A legfőbb szerv a gazdasági társaság tagjainak döntéshozó fóruma. A többi társasági szervvel szemben a Ptk. "legfőbb"-nek minősíti, vagyis egyfajta hierarchiát, a többi szervhez képest fölérendeltséget sugalló elnevezést használ. Kétségtelen, hogy ennek a testületnek a feladata az alapvető üzleti és személyi kérdésekben történő döntéshozatal, viszont a gazdasági társaságok reális belső hatalmi viszonyait ez az elnevezés végletesen leegyszerűsíti, akkor is, ha a társasági akaratképzésben a legfőbb szerv szerepe kétségtelenül jelentős. A legfőbb szerv állandó működésének hiánya és sokszor a méretei miatt a valós hatalmi és információs súlypontot a vezető tisztségviselők képviselik. Ez akkor is igaz, ha a vezető tisztségviselők mandátuma (munka- vagy megbízási jogviszonya) a legfőbb szervtől eredeztethető és attól is függ. Kuncz Ödönnek (a részvénytársaságra vonatkozó) szavaival: "A ritkán összejövő, az ügyeket nem értő és ismerő részvényesekből álló közgyűlés a vállalat prosperálása szempontjából döntő fontosságú műveletek állandó lebonyolítására képtelen."[2]
Az előbbi érvek ellenére az sem tagadható, hogy a legfőbb szerv valóban lényeges, meghatározó jelentőségű, akár kötelező kérdésekben dönt, és a társasági hatalommegosztás rendszerében fontos döntéshozó és ellenőrző szerepe van, ha azt nem is kell eltúlozni. Határozathozatali, vagyis akaratképzési mechanizmusát ezért is mindenképpen érdemes tudományos igényű vizsgálatnak alávetni. Tekintettel arra, hogy a vonatkozó szabályok a jogi személy szabályozásának különböző "rétegeiben" helyezkednek el (az általánostól a különös fele haladva:
- 17/18 -
a jogi személy általános szabályai - a gazdasági társaságok általános szabályai -az egyes társasági formákra vonatkozó szabályok) és e szabályokat mégis együttesen, egyszerre kell alkalmazni, illetve egyes normák értelmezési nehézségeket is felvetnek, a téma áttekintése és elemzése nagyon is indokolt.
Az emberek közötti jogegyenlőség megkívánja, hogy a közjogi rendben minden ember egyenlő szavazattal bírjon. Ahogy a szakirodalomban leszögezték, a választójog egyenlősége, ami az általános jogegyenlőségből származik, azt jelenti, hogy a választásra jogosultak azonos számú és értékű szavazattal rendelkeznek. Ez az elv világosan ellentétes a plurális választójoggal, amelyben egyes választópolgárok (valamilyen kritérium alapján) másokhoz képest több szavazattal vagy többet érő szavazattal rendelkeznek.[3]
A társasági "demokráciát" teljességgel más logika határozza meg. Itt természetes, hogy valamely tag többet fektet be, nagyobb kockázatot vállal, ezért több szava, több szavazata van. A gazdasági társaságoknál így nem a szavazatok egyenlősége, hanem a befektetésarányos szavazatszám az alapelvi jelentőségű megközelítés. Egy fontos kivételünk mégis van: közkereseti társaság (kkt.) és betéti társaság (bt.) esetén - a legfőbb szervben, vagyis a "tagok gyűlésében" a Ptk. 3:143. § (1) bekezdése szerint "a határozathozatal során valamennyi tagnak azonos mértékű szavazata van." Vagyis a jogszabály minden egyes tagnak azonos mértékű szavazatot rendel, a szavazategyenlőség elvét megvalósítva. De - amint később indokolt kifejtésre is kerül - fontos rögzíteni, hogy diszpozitív szabályról van szó, a létesítő okiratban a felek másképp is dönthetnek, így a szavazatokat kkt. és bt. esetén is eloszthatják befektetésarányosan. A diszpozitivitás korlátját a jogalkotó tágan határozta meg: a létesítő okiratnak csak az olyan rendelkezése semmis, amely valamely tagot a szavazati jogától (teljesen) megfosztaná, a tagot a döntéshozatalból teljesen kizárná.[4]
A gazdasági társaságok szabályozása során használt "szótöbbség" kifejezés álláspontom szerint nem feltétlenül szabatos, noha kétségtelenül ez a már XIX. századi társasági jogi szabályokban meghonosodott, hagyományos jogi-jogászi szóhasználat. A szótöbbség kifejezés a közjogból ered, ahol a fogalom valóban
- 18/19 -
pontos: minden egyes személy azonos erejű, egy-egy szavazattal bír (például az országgyűlési képviselők). Ilyen értelemben írta például Jókai, hogy a "főrendiház a törvényjavaslatot két szótöbbséggel elfogadta" (A jövő század regénye). A társasági jogban precízebb szavazattöbbségről beszélni, mert a társaságok egyes tagjai legtöbbször nem azonos mértékű szavazattal rendelkeznek (például A részvényesnek 1000 törzsrészvénye és 1000 szavazata van; B részvényesnek pedig 200 törzsrészvénye és 200 szavazata). Szava mindenkinek egy van, szavazata - a társasági jogban - lehet több is. A Szladits Károly által szerkesztett Magyar magánjogban ezért írta Kuncz Ödön, hogy az "un homme, un vote" (egy ember, egy szavazat) elvet az arányosság elve váltja fel, hiszen természetes annak a tételnek felállítása, hogy a részvénytársaság vagy a korlátolt felelősségű társaság ügyintézésében minden tagnak akkora befolyást kell biztosítani, mint amekkora áldozatot hoz a társaság érdekében.[5] A vagyoni hozzájárulás arányában megállapított szavazati jogok ugyanakkor befektetés ösztönző erővel is bírnak.
A társasági "demokrácia" másik sajátos jellemzője, hogy nem fér össze a "tartózkodással", amely politikai magatartásként akár legitim is lehet (harmadik út, alternatíva, lehetőség felmutatása a pozitív és negatív álláspontokhoz viszonyítva). A társasági jogban, ahogy a Szegedi Ítélőtábla helyesen megállapította, a taggyűlésen a határozati javaslatot nem támogató, jelenlévő szavazatok mindegyike az igen szavazattal áll szemben, függetlenül attól, hogy leadott vagy le nem adott, érvénytelen, tartózkodást vagy ellenvéleményt kifejező szavazatról van-e szó.[6] A társasági jogban minden, ami nem igen, az nem.
A tagi "érdek és akarat (... ) a szavazatban manifesztálódik, és csak akkor eredményez stratégiai döntést, ha a többi tag a meghatározott arányban ezzel azonosulni képes."[7] Vagyis a tagok által gyakorolt szavazatok összege el kell érjen bizonyos arányt, többséget, hogy az így támogatott döntés a legfőbb szerv által érvényesen elfogadott határozattá, a társaság akaratává váljon. A tudományos fogalomhasználatunk e körben sajnos sokszor zavaros. Pedig szükség van a precizitásra, a legfőbb szerv határozatainak érvényessége múlhat rajta. A többség meghatározásának három alapvető módja van: az egyszerű (relatív) többség, az abszolút többség és a minősített többség. Egy elméleti példában, ha 100 szava-
- 19/20 -
zathoz viszonyítunk, és a legfőbb szerv ülésén 70 szavazatot képviselő tag van jelen, az ülés határozatképes.[8] Ilyen esetben az egyszerű többséget az ülésen ténylegesen részt vevő személyek által gyakorolható szavazatokból számítjuk ki. Az egyszerű többség így 36 szavazatot jelent. Az abszolút többséget viszont az összes leadható szavazatra vetítjük, akkor is, ha nincs jelen az összes szavazati jog gyakorlására jogosult személy. Vagyis az abszolút többség a példánknál maradva 51 szavazat. A minősített többség (az angolszász szakirodalomban "szupertöbbség', supermajority[9]) azt jelenti, hogy a többség kritériumát minősíti a jogszabály vagy a létesítő okirat, ilyen lehet például a kétharmados vagy a háromnegyedes többség. A magyar társasági jog jellemzően a háromnegyedes többséget alkalmazza. Fontos kérdés, hogy a minősített többséget is az összes leadható, vagy csak a határozatképes ülésen képviselt szavazatok számából vezetjük-e le. Mert a háromnegyedes többség a példánkban jelenthet 75 szavazatot vagy 53 szavazatot is (és erre a kérdésre az alábbiakban visszatérek). Az itt vázolt egységes kritériumok mentén kell elvégezni a Ptk. vonatkozó rendelkezéseinek elemzését.
A jogi személy határozathozatalának általános szabályait a Ptk. 3:19. § (3) bekezdése fekteti le. E jogszabályhely szerint a tagok "határozatukat a határozatképesség megállapításánál figyelembe vett szavazatok többségével hozzák meg. Ha e törvény egyszerű vagy azt meghaladó szótöbbséget ír elő a határozat meghozatalához, a létesítő okirat egyszerű szótöbbségnél alacsonyabb határozathozatali arányt előíró rendelkezése semmis. Ha e törvény egyhangúságot ír elő a határozat meghozatalához, a létesítő okirat ettől eltérő rendelkezése semmis." Ebből a törvényi rendelkezésből számos fontos tétel vezethető le.
1. Elsősorban a szavazattöbbség főszabály szerint egyszerű többség, ugyanis a határozat elfogadásához a határozatképesség megállapításánál figyelembe vett szavazatok többsége szükséges. A jogi személy döntéshozó szervének ülése akkor határozatképes, ha azon a leadható szavazatok több mint felét képviselő
- 20/21 -
szavazásra jogosult részt vesz.[10] Vagyis főszabály szerint nem az összes leadható szavazatból kell a szavazattöbbséget kiszámolni (nem feltétel az abszolút többség), hanem a legfőbb szerv ülésén ténylegesen gyakorolható szavazatokra vetítve kell a többséget meghatározni.
Ezt a következő példa szemlélteti: egy jogi személy legfőbb szervi ülésén összesen 1000 szavazat adható le. Az ülésen ténylegesen részt vevő tagok 600 szavazattal rendelkeznek. A Ptk. 3:19. § (3) bekezdésének első tétele szerint ilyen esetben a határozatképességet kell megállapítani. Ehhez a jelenlevő és szavazásra jogosultak által gyakorolható 600 szavazatot veszik figyelembe. A minimális határozatképességi küszöb 501 szavazat lenne. Tehát a legfőbb szerv határozatképes. Határozat elfogadásához ezért minimum 301 szavazat szükséges (egyszerű többség). A Ptk. általános szabálya nem kívánja meg az abszolút többséget (esetünkben az összes leadható szavazatból számított többséget, vagyis az 501 szavazatot). Ezért hangsúlyozom újra, hogy világos különbséget kell tennünk az egyszerű és az abszolút többség fogalmai között, mert az abszolút többséget elérni komoly kihívás lehet. Ahogy a kommentárirodalomban leszögezték, "végső soron az összes szavazathoz viszonyított kisebbség is hozhat döntést a jogi személy nevében, de csak úgy, ha a részvétel lehetősége mindenki számára nyitott volt."[11] Ezt a példa is jól mutatja: 301 szavazattal határozni lehet, ez pedig az összes szavazathoz (1000) viszonyítva kisebbség.
Egyébként ez nem jelenti azt, hogy nincs abszolút többségi döntéshozatal a társasági jogban. Itt csak a főszabályt rögzítettük. Például a kkt. és a bt. esetében "a tagok gyűlése a leadható összes szavazatszámhoz viszonyított szótöbbséggel hozza meg a határozatát. A társasági szerződés ettől eltérő rendelkezése semmis." Vagyis ebben az esetben az abszolút többséget kógens norma írja elő.
- 21/22 -
2. Amire utaltam már korábban, és ténylegesen kérdésként jelentkezik, az a minősített többség kiszámításának a problémája. A Ptk. egyetlen rendelkezése sem határozza meg, hogyan kellene eljárni a minősített többség (például a háromnegyedes szótöbbség) kiszámításánál: ilyenkor a legfőbb szerv ülésén a határozatképesség megállapításához rögzített szavazatszámból határozzuk meg megfelelő minősített többséget, vagy ettől függetlenül, a leadható összes szavazatszámból számítjuk ki? A fenti példa jól szemlélteti, hogy ez egyáltalán nem mindegy. Ha a legfőbb szerv ülésén jelen levők által gyakorolható szavazatokból számolunk háromnegyedes többséget, akkor 450 szavazattal a határozatot elfogadottnak kell tekinteni. Amennyiben az összesen leadható 1000 szavazatból számolunk, akkor 750 szavazat szükséges a háromnegyedes többség eléréséhez. A második számítási módszer 300 szavazattal többet követel meg a háromnegyedes minősített többség eléréshez. Ilyen többség kialakítására a 600 szavazattal rendelkező tag részvételével működő, vagyis egyébként határozatképes legfőbb szervi ülés a fenti példában nem is képes.
Álláspontom e kérdésben egyértelmű: eltérő törvényi vagy létesítő okiratba foglalt rendelkezés hiányában a legfőbb szerv határozatképes ülésén ténylegesen gyakorolható szavazatszám alapján határozzuk meg a minősített többséget is.
Ezt az álláspontot alátámasztó érveim a következők:
a) Az egyszerű többség (1. pontban tárgyalt) analógiájának alkalmazását diktálja az, hogy a jogszabályt elsősorban a társaság működőképességének megőrzésének céljával kell értelmezni.[12]
b) Az aktív, a legfőbb szerv ülésén részt vevő tagok érdekeit kell előnyben részesíteni a passzív, az ülésen részt nem vevő tagok érdekeivel szemben.
c) Elsőbbséget kell adni a társaság intézményes jellegének a szerződéses jellegével szemben, ugyanis amikor a jogalkotó a társaság szerződéses jellegét kívánja védeni, ezt kifejezett előírásokkal teszi meg (például a kkt. és a bt. társasági szerződésének módosításához előírt egyhangúsági szabállyal, amelyet alább vizsgálni fogok).
d) A fent idézett szöveghely ("határozatukat a határozatképesség megállapításánál figyelembe vett szavazatok többségével hozzák meg") tulajdonképpen valamennyi többségre vonatkoztatható általános szabály, kivéve, ha eltérő, különös és kifejezett törvényi (vagy létesítő okiratba foglalt) rendelkezések folytán a többséget az összes leadható szavazatból kellene kiszámolni.
e) Ha a Ptk. nem határoz meg más alapot a minősített többség kiszámolására, akkor az általános előírásokat kell nekünk is alkalmaznunk (ubi lex non distinguit, nec nos distinguere debemus).
- 22/23 -
3. A vizsgált jogszabályhely következő tétele a többségre vonatkozó szabályokhoz viszonyított eltérés lehetőségét, annak korlátait rögzíti. A kommentárirodalomban azt szögezték le, hogy a szabály "tartalma világos: meggátolni óhajtja azt, hogy a törvényi szavazatarányoknál alacsonyabb szavazatarányokat írasson elő a létesítő okirat."[13] Vagyis ha a törvény "egyszerű szótöbbséget" vagy "azt meghaladó', vagyis abszolút, illetve minősített szótöbbséget ír elő, akkor a létesítő okiratban e szabály semmiképpen sem módosítható "lefele', a semmisség terhe alatt. Ennek a magyarázata az lehetne, hogy a törvényes többségi küszöb egyúttal a minimális kisebbségvédelmi szint, ezért ez nem csökkenthető. [14] A Ptk. 3:4. § (3) bekezdése szerint - többek között - nem lehet eltérni a törvényben foglaltaktól, ha az eltérés a tagok kisebbségének a jogait nyilvánvalóan sérti. Például valamely kisebbségi tag szavazata nélkül nincs meg a törvény által előírt minősített többség, mert a létesítő okirat az egyszerű többséget írna elő. Ez értelmezhető úgy, hogy a kisebbségi tag jogait egyértelműen sérti: a kisebbségi tag a törvénytől való eltérés következtében már nem hatalmi tényező a társaságon belül, a döntéshozatalban gyakorolt különös jelentőségét elveszti, az egyszerű többség kialakításához nincs szükség az ő szavazatára.
A törvény valójában másképp közelíti meg a problémát. Véleményem szerint lehetséges a törvényben meghatározott többségi kritériumok csökkentése a tagok akarata által. A különös, itt elemzett norma valójában a következőképpen rendelkezik: "Ha e törvény egyszerű vagy azt meghaladó szótöbbséget ír elő a határozat meghozatalához, a létesítő okirat egyszerű szótöbbségnél alacsonyabb határozathozatali arányt előíró rendelkezése semmis." Valójában nem teljesen egyértelmű a megfogalmazás (érződik, hogy a Ptk. tervezetének országgyűlési tárgyalása során, utólag illesztették a szöveghez). Álláspontom szerint az előírás tulajdonképpeni, precíz jelentése nem az, hogy egyáltalán ne lehetne csökkenteni a törvényben meghatározott többségi kritériumokat. A norma diszpozitivitása következtében itt nyílnak meg az igazán érdekes értelmezési távlatok.
a) Az abszolút és a minősített többség egyszerű többségre csökkenthető, hiszen csak az egyszerű szótöbbségnél alacsonyabb határozathozatali arányt előíró rendelkezése semmis. Például zártkörűen működő részvénytársaságnál kifejezetten hasznos lehet a működés egyszerűsítésének céljából a törvény által előírt, a létesítő okirat módosítására előírt minősített többségi döntéshozatalról áttérni az egyszerű többségi döntéshozatalra (általánosan, vagy csak a problémák szűk körét fenntartva a minősített többségnek). Következésképpen a
- 23/24 -
törvény által meghatározott többségi kritériumok egyértelműen enyhíthetőek - anélkül viszont, hogy az egyszerű szótöbbségnél alacsonyabb határozathozatali arányt írna elől a létesítő okirat.
b) Kérdésként merülhet fel, hogy van-e értelme annak a rendelkezésnek, hogy ha a Ptk. "egyszerű (...) szótöbbséget ír elő a határozat meghozatalához, a létesítő okirat egyszerű szótöbbségnél alacsonyabb határozathozatali arányt előíró rendelkezése semmis"? Vagyis az egyszerű többséget nem lehet egyszerű többségnél (önmagánál) jobban csökkenteni? A szabály valójában nagyon is fontos és ésszerű következményekhez vezet a diszpozitivitás korlátjainak meghatározása körében.
Elsősorban ez a rendelkezés akkor érvényesül, amikor kizárja azokat mechanizmusokat, amelyek szavazategyenlőség esetén hoznák ki valamelyik álláspontot "győztesnek". Például semmis, ha a létesítő okirat előírná, hogy szavazategyenlőség esetén sorsolással döntik el, melyik álláspont nyert; vagy ha szavazategyenlőség esetén a nagyobb részesedéssel rendelkező tag szavazata döntene; vagy ha ugyanilyen esetben a legfőbb szervi ülést levezető tag (elnök) szavazata döntene.
Másodsorban akkor van jelentősége ennek a tilalomnak, amikor ebből a szabályból vezetjük le, hogy semmis a létesítő okirat olyan rendelkezése, amely a tartózkodásokat le nem adott szavazatként értékelné. Például egy kft. taggyűlésén A 200, B és C 100-100 szavazattal rendelkeznek. C nincs jelen, a határozatképességi kritérium teljesül (a részt vevő tagok több mint 201 szavazatot gyakorolhatnak, ugyanis A és B 300 szavazattal rendelkeznek). Az egyszerű többség 151 szavazat. Ha A tartózkodik, és ezt a létesítő okirat le nem adott szavazatként minősítené (jogsértő módon), akkor 100 szavazattal, vagyis az egyszerű többségi küszöb alatti szavazatszámmal fogadhatna el a taggyűlés határozatot. A létesítő okirat ilyen rendelkezése is semmis. Ebből is következik, amit már korábban is jeleztem, hogy a tartózkodás nemleges szavazatnak számít.[15]
4. A többségi kritériumok enyhítése a fenti dilemmákat veti fel, de a szigorítás lehetősége viszonylag egyértelműen következik a jogszabályból, annak per a contrario értelmezéséből. Első elemzésre egyszerű többség helyett a létesítő okirat megszabhat minősített többséget, vagy kétharmados minősített többség helyett előírhat háromnegyedes minősített többséget, többség helyett egyhangúságot.
- 24/25 -
Valójában ez sem ennyire egyértelmű. A Ptk. már említett 3:4. § (3) bekezdése szerint - többek között - nem lehet eltérni a törvényben foglaltaktól, ha az eltérés a tagok kisebbségének a jogait nyilvánvalóan sérti. Például egy háromtagú kft.-ben a következő a szavazati jogok megoszlása: A 500 szavazat, B 10 szavazat, C 500 szavazat. Egyszerű többségi döntéshozatalnál B valódi hatalmi pozícióban van, A vagy C álláspontjának a sikere B viszonyulásán múlik. Ha azonban minősített többséget írunk elő, akkor B döntéshozatali súlya teljesen eljelentéktelenedik. B megpróbálhat azzal érvelni, hogy a törvényes egyszerű többségi szabály szigorítása a létesítő okiratban nyilvánvalóan sérti az ő kisebbségi jogait. Véleményem szerint ez az érvelés sikertelenségre van kárhoztatva. A valódi kérdés az, hogy ha B a "mérleg nyelve", vagyis valós hatalmi súlypont a legfőbb szervben, az jog, vagy csak egyszerű érdek? Nem minősül-e a kisebbségi pozícióval való visszaélésnek, ha egy ilyen kis részesedéssel rendelkező tag nélkül a társaság legfőbb szerve nem képes határozatot hozni, ha A és C ellentétes pozíciókat képvisel? Álláspontom szerint itt sokkal inkább érdekről, mint alanyi jogról van szó, azaz a Ptk. 3:4. § (3) bekezdése nem hivatkozható sikerrel B által. A Ptk. 3:4. § (3) nem szabad eltérni a Ptk. társasági jogi normáitól ha az eltérés a tagok kisebbségének jogait nyilvánvalóan sérti. A kérdés megoldását a bírósági gyakorlatban szükséges "tesztelni" A problémát önmagában amúgy is kizárólag eseti alapon lehet vizsgálni, mert más esetben a szigorítás kisebbségvédelmi szempontokból pontosan ellentétes hatást válthat ki. Például, ha egy kft.-ben A-nak 500 szavazata van, B-nek pedig 300, a kétharmados többségi kritérium bevezetése pont a kisebbségi tagot védi: nélküle nem hozható érvényesen határozat.
5. A Ptk. 3:19. § (3) bekezdésének harmadik tétele azt rögzíti, hogy az egyhangúságot előíró törvényi hely mindig kógens, az eltérés nem megengedett. Viszont az egyhangúság meghatározásánál is felmerül annak a kérdése, hogy az összes leadható szavazatra szükség van, vagy csak az adott ülésen részt vevő tagok által gyakorolható szavazatok szintjén kell az egyhangúságot vizsgálni? Álláspontom ebben a vonatkozásban szigorúbb, mint a minősített többség kiszámításánál: az egyhangúság - eltérő törvényi rendelkezés hiányában - kizárólag valamennyi szavazatra jogosult személy egyetértése mellett alakítható ki. Az egyhangúság kívánalma újra egyenlővé teszi a tagokat, irrelevánssá válik az egyes tagok vagyoni hozzájárulásának a mértéke. Azaz, ha valaki nem vesz részt a legfőbb szerv ülésén, akkor hiába ért egyet a résztvevők mindegyike adott kérdéssel, az egyhangúságot előíró szabály elvárása mégsem teljesül. Tehát a jelenlévők "egyhangúsága" alapvetően nem valódi egyhangúság.
Ettől eltérő szabályozás is létezik, de jellemzően nem a gazdasági társaságok körében. Ha az egyesület közgyűlését "nem szabályszerűen hívták össze, az ülést
- 25/26 -
akkor lehet megtartani, ha az ülésen a részvételre jogosultak legalább háromnegyede jelen van, és egyhangúlag hozzájárul az ülés megtartásához."[16] Ugyanígy, ha valamely kérdés nem szerepel a napirenden, akkor lehet a napirendet a közgyűlés keretében kiegészíteni, "ha a részvételre jogosultak legalább háromnegyede jelen van és a napirenden nem szereplő kérdés megtárgyalásához egyhangúlag hozzájárul."[17] Vagyis a Ptk. rendjében létezik "egyszerű" egyhangúság is, nem csak "abszolút" egyhangúság. Gazdasági társaságoknál viszont az (abszolút) egyhangúsági szabályt a létesítő okirat nem "enyhítheti" a fenti formában, mert az megszegné a Ptk. 3:19. § (3) bekezdését, amely szerint "ha e törvény egyhangúságot ír elő a határozat meghozatalához, a létesítő okirat ettől eltérő rendelkezése semmis." Ezért a gazdasági társaságok körében az "viszonylagos egyhangúság" bevezetése a létesítő okirat révén, olyan esetben amikor a törvény "egyhangúságot" kíván meg, a törvényes korlát megszegésének minősülne és semmis lenne. Ráadásul a fenti - törvény által adott - könnyítés jogpolitikai szempontból is csak az egyesület kontextusában indokolt. Érvényes viszont a viszonylagos egyhangúság bevezetése olyan esetben, amikor a törvény kógens szabálya nem ír elő egyhangúságot, hiszen ez a többségi kritérium megengedett szigorítását jelenti. És - amint rögtön látni fogjuk - újabban mégis létezik olyan eset is Ptk.-ban, amikor a gazdasági társaságok vonatkozásában is "viszonylagos egyhangúságot" ír elő a jogszabály - de ezt a Ptk. módosítása vitatható dogmatikai alapokon állva vezette be.
Az egyhangúság alapvetően a szerződések jellemzője: a szerződés "egybehangzó" jognyilatkozat.[18] A társaság is szerződés vagy legalábbis szerződéses eredetű, ezért legitim lehet az egyhangúságnak is bizonyos teret fenntartani. Nyilván az egyhangúság sokkal inkább megjelenhet a személyegyesítő, mint a tőkeegyesítő társaságoknál, hiszen az előbbiek állnak közelebb a szerződéses genezishez, a tőkeegyesítő társaságok az intézményesülés során a kontraktuális jellegtől jelentősen eltávolodnak, így az egyhangúság kívánalma kivételessé és ritkává válik.
Így vannak esetek, amikor a törvény a tagok egybehangzó akaratát várja el valamely döntés meghozatalához. Ilyen esetben a tagok ismét egyenlővé válnak, eltérő
- 26/27 -
szavazatszámuk, befektetésük eltérő mértékének e fontos következménye feloldódik. Ha egybehangzó akaratra van szükség, akkor nem számít az egyes tagokhoz kapcsolódó szavazatszám: minden egyes szavazatra szükség van. A többségi kritérium szigorításának körében, a fentiek alapján, a létesítő okiratban is van lehetőség egyhangúságot kikötni.
Léteznek helyzetek, amikor a Ptk. alapvetően (de kivételekkel) valamennyi társasági forma esetében egyhangú döntést kíván meg.
Az első esetkör a legfőbb szerv összehívási hiányosságainak korrigálása:
a) Ha a döntéshozó szerv ülését nem szabályszerűen hívták össze, az ülés mégis megtartható, ha valamennyi részvételre jogosult jelen van, és egyhangúlag hozzájárul az ülés megtartásához.[19]
b) A szabályszerűen közölt napirenden szereplő kérdéseken kívüli kérdésben csak akkor hozható határozat, ha a döntéshozó szerv ülésén valamennyi részvételre jogosult jelen van és a napirenden nem szereplő kérdés megtárgyalásához egyhangúlag hozzájárul.[20]
c) A nem szabályosan összehívott vagy megtartott ülésen elfogadott és ebből az okból érvénytelen határozat az elfogadásának időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé válik, ha a határozatot az ülés napjától számított harminc napon belül valamennyi tag egyhangúlag érvényesnek ismeri el.
Ebben az esetkörben az egyhangúság azért feltétel, mert egy törvénysértő helyzetet alakítanak jogszerűvé. A törvény védi a tagokat, viszont, ha nincs érdeksérelem, a tagok mindegyikének hozzájárulásával a jogsértés utólagosan is orvosolható, az érvényességi feltétel teljesítését utólag is elismeri a jogalkotó.
A második, problematikusabb általános esetkör a létesítő okirat bizonyos, lehatárolt módosítása. A Ptk. szerint a gazdasági társaság legfőbb szervének egyhangú határozatára van szükség, ha a módosítás egyes tagok jogait hátrányosan érintené, vagy helyzetét terhesebbé tenné. Az e kérdésben való szavazásnál azok a tagok is szavazhatnak, akik egyébként szavazati joggal nem rendelkeznek.[21] Itt is több fontos értelmezési kérdés merül fel.
Elsősorban az egyhangúság eredeti abszolút kritériumát ("valamennyi tag egyhangú határozatára van szükség...") a Ptk. 2022. január 1-én hatályba lépett módosítása[22] relativizálja: a legfőbb szerv, azaz a konkrét ülésen jelenlévő tagok egyhangúságát kívánja meg. Az indokolás szerint a Ptk. megváltoztatása
- 27/28 -
"a létesítő okirat módosítására vonatkozó egyhangúsági rendelkezést pontosítva megszünteti azt a túlzó korlátozást, amely valamennyi tag egyetértését kívánja meg olyan döntés meghozatalához, amely egyes tagok jogait hátrányosan érintené, vagy helyzetét terhesebbé tenné. A jelenlegi rendelkezés mellett a társaság működésképtelenné is válhatna, ha van a társaságnak akár egy olyan tagja is, aki nem működik együtt a többi taggal, passzív magatartást tanúsít, elérhetetlenné válik. Ezért a módosítás a legfőbb szerv egyhangú döntésére változtatja a feltételt, amely még mindig szigorú - figyelemmel arra, hogy az egyhangúsági feltételtől a Ptk. 3:19. § (3) bekezdése alapján ettől a társaság nem is térhet el -, ugyanakkor megfelelően alkalmazhatóvá teszi a szabályt." Jogosan reagáltak erre a módosításra úgy, hogy "bár nyomós érvek szólnának a mellett, hogy a beleegyezése nélkül senkitől ne lehessen megvonni őt megillető jogokat, illetve senkit ne lehessen terhelni olyan kötelezettségekkel, amelyeket nem vállalt magára, az új szabályozás ezeket a szempontokat láthatóan nem tekintette döntőnek."[23] Ha a valós jogalkotói cél pedig a passzív tag helyzetének nehezítése, a passzivitás szankcionálása, amellett, hogy ez jogpolitikai célként önmagában vitatható, ezt a célt ilyen elszigetelt, eseti és pontszerű módosítással nem is lehet elérni.
Másodsorban kérdéseket vet fel az "egyes tagok" kifejezés. Ha a módosítás minden tag jogait hátrányosan érintené, vagy helyzetét terhesebbé tenné, akkor már nem lenne szükséges egyhangú határozat? A bírósági gyakorlatban azt szögezték le, hogy a Ptk. helyes értelmezése szerint akkor is valamennyi tag egyhangú határozatára van szükség a létesítő okirat módosításához, ha a módosítás valamennyi tag jogait azonos módon hátrányosan érintené, vagy valamennyi tag helyzetét azonos módon hátrányosabbá tenné. Az "egyes tagok" kifejezés alatt egy, több, de akár valamennyi tag is értendő.[24] Álláspontom szerint nem biztos, hogy ez a helyes értelmezése a jogszabálynak, ugyanis a törvény kifejezetten "egyes tagokra" vonatkozóan tartalmaz kógens előírást. Például, ha befektetésarányos pótbefizetési kötelezettséget írnak elő egy kft.-ben, amely minden tagot terhel, nem szükséges az egyhangúság, hanem a létesítő okirat módosításának általános szabályait kell véleményem szerint alkalmazni. A szabályozás célja, hogy a módosítással érintett tagok beleegyezése nélkül ne lehessen jogaikat csorbítani, helyzetüket terhesebbé tenni, és nem az, hogy a hátránnyal - alapvetően kötelezettségvállalással, jogok korlátozásával - nem érintett tagok beleegyezését is kikényszerítse a jogalkotó. Éppen ezért vitatható a Ptk. 2022. január 1-én hatályba lépett módosítása kapcsán, hogy ha az érintett tag nincs jelen a legfőbb szerv ülésén, vele szemben mégis foganatosítható a jelenlévők egyhangú döntésével a jogainak számára hátrányos módosítása, helyzetének terhesebbé tétele.
- 28/29 -
Azt is rögzíteni szeretném, hogy csakis ehhez az itt tárgyalt szabályhoz kapcsolódóan van értelme a Ptk. 3:276. § (3) bekezdésébe foglalt szabálynak, amely szerint "a nyilvánosan működő részvénytársaság esetében a létesítő okirat módosításához szükséges egyhangú határozathozatalra vonatkozó rendelkezést nem kell alkalmazni." Vagyis a nyilvánosan működő részvénytársaság esetében, ha egyes tagok hátrányára módosulna a létesítő okirat, akkor az érintett részvényeseknek más védekezési utat kell találniuk, mint a Ptk. 3:102. § (3) bekezdése.[25]
A közkereseti és a betéti társaságok esetében valamennyi tag szavazatával egyhangúlag meghozott határozat kell a társasági szerződés módosításához, valamint a társaság átalakulásának, egyesülésének, szétválásának és jogutód nélküli megszűnésének az elhatározásához.[26] Ráadásul az általános szabályok szerint[27] az egyhangúságot előíró Ptk.-norma mindig kógens, az eltérést semmisség sújtja. Ez esetben e társasági típusok személyegyesítő és szerződéses jellege dominál. A bírósági gyakorlatban leszögezték, hogy "joggal való visszaélésként nem értékelhető, ha a tag a módosító szerződést nem írja alá, a bíróság a jognyilatkozatát nem pótolhatja."[28]
A minősített többség azt feltételezi, hogy a jogszabály vagy a létesítő okirat az egyszerű vagy az abszolút többségnél még szigorúbb szabályokat ír elő: minősíti a többséget. Ez egyfelől az akaratképzést nagyobb mérvű konszenzusra alapozza, másfelől pedig nyilván megnehezíti. Ezért olyan hatásköri kérdésekben vezeti be a jogalkotó a minősített többséget, amely esetben a társaság vonatkozásában nagy horderejű, nem csupán az egyszerű működéshez kapcsolódó, hanem azon túlmutató, a társasági együttműködés kereteit alapjaiban módosító változtatásokat céloz a legfőbb szerv határozata. A minősített többség célja a kisebbségvédelem: az egyszerű vagy az abszolút többség nem elegendő a határozathozatalhoz, az egyetértés nagyobb fokát kell elérni, mint az egyszerű vagy
- 29/30 -
akár az abszolút többség.[29] Egyébként azt is érdemes tudatosítani, hogy a jelenlévőkre vetített minősített többség nagyon sok esetben "enyhébb" kritérium, mint az abszolút többség. Példaként képzeljünk el egy korlátolt felelősségű társaságot, amelyben összesen 100 szavazatot gyakorolnak. Az abszolút többségi döntéshez egyértelmű, hogy 51 szavazat szükséges, amely az összes szavazat több mint a felét jelenti. Ha a háromnegyedes minősített többséget a ténylegesen gyakorolható szavazatokból számítjuk, és 60 szavazat gyakorolható a taggyűlésen (ennyi szavazattal rendelkeznek a jelenlévő tagok), akkor az egyébként határozatképes legfőbb szervi ülés 45 szavazattal minősített többséggel tud határozni (60 szavazat háromnegyede). Ebben az esetben, ha csak 60 szavazatot gyakorolnak, a háromnegyedes minősített többség 45 szavazatot igényel, míg az abszolút többséghez 51 szavazat szükséges. Így az abszolút többség ebben az esetben szigorúbb kritérium, mert magasabb szavazati arányt követel meg, és a minősített többség az összes elvileg leadható szavazathoz viszonyított kisebbség akarata révén is kialakulhat.
A minősített többség vagy szupertöbbség révén a jogalkotó azt a kisebbséget védi, amely a várhatóan leadott szavazatok legalább negyedét kontrollálja. Valójában a többségi szavazattal rendelkező tagoknak meg kell szerezni ennek a kisebbségnek a beleegyezését a határozathoz, kivéve, ha az ellenőrző tagok önmagukban rendelkeznek a minősített többség eléréséhez szükséges szavazatszámmal. A szavazatok negyedével rendelkező kisebbség tulajdonképpen "vétójogot" szerez, ha minősített többségi döntéshozatalt vár el a Ptk., amelyet az egyszerű többségi döntéshozatal nem ad meg.[30]
A létesítő okirat módosítása - amennyiben az nem szerződéssel történik, azaz nem tartozik az egyhangúság hatálya alá (lásd fent a kkt. és a bt. esetét) - háromnegyedes szavazattöbbséget kíván meg.[31] Ez a jogszabályi elvárás így a kft. és az rt. létesítő okiratának lényegi módosításaira vonatkozik. A kommentárirodalomban leszögezték, hogy ha a létesítő okirat lényegi módosítását "az okirat megalkotásához hasonlóan minden esetben konszenzushoz kötnénk, akkor adott esetben lehetetlenné tennénk a társaság hatékony alkalmazkodását."[32] Elvileg ez a háromnegyedes szabály enyhíthető és szigorítható is, a már tárgyaltak szerint. Az enyhítés esetén el kell végezni viszont a Ptk. 3:4. § tesztjét, hogy a konkrét módosítás nem sérti-e nyilvánvalóan a tagok kisebbségének jogait.
- 30/31 -
Annak érdekében, hogy a létesítő okirat apró jelentőségű módosításai könnyen megtörténhessenek és az ilyen társasági struktúra lényegét nem érintő módosítások egyszerűen megvalósulhassanak, a jogszabály azt is rögzíti, hogy "a társaság cégnevének, székhelyének, telephelyeinek, fióktelepeinek, és a társaság - főtevékenységnek nem minősülő - tevékenységi körének megváltoztatásáról a legfőbb szerv egyszerű szótöbbséggel hoz határozatot."[33] A diszpozitivitás előnyeit kihasználva viszont érdemes a székhely más településre való költöztetését a létesítő okirattal beemelni a minősített többségi döntési körbe.
A részvénytársaság esetében a Ptk. tulajdonképpen megerősíti az előbb tárgyalt általános szabályt: "a közgyűlés legalább háromnegyedes szótöbbséggel határozhat az alapszabály módosításáról, a társaság működési formájának megváltoztatásáról, a társaság átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról, jogutód nélküli megszűnéséről, valamint az alaptőke leszállításáról" (Ptk. 3:276. § (1) bekezdés). Következésképpen az alaptőke emelés egyszerű többséggel is megvalósulhat, ebben az esetben a részvényest nem a minősített többség, hanem az elsőbbségi részvényjegyzési jog védi.[34]
A részvénytársaság, amelynek részvényeit tőzsdére vezették be, nyilvánosan működő részvénytársaságnak (nyrt.) minősül. Ezzel ellentétben az a részvénytársaság, amelynek részvényei nincsenek bevezetve a tőzsdére,[35] zártkörűen működő részvénytársaság (zrt.). Mindkét társaságnál lehetséges a zárt vagy nyílt működési forma megváltoztatása, a részvények tőzsdére történő bevezetésével vagy kivezetésével. A Ptk. szerint "a működési forma megváltoztatásához a közgyűlés legalább háromnegyedes szótöbbséggel hozott határozatára van szükség; e határozat a zártkörűen működő részvénytársaság nyilvánosan működő részvénytársasággá alakulása esetén a részvénytársaság részvényeinek tőzsdére történő bevezetésével, nyilvánosan működő részvénytársaság zártkörűen működő részvénytársasággá alakulása esetén a részvények tőzsdéről történő kivezetésével válik hatályossá" (Ptk. 3:211. §).
- 31/32 -
A nyilvánosan működő részvénytársaság esetében ír elő a Ptk. minősített többséget a pénzügyi segítségnyújtás korlátozása körében.[36] Nyilvánosan működő részvénytársaság az általa kibocsátott részvények megszerzéséhez csak piaci feltételek mellett, osztalékfizetésre felhasználható vagyona terhére nyújthat harmadik személynek pénzügyi segítséget, feltéve, hogy ehhez az igazgatóság előterjesztése alapján a közgyűlés legalább háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozatával hozzájárult. Garanciális szabály, hogy az osztalékfizetésre felhasználható vagyon terhére lehet ilyen pénzügyi segítséget nyújtani a részvényszerzéshez. Ez a társaság hitelezőinek védelmét szolgálja. Ugyanakkor az osztalékként kifizethető összegről való ilyen jellegű döntés feltételezi a minősített többséget: hiszen ezáltal a részvényesek teljesen vagy részben lemondanak az osztalékról.
Szintén minősített többség kell a gazdasági társaságban a tag kizárásának kezdeményezéséhez. Kezdeményezéshez, mert maga a kizárás a bíróság hatásköre, és a bíró vizsgálja a törvényes feltételek fennállását. Ilyen értelemben írja elő a Ptk., hogy "a tag kizárása iránti kereset megindításához a társaság legfőbb szervének az összes tag legalább háromnegyedes szótöbbségével meghozott, a kizárás okát megjelölő határozata szükséges. Az érintett tag ebben a kérdésben nem szavazhat" (Ptk. 3:108. § (1) bekezdés).[37] Vagyis itt a minősített többség sajátos kiszámítási módját is megadja a jogszabály: az abszolút, az összes szavazatból kiszámított háromnegyedes szavazattöbbség a törvényi minimum, viszont az érintett tag szavazatait nem kell számításba venni.
A Ptk. külön nevesíti, hogy átalakulás esetén a tagok az átalakulási terv elfogadásával határoznak; e határozatot a döntéshozó szerv legalább háromnegyedes
- 32/33 -
szótöbbséggel hozza meg.[38] A jogutód nélküli megszűnésnél is ugyanezt a többséget írja elő a Ptk.: a gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik, ha a tagok vagy alapítók legalább háromnegyedes szótöbbséggel kimondják megszűnését.[39]
A kkt. és a bt. sajátossága, hogy legalább háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozat kell a vezető tisztségviselők visszahívásához.[40] Szintén ezzel a minősített többséggel tudja a tagok gyűlése bármely kérdés eldöntését a saját hatáskörébe vonni.[41] Ennek magyarázata, hogy a tagok felelőssége (helytállási kötelezettsége) korlátlan, ezért indokolt, hogy a vezető tisztségviselők felett valós hatalmat gyakoroljanak, a vezető tisztségviselők határkörét gyakorlatilag elvonhatják.
A törzstőke új törzsbetétek teljesítésével történő felemelését akkor lehet elhatározni, ha valamennyi tag teljes egészében szolgáltatta a törzsbetétjét, és a tagok legalább háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozatukkal döntenek a törzstőke újabb vagyoni hozzájárulás szolgáltatásával történő felemelése mellett.[42] A törzstőke felemelése törzstőkén felüli vagyonból szintén legalább háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozatot feltételez.[43] Ugyanakkor a társaság tőkekivonás, veszteségrendezés vagy a saját tőke más elemeinek növelése céljából, a tagok legalább háromnegyedes többséggel meghozott határozatával elhatározhatja a törzstőke leszállítását.[44]
A Ptk. társasági jogi szabályai abszolút többséget is nevesítenek. Mivel a legfőbb szerv határozatképessége azt feltételezi, hogy az ülésen a leadható szavazatok több mint felét képviselő szavazásra jogosult részt vesz, és az abszolút többséget
- 33/34 -
szintén az összes leadható szavazatból számoljuk ki, a határozatképesség és az abszolút többség alsó határa tulajdonképpen egybeesik.
A törvény által előírt abszolút többségi döntéshozatalra alapvetően a közkereseti és a betéti társaságok körében kerül sor. E társasági formáknál a Ptk. szerint "a határozathozatal során valamennyi tagnak azonos mértékű szavazata van. Semmis a társasági szerződés olyan rendelkezése, amely a tagot szavazati jogától megfosztja."[45] Következésképpen a semmisség szankciója csak a szavazatból való kizárást, a szavazati jogtól való megfosztást sújtja, a szavazatarányok módosításának kérdése a diszpozitivitás területére tartozik. Így a társasági szerződésben létrehozható a szavazati jogok gyakorlásának a törvényestől eltérő rendje, például bevezethető a vagyoni hozzájárulással arányos szavazatszám.[46]
A többségi kritériumra vonatkozó szabály viszont egyértelműen kógens: "a tagok gyűlése a leadható összes szavazatszámhoz viszonyított szótöbbséggel hozza meg a határozatát. A társasági szerződés ettől eltérő rendelkezése semmis."[47] Jogalkotástechnikai elvek alapján nem a legszerencsésebb, hogy ezt a bekezdést a következő bekezdés követi: "A határozathozatal szótöbbséggel történik."[48] Egyrészt a korábbi bekezdés már tartalmazza ezt az előírást: "a tagok gyűlése ... szótöbbséggel hozza meg a határozatát"; másrészt az előző bekezdés megadja a többség meghatározásának a módját (abszolút többség), a harmadik bekezdés viszont elvileg megnyitja az értelmezés lehetőségét, hogy mégis egyszerű többségről lenne szó. De lege ferenda a harmadik bekezdés hatályon kívül helyezését javaslom.
Az egyszerű többségi határozathozatal a főszabály, azonban a kivételek köre -ha a jogszabály vagy a létesítő okirat szigorúbb előírásokat tartalmaz - is jelentős. Alapvetően a létesítő okirat módosításához viszonyítva "kisebb jelentőségű" döntések - ha nincs eltérő rendelkezés - egyszerű többséget feltételeznek.
- 34/35 -
De a létesítő okirat módosításának esetében is - ahogy már volt szó róla -"a társaság cégnevének, székhelyének, telephelyeinek, fióktelepeinek, és a társaság - főtevékenységnek nem minősülő - tevékenységi körének megváltoztatásáról a legfőbb szerv egyszerű szótöbbséggel hoz határozatot."[49] A társaság működőképességét az egyszerű többségi döntéshozatal biztosítja a legrugalmasabban, viszont a Ptk. az egyhangúság, a minősített többség és az abszolút többség váltakozó alkalmazásával tesz kísérletet a különböző társasági jogi érdekek komplex összehangolására.
Kétségtelen, hogy a társasági jognak a Ptk.-ba történő foglalása nem volt kockázatmentes. Ennek több oka is van. Elsősorban a társasági jog stabilitása a polgári jog klasszikus területeihez képest kisebb, akkor is, ha a társasági jog azért jóval stabilabb, mint például az adójogi szabályozás futóhomokja. De a Ptk.-t azért részben módosítási kényszernek teszi ki, nem utolsósorban a változó, alakuló, a letisztulástól még nagyon távol lévő és részleges európai társasági jogi jogharmonizáció következtében is. Másodsorban a társasági jog nem választható le hermetikusan az eljárásjogi és technikai normákról, illetve a számviteli logikáról és szabályozásról. Az ilyen jellegű előírásokat a jogalkotó igyekezett minimálisra szorítani a Ptk.-ban, de ennek ellenére az ilyen normák jelenléte mégis sokszor elkerülhetetlen (akár a már említett európai társasági jogi szabályozás átültetésének követelménye miatt is). Harmadsorban a társasági jog a Ptk. más területeihez viszonyítva jóval nagyobb mértékben támaszkodik külső szabályozásra, és egyéb normákkal együtt képez valójában alkalmazható egységes joganyagot (cégjogi szabályozás, fizetésképtelenségi jogi szabályozás, tőkepiaci szabályozás, számviteli szabályozás stb.). Vagyis a társasági jog esetében a Ptk. kódex jellege korlátozottabban érvényesülhet.
Ugyanakkor ezek az érvek, ha önmagukban igazak is, egyoldalúak. A Ptk. megfontolt, a szabályozás egészére érzékeny, célszerű felülvizsgálata nem feltétlenül jelent problémát. Vagyis nem látom, hogy a Ptk. a társasági jog módosítási szükségleteinek ellenállna. (Más kérdés, hogy több módosítás kapcsán felmerül, hogy megfelelően kiérlelt, valóban szükségszerű volt-e). A jogalkotói döntés mellett, hogy a társasági jogot a Ptk.-ba építsük be, pedig komoly érvek is szólnak. Elsősorban a társasági jog Ptk.-ba foglalása hozzájárul a magánjog egységének, koherenciájának kialakításához, így megkönnyíti a jogalkalmazást és növeli a jogbiztonságot. Másodsorban a társasági jogot beemeli a Ptk. világába,
- 35/36 -
amelynek következtében a Ptk. kommentárok nem csak a polgári jog klasszikus területeit tárgyalják, hanem a társasági jogot is, ezáltal a szűk szakmán kívül is, tágabb körben ráirányul a figyelem a társasági jogra. Harmadsorban egyszerűbbé válik a jogszabályok követése és alkalmazása, ha egy helyen találhatóak meg a jogi személyekre vonatkozó releváns rendelkezések. Azáltal, hogy a társasági jog a Ptk.-ban talált helyet, biztosítható a koherens és összefüggő szabályozás, amely minimalizálhatja az ellentmondásokat és az értelmezési problémákat. Negyedsorban a társasági joggal kiegészült kódex hozzájárul a jogi kultúra és oktatás fejlesztéséhez, hiszen a joghallgatók és gyakorló jogászok számára is áttekinthetőbbé válik a joganyag. Ötödsorban a társasági jog Ptk.-ba foglalása kifejezheti a jogalkotó szándékát a jogi normák szerves egységként való kezelésére, ami hosszú távon hozzájárulhat a magánjog belső egységének fejlődéséhez. Összességében a társasági jog Ptk.-ba történő foglalása mind előnyökkel, mind kihívásokkal jár. Fontos, hogy a jogalkotó a változásokkal rugalmasan és előrelátóan bánjon, hogy az egységes kódex megőrizze stabilitását és kiszámíthatóságát.
Ebben a kontextusban fordultam a legfőbb szerv döntéshozatali mechanizmusának egyetlen részletkérdése, a többség problematikája felé. Olyan problémakör ez, amelyben a technikai elemek dominálnak és a valós jogi kérdések a részletekben rejlenek. Viszont a téma fontossága megkérdőjelezhetetlen, egységes szempontok szerinti tudományos elemzése pedig szükségszerű. Kutatnunk kell a szabályozás koherenciáját, precizitását, a felmerülő értelmezési problémák helyes megoldását, pontosan a tíz éve hatályba lépett Polgári törvénykönyvünk megfontolt fejlesztése érdekében. ■
JEGYZETEK
[1] Egyetemi tanár, Miskolci Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar. Az MTA doktora.
[2] Kuncz Ödön, Bevezetés a jogtudományba. Jogi encyklopédia, Danubia, Pécs - Budapest, 1924, 135. o. Kuncz ilyen értelemben azt is rögzítette, hogy a részvénytársaság "sorsa igazgatóságának (és par excellence a "vezérigazgatónak") arravalóságától függ" Uo.
[3] Horváth Attila, Egyenlő választójog - egyenlő választókerületek? Adalékok a szavazatok egyenlő súlyának értelmezéséhez, Miskolci Jogi Szemle, 2020/1, 183-184. o. a plurális választójog esetében alapvetően vagyoni, jövedelmi vagy képzettségi kritériumok mentén többszörözhetnék meg az alapértelmezett egy szavazatot.
[4] Ptk. 3:143. § (1) bekezdés.
[5] Kuncz Ödön, Kötelmek személy- és vagyon kapcsolatokból. In: Szladits Károly, Magyar magánjog 4. Kötelmi jog különös része, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1942, 725. o.
[6] Gf.30167/2022/7.
[7] Fazakas Zoltán József, A társasági szerződés, mint szerződés, Iustum Aequum Salutare, 2020/3, 84. o.
[8] A Ptk. 3:18. § (1) bekezdése szerint a döntéshozó szerv ülése akkor határozatképes, ha azon a leadható szavazatok több mint felét képviselő szavazásra jogosult részt vesz.
[9] Lásd például Paul Davies, Introduction to Company Law, third edition, Oxford University Press, 2020, 146. o. [a továbbiakban: Davies, Introduction]
[10] Vö. a Ptk. 3:18. § (1) bekezdésével. A (2) bekezdés azzal egészíti ki a határozatképesség megállapítására vonatkozó előírást, hogy abban az esetben "ha egy tag vagy alapító valamely ügyben nem szavazhat, őt az adott határozat meghozatalánál a határozatképesség megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni." A bírósági gyakorlatban helyesen állapították meg, hogy "határozatképtelen taggyűlés semmilyen szavazati aránnyal nem hozhat érvényes taggyűlési határozatot." Vö. Fővárosi Ítélőtábla Gf.40038/2022/4. Szintén lényeges, hogy amikor a szavazásra jogosult személy a szavazati jogát nem gyakorolhatja a Ptk. 3:19. § (2) bekezdése szerint, "ezek olyan tényállások, amelyek mellett a tagtól személyes érdekeltsége miatt nem várható, hogy kizárólag a jogi személy érdekei alapján alakítsa ki a döntését, ezért a szavazásban való részvétele torzítaná a szavazás eredményét. A tag szavazásból való kizárása ezért nem indokolt akkor, ha a személyes érdekeltség alapját képező ugyanazon körülmény - így a döntésben érdekelt olyan személyhez fűződő hozzátartozói viszony, aki maga nem tagja társaságnak - a társaság valamennyi tagja esetében fennáll." Vö. ÍH 2023.67. A bírósági gyakorlat a határozatképességre vonatkozó előírásokat ráadásul diszpozitívnak minősítette - legalábbis az adott helyzet korlátai között. Így megállapították, hogy a kft. létesítő okirata, amely a törzstőke többségének képviselete helyett a törzstőke 50%-ának a képviseletét kívánta meg a határozatképesség feltételeként, nem sérti nyilvánvalóan a tagok kisebbségének jogait (PJD2020. 3.).
[11] Kisfaludi András, 3:19. § In: Gárdos Péter és Vékás Lajos (szerk.), Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez (uj.jogtar.hu).
[12] Szintén a példánál maradva: így elégséges a 450 szavazat, nem szükséges 750 szavazat a határozat elfogadásához.
[13] Török Gábor, Ptk. 3:19. § In: Wellmann György (szerk.), Polgári jog. Kommentár a gyakorlat számára, hatodik kiadás, ORAC Kiadó, Budapest, 2021 (www.jogkodex.hu).
[14] Nem tartom helyesnek a "klaudikálóan kógens" kifejezés általános elterjedését. E szó a latin claudico (claudicare, claudicavi, claudicatus) igéből ered, bicegőt, sántítót, gyenge lábakon állót jelent. Elszigetelten használva plasztikus kifejezés, de az egyirányú kógencia általánosan elterjedt elnevezésére használni -amint az jelenleg a magyar magánjogi szakirodalomban tapasztalható - álláspontom szerint túlzás.
[15] A kisebbségi döntéshozatalt mint célt viszont el lehet érni, a többségi elv látszólagos sérelme nélkül, a szavazattöbszörözéssel. Például, ha egy zrt.-ben valakinek 10 szavazattöbbszöröző (elsőbbségi) részvényéhez 100 szavazat kapcsolódik, egy másik részvényesnek pedig 90 törzsrészvényéhez 90 szavazat, tulajdonképpen kisebbségi döntéshozatallal állunk szemben.
[16] Vö. Ptk. 3:74. § (3) bekezdés.
[17] Vö. Ptk. 3:74. § (4) bekezdés.
[18] Ptk. 6:58. § a Ptk. 6:63. § szerint pedig "a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre."
[19] Vö. Ptk. 3:17. § (5) bekezdés.
[20] Vö. Ptk. 3:17. § (6) bekezdés.
[21] Vö. Ptk. 3:102. § (3) bekezdés.
[22] 2021. évi XCV. törvény 46. § 7.
[23] Kisfaludi András, 3:102. §, In: Gárdos Péter és Vékás Lajos (szerk.), Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez (uj.jogtar.hu). [Kisfaludy, Kommentár]
[24] BH 2019.305.
[25] Ilyen célt szolgál a Ptk. 3:277. §-a, amely a nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében kógens szabály.
[26] Vö.: Ptk. 3:143. § (4) bekezdés és Ptk. 3:155. §
[27] Ptk. 3:19. § (3) bekezdés.
[28] BH 2017.8.268.
[29] Egyébként az abszolút többség.
[30] Davies, Introduction. 146. o.
[31] Vö. Ptk. 3:102. § (1) bekezdés.
[32] Kisfaludy, Kommentár.
[33] Vö. Ptk. 3:102. § (2) bekezdés.
[34] Ptk. 3:297. §
[35] A Ptk. értelmében tőzsdének minősül a székhely szerinti állam felügyeleti hatóságának engedélyével rendelkező olyan piac is, amelyen értékpapírokkal kereskednek. Vö. 8:1. § (5) bekezdés.
[36] Ptk. 3:227. § (1) bekezdés.
[37] Érdekesség, hogy a szövetkezet esetén kétharmados többséget előíró szabályról a bírósági gyakorlatban megállapították, hogy ez diszpozitív rendelkezés, és az BDT 2016.3433. I. a 2013. évi V. törvény 3:360. §-ának (2) bekezdésében megfogalmazott szavazati arány előírása a 3:19. § (3) bekezdés korlátai között diszpozitív rendelkezés, ezért az alapszabály 3/4-es szavazati arányt előíró rendelkezése nem törvénysértő (BDT 2016.3433. I.). A többségi kritérium szigorítása esetén ez valóban elfogadható, de mi lenne a helyes értelemzés akkor, ha a kétharmados, vagy gazdasági társaságok esetén a háromnegyedes többséget csökkentené a létesítő okirat abszolút vagy egyszerű többségre? Sérti ez nyilvánvalóan a kisebbségi tagok jogait? Erre eseti válasz adható, azzal a megjegyzéssel, hogy a kisebbségi tag egyszerű társasági hatalmi érdeke nem minősül védett jognak.
[38] Ptk. 3:43. §
[39] Lásd Ptk. 3:48. §
[40] Ptk. 3:143. § (4) bekezdés.
[41] Ptk. 3:142. § (2) bekezdés.
[42] Ptk. 3:198. §
[43] Ptk. 3:201. §
[44] Ptk. 3:202. §
[45] Ptk. 3:143. § (1) bekezdés.
[46] Ugyanezen az állásponton van Kisfaludi András is: "A tagok személyének jelentőségét emeli ki az a rendelkezés is, amely szerint a tagokat azonos mértékű szavazati jog illeti meg. E szabállyal kapcsolatban nyilván alkalmazható a törvénytől való eltérést általánosságban megengedő rendelkezés, tehát semmi nem tiltja, hogy a tagok a társasági szerződésükben úgy állapodjanak meg, hogy a vagyoni hozzájárulásokkal arányos szavazati jogot gyakorolhatnak, vagy más módon osztják fel a szavazati jogokat. Az eltérésnek egyetlen abszolút korlátja az, hogy egyetlen tagot sem szabad teljesen megfosztani a szavazati jogától, és ezen keresztül a társasági döntéshozatalban való részvétel lehetőségétől." Vö. Kisfaludi András: 3:143. §, In: Gárdos Péter és Vékás Lajos (szerk.), Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez (uj.jogtar.hu).
[47] Ptk. 3:143. § (2) bekezdés.
[48] Ptk. 3:143. § (3) bekezdés.
[49] Vö.: Ptk. 3:102. § (2) bekezdés.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, Miskolci Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar és Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Jogtudományi Intézet, az MTA doktora.
Visszaugrás
