Az elmúlt években új szerződéstípus kialakulását figyelhettük meg, amelynek elemeit - a Ptk. XLIV. fejezetében található bank- és hitelviszonyokhoz hasonlóan - a banki gyakorlat alakította ki. A bankkártyákra vonatkozó szerződési feltételek szabályozatlansága már sok gondot okozott a gyakorlatban. A jogi szabályozás hiányosságai teret engedtek annak, hogy a bank szabadon állapítsa meg a szerződési feltételeket. Magyarországon 1999-ig nem szabályozták részletesen a bankkártya szerződéseket (a 6/1997-es MNB rendelkezés melléklete tartalmaz néhány alapvető fogalmat és szabályt), ugyanakkor az EK-ban a bank és az ügyfél közötti viszony régóta szabályozott, alapvetően a fogyasztóvédelem szempontjai szerint. Szemléletváltásra van szükség a magyar jogban is, amelynek első lépését a 77/1999. (V. 28.) kormányrendelet tette meg.
Az Európai Bizottság 1988-ban kibocsátott egy ajánlást, amely a kártyabirtokos és a kártyakibocsátó közötti viszonyt szabályozta. Az ajánlásban a vásárlók alapvető jogait próbálták megvédeni a típusszerződések alkalmazása során, a tagállamokban eltérő szerződési feltételeket egységesítették, a fogyasztóvédelem szempontjait a pénzügyi szolgáltatások területére is kiterjesztették. A Bizottság 1997-ben újabb ajánlást bocsátott ki a témában, amely a korábbi szabályozást kiegészítette és megújította. Az EK szabályozással részben összhangban a kormány a77/1999. (V. 28.) kormányrendeletben a két fél közötti viszony egyes elemeit elsősorban a felelősség körében szabályozta.
A következőkben azt vizsgálom, milyenek a magyar bankok által alkalmazott szerződési feltételek, ezek a kormányrendelet hatására hogyan változtak, illetve milyen -az EK ajánlások céljaival megegyező - további szabályozást igényelnek.
Magyarországon 1988-ban jelent meg az első bankkártya, és ugyanebben az évben jelentek meg az első ATM-ek. A bankkártya igazi sikertörténet lett Magyarországon is. A jogi szabályozás azonban nem követte kellő gyorsasággal a bankkártyák elterjedését. Az elmúlt időszakban a bankkártyák elfogadottsága egyre nő. Mind többen választják ezt a gyors és kényelmes fizetési módot. Az élesedő piaci versenyben a bankok az ún. másodlagos szolgáltatások piacán próbálják megfogni az ügyfeleket, például különböző banki, befektetési vagy biztosítási szolgáltatásokat nyújtanak a kártyával együtt az ügyfeleknek. Mások vásárlásösztönző akciókat hirdetnek, illetve utazási biztosítást kínálnak. Az ügyfelek általában nem a szerződési feltételeket vizsgálják, amikor egy-egy pénzintézet mellett döntenek, hanem a másodlagos szolgáltatásokat. A pénzintézetek szerződési feltételei között nagy eltérések is lehetnek. Ha veszik a fáradságot és elolvassák azt a lapot, amelyen az általános szerződési feltételek vannak, az még mindig csak egy kivonatot tartalmaz a bank bankkártya üzletszabályzatából, amely a bank és az ügyfél közötti jogviszonyt részletesen szabályozza.
A bankkártya jogviszony két- vagy hárompólusú jogviszony. Kétpólusú abban az esetben, ha a kártyakibocsátó - a pénzintézet - és a kártyabirtokos áll egymással szemben. Hozzájuk harmadikként kapcsolódhat az elfogadóhely, az a hely, ahol a bankkártyával vásárolni lehet, vagy szolgáltatások ellenértékét fizethetik ki.
A kibocsátó mindig pénzintézet, leggyakrabban kereskedelmi bank vagy takarékszövetkezet, amely a Magyar Nemzeti Bank előzetes engedélyével bevezette a bankkártya-rendszert, és a nála bankszámlával rendelkező vagy bankszámlát nyitó kérelmező részére bankkártyát bocsát ki. A kibocsátó bank a bankkártya tulajdonosa, szokás ezért kártyatulajdonosnak is nevezni. A bankkártya mindig személyre szól, a bankkártya birtokosa csak természetes személy lehet. A bankkártya számlához kapcsolódik, amely lehet lakossági vagy pénzforgalmi bankszámla. A számla tulajdonosa nemcsak természetes személy, hanem jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság is lehet.
Ehhez a két fél közti jogviszony alapját képező bankszámlához egy ún. kártyaszámla tartozik, amely a bankszámlához kapcsolódó, látra szóló alszámla. A bank ide utalja a bankszámláról az ügyfél által felhasználni kívánt összeget, itt számolják el a kártyával lebonyolított tranzakciók során felmerülő költségeket, illetve díjakat.
A jogviszony harmadik pólusa az elfogadóhely, amely leggyakrabban ATM (bankautomata), de lehet kereskedő, vagy bankfiók is.
Szerződéskötéskor az ügyfél a bank által rendelkezésére bocsátott kártyaigénylő lapot és a bankkártya szerződést kitöltve és aláírva a bankhoz benyújtja. Ez az ügyfél részéről szerződési ajánlatnak tekinthető. A bank a kitöltött és aláírt szerződési ajánlatot általában elfogadja, de a bankok nagy része fenntartja a jogot, hogy a szerződési ajánlatot visszautasítsa, és ezt indokolás nélkül megteheti. Ilyenkor fontos, hogy erről az ügyfelelet mielőbb értesítse. Az értesítési határidő nincs benne minden szerződésben, így a Ptk. általános elvei érvényesülnek, vagyis az ajánlatot tevő felet haladéktalanul értesíteni kell arról, hogy az ajánlatot a másik fél nem fogadja el. Azok a bankok, amelyek rögzítik a határidőt, leggyakrabban tíz napos határidőt alkalmaznak.
A szerződési feltételek általános szerződési feltételként, blankettaszerződésben szerepelnek, azzal az utalással, hogy a jogviszonyra vonatkozó további feltételek a bank üzletszabályzatában találhatók. Ezeket minden bank kifüggeszti a pénztárteremben. Vannak bankok, amelyek készségesen adnak erről másolatot, mások ettől elzárkóznak, arra hivatkozva, hogy a pénztárteremben azt bárki elolvashatja.
Amikor az ügyfél a banktól bankkártya kibocsátását igényli, akkor ezzel automatikusan hozzájárulását adja ahhoz, hogy a bankkártyával történő kifizetésekkel, valamint az ahhoz kapcsolódó díjakkal, költségekkel és jutalékokkal a bank a számláját megterhelje, a számlatulajdonos külön rendelkezése nélkül. A legtöbb bank óvadék elhelyezését is előírja fedezetlenség esetére. Ha a bankszámla tulajdonosa ennek nem tesz eleget, akkor a bank a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja, illetve a már legyártott bankkártyát visszatartja, és a gyártási költségeket a számlára terheli.
Az ügyfél kötelezettsége a szerződés megkötésével kapcsolatban, hogy a kibocsátott bankkártyát átvegye, azt a bankban a tisztviselő előtt aláírja, illetve megfelelő nyitó összeget utaljon a számlájára. Egyes bankok fenntartják maguknak a jogot, hogy az aláírt bankkártyáról fénymásolatot készítsenek.
A szerződéskötés időpontjára vonatkozóan nem alakult ki általánosan elfogadott gyakorlat, egyes bankok szerint a szerződéskötés időpontja az a nap, amikor a szerződést a bank aláírja, más bankok szerint a szerződés az ügyfélhez történő visszaigazolás időpontjában jön létre.
Véleményem szerint legkorábban a visszaigazolás időpontjában jöhet létre a szerződés, ez illeszkedik a Ptk. 213. § (1) bekezdésének szabályához, de az EK 88/590 ajánlása szerint "a szerződés csak akkor tekinthető megkötöttnek, ha a kérelmező a szerződési feltételeket elfogadta valamint a fizetési eszközt és a szerződés másolatát kézhez veszi".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
