Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 35. cikke (1) bekezdése az egyéni kérelem elfogadhatósági feltételeként határozza meg - többek között - az összes hazai jogorvoslati lehetőség kimerítését. "Az ügyet csak akkor lehet a Bíróság elé terjeszteni, ha az összes hazai jogorvoslati lehetőséget már kimerítették a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak megfelelően...". Az alkotmányjogi panasz korábbi magyar szabályozása alapján az Emberi Jogok Európai Bírósága (továbbiakban: EJEB vagy Bíróság) nem tekintette hatékony, így kimerítendő jogorvoslatnak az alkotmányjogi panaszt. Az irodalom kivételnek tekintette az 1989. évi XXXII. tv. 43. § (3) bekezdésében szereplő azon esetet, amikor az Alkotmánybíróság az ott írt feltételek mellett elrendelhette a jogerős ítéletekkel már lezárt büntetőeljárás felülvizsgálatát.[1]
Az általános szabály szerint, amit az Európai Emberi Jogi Bizottság a Vén v. Hungary 1993. évi publikálatlan kamarai döntésben mondott ki, az alkotmányjogi panasz kimerítése nem volt szükséges. Ezt a Bíróság 2009-ben megerősítette a Weller v. Hungary ügyben, amikor az alkotmányjogi panasz eljárás még folyamatban volt a strasbourgi döntés idején.[2]
A Hálózati Gyógyszertárak Szövetsége v. Hungary ügyben került elő az - a későbbi kormányzati védekezésekben visszatérően hangoztatott - érvelés, hogy az érdemi vizsgálat nélkül visszautasított alkotmányjogi panasz nem minősül hatékony jogorvoslatnak. (Ebben az ügyben az Alkotmánybíróság részben hatáskör hiánya, részben res iudicata miatt utasította vissza a panaszt.[3]) Az irodalom rámutat, hogy az ugyanezen a napon az N.K.M. v. Hungary[4] ügyben hozott ítéletben említésre se került a hazai jogorvoslatok kimerítése.[5] Ennek oka az, hogy a felek ezt a kérdést nem vetették fel, és a Kormány nem hivatkozott arra, hogy a hazai jogorvoslatok nem kerültek kimerítésre: ilyen esetben a Bíróság nem foglalkozik ezzel a követelménnyel. Ugyanez az elemzés megállapítja, hogy nem nyilvánított még az EJEB véleményt arról, hogy a 2012. január 1-jétől bevezetett, egyedi jogalkalmazói döntés ellen irányuló alkotmányjogi panasz szükséges-e a hazai jogorvoslatok kimerítésére vonatkozó feltétel teljesítéséhez.[6] A Szerzők álláspontja szerint a bírósági döntések elleni alkotmányjogi panasz kimerítése a kérelem benyújtásának feltétele, ahogy Németországban is.
A 35. (korábbi 26.) cikkben szabályozott feltételnek való megfelelés követelményeit a Bíróság szerint kellő rugalmassággal és túlzott formalizmus nélkül kell alkalmazni, azonban a megfelelő hazai bíróságok előtt kell fellépni, és - legalább lényegileg, és a hazai jog formalitásainak megfelelően - azokat a panaszokat kell felhozni, amiket utána Strasbourgban is.[7]
A hazai jogorvoslatok kimerítésének általános elveit a Sejdovic v. Olaszország[8] ügyben fektették le. A Bíróság ezeket az elveket alkalmazza a Kormány által hivatkozott különböző jogi fórumok tekintetében. Kiindulásként hangsúlyozza, hogy a hazai jogorvoslatok kimerítésének szabálya nem abszolút és nem automatikusan alkalmazandó; annak eldöntésekor, hogy e szabályt figyelembe vették-e, létfontosságú az egyes ügyek egyedi körülményeinek vizsgálata. Ez azt jelenti egyebek mellett, hogy a Bíróságnak reálisan figyelembe kell venni nemcsak a Szerződő Állam jogrendjében meglévő formális jogorvoslatokat, hanem azt az általános jogi és politikai összefüggésrendszert is, amelyben ezek léteznek, továbbá a kérelmezők személyes életkörülményeit is.
A német alkotmányjogi panasz esetében is esetről esetre jár el a Bíróság, így például amikor a Klasen v. Germany[9] ügyben megállapította, hogy az eljárások elhúzódásának sérelme esetében a német Alkotmánybíróság láthatóan nem nyújt hatékony jogorvoslatot (mert 4 év 9 hónapja nem foglalkozott az üggyel), míg a Marchitan v. Germany ügyben 2010-ben nem fogadta be a kérelmet, mert a kérelmező hatékony jogorvoslatot várhatott volna az Alkotmánybíróságtól.[10]
A német Alkotmánybíróság működésének szabályait a Gast and Popp v. Germany ítélet foglalta ösz-
- 91/92 -
sze.[11] Németország esetében tehát az alkotmányjogi panasz kimerítésének a szükségessége a főszabály, kivéve, ha az a joggyakorlat ismeretében kilátástalan, és így ineffektív lenne.[12] Az Englert v. Germany[13] ügyben a Bíróság nem adott helyt a Kormány érvelésének, azzal, hogy a Kormány nem hivatkozott egyetlen, az ártatlanság vélelmére vonatkozó alkotmánybírósági döntésre sem, amely igazolta volna, hogy az alkotmánybírósági út valami reménnyel kecsegtetett volna (a kérelmet befogadta).
Az eljárások elhúzódása alkotmánybírósági orvoslásának német és nemzetközi gyakorlatát a Sürmeli v. Germany nagykamarai ítélet foglalja össze.[14]
Az 1990 után létrehozott alkotmánybíróságok esetében a következők érdemelnek figyelmet.
Szlovénia esetében általában hatékony jogorvoslatnak tekinti a Bíróság az alkotmányjogi panaszt: "A szlovén alkotmányjogi panasz tehát hasonló például a német, a spanyol vagy a cseh jogintézményhez, amely ezen Szerződő Felek alkotmánybíróságai számára lehetővé teszi alapvető jogok és szabadságok megsértésének orvoslását (lásd Riera Blume és társai v. Spanyolország (hat.), no. 37680/97, ECHR 1999-II; Hartman v. Cseh Köztársaság, no. 53341/99, § 49, ECHR 2003-VIII; Sürmeli v. Németország [NK], no. 75529/01, § 62, ECHR 2006-VII; és, ellenpéldaként, Apostol v. Georgia, no. 40765/02, §§ 42-46, ECHR 2006XIV)."[15]
A főszabály alóli kivételnek tekinti a Bíróság az eljárás indokolatlan elhúzódásával kapcsolatos ügyeket,[16] illetve azokat az eseteket, amikor valamilyen oknál fogva a kérelmezőnek nem volt lehetősége Alkotmánybírósághoz fordulnia, például nem született olyan közigazgatási határozat, amit megtámadhatott volna bíróságon.[17] A Kurić-ügyben pedig az Alkotmánybíróság két irányadó határozata, mely általános intézkedések meghozatalát rendelte el, nem teljesen érvényesült tizenegy, illetve hét éven keresztül, és a Bíróság álláspontja szerint ez a tény aláásta a további egyéni alkotmányjogi panaszok hatékonyságához és pozitív elbírálásához fűzött bizalmat.
Legutóbb 2017. október 12-én nyilvánított befogadhatatlannak szlovén kérelmeket a Bíróság az alkotmányjogi panasz kimerítésének hiánya miatt.[18]
Szerbiában a Bíróság álláspontja szerint az alkotmányjogi panasz hatékony hazai jogorvoslatnak számít. A Vincic v. Serbia ügyben[19] megállapította, hogy "az alkotmányos panasz, elviekben, hatékony jogorvoslatnak tekintendő", sőt megerősítette, hogy olyan jogrendszerekben, melyek hatékony védelmet nyújtanak az alapvető jogoknak, mint a szerbiai, "a sértett egyénre hárul, hogy próbára tegye a védelem mértékét" (§ 51). A Vučković and Others v. Serbia ügyben[20] a Nagykamara megerősítette addigi gyakorlatát. A Bíróság megvizsgált 3 konkrét alkotmánybírósági ügyet, melyek némi árnyékot vethettek a panaszeljárás hatékonyságára, de nem látott okot arra, hogy eltérjen korábbi gyakorlatától.
Bosznia és Hercegovina esetében is a Bíróság eredeti álláspontja az, hogy az Alkotmánybíróság előtti eljárás elvileg alkalmas a kérelmezők panaszainak orvoslására,[21] sőt megjegyezte, hogy sem az alkotmánybírósági eljárások hosszúsága, sem az alkotmánybírósági ítéletek végrehajthatósága nem teszi kétségessé a jogorvoslat hatékonyságát![22] A Bíróság ugyanakkor esetenként veszi figyelembe, hogy észszerűen sikerrel kecsegtet-e az alkotmánybírósági eljárás. Amikor a Bíróság az adott országon belüli alapjogvédelmi mechanizmust értékeli, azt megfelelő rugalmassággal, és szélsőséges formalizmus nélkül teszi. A hazai jogorvoslati lehetőségek kimerítésének szabálya nem abszolút jellegű, és nem is alkalmazható automatikusan; az egyedi eset sajátos körülményeire is figyelemmel kell lenni. Ezt a gyakorlatot a Bíróság legutóbb a Kunić and Others v. Bosnia and Herzegovina ügyben erősítette meg 2017. november 14-én. A panasz tárgyában az Alkotmánybíróság 9 határozatot hozott, de egyik sem került végrehajtásra. Ezért a Bíróság úgy döntött, hogy az adott ügyben nem igazolható, hogy az AB alkalmas lett a panaszok sikeres orvoslására, ezért a kérelem nem utasítható el azon az alapon, hogy a kérelmezők nem fordultak az Alkotmánybírósághoz.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
