Oroszországban egyre gyakrabban válnak esetek ismeretesekké, amelyekben harmadik személyek a maguk számára különösen ismert nemzetközi cégneveket, gyárelnevezéseket, védjegyeket stb. (a továbbiakban: "áru-jelzők"-et) mint domain (terület)-elnevezéseket bejegyeztetnek, és ezeket használják is. A domain-ként megjelölések gyakran sem nem alkotórészei a névnek, sem a domain birtokos cégmegjelölésének. Ahhoz, hogy az árujelzők jogosultjai árujelzőjüket az interneten használhassák, tehát különösen, hogy az interneten egy megfelelő területen elérhetők legyenek, az árujelzők jogosultjai rá vannak utalva arra, hogy a domain a nem jogosult birtokosról reájuk átszálljon. A domain birtokosok a domain átruházásáért nemritkán jelentős összegeket kérnek, vagy - annak érdekében, hogy azt tovább használhassák - megtagadják annak átruházását, és hasznot húznak a mindenkori árujelző ismertségéből (ezek az ún. "területbitorlás", a ".domain-grabbing" esetei).
Vannak emellett olyan konfliktusesetek, amelyekben a domain jogosultat a domain-ként bejegyzett megjelölésen saját jog illeti meg, de harmadik személyek ezen a megjelölésen mégis időbeli elsőbbséget biztosító jogokat érvényesítenek.
Mivel Oroszországban, az Internet vonatkozásában nincs törvényi szabályozás, nyitott kérdés, hogy megilletik-e az árujelzők jogosultjait abbahagyására és/vagy kártérítésre irányuló igények a (jogosulatlan) domain birtokossal szemben.
Oroszországban a probléma megoldásának kiindulópontjaiul a szellemi tulajdon védelméről szóló 1883. március 20-i Párizsi Egyezmény (a továbbiakban: "Párizsi Egyezmény"), az orosz polgári jog, valamint az árujelzői, ill. a védjegyjog szolgálhatna. Kínálkozik emellett az összehasonlítás a német joggal, mivel az orosz polgári jog előírásait részben a német polgári jogból merítették.
Az ipari jogvédelmet és az árujelző-jogot az Orosz Föderáció (RF) Polgári törvénykönyve (ZGB RF) 128. és 138. cikkelyei, továbbá külön törvények, például a
Szabadalmi törvény és az RF-nek az Aru- és szolgáltatásjelzőkről, valamint a származásjelzőkről szóló törvénye szabályozza. Csatlakozott továbbá Oroszország nemzetközi megállapodásokhoz, mint pl. a "Párizsi Egyezmény"-hez és a Madridi Védjegy-Egyezményhez.
A ZGB RF 128. cikkelye értelmében "ipari oltalmi jogokat" és szerzői jogokat (oroszból szószerint fordítva: "szellemi tulajdonra vonatkozó jogokat") érintő jogviták a polgári jog tárgyai. Az orosz törvényhozó a "szellemi tulajdon", ill. az ipari oltalmi jogok védelme körébe utalja, egyebek mellett, egy jogi személy árujelzőit, mint pl. a cégneveket, az áru- és szolgáltatásjelzőket (ZGB RF 138. cikkelye). Az árujelzők "kizárólagossághatálya" alapján harmadik személyek ezeket jogszerűen csak az árujelző jogosultjának hozzájárulásával alkalmazhatják.
Védi ezen felül Oroszországban az ipari oltalmi jogokat a versenyjog is, pl. az RF "A versenyről és az árupiacon végzett monopoltevékenység korlátozásáról" szóló törvényének 10. cikkelye. Védelmet nyújt még a "Párizsi Egyezmény" 10. cikkelye is az ott megtiltott cselekményekkel szemben.
Figyelembe veendő továbbá, hogy a nemzetközi szerződések - amennyiben az RF csatlakozott ezekhez - elsőbbséget élveznek az orosz (polgári jogi) törvényekkel szemben. A "Párizsi Egyezmény" (PVÜ) szerződő államainak a PVÜ 25. cikkelyének (1) bekezdésében rögzített annak a kötelezettségnek, hogy hazai törvényeiket összhangba kell hozni a PVÜ-ben foglalt szabályokkal, az orosz törvényhozó a nemzetközi szerződések előbb említett elsőbbségével eleget tett.
Kérdéses, hogy vajon egy domain-megnevezés a ZGB RF 138. cikkelyének értelmében árujelző-e, és hogy vajon a domain birtokos az árujelzőoltalomra -függetlenül egy őt megillető cégnévtől, védjegytől vagy gyárelnevezéstől stb. - hivatkozhat-e. A 138. cikkely értelmében árujelzők "jogi vagy természetes személyek, valamint áruk és szolgáltatások individualizá-lására szolgáló eszközök". A 138. cikkelyben felsorolt árujelzőkkel közös az árujelző-jogosult, ill. a termékek individualizálása. Azt, hogy vajon az orosz jog szerint megilleti-e egy ilyen individualizáló funkció a domain-megnevezést is, bíróilag ez ideig még nem döntötték el.
Mindenképpen megilleti a domain-megnevezést az interneten a mindenkori birtokos címének funkciója. Megillethetné emellett a német irodalom és bírósági gyakorlat által kifejlesztett megoldási koncepciók alapulvételével ugyanúgy az azonosságot kifejező funkció is, mint ahogyan ez megvan a megnevezéseknél, cégneveknél, védjegyeknél stb. A domain-megnevezés azonosító funkciója, és így jelzést szolgáló jellege mellett szól különösen egy domain-megnevezés szabad megválasztása, valamint az a körülmény, hogy a domain-megjelölés nem csupán a cím területén jelenik meg, ha az Internet használója egy honlapra hivatkozik, hanem együttesen kinyomtatásra kerül. A jogosult emellett a domain-megnevezést időnként rendszeresen feltünteti egyéb adatok mellett üzleti papírjain, névjegyein és a versenyben. A vállalatok és a hatóságok ezen kívül az internet kommercializálásával rá vannak utalva, arra hogy online-azonosítást szerezzenek maguknak, és arra törekszenek, hogy domain-megnevezés-ként a vállalati megjelölés egy részét és egy őket megillető védjegyet bejegyeztessék.
Létező bírósági joggyakorlat hiányában nyitott kérdés, hogy vajon egy domain-megnevezés a ZGB RF 138. cikkelyének értelmében vett árujelzőként tekinthető-e.
A német bíróságok cég- és üzletmegjelölések területmegnevezésként való jogosulatlan használatának eseteiben a BGB 12. §-ában szabályozott polgári jogi névjogot alkalmazták. A BGB 12. §-a szerinti névoltalom alá tartoznak mind a cég- és az üzletmegjelölések, mind pedig a cégből vagy a névből levezetett rövidítések vagy kiemelt szavak (slágvortok), valamint a cég alkotó elemei, amennyiben ezekből jelzőjelleg tűnik ki. Azok a harmadik személyek, akik a maguk számára domain-megnevezésként neveket, ill. cégmegjelöléseket akarnak bejegyeztetni, akadályozzák a név viselőjét névjogának gyakorlásában.
A vállalat-megjelölések és üzemelnevezések jogosultjai számára a névjogi oltalom mellett megvan annak a lehetősége, hogy a Védjegy-törvény 15. §-a alapján abbahagyási és/vagy kártérítési igényeket érvényesítsenek. E törvény 15. §-ának (2) bekezdése értelmében tilos harmadik személyek számára, hogy üzleti megjelöléseket vagy hasonló jelzéseket az üzleti forgalomban jogosulatlanul olyan módon használjanak, ami alkalmas arra, hogy védett megjelöléssel való összetévesztésekre vezessen. Ha az üzleti megjelölésnél ismert üzleti megjelölésről van szó, a Védjegy-törvény 15. §-ának (3) bekezdése értelmében ez harmadik személyek számára még akkor is tiltott, ha összetévesztés veszélye nem áll fenn.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
