Tussay Ákos[1]: Íratlan törvény és természetjog a klasszikus kori görög gondolkodásban* (IAS, 2023/4., 27-39. o.)

Absztrakt

Manapság közhelyszerű megállapítás, hogy a természetes jogok vagy emberi jogok léte előfeltételezi egy olyan, mind ontológiai, mind episztemológiai értelemben véve, bármiféle emberi autoritásnál magasabb rendű, illetve előrébb való normarendszer létezését, amely képes kijelölni a mindent figyelembe véve helyes és a mindent figyelembe véve helytelen magatartásformákat. Rendszerint az így felfogott normák rendszerént nevezzük természetjognak. Azért szokás természetjognak nevezni, mivel normái érvényességüket a fizikai, vagy metafizikai értelemben vett emberi természetből származtatják, és e normák ismerete is megelőzi bármely pozitív norma ismeretét. E természetjogot a modern források gyakran az íratlan törvények szinonimájaként kezelik, mely annyiban helytálló, hogy a természetjog normái sem tételezettek, mégis e fogalmak összemosása tisztán eszmetörténeti szempontból anakronisztikus és helytelen. Mindezekre tekintettel, e tanulmány keretében arra teszek kísérletet, hogy rekonstruáljam a törvények hierarchiájáról alkotott antik görög vélekedéseket, valamint megvizsgáljam, az íratlan törvények jelentését az antik görög forrásokban és hogy mennyiben és milyen megszorításokkal értelmezhető a természetjogi gondolkodás a klasszikus korban.

Kulcsszavak: íratlan törvény, természetjog, antik görög politikai gondolkodás, Platón, Arisztotelész

Abstract

Nowadays it goes without saying that the existence of natural rights or human rights presupposes the existence of a system of norms, both ontologically and epistemologically, superior and prior to any human authority, which can define what is right and wrong irrespective of any other condition. This system of norms thus conceived is usually referred to as natural law. It is called so because its norms derive their validity from human nature either in its physical or metaphysical sense, and knowledge of these norms also precedes knowledge of any positive norm. This natural law is often treated in modern sources as a synonym for unwritten law, which is correct insofar the norms of natural law are not determined by positive law, but from a purely historical perspective the confusion of these concepts is both anachronistic and fallacious. For this reason, in this paper, I will attempt to reconstruct ancient Greek views on the hierarchy of laws, to examine the meaning of unwritten laws in ancient Greek sources, and to elaborate on what extent and with what restrictions can natural law be understood in the classical period.

Keywords: unwritten law, natural law, ancient Greek political thought, Plato, Aristotle

Manapság közhelyszerű megállapítás, hogy a természetes jogok vagy emberi jogok léte előfeltételezi egy olyan, mind a normák eredetét illető ontológiai, mind e normák megismeréséhez kapcsolódó episztemológiai értelemben véve, bármiféle emberi autoritásnál magasabb rendű, illetve előrébb való normarendszer létezését, amely képes kijelölni a mindent figyelembe véve helyes és a mindent figyelembe véve helytelen magatartásformákat. Rendszerint az így felfogott normák rendszerét nevezzük természetjognak.[1] Azért szokás természetjognak nevezni,[2] mivel normái érvényességüket a fizikai[3] és metafizikai értelemben vett emberi természetből származtatják,[4] és e normák ismerete is megelőzi bármely pozitív norma ismeretét.[5] Ezért írhatja John Finnis azt, hogy "magának a természetjognak, a szó szoros értelmében, nem lehet

- 27/28 -

története", hiszen a természetjog normái öröktől fogva érvényesek,[6] és részben ennek köszönhető az is, hogy a természetjogot gyakran az ember szívébe írt vagy íratlan törvénnyel azonosítják.[7] Jóllehet a hivatkozott források a természetjogot a helyes cselekvés alapelvének vagy normatív alapjának tekintik, és e fogalmakat semmi esetre sem történeti kategóriákként kezelik, mégis, önmagában a természetjog időtlen jellege és normáinak egyetemes érvényessége okán a természetjogról való gondolkodás történetére vonatkozó kérdések bizonyos értelemben továbbra is megkerülhetetlenek. Ez a kettősség vezet aztán oda, hogy Szophoklész Antigonéját "a természetjog örök hősnőjének" tekintsük,[8] illetve általában ahhoz, hogy a természetjogot egyfajta szellemi hagyományként kezeljük, melynek kezdete legkevesebb az antik görög filozófusokig vezethető vissza.

Mindezekre tekintettel e tanulmány keretében arra teszek kísérletet, hogy rekonstruáljam a törvények hierarchiájáról alkotott antik görög vélekedéseket, valamint meg-

- 28/29 -

vizsgáljam, hogy mennyiben és milyen megszorításokkal értelmezhető a természetjogi gondolkodás a klasszikus korban.

1. A törvény fogalma és a törvények hierarchiája a preklasszikus és klasszikus kori görög gondolkodásban

A preklasszikus és klasszikus korban számos olyan kifejezéssel találkozhatunk, melyeket valamiféle törvényeknek fordíthatnánk. Mind közül előfordulási gyakoriságában a legelterjedtebb és jelentésében a mi fogalmaink szerinti törvényekhez talán a leginkább közeli a νόμος. A kifejezést a ránk maradt források közül először Hésziodosz használja (Munkák és napok 276-280), amikor is azt állítja, hogy a törvény Zeusz ajándéka és az emberi nem sajátja, amely képessé teszi őket a békés együttélésre. Hésziodosz νόμος alatt azonban nem egyfajta normatív előírást ért, hanem olyasfajta szokásokat, amelyeket régóta követ egy adott társadalom.[12] A νόμος először tehát valamiféle társadalmi rendet jelölt. Max Pohlenz jól ismert meghatározása szerint ez egy olyan kifejezés, amely csak az emberi világra alkalmazható és abból a hétköznapi felismerésből ered és annak tudatát fejezi ki, hogy a közösségi létben bizonyos rend uralkodik.[13] E meghatározás általában alkalmazhatónak látszik a kora-klasszikus korból származó forrásokra; korszakos művében Martin Ostwald is igen meggyőzően bizonyítja, hogy a Kr. e. V. század közepéig a kifejezés olyan társadalmi gyakorlatokat és vélekedéseket jelölt, melyeket kérdés nélkül elfogadott emberek egy-egy csoportja.[14]

- 29/30 -

2. Írott és íratlan törvények

- 30/31 -

- 31/32 -

- 32/33 -

- 33/34 -

összességére utalnak a korabeli források és az így felfogott íratlan törvények természetessége, vagy változtathatatlan, egyetemes jellege is vita tárgyát képezte.

3. Természet és jog: a nomosz-phüszisz problémakör

- 34/35 -

Utóbbiak közül különösen Antiphón, illetve a Gorgiászból ismert Kalliklész[49] és Az államban szereplő Thraszümakhosz nézete érdemel külön is említést, akik mind amellett érvelnek, hogy az igazságosság csak bizonyos körülmények fennállása esetén lehet a cselekvő hasznára, de még ekkor is jobban tennénk, ha lehetőségeinkhez mérten a természet szavának engedve igazságtalanul cselekednék.

Antiphón a töredékesen fennmaradt Igazságról (DK 8744B) című művében az igazságosságot a saját poliszunk törvényének a betartásaként definiálja,[50] majd azt állítja, hogy ezzel együtt sok olyan dolog van, ami a törvények szerint igazságos, de mégis természetszerűleg ártalmas számunkra.[51] Éppen ezért Antiphón szerint az igazságossággal akkor élünk a saját érdekünknek leginkább megfelelően, ha tanúk jelenlétében betartjuk a törvényeket, de ha nincsenek jelen tanúk, a természet parancsának engedelmeskedünk.[52] Ez szerinte azért szükséges, mivel a törvények kívánalmai esetlegesek, ellenben a természet indíttatásai szükségszerűek, ami alatt azt érti, hogy a törvényekben foglalt kötelezettség megszegése esetén a kilátásba helyezett szankciók elkerülhetők, például azáltal, hogy senki sem szerez tudomást a jogsértésről, viszont a természet indította szükségletek mindentől függetlenül elkerülhetetlenek.[53]

- 35/36 -

4. Természetjog a klasszikus korban

A kifejezés a fennmaradt források között először Platónnál tűnik fel,[60] aki mellett a klasszikus korban egyedül Arisztotelésznél, illetve bizonyos megszorításokkal a tarentumi Arkhütasznál fordul elő.[61]

Platónnál két alkalommal (Gorgiász 488e, Állam 456b) találkozhatunk a "természet szerinti törvény" és egy alkalommal (Gorgiász 483e) a "természettörvény" kifejezéssel. Az utóbbi kifejezést a Gorgiászban Szókratész harmadik beszélgetőpartnere, Kalliklész idézi meg, amikor azt próbálja igazolni, hogy mindaz, ami szokás szerint a természetben végbemegy, felfogható a természet nomoszaként.[62] Kalliklész szerint a természettörvény nem más tehát, mint a természetben megfigyelhető szokásszerű-

- 36/37 -

- 37/38 -

példaként.[69] Bár azt is megtudhatjuk, hogy akárcsak az íratlan törvényeknek, a természet szerinti törvényeknek is helye van a meggyőzésben, főként akkor, ha az írott törvényekkel szemben kell érvelnünk, a Rétorikából nem olvasható ki, hogy Arisztotelész felveti-e egyáltalán az egyes és egyetemes törvények közötti hierarchikus viszony bármiféle lehetőségét.[70]

Végül Platón és Arisztotelész művei mellett érdemes e vizsgálódás keretében egy, a tarentumi Arkhütasznak tulajdonított töredéket is megvizsgálni, mely ugyan kifejezetten nem hívja fel a természetjogot mint kifejezést, ellenben részletesebben tárgyalja a törvényekkel szembeni elvárásokat, köztük azt a kívánalmat, hogy a törvények kövessék a természet igazságosságát.[71]

A kérdéses töredék egyedül Sztobaiosz V. századi Antológiájában maradt fenn, ami azt Tarentumi Arkhütasz Törvényről és igazságosságról című művéből származtatja. Noha a mű arkhütaszi eredete erősen vitatott, valószínűnek látszik, hogy jelentős mértékben támaszkodik vagy magára Arkhütaszra, vagy pedig kora-hellenisztikus Arkhütasz-testimoniumokra.[72] Ugyanakkor a mű töredékes jellege és az Arkhütasszal való kapcsolatának tisztázatlan körülményei okán nehéz részletes elemzésbe bocsátkozni, amire ezen a helyen éppen ezért nem is vállalkoznék. Helyette mindössze a forrás ismertetését tűzöm célul.

Az Arkhütasznak tulajdonított töredék nem részletezi, hogy mi történik abban az esetben, ha egy törvény nem felel meg a fenti elvárásoknak, de az első töredék azon állítása alapján, mely szerint minden közösség kormányzókból, kormányzottakból és

- 38/39 -

5. Következtetés

A fenti vizsgálódást összefoglalva, úgy gondolom, sikerült igazolni, hogy a törvények közötti hierarchia gondolata kimutatható az antik görög gondolkodásban, amit két viszonyrendszerben, az íratlan és írott törvények, illetve a természetjog és az egyes tételezett törvények viszonyában részletesebben meg is vizsgáltunk. Az íratlan törvények, mint kategória ebben a formában ugyanakkor nem létezett a klasszikus kori görög gondolkodásban; íratlan törvények alatt sokkal inkább egy-egy konkrét szabályra vagy ősi szokásra, esetleg ezek összességére utalnak a korabeli források és az így felfogott íratlan törvények természetessége, vagy változtathatatlan, egyetemes jellege is vita tárgyát képezte. Hasonlóképp a természetjog kapcsán is azt kellett megállapítanunk, hogy bár a kifejezés helyenként előfordul a korabeli forrásokban, a természetjog mégsem alkot olyan normarendszert, amely az egyes tételezett törvények érvényességének az alapjául szolgálhatna. Az antik görög forrásokból a természetjogi gondolkodáshoz egyébként oly közel álló ontológiai és episztemológiai kérdések jórészt hiányoznak és helyettük a természetjog sokkal inkább a természetes igazságossághoz kapcsolódva általában abba a nomosz-phüszisz problémakörrel rokon narratívába ágyazódik, mely szerint minden emberi közösség létének és fennmaradásának az alapja az igazságosság kölcsönös és folyamatos gyakorlása. ■

JEGYZETEK

* A kézirat az Igazságügyi Minisztérium jogászképzés színvonalának emelését célzó programjai keretében jött létre.

[1] Vö. Alessandro Passerin d'Entréves: Natural Law. An Introduction to Legal Philosophy. London, Hutchinson & Co. Ltd., 61961. 95., 115-116. "Natural law is the outcome of man's quest for an absolute standard of justice."; John Finnis: Natural Law and Natural Rights. Oxford, Oxford University Press, 22011. 29. "[...] a sound theory of natural law is an attempt to express reflectively the requirements and ideals of practical reasonableness [...]"; Leo Strauss: Natural Right and History. A cogent examination of one of the most significant issues in modern political and social philosophy. Chicago-London, Chicago University Press, 1965. 2-7.

[2] A természet fogalmi megragadásának kritikai áttekintését ld. d'Entréves i. m. 7-12.

[3] Ld. pl. John Finnis: Natural Law Theory: Its Past and its Present. The American Journal of Jurisprudence, vol. 57., no. 1. (2012) 85.

[4] Vö. H. L. A. Hart: A jog fogalma. Ford. Takács Péter. Budapest, Osiris, 1995. 217-224.

[5] Vö. Finnis (2011) i. m. 23.; Finnis (2012) i. m. 85.; Ernst Troeltsch: The ideas of Natural Law and Humanity in World Politics. In: Otto Gierke: Natural Law and the Theory of Society. 1500-1800. With a Lecture on The Ideas of Natural Law and Humanity by Ernst Troeltsch. Translated with an introduction by Ernst Barker. Vol. I. Cambridge, Cambridge University Press, 1934. 205.

[6] John Finnis: Természetjog és természetes jogok. In: Paksy Máté - Tattay Szilárd (szerk.): Ratio iuris. Szövegek a természetjogi gondolkodás tanulmányozásához. Budapest, Pázmány Press, 2014. 76.

[7] Ld. pl. Jacques Maritain: A személy jogai. A politikai humanizmus. In: Frivaldszky János (szerk.): Természetjog. Szöveggyűjtemény. Budapest, Szent István Társulat, 2006. 85.

[8] Maritain i. m. 85.; Maurice Lebel: Natural Law in the Greek Period. In: Alfred L. Scanlan (ed.): University of Notre Dame Natural Law Institute Proceedings. Vol. II. Notre Dame, College of Law, University of Notre Dame, 1949. 13.

[9] Vö. d'Entréves i. m. 11.

[10] Vö. John W. Martens: One God, One Law. Philo of Alexandria on the Mosaic and Greco-Roman Law. Boston-Leiden, Brill, 2003.15.

[11] Vö. W. K. C. Guthrie: The Sophists. London-New York-Melbourne, Cambridge University Press, 1971. 55-113; G. B. Kerferd: The sophistic movement. Cambridge, Cambridge University Press, 1981. 111-130.

[12] Vö. Felix Heinimann: Nomas und Physis. Herkunft und Bedeutung einer Antithese im Griechischen Denken des 5. Jahrhunderdts. Darmstadt, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, 1987. 61-64.

[13] Max Pohlenz: Nomos und Physis. Hermes, Bd. 81., H. 4. (1953) 426.

[14] Martin Ostwald: Nomos and the Beginning of the Athenian Democracy. Oxford, Clarendon Press, 1969. 37.

[16] Ostwald i. m. 12-15.

[17] Vö. uo. 15.

[18] Vö. uo. 2-3.

[19] Ld. pl. Homérosz: Odüsszeia. 14.393.

[20] Vö. Karl-J. Hölkeskamp: Written Law in Archaic Greece. Proceedings of the Cambridge Philological Society, No. 38. (1992) 96.

[21] Vö. Plutarkhosz: Lükurgosz. 6.

[22] Ostwald i. m. 55.

[23] Ld. pl. Euripidész: Supplices. 429-437.

[25] Vo. Rosalind Thomas: Writing, Law, and Written Law. In: Michael Gagarin - David Cohen (eds.): The Cambridge Companion to Ancient Greek Law. Cambridge, Cambridge University Press, 2005. 50.

[26] Plutarkhosz: Lükurgosz. 13.3.

[27] Plutarkhosz: Szolón. 5.3.

[28] Vö. Thomas i. m. 46.

[29] Vö. uo. 49., 53-54.

[30] Vö. uo. 52.

[31] Vö. Martens i. m. 11-12.

[32] Vö. uo. 3-11.

[33] Xenophón: Emlékeim Szókratészról. 4.4.14.

[34] Uo. 4.4.19.

[35] Uo. 4.4.19-24.

[36] Démoszthenész: Beszédek. 18.275.

[37] Stobaiosz: Anthologia. 4.1.132.

Fekete Balázs - H. Szilágyi István - Kiss Anna - Ződi Zsolt (szerk.): Iustitia körülnéz. Tanulmányok a "jog és irodalom" köréből. Budapest, Szent István Társulat, 2017. 112., 27. lj., további párhuzamokkal.

[39] Platón: Törvények. 793b. Mai szemmel nézve ide sorolható az a közös értelmezési hagyomány is, amelynek kialakítását az athéni a jogrend stabilitásának egyik biztosítékaként írja le, s amelynek kulcsa a közösségi nevelés. Ez utóbbi "hatására a moralitás nyelve is egységes lesz a politikai közösségben". Könczöl Miklós: Platón a jogi rétorikáról. Budapest, Gondolat, 2015. 85.

[40] Arisztotelész: Rétorika. 1373b.

[41] Arisztotelész: Rétorika. 1374a. Vö. Könczöl Miklós: Dikologia. Törvényszéki rétorika és jogi érvelés Aristotelésnél. Budapest, Gondolat, 2015. 111., néhány párhuzammal és további szakirodalommal (155. lj.).

[42] A méltányosság jogon kívüli természetét hangsúlyozza pl. Samuli Hurri: Justice Kata Nomos and Justice as Epieikeia. In: Liesbeth Huppes-Cluysenaer - Nuno M. M. S. Coelho (ed.): Aristotle and the Philosophy of Law: Theory, Practice and Justice. Dordrecht, Springer, 2013. 149-161. Ezzel szemben foglal állást Miklós Könczöl: Legality and Equity in the Rhetoric: The Smooth Transition. In: Huppes-Cluysenaer-Coelho (ed.) i. m. 163-170. Vö. Könczöl Miklós: Az arisztotelészi rétorika és a görög jogi gondolkodás. In: Frivaldszky János (szerk.): A jogi gondolkodás mérföldkövei. A kezdetektől a XIX. század végéig. Budapest, Szent István Társulat, 2012. 13-15. A korábbi magyar szakirodalomból ld. különösen Ződi Zsolt: A görögök méltányosságkoncepciója. Publ. Univ. Miskolc. Sect. Iur. etPol., 8., 1993. 171-184.; Frivaldszky János: Arisztotelészi méltányosság: norma alóli kivétel vagy szubsztantív igazságosság? In: Szabó Miklós (szerk.): Regula iuris. Szabály és/vagy norma a jogelméletben. Miskolc, Bíbor, 2004. 173-204.; Simon Attila: A bírói tevékenység elhelyezése Arisztotelész gyakorlati filozófiájában. In: Szabó (szerk.) i. m. 205-214., újabban pedig Szabó Miklós: Rendszeres jogelmélet. Miskolc, Bíbor, 2015. 6. fej. A méltányosság kiegészítő és kiigazító funkciójának kapcsolatáról ld. Könczöl Miklós: Méltányossági érvek a Rétorikában. Iustum Aequum Salutare, 2015/1. 116-118.

[43] Részletes filozófiatörténeti elemzést ld. Felix Heinimann: Nomos und Physis. Herkunft und Bedeutung einer Antithese im Griechischen Denken des 5. Jahrhunderdts. Darmstadt, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, 1987.; William Keith Chambers Guthrie: A history of Greek philosophy. Vol. III. Part 1: The Sophists. Cambridge, Cambridge University Press, 1971. 55-134.; George Briscoe Kerferd: The Sophistic Movement. Cambridge, Cambridge University Press, 1981. 111-130.; Pohlenz i. m. 418-438.; Szoboszlai-Kiss Katalin: A szofista nomosz/phüszisz antitézisről. Röviden. In: Takács Péter (szerk.): Unitas multiplex. Ünnepi tanulmányok Szigeti Péter 65. születésnapjára. Budapest-Győr, Gondolat-SZE DFK, 2017. 375-384.; Szoboszlai-Kiss Katalin: Alvó demokrácia. Kormányzásról, törvényekről, erkölcsről Homérosztól Szókratészig. Győr, Universitas-Győr, 2018. 57-61., 67-73. A tarentumi Arkhütasz lehetséges hozzájárulásával kapcsolatban ld. Tussay Ákos: Tarentumi Arkhütasz a nomosz-phüszisz antitézisről. In: Pongrácz Alex (szerk.): Ut vocatio scientia. Ünnepi tanulmányok a 65 éves Cs. Kiss Lajos tiszteletére. Budapest, Ludovika, 2021. 525-532.

[44] Pohlenz i. m. 426.

[45] Arisztotelész: Metafizika. 1015a.

[46] Arisztotelész: Metafizika. 1014b.

[47] Ostwald i. m. 39-43.

[48] Hermann Diels: Die Fragmente der Vorsokratiker. Herausgeben von Walter Kranz. Berlin. Weidmannsche Buchhandlung, 1960. [a továbbiakban: DK] 60A2.

[49] A Gorgiászon kívül Kalliklészről semmiféle írásos emlék nem maradt fenn, amiért könnyen elképzelhető, hogy Kalliklész mindösszesen Platón képzeletének a szülöttje és nem történelmi személy. Ezzel együtt is, az általa megtestesített vélemény nagyfokú hasonlóságot mutat a szofisták felfogásával.

[50] DK 87B44A1.

[51] DK 87B44A2. A mű részletes elemzését ld. David J. Furley: Antiphon's case against justice. In: G. B. Kerferd (ed.): The Sophists and Their Legacy. Wiesbaden, Franz Steiner Verlag, 1981. 81-91.

[52] DK 87B44A1.

[53] DK 87B44A1-2.

[54] Platón: Gorgiász. 483b-d.

[55] Uo. 484 a-b.

[56] Platón: Állam. 338d.

[57] Uo. 338e-339a.

[58] Uo. 343c.

[59] Vö. Frederick Pollock: The History of the Law of Nature: A Preliminary Study. Journal of the Society of Comparative Legislation, Vol. 2., No. 3. (1900) 418-433.

[60] Vö. Martens i. m. 14. 5. lj.

[62] Plato: Gorgias. Translated with Notes by Terence Irwin. Oxford, Clarendon Press, 1995. 175.

[63] Plato: Gorgias. A Revised Text with Introduction and Commentary by E. R. Dodds. Oxford, Clarendon Press, 1979. 268.

[64] Platón: Gorgiász. 483d-e.

[65] Uo. 483a.

[66] Uo. 488e.

[67] Platón: Állam. 456b-c.

[68] Ld. részletesen George Duke: Aristotle and Law. The Politics of Nomos. Cambridge, Cambridge University Press, 2020. 129-148.

[69] Arisztotelész: Retorika. 1373b

[70] A Retorikában olvasottakat kisegítendő rendszerint a Nikomakhoszi etika ötödik könyvét (1134b) hívják fel a modern kommentátorok, mely kézzel fogható eredménnyel azonban ugyancsak nem szolgálhat. Vö. Duke i. m. 129-139.

[71] Stobaiosz: Anthologia. 4.1.136.

[72] Vö. Phillip Sidney Horky - Monte Ransome Johnson: On Law and Justice Attributed to Archytas of Tarentum. In: David Conan Wolfsdorf (ed.): Early Greek Ethics. Oxford, Oxford University Press, 2020. 455-490.

[73] Stobaiosz: Anthologia. 4.1.136

[74] Uo. 4.1.135.

[75] Vö. uo. 4.1.135., 4.1.139.