A felperes a 2001. december 8-án elhunyt N. T.-né egyetlen gyermeke, az alperes az unokája.
N. T.-né az 1998. szeptember 29-én kelt ajándékozási szerződéssel a b.-i társasházi öröklakását ajándékként unokájának, az alperesnek adta, az ingatlanon fennálló holtig tartó haszonélvezeti jogának kikötésével. A szerződésről készült okirat tartalmazza a szerződő felek pontos személyazonosságát, az ingatlan megjelölését és a tulajdonátruházás ingyenességére vonatkozó nyilatkozatot. A szerződést az ajándékozó saját kezűleg írta, majd azt közjegyző előtt mind az ajándékozó, mind a megajándékozott aláírta. Az alperes az ajándékozó halálát követően, 2002. május 27-én külön okiratot írt alá, mely a saját elfogadó nyilatkozatát tartalmazta és a szerződés alapján a tulajdonjogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztette.
Miután N. T.-né végrendelet hátrahagyása nélkül elhunyt, törvényes örököse: a felperes 2003. február 19-én keresettel élt az ajándékozási szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt, kérte az alperes tulajdonjogának törlését és az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállítását. Arra hivatkozott, hogy a szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésébe ütközik, mert a szerződésből hiányzik a megajándékozott elfogadó nyilatkozata, amit az alperes az ajándékozó halála után joghatályosan nem pótolhatott.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, álláspontja szerint a szerződés érvénytelenséget okozó alaki hibában nem szenved, a megajándékozott a szerződés aláírásával egyben az ajándékot elfogadta.
A felperes "jogfenntartással" élt, miszerint abban az esetben, ha a szerződés érvénytelensége iránti keresetét a bíróság elutasítja, az ajándék visszakövetelésére vonatkozó igényét fogja érvényesíteni, de ezt kereseti kérelemként nem terjesztette elő.
Az iratok és a felek nyilatkozatai alapján az elsőfokú bíróság részítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a perbeli ajándékozási szerződés az ingatlan ajándékozási szerződésre kötelező érvényességi kellékek mindegyikével rendelkezik, az alperesi elfogadás a szerződés szövegének aláírásával megvalósult, így az érvénytelenség megállapítására nem látott lehetőséget.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét ítéletnek tekintette, azt részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes és N. T.-né között 1998. szeptember 29. napján létrejött ajándékozási szerződés érvénytelen.
A másodfokú bíróság elsősorban eljárási kérdésben határozott, rámutatott, hogy a felperes másodlagos kereseti kérelmet nem terjesztett elő, s mivel így a felperesnek csak egy kereseti kérelme volt, az elsőfokú bíróságnak a Pp. 213. § (1) bekezdésében írt ítélettel kellett volna döntenie, a Pp. 213. § (2) bekezdése szerinti részítélet meghozatalának nem volt helye.
Érdemben a fellebbezést alaposnak találta. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság XXV. Polgári Elvi Döntésének I. pontjára, álláspontja szerint a perbeli szerződés - tartalmát tekintve - egyoldalú jognyilatkozatot tartalmaz, abban az ajándékozó a saját akaratát nyilvánította ki. Az ajándékozási szerződésre csupán az okirat címe utal, az okiraton lévő alperesi aláírás pedig azt tanúsítja, hogy az alperes a jogügyletnél jelen volt, de az elfogadó nyilatkozatként nem értékelhető. Kiemelte, hogy az ajándékozó halála után az alperes hatályos elfogadó nyilatkozatot nem tehetett, ezért a szerződés a Ptk. 217. §-ának (1) bekezdése értelmében semmis.
Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazásához a felperesi kereset pontosítását látta szükségesnek, ezért az ügyben a Pp. 213. §-ának (3) bekezdése szerinti közbenső ítéletet hozott.
A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben annak megváltoztatását és az elsőfokú határozat helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős közbenső ítélet jogszabálysértő, mert a szerződés a XXV. számú Polgári Elvi döntés I. pontjának alkalmazása mellett is megfelel a Ptk. 579. §-ának (2) bekezdése szerinti ajándékozási szerződés érvényességi feltételeinek, ugyanis az okirat egész tartalmából felismerhető, hogy a felek akarata az ingatlannak az ajándékozó általi ingyenes átruházására irányult, az elfogadás kinyilvánításához pedig az alperes a szerződés aláírásával eleget tett.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályban tartására irányult, ezzel kapcsolatban a felperes a fellebbezési kérelmében foglaltakra utalt vissza.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Néhai N. T.-né és az alperes közt a Ptk. 579. §-ának (1) bekezdése szerinti ajándékozási szerződés az ajándékozó tulajdonában állott ingatlanra nézve jött létre, így a szerződés érvényességéhez a (2) bekezdésben foglaltaknak megfelelően a szerződés írásbafoglalása szükséges volt.
A Ptk. 218. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha jogszabály a szerződésre írásbeli alakot rendel, legalább a szerződés lényeges tartalmát írásba kell foglalni.
Az írásbafoglalás a becsatolt szerződés szerint megtörtént, a felperes kereseti kérelme folytán csupán azt kellett vizsgálni, hogy a megállapodás tartalmazta-e a kívánt joghatás kiváltásához elengedhetetlen, lényeges tartalmi elemeket, jelen esetben az alperes részéről az ajándék elfogadását.
A Legfelsőbb Bíróságnak az ingatlan-átruházási szerződés érvényességéről szóló XXV. sz. Polgári Elvi Döntése I. pontjában rögzíti, hogy az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződés érvényes létrejöttéhez a tartalmi követelmények szempontjából szükséges - és egyben elegendő -, ha a szerződésről készült okirat tartalmából a felek személye mellett az ingatlan tulajdonjogának átruházását célzó akaratnyilvánításuk kitűnik, továbbá, ha az okirat tartalmazza az ingatlannak és az ellenszolgáltatásnak a megjelölését, vagy ha az átruházás ingyenes, ez az okirat tartalmából megállapítható.
Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a következetes ítélkezési gyakorlat fejeződik ki a BH 1995. évi 1. számában 33. szám alatt közzétett eseti határozatban is, mely leszögezi, hogy az ajándékozási szerződésnek nem érvényességi feltétele az "ajándékozom" és "elfogadom" kifejezések használata: elegendő, ha az okirat egész tartalmából felismerhető, hogy a felek szerződési akarata az ingatlan tulajdonjogának ingyenes átruházására irányul.
A jelen perben vitás szerződés szövegében az "elfogadom" szó valóban nem szerepel, de az okirat elnevezése ("ajándékozási szerződés"), valamint a szerződés további tartalma kétséget kizáró módon megjelöli az ajándékozó és a megajándékozott személyazonosságát, az ajándék tárgyát és a juttatás ajándékozási jogcímét. Azzal, hogy az alperes ezt a címében is kétoldalú jogügyletre utaló okiratot közjegyző előtt aláírta, magából az okiratból kitűnő módon kifejezésre juttatta az elfogadásra vonatkozó akaratát, ezzel a szerződés érvényesen létrejött.
A másodfokú bíróság ezzel ellentétes, pusztán formális indokokra alapozott álláspontja téves, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte és az elsőfokú részítéletet - a másodfokú bíróság ebben a kérdésben helyes indokolására visszautalva - ítéletnek tekintve helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv. II. 22.262/2004. szám)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
