és (6) bekezdése alkalmazásának) előfeltétele az anyavállalat, tagvállalat közjogi jellegű versenyjogi felelősségének megállapítása az alaphatározatban a jogsértésben való részvétel miatt. Másképpen: az anyavállalat bírság megfizetéséért fennálló helytállási kötelezettsége egy jogkövetkezmény, méghozzá az anyavállalat alaphatározatban megállapított közjogi jellegű versenyjogi felelősségéből eredő jogkövetkezmény és nem a jogsértésért ugyancsak felelősségre vont, a bírság megfizetésére elsődlegesen, már az alaphatározatban kötelezett leányvállalata felelősségéből eredő jogkövetkezmény.
Az anyavállalatok bírság megfizetéséért fennálló felelőssége nem egyetemleges, hanem mögöttes, másodlagos felelősség: míg az eredetileg kötelezett leányvállalatot már az alaphatározatban kötelezi a hatóság a bírság megfizetésére, addig az anyavállalat kötelezését az alaphatározatban csak kilátásba helyezi a hatóság arra az esetre, ha az eredetileg kötelezett leányvállalat nem fizetne és ennek bekövetkezése esetén kötelezheti csak a hatóság az anyavállalatot a bírság megfizetésére, külön végzésben.
A Tpvt. 78. § (5) és (6) bekezdései vonatkozásában ugyanazon szempontok, feltételek tekinthetők irányadónak.
A Tpvt. 78. § vonatkozó rendelkezéseinek módosítása lenne indokolt a következők szerint: Az azonosítás helyett a nevesítés, egyetemleges felelősség helyett pedig a mögöttes, másodlagos felelősség kifejezések használata lenne indokolt. A Tpvt. 78. § (5) és (6) bekezdéseinek egységes, harmonizált megfogalmazása lenne indokolt tekintettel arra, hogy a kötelezésnek mindkét bekezdés alkalmazása esetén feltétele a jogsértésben való részvétel.
Mindezeken felül a tanulmányban kifejtettek alapján leszögezhető, hogy annak ellenére, hogy mind a szakirodalom, mind a gyakorlat használja a "betudás" kifejezést, valójában szó sincs arról, hogy egy, a vállalkozáscsoporthoz tartozó másik vállalat által elkövetett jogsértésért lehetne egy vállalkozást felelősségre vonni, bírság fizetésére kötelezni. Az Alkotmánybíróság és a Kúria gyakorlatával, valamint a személyes felelősség elvével ellentétes, ha a más által elkövetett jogsértésért vonnak felelősségre egy vállalatot - még akkor is, ha az a "más" történetesen a vállalkozással egy vállalkozáscsoportba tartozó vállalat. Önmagában az egy vállalkozáscsoporthoz tartozás ténye nem szolgálhat alapul a Tpvt. 78. § (5) bekezdése alkalmazásához. Egy jogsértésben részt nem vett vállalkozás bírság megfizetésére kötelezése egyébként az uniós gyakorlatnak is ellentmondana.[32] ■
JEGYZETEK
* Készült a Nemzeti Tehetség Program keretében, az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából kiírt "Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj" pályázat keretében.
[1] A tanulmányban a vállalat, vállalkozás szavak egymás szinonimáiként szerepelnek és a tagvállalat, tagvállalkozás szavak alatt értendők mind a vállalkozáscsoport vonatkozásában a Tpvt. 15. § (2) bekezdése alapján a vállalkozáscsoportban tag vállalatnak tekinthető vállalkozások (pl. leányvállalat, testvérvállalat), mind pedig a vállalkozások társulása szempontjából tagvállalkozásnak tekinthető, a vállalkozások társulásában tagként résztvevő vállalatok. A vállalkozáscsoport fogalmáról részletesebben a jelen tanulmány 2-3. oldalai értekeznek. Az anyavállalatok-leányvállalatok közti kapcsolat nyomatékosítását, valamint az anyavállalatok felelősségének kiemelését, hangsúlyozását a vállalatok közti ilyen jellegű kapcsolatok előfordulásának gyakorisága, illetve a szakirodalomban, valamint a hazai és uniós gyakorlatban elterjedt kifejezések indokolták. A későbbiekben kifejtésre kerül, hogy mind az Alkotmánybíróság, mind a Kúria ugyanazon szempontokat tartja irányadónak a Tpvt. 78. § (5) és (6) bekezdései alkalmazása kapcsán, így a jelen tanulmányban a Tpvt. 78. § (5) bekezdése vonatkozásában megállapítottak (értelemszerűen) a Tpvt. 78. § (6) bekezdése kapcsán is irányadóak és fordítva.
[2] International League of Competition Law (LIDC): Country Report A - Hungary, Budapest, 2018. 11. o. Elérhető: http://versenyjog.hu/images/LIDC Hungary 25072018.pdf (2019.04.08.)
[3] A versenykorlátozás tilalma nem vonatkozik az azonos vállalkozáscsoportba tartozó vállalkozások közötti együttműködési formákra. A Tpvt. 11. § (1) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy nem minősül versenykorlátozó célúnak vagy hatásúnak a megállapodás, ha egymástól nem független vállalkozások között jön létre.
[4] Kommentár a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. LVII. törvényhez. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2015. 645. o.
[5] Az indítványozó a Tpvt. 78. § (6) és (7) bekezdése, másodlagosan a Tpvt. módosításáról szóló 2005. évi LXVIII. Törvény (Tpvtmód.) 61. § (1) és (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól utólagos normakontroll keretében. Az indítványozó úgy vélte, hogy e rendelkezések sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, a 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogot, az 57. § (1) bekezdésébe foglalt tisztességes eljárás követelményét, az 57. § (2) bekezdése szerinti ártatlanság vélelmét, végül pedig a 61. § (1) (szabad véleménynyilvánítás) és 63. § (1) (egyesülési jog) bekezdéseit.
- 214/215 -
[6] Az Alaptörvény Záró és vegyes rendelkezések 5. pontja értelmében az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik. De e rendelkezés nem érinti az ezen határozatok által kifejtett joghatásokat.
[7] Korábbi gyakorlatát az Alkotmánybíróság a 26/B/1998. AB határozatban foglalta össze, melyben kifejtette az ártatlanság vélelmének tartalmát.
[8] A Tpvt. 78/A. § (1) bekezdése értelmében az eljáró versenytanács a bírság kiszabását mellőzi vagy a bírságot csökkenti azzal a vállalkozással szemben, amely e törvényben meghatározott módon felfedi a Gazdasági Versenyhivatalnak a 11. §-ba vagy az EK-Szerződés 81. cikkébe ütköző olyan versenytársak közötti megállapodást vagy összehangolt magatartást, amely közvetlenül vagy közvetve vételi vagy az eladási árak rögzítésére, a piac felosztására - beleértve a versenytárgyalási összejátszást is -, vagy termelési, eladási kvóták meghatározására irányul.
[9] 353/B/2009. AB határozat 4-6. o.
[10] Lásd például: Vj-70/2002.52. számú Versenytanácsi határozat és Kfv.II.39.259/2006/4. számú Legfelsőbb Bírósági ítélet
[11] Kfv.III.37.690/2013/29. számú ítélet 36. o.
[12] Kfv.III.37.690/2013/29. számú ítélet 40. o.
[13] 3100/2015. (V.26.) AB határozat 9-10. o.
[14] A határozatban az eljáró versenytanács engedélyezte, hogy a kérelmezők irányítást szerezzenek a céltársaság felett, ugyanakkor a kérelem késedelmes benyújtása miatt a kérelmezőkkel szemben egyetemlegesen 1.600.000,- Ft. bírságot szabott ki.
[15] Vj/003-008/2012. számú versenytanácsi határozat 10. o.
[16] A Gazdasági Versenyhivatal elnökének és a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa elnökének 11/2017. közleménye a versenykorlátozó megállapodásokra és összehangolt magatartásokra, a gazdasági erőfölénnyel való visszaélésre, valamint a jelentős piaci erővel való visszaélésre vonatkozó tilalmakba ütköző magatartások esetén a bírság összegének megállapításáról (Antitröszt Bírságközlemény)
[17] A közlemény jogszabályi kötelező erővel nem rendelkezik; funkciója annak rögzítése, hogy a jogalkalmazó milyen tartalommal tölti meg a jogszabály rendelkezéseit, összefoglalva a múltban kialakult, illetve a jövőben követni kívánt jogalkalmazási gyakorlatot. Lásd: Antitröszt Bírságközlemény I.1. pont
[18] Antitröszt Bírságközlemény V.4. 56. pont
[19] Antitröszt Bírságközlemény I.6. pont
[20] Az egyik eljárás alá vont vállalkozás a 2008. szeptember 1. és 2009. február 9., a 2009. április 1. és 2010. október 11., illetve a 2015. október 1. és 2016. július 19. közötti időszakokban, a másik eljárás alá vont vállalkozás a 2014. május 2. és 2015. augusztus 7. közötti időszakban, a harmadik eljárás alá vont vállalkozás pedig a 2012. szeptember 12. és december 31. közötti, a 2013. január 1. és 2015. január 8. közötti, illetve a 2016. szeptember 9-től 2018. szeptember 12-ig tartó időszakban sértette az Fttv. 3. § (1) bekezdésében előírt tilalmat. A jogsértésekre tekintettel az eljáró versenytanács az első eljárás alá vont vállalkozás esetében 6.033.800,- Ft, a másik eljárás alá vont vállalkozás esetében 8.595.000,- Ft, a harmadik eljárás alá vont vállalkozás esetében pedig 34.408.200,- Ft bírságot szabott ki.
[21] Vj-23/2016/452. sz. határozat 329. pont
[22] 6/2017. Közlemény 74. pont
[23] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 8:1 § (1) bekezdése szerint a törvény alkalmazásában közeli hozzátartozó a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér.
[24] Vj-23/2016/452. sz. határozat 330. pont (és VJ/9920/2016. 23. pont)
[25] 6/2017. Közlemény 75. pont
[26] Vj-23/2016/452. sz. határozat 331. pont (és VJ/9920/2016. 24. pont)
[27] Vj-23/2016/452. sz. határozat 332. pont
[28] 2003/361/EK bizottsági ajánlás melléklete 3. cikke (3) bekezdésének negyedik albekezdése szerint: "Azok a vállalkozások, amelyek egy természetes személy - vagy közösen fellépő természetes személyek egy csoportja - révén ilyen jellegű kapcsolatban állnak, ugyancsak kapcsolódó vállalkozásnak tekintendők, amennyiben tevékenységüket vagy tevékenységük egy részét az érintett piacon vagy egymáshoz közeli piacokon folytatják."
[29] 2003/361/EK bizottsági ajánlás melléklete 3. cikke (3) bekezdésének első albekezdése szerint: "Kapcsolódó vállalkozások" azok a vállalkozások, amelyek között a kapcsolat az alábbiak egyike: a) a vállalkozás egy másik vállalkozásban a tulajdonosok vagy a tagok szavazatainak többségével rendelkezik; b) a vállalkozásnak joga van egy másik vállalkozás adminisztratív, vezetői vagy felügyelő testületében a tagok többségének kinevezésére vagy eltávolítására; c) a vállalkozásnak joga van - a másik vállalkozással kötött megállapodása alapján vagy az alapító okiratban vagy alapszabályban foglalt rendelkezések értelmében - meghatározó befolyást gyakorolni egy másik vállalkozásra; d) a vállalkozás, amely tulajdonos vagy tag egy másik vállalkozásban, egymaga ellenőrzi - a vállalkozás több tulajdonosával vagy tagjával történt megállapodás alapján - a vállalkozás tulajdonosainak vagy tagjainak szavazatait."
[30] Vj-23/2016/452. sz. határozat 333-334. pont
[31] Vj-23/2016/452. sz. határozat 335. pont
[32] Az uniós jogban a jogsértésben való részvétel azáltal is megvalósulhat, hogy megállapítást nyer az egy gazdasági egységhez tartozás ténye, ennek azonban szigorú feltételei vannak. Amikor az Európai Bizottság vagy az Európai Bíróság "betudást" alkalmaz, azaz megállapítja, hogy valamely anyavállalat és leányvállalata gazdasági egységet alkot, akkor azt a konkrét jogsértés vonatkozásában teszi. A konkrét jogsértés vonatkozásában az egy gazdasági egységhez tartozás megállapításának feltétele, hogy az anyavállalat meghatározó befolyást tudjon gyakorolni a leányvállalata üzletpolitikájára és e befolyást ténylegesen gyakorolja is, illetve a leányvállalat piacon tanúsított magatartásával kapcsolatos önállóságának hiánya, mivel az önállóság hiánya az anyavállalatnak a leányvállalat magatartására gyakorolt meghatározó befolyásának velejárója. Igaz, hogy abban a különös esetben, ha a közösségi versenyjog szabályait sértő magatartást folytató leányvállalat az anyavállalat kizárólagos tulajdonában áll, fennáll az az egyszerű vélelem, amely szerint az anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol leányvállalata magatartására és e körülmények között elegendő, ha a Bizottság bizonyítja, hogy valamely leányvállalatnak az anyavállalata az egyedüli tulajdonosa ahhoz, hogy arra következtethessen, hogy ez utóbbi meghatározó befolyást gyakorol e leányvállalat üzletpolitikájára és a Bizottságnak ezt követően módjában áll az anyavállalat egyetemleges felelősségét megállapítani a leányvállalatával szemben kiszabott bírság megfizetését illetően. Azonban ez esetben sincs szó objektív felelősségről, a vélelmet (ún. Akzo-vélelem) az anyavállalat megdöntheti, ha elegendő bizonyítékot szolgáltat annak bizonyításához, hogy a leányvállalata önálló piaci magatartást követ. Lásd pl.: az Európai Bíróság Alliance One ítéletét (ECLI:EU:C:2013:606). Az anya-
- 215/216 -
vállalat jogsértésben való részvétele tehát azáltal valósul meg, hogy ténylegesen gyakorolja meghatározó befolyását a leányvállalata vonatkozásában, a gazdasági egység emiatt állapítható meg, bírság megfizetésére pedig erre tekintettel kötelezhető.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD hallgató, PTE ÁJK Gazdasági és Kereskedelmi Jogi Tanszék.
Visszaugrás
