Az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról szóló szerződésből, illetve az azt módosító szerződésekből - Egységes Európai Okmány (1986), Maastrichti (1993), Amszterdami (1999) és Nizzai szerződések (2002) - következik, hogy a "család" kérdése (fogalmának, támogatása formáinak meghatározása stb.) nem tartozik a Közösség célkitűzései közé.1 A Közösségnek nincsen hatásköre sem a családi jog, sem a családtámogatások tagállami rendszerének befolyásolására. Nem mehetünk el viszont amellett a tény mellett, hogy a Közösség hatást gyakorol a családtámogatások jogosultjainak körére, hiszen a személyek szabad mozgására vonatkozó szabályrendszer alapján a családtámogatásokra az uniós polgárok meghatározott csoportjai is jogosultak.2 A közösségi jog továbbá rendelkezik a családtámogatások más tagállamba utalhatóságáról is.3 Mindezek a szabályok tehát a már létező, a tagállamok által kizárólagos hatáskörben létrehozott családtámogatási rendszerhez való hozzáférésről szólnak; igaz, bonyolult, az egyes tagállamok intézményeinek hathatós közreműködését igénylő eljárások alkalmazásának előírásával. Emellett, az EU tagállamok lassan mindegyikében megjelent az elöregedés problémája, és az ezzel együtt járó termékenységi ráta csök-kenés.4 Átalakult a családi kapcsolatok rendszere is; több tagállamban megjelentek az élettársak, azonos nemű párok és egyedülálló szülők a családi ellátások jogosultjaiként. Mindez jelzi, hogy a család fogalma, illetve a családoknak juttatott ellátások kérdése folyamatos, heves vita tárgya az Európai Unió tagál-lamaiban.5 A diskurzus általánossá válása miatt a Közösség is kiemelten támogatja a családpolitikai kérdések tárgyalását, amelynek egyfajta szervezeti kereteként is létrehozta a Nemzeti Családpolitikákat Elemző Európai Intézetet.6 Mindezen folyamatok fényében, jelen cikknek nem célja az európai közösségi jog elemzése. Azt a kérdést tárgyalja, hogy az EU jelenlegi és várhatóan 2004. május 1-jén csatlakozó tagállamai milyen családtámogatási rendszereket működtetnek; ezekben a rendszerekben milyen közös, illetve markánsan különböző elemek vannak.
Nem könnyű feladat az európai államok családtámogatási rendszereinek az összehasonlítása, mert különbségek vannak a "család" fogalmában, és a "támogatás" értelmezésében is. Az EU tagállamok egy részre valóban a "család" fogalmát használja (a déli államok és az Egyesült Királyság), de a másik része a "háztartás" definícióval dolgozik. Franciaország egy harmadik koncepciót használ, az "otthon" kategóriáját (foyer), amely minden együttélési formára alkalmazható.7 A család, háztartás és otthon, mint együtt élő emberek csoportjának megjelölése azonban nemcsak elnevezésbeli különbségekre utal, hanem tartalmi eltéréseket is közvetít, amelyek viszont még az azonos fogalmat használók körében sem egységesek. Olaszországban a család csak a házastársi kapcsolatban együtt élőket jelentheti, míg a többi tagállam rugalmasabb, és ide tartozónak minősíti az élettársakat is. Abban már ismét mutatkoznak eltérések, hogy csak az azonos nemű vagy a különböző nemű párok is családot alkothatnak-e. A tagállamok teljes autonómiát élveznek ennek eldöntésében, amelyet az Európai Bíróság, amely egyébként liberalizációs elveiről ismert, is többször megerősített. A Grant esetben Grant kisasszony azt kifogásolta, hogy munkáltatója - egy belga vasúti társaság - nem adott utazási kedvezményt nőnemű párjának, akivel 2 éve tartós párkapcsolatban (meaningful relationship) élt, miközben ilyen kedvezmények jártak a házastársnak és a különböző nemű pároknak, akik 2 éve együtt éltek.8 Kérdéses volt, hogy diszkriminatív-e a vasúti társaság által megállapított szabály. Az Európai Bíróság kifejtette, hogy a társaság szabálya világosan kimondja, hogy a kedvezmény a házastársakra és különböző nemű párokra vonatkozik - azt pedig, hogy ki tekinthető házastársnak, az adott nemzeti szabályok döntik el.9 Hangsúlyozta, hogy noha bizonyos tagállami jogok, és nemzetközi szervezetek (néhány napja az ENSZ is!) egyenlően kezelik ezeket a párokat, "... a Közösség még nem fogadott el olyan szabályokat, amelyek biztosítanák ezt az egyenlőséget", ezért "...a közösségi jog nem kötelez arra egy munkáltatót, hogy egyenlően kezelje az ugyanolyan és különböző neműek között fennálló párkapcsolatot".10 Végül megállapította: "Ilyen körülmények alapján a jogalkotó feladata, hogy, amennyiben helyénvaló, fogadjon el ezt a helyzetet megváltoztató rendelkezéseket".11 Az európai közösségi jog tehát maximálisan elfogadja a tagállamoknak a család fogalmára vonatkozó döntését, akár azt a szélsőséges megoldást is, amelyet Norvégia alkalmaz, miszerint egy egyedül élő, nem házas személy is lehet "család". A támogatás fogalma tekintetében pedig különbségek vannak aközött, hogy egy tagállam pénzbeli, természetbeni ellátásokat nyújt-e, illetve ad-e adókedvezményeket is.
Hangsúlyoznunk kell, hogy jelen szakcikk keretei között az EU tagállamok családtámogatási rendszerét néhány kérdés alapján, és nem a teljességre törekvés céljával tárgyaljuk, amely lehetőséget ad a jól ismert magyar családtámogatási rendszer európai uniós kontextusba helyezésére is. A vizsgálódás alapjául szolgáló kérdések a következők:
- biztosítanak-e a tagállamok egyszeri, speciális juttatást a szüléskor (ilyen a magyar anyasági támogatás);
- van-e járulékfizetéstől - biztosítástól - függő ellátás; rövidebb ideig járó, nagyobb összegű ellátás (amilyen a magyar terhességi, gyermekágyi segély)
- van-e hosszabb ideig tartó, szintén biztosításfüggő ellátás (amilyen a magyar gyermekgondozási díj);
- nyújtanak-e a tagállamok alanyi jogon járó, ún. univerzális ellátásokat (magyar családi pótlék) és specifikálják-e a tagállamok az univerzális ellátásaikat a gyermekek száma, kora stb. szerint (gyermeknevelési támogatás, gyermekgondozási segély);
- részesülnek-e megkülönböztetett bánásmódban az egyedülálló szülők;
- milyen munkajogi következményei vannak a gyermeknevelésnek (gyermeknevelési szabadság, felmondási védelem, táppénz a gyermek betegsége esetén stb.)?
Jelen cikk célja tehát, hogy a fenti kérdések mentén elemezze az EU tagállamok családtámogatási rendszereit, néhány esetben a konkrét támogatási összegek jelzésével. Az egész országra érvényes ellátások kerülnek összehasonlításra, tehát nem kerülnek tárgyalásra az önkormányzati, illetve a föderális államok esetében a tartományi ellátások.
A szüléskor járó egyszeri segély a régi "kelengye" szokásából ered, mikor is a munkáltató, később az állam egy egyszeri, nagyobb összegű segítséget kívánt nyújtani a gyermeket nevelő családnak. Gyakran természetben adták ki, jelenleg inkább pénzbeli ellátásnak minősül. Nagyjából a tagállamok fele működtet ilyen kedvezményt; az érintett ellátási összegek is nagyon különbözőek. A támogatások nevét és mértékét az alábbi táblázat tartalmazza:
Születési támogatás (2002)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
