A cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezés lehetősége azon a határmezsgyén jelenik meg, amikor valaki - bizonyos fokban - nem képes saját érdekeit felismerni és annak megfelelő, észszerű akarat-elhatározással cselekedni. A gondnokság alá helyezés jogintézménye tulajdonképpen objektív jog- és érdekvédelem[1], súlyához mérten a bíróság dönt róla, amely védi az egyént, hogy törvényes indok és megfelelő eljárás nélkül önkényesen ne foszthassák meg alapvető jogaitól, cselekvési szabadságától.
Magyarországon 2014-ben 56 245 személy állt cselekvőképességet érintő gondnokság alatt.[2] Vajon képes a jogi szabályozás a maga merevségével ezen "érzékeny" és egyénenként változó élethelyzet orvoslására? A jogalkotó a cselekvőképesség korlátozásának jelentősen módosult szabályozása megalkotásával, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) hatálybalépésével, koncepcionális változásokkal kívánja ezen jogterületet a jogalkalmazásbeli gyakorlathoz és a változó társadalmi fejlődés nyomán kialakult helyzetekhez igazítani és továbbfejleszteni.
Tanulmányom célja a gondnokság alá helyezés jogintézménye két legmeghatározóbb színterének, a bíróság és a gyámhivatal tényleges gyakorlatának ismertetése a Ptk. újításainak tükrében. Ennek érdekében személyes interjút készítettem Dr. Kristófné dr. Kontra Erzsébettel, a Pesti Központi Kerületi Bíróság Családjogi Csoportjának vezetőjével, illetve ugyanezen csoport két bírájával, Dr. Csányiné Hajnal Erzsébettel és dr. Bagyula Liliána Zsanettel, valamint a Budapest Főváros Kormányhivatala VIII. Kerületi Hivatal Gyámügyi Osztályának vezetőjével, Bíróné Szunai Orsolya Petrával, továbbá gyámügyi referensével, Bán Gabriellával.
Írásomban a cselekvőképesség korlátozása új szabályozásának ismertetését követően a gondnokság alá helyezési per, illetve a gyámhivatal által lefolytatott eljárás menete során felmerülő gyakorlati problémákon haladok végig.
A Ptk. megalkotására hatással volt a mentálisan sérült személyek társadalmi megítélésében bekövetkezett pozitív szemléletváltozás és a cselekvőképtelen nagykorú személyek jogi védelméről kialakult nemzetközi jogi szemlélet is, amely az Európa Tanács R. (99) 4 számú ajánlásában is megmutatkozik.[3] Az ajánlásban meghatározott szükségesség alapelve azt jelenti, hogy a cselekvőképtelen személyek védelmében csak olyan intézkedések bevezetésének van helye, amelyek az érintett egyéni körülményeit és szükségleteit figyelembe véve feltétlenül szükségesek. Az ajánlás alapelvei között az arányosság is megjelenik, amely kifejezi, hogy a szükséges intézkedésnek arányban kell állnia az érintett belátási képességével is, illetve, hogy az egyén cselekvőképessége csak annyiban korlátozható, amennyiben az az elérni kívánt céllal arányos.
A Ptk. a fokozatosság elvének deklarálásával leszögezte, hogy a cselekvőképesség súlyosabb fokú korlátozásának kizárólag akkor van helye, amennyiben a gondnokság alá helyezéssel biztosítandó jogvédelem enyhébb korlátozással nem érhető el.[4]
A Ptk. hatálybalépésével 2014. március 15. napjától megszűnt a cselekvőképesség kizárásának kategóriája,
- 19/20 -
a gondnokság alá helyezés a cselekvőképesség részleges, illetve teljes korlátozásával történhet.
A cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezés együttes feltételei az alábbiak:
- a gondnokság alá helyezéssel érintett nagykorú mentális zavara,
- ügyei viteléhez szükséges belátási képességének tartós vagy időszakonként visszatérő nagymértékű csökkenése,
- emiatt - egyéni körülményeire, valamint családi és társadalmi kapcsolataira tekintettel - meghatározott ügycsoportban gondnokság alá helyezése indokolt,
- a jogvédelem cselekvőképességet nem érintő más módon nem érhető el.[5]
A cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá helyezés konjunktív feltételei pedig:
- a gondnokság alá helyezéssel érintett nagykorú mentális zavara,
- ügyei viteléhez szükséges belátási képességének tartósan vagy teljeskörűen hiányzik,
- emiatt - egyéni körülményeire, valamint családi és társadalmi kapcsolataira tekintettel - gondnokság alá helyezése indokolt,
- a jogvédelem más, enyhébb korlátozással nem biztosítható.[6]
Amennyiben a gyámhivatal hivatalos tudomással bír a gondnokság alá helyezés szükségességéről, a gondnokság alá helyezési eljárást meg kell indítania, ha ezt az érintett közeli hozzátartozói a gyámhatóságnak a keresetindítás szükségességéről való tájékoztatását követő hatvan napon belül nem teszik meg.[7] A Ptk. a gondnokság alá helyezési per megindítására jogosult személyek körébe vonta az élettársat is, házastársak esetén azonban most már csak az együttélő házastárs indíthat pert. A közeli hozzátartozók az esetek többségében nem indítják meg a pert, így a perindítás a gyámhivatalra hárul.[8]
A gyámhivatal a rendelkezésére álló hatósági eszközökkel nem minden esetben tudja jól előkészíteni az általa kezdeményezett gondnokság alá helyezési pert. A benyújtandó keresetlevél kötelező kellékeként megjelölt elmeállapotra vonatkozó szakorvosi vélemény[9] beszerzése gyakran akadályba ütközik, anélkül azonban a bíróság - az eredménytelen hiánypótlást követően - a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja.[10] Másrészről a gyámhivatalnak nincsen sem jogi, sem egyéb eszköze arra, hogy kikényszerítse a gondnokolt orvosi vizsgálatát, hiszen az azon való megjelenés önkéntes. A gyámhivatal megkeresése ellenére egyes pszichiátriai szakrendelők nem készítenek elmeorvosi szakvéleményt, mivel meglátásuk szerint az igazságügyi elmeorvos-szakértői kompetencia, ezért kizárólag leletet, zárójelentést állítanak ki a betegről. A kórházi zárójelentés azonban nem minősül szakvéleménynek, és az egészségügyi jogszabályok alapján díjköteles.[11]
A legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy bíróságok az esetek kisebb hányadában fogadják el az elmeállapotra vonatkozó szakorvosi vélemény helyett az alperes orvosi dokumentációját, illetve olyan zárójelentését, amely tartalmazza a szakorvos által megállapított diagnózist.[12] A diagnózisnak - mivel annak megállapítása szakkérdés -, elégségesnek kellene lennie a gondnokság alá helyezés szükségességének valószínűsítésére.[13] A gondnokság alá helyezési perekben amúgy sem hozható döntés igazságügyi elmeorvos-szakértő kirendelése nélkül[14], hiszen a mentális zavar és az elmeállapot orvosi szempontból ítélendő meg, melyhez a bíróságnak nincsen kompetenciája.[15] Hozzá kell tenni, hogy a bizonyítékok egyenértékűségének elve alapján a bíróság nem alapíthatja döntését csupán az igazságügyi elmeorvos-szakértő szakvéleményére, hiszen az a gondnokság alá helyezés egyik feltételéről, az elmeállapotról és a mentális zavarról nyilatkozik.[16]
A felperes gyámhivatal perindítása körében előfordul, hogy az ügytípus különös érzékenységére tekintettel a gyámhivatal a cselekvőképesség bizonyos ügycsoportokban való korlátozására irányuló kereseti kérelmet nem tudja megfelelő bizonyítékokkal alátámasztani. Például hajléktalan személyek esetén a gyámhivatal nem tud környezettanulmányt készíteni a lakhatási körülményekről.[17] Igaz, a bíróságok az esetek túlnyomó többségében nem utasítják el a keresetet, amennyiben hajléktalan alperesről a gyámhivatal - megfelelő indokolás mellett - nem csatol a gondnokság alá helyezésre irányuló kereset kötelező mellékleteként[18] előírt környezettanulmányt.[19]
- 20/21 -
A gondnokság alá helyezési perek egyik neuralgikus pontja az alperes személyes meghallgatása, amire minden esetben törekedni kell.[20] Amennyiben az idézett, gondnoksággal érintett személy a tárgyaláson nem jelenik meg, a bíróságnak kizárólag az elővezetés elrendelésének eszköze áll rendelkezésre, hiszen az első, illetve a folytatólagos tárgyalás elmulasztásának következményei sem alkalmazhatóak. A személyes meghallgatás csak kivételesen indokolt esetben mellőzhető, különösen akkor, ha az alperes ismeretlen helyen tartózkodik vagy a meghallgatása más elháríthatatlan akadályba ütközik.[21] A személyes meghallgatás indoka az a jogalkotói szándék, hogy senki ne kerülhessen cselekvőképességet valamilyen fokban korlátozó gondnokság alá, akinél ennek indokoltságáról a bíróság személyesen nem győződött meg.[22]
A személyes meghallgatás során az érintettnek feltett kérdéseknek ki kell terjedniük az élet minél több szegmensére, ilyen például a pénzgazdálkodás, ingatlannal kapcsolatos tervek, szerződéskötések, kölcsönök, közüzemi díjak befizetése, pereskedések, hatósági eljárások indítása, magánéleti kapcsolatrendszer. Ez a gyakorlatban elég nehézkes, mivel az alperestől sok esetben nehezen nyerhető információ akár az állapota miatt, akár azért, mert intézeti elhelyezés alatt áll, vagy nem jelenik meg a tárgyaláson.[23] Nem feledkezhetünk meg a hajléktalan személyekről sem, akiknél már az idézés kiküldése is akadályokba ütközik, meghallgatásuk a bíróságon kívül pedig gyakorlatilag megoldhatatlan.[24]
Gyakori probléma továbbá, hogy az alperes állandó lakóhelye és tartózkodási helye elkülönül. Például a gyámhivatal az állandó lakóhely szerint illetékes bíróságon indít keresetet az ország másik végében lévő bentlakásos szociális intézményben tartózkodó gondnokolandó személy esetén.[25] A 331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet[26] a gyámhatóságok vonatkozásában általános illetékességi okként a gondnokság alá helyezéssel érintett lakóhelyét jelöli meg. Ugyanezen kormányrendelet 22. §-ának (5) bekezdése kimondja, hogy a gyámhivatal illetékessége nem változik a gondnokság alá helyezési per jogerős befejezéséig, hiszen a felperes gyámhivatal rendelkezik azzal az ismerettel, iratanyaggal, amely a per elindításához szolgáltathat kellő alapot. A 331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 22. §-ának (14) bekezdése különös illetékességi okként a tartós bentlakásos intézményben elhelyezett, cselekvőképességet érintő gondnokság alatt álló személy tényleges tartózkodási helyére alapítja a gyámhivatal illetékességét, amennyiben hivatásos gondnokot kell kirendelni. A lakóhelyétől különböző helyen tartózkodó alperes megkeresett bíróság útján történő meghallgatása a tapasztalatok alapján nem működőképes. A távmeghallgatások fejlesztése megoldás lehet, azonban ennek technikai részletei még kialakításra várnak. Mindazon esetekben, amikor a gondnokság alá helyezéssel érintett személyes meghallgatása akadályba ütközik, a helyszíni tárgyalás tartása esetén a technikai részletek kidolgozottságának hiánya mellett felmerül a bíró biztonságának a kérdése is, hiszen előfordul, hogy a gondnoksággal érintett személyek betegségükből adódóan közveszélyesek, lakókörülményeik rendezetlenek, higiéniát nélkülözők.[27]
Az 1959. évi IV. törvény, a régi Ptk. "pszichés állapot, szellemi fogyatkozás, szenvedélybetegség" kifejezéseit felváltva az orvostudomány fejlődésének és jelenlegi állásának megfelelően a Ptk. egy átfogóbb, tudományos fogalomként a mentális zavar elnevezést használja a belátási képesség csökkenésének vagy hiányának okaként.[28] A mentális zavar megítélése szakkérdés, ezért a gondnokság alá helyezés vonatkozásában kulcsfontosságú az egészségügyi jelzőrendszer törvényi előírásoknak megfelelő működése. Alapesetben a pácienshez legközelebbi ponton kezdődik a folyamat: a háziorvos felismeri a beteg mentális zavara meglétének a valószínűségét, és ezért beutalót ad a megfelelő szakorvoshoz, aki - a beteg önkéntes együttműködését követően - felállítja a diagnózist. Ha a szakorvos, az egészségügyi intézmény észleli egy adott páciens gondnokság alá helyezésének szükségességét, megteszi erre vonatkozó javaslatát vagy szakorvosi véleményét, amelyet megküldenek az illetékes gyámhivatal részére. A szakorvos, az egészségügyi intézmény jelzésére a gyámhatóság köteles hivatalból megindítani a gondnokság alá helyezés iránti eljárást, majd miután meggyőződött az érintett gondnokság alá helyezésének szükségességéről - amennyiben azt a perindításra jogosultak határidőben nem teszik meg -, keresetet terjeszt elő a bíróságon a gondnokolandó gondnokság alá helyezése iránt.[29]
- 21/22 -
A bíróságnak a gondnokság alá helyezés iránti perben vizsgálnia kell a gondnokság alá helyezéssel érintett személy egyéni körülményeit, családi és társadalmi kapcsolatait.[30] A Ptk. rendelkezései következtében részletesebb bizonyítást kell lefolytatni, még jobban fel kell térképezni a gondnoksággal érintett személy életének minden oldalát, ki kell szűrni az esetleges visszaéléseket a hozzátartozók, (hivatásos) gondnokok részéről.[31] Kiemelt körültekintést igényel az érintett rokoni kapcsolatainak és azok milyenségének beható megismerése is, hiszen ez egy nagyon összetett viszony. Támogató családi környezet megléte esetén is kérdéses lehet, hogy a mentálisan fogyatékos személynek ténylegesen van-e olyan hivatalos vagy egyéb ügye - vagyonával való rendelkezés, tartózkodási helyéről való döntés, végrendelkezés stb. -, amely területeken jogvédelemre szorul, továbbá az érdekérvényesítésben a hozzátartozói valóban tudják-e őt hathatósan segíteni.[32]
A bizonyítási eljárás lefolytatása körében gyakori gond, hogy nincsenek olyan tanúk, akik beszámolhatnának az alperes életviteléről, betegségéről, családi és társas kapcsolatairól vagy annak hiányáról. Megesik, hogy a gyámhivatal nem kéri vagy - objektív okok miatt - nem áll módjában kérni érdemi vallomást tevő tanúk kihallgatását, pedig ez különösen fontos lenne, főleg, ha még a személyes meghallgatást sem lehetett foganatosítani. Ha a gondnokság alá helyezéssel érintettnek netán nincsenek hozzátartozói vagy hajléktalan, és a gyámhivatal rendelt ki ideiglenes gondnokot, célszerű meghallgatni a kirendelt hivatásos gondnokot tanúként.[33]
Nézetem szerint a gyámhivatal - és közvetetten a bíróság munkáját is - elősegítheti e körben a családsegítő szolgálat bevonása. A gyámhivatal felkérheti a területileg illetékes családgondozót környezettanulmány készítésére. Amennyiben a gondnokság alá helyezéssel érintett eleve a családgondozó szolgálat kliense, a családsegítő tanúkénti kihallgatása is érdemi információval szolgáló bizonyítékká válhat a perben, hiszen a családsegítő ismeri az érintett életvitelét, azokat a hivatalos és egyéb ügyeit, amelyekben érdekérvényesítésre, jogi támogatásra szorul.[34] Bárki válhat a családsegítő szolgálatok kliensévé önkéntes alapon, de kötelező jelleggel - például hatósági kötelezésre - ez nem lehetséges.[35]
Amennyiben a gondnokság alá helyezési perben a bizonyítási eljárás eredménye az, hogy az érintett személy ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - mentális zavara következtében - tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent, és emiatt egyéni körülményei, családi és társadalmi kapcsolatai alapján indokolt a gondnokság alá helyezés, amely cselekvőképességet nem érintő más módon nem kerülhető el, a bíróság ítéletében a jogvédelmet specifikusan, ügycsoportok meghatározásával egyénre szabja.[36] Az új szabályozás értelmében a cselekvőképesség általános korlátozása elvi jelentőséggel kizárt.[37]
A bíróság csak azokban az ügycsoportokban korlátozza az érintett cselekvőképességét, amely területeken a gondnokság alá helyezési per idején aktuálisan felmerült élethelyzetben érdek- és jogvédelmet igényel; az egyéniesítés miatt nincs lehetőség arra, hogy a jövőben nagy valószínűséggel jelentkező probléma megoldását szolgáló ügycsoportban ex nunc hatállyal korlátozza. A gondnokság alá helyezési perek bonyolultabbá váltak azáltal, hogy az ítéletet sokkal részletesebben, minden ügycsoportra kiterjedően indokolni kell. Az ügycsoportok meghatározása önmagában is problematikus, mivel a szakvélemény nem határozza meg azokat, így az alperes nyilatkozata, a tanúvallomás és a szakvélemény egyéb részeiben foglaltak adhatnak támpontot, hogy az élet mely területein - mind személyi, mind vagyoni részében - szükséges a gondnokság alá helyezés.
A helyzetet nem könnyíti meg az sem, hogy a felperes gyámhivatal sokszor nem jelöli meg elég konkrétan és pontosan az ügycsoportokat a keresetben.[38] A gyámhatóságok gyakran használják mintaként az 1959. évi IV. törvényben nevesített ügycsoportokat, ezért a gyakorlatban árnyalatnyi a különbség a cselekvőképességet részlegesen korlátozó és a régi cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés között.[39] A cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá helyezés esetén ügycsoportok alkalmazásának nincs helye.[40]
A bíróság a gondnokság alá helyezését elrendelő jogerős ítéletét a gondnok kirendelése és az esetleg szükséges egyéb intézkedések megtétele végett közli a gyámhatósággal.[41]
- 22/23 -
Az új Ptk. előkészítésekor felmerült annak lehetősége, hogy ne a gyámhivatal, hanem a bíróság rendelje ki a gondnokot.[42] A jogalkotó ezt a hatáskört a gyámhivatalnál hagyta, hiszen a gondnokrendeléshez szükséges hatósági eszközökkel és erőforrással a gyámhatóság rendelkezik. A gondnokok működését és vagyonkezelését mindenképpen a gyámhivatal ellenőrzi a hatályos jogszabályok alapján. A hivatásos gondnok a gyámhivatal felügyeleti szerve által vezetett névjegyzékből kerül kirendelésre. A gondnok kirendelésének időpontja gyakran nem a gondnokság alá helyezés felülvizsgálatához igazodik, hiszen sokszor előfordul, hogy a gondnokoltnak megromlik a kapcsolata a családtagjával vagy akár a hivatásos gondnokával; ekkor új gondnokot kell kirendelni. Ha a bíróságnak kellene ezekben az ügyekben eljárnia, az komolyabb ügyterhet jelentene számára és a gyámhivatal többi - gondnokokhoz fűződő - feladatkörét elnézve praktikus okokból sem lenne célravezető.[43]
A hivatásos gondnokká válás feltételeit szigorítani lenne indokolt. Ne legyen elegendő középfokú iskolai végzettség, büntetlen élőélet és egy rövid időtartamú képzésen való eredményes részvétel[44] egy olyan bizalmi viszonyon alapuló munkakör ellátására, ahol jövedelmet és vagyont kell kezelni, amelyről évente és eseti jelleggel számadást kell készíteni, ahol empátiára, szociális érzékenységre, talpraesettségre és segítőkészségre, illetve a szociális ellátórendszer[45] ismeretére van szükség a hivatalos és egyéb ügyek intézésére. A hivatásos gondnokok képzését jobban kellene szabályozni, alaposabbá tenni az ott megszerzendő tudást, gyakorlati tudnivalókra kellene jobban fókuszálni, hogy adott esetben a hivatásos gondnok a hajléktalan gondnokolt elhelyezését, lakhatását érdemben elő tudja segíteni.
Egy hivatásos gondnok legfeljebb harminc személy vonatkozásában láthatja el a gondnoki tisztséget és további öt személynek lehet a támogatója.[46] A gyakorlat azt mutatja, hogy harminc emberrel kapcsolatos gondnoki teendőket nem lehet kellő alapossággal ellátni.
A hathatós jogvédelem megvalósítása érdekében a hivatásos gondnokok jogszabályoknak és előírásoknak meg nem felelő, illetve határidőn túli munkáját pénzbírsággal lehetne szankcionálni.[47] A gondnokság alá helyezés következményeként ugyanis a gondnokrendeléssel a jogalkotó törvényben szabályozott[48] gyámhatósági kontroll alá helyezte a gondnokot, függetlenül attól, hogy hivatásos gondnok vagy családtag az illető. Adott esetben nem csak a vagyonkezelést kell ellenőrizni, hanem például azt is, hogy a gondnokolt megfelelően el van-e látva,[49] ha pedig pszichiátriai vagy más betegségben szenved, rendszeres orvosi kezelés alatt áll-e.[50]
Ha utóbb, de még a kötelező felülvizsgálatot megelőzően merül fel a gondnokság alá helyezés és az ügycsoportok módosításának szükségessége, az újabb bírósági eljárás annak hosszadalmas volta miatt nem alkalmas a hirtelen kialakult, sürgető megoldást kívánó élethelyzetekben. Ennek jó példája, ha a cselekvőképességében csupán a vagyonkezeléssel kapcsolatos ügycsoportban részlegesen korlátozott személynek hirtelen állandó ápolást és felügyeletet igénylő betegsége alakul ki, és személyes gondozását hozzátartozók híján egy bentlakásos szociális intézményben lehetne biztosítani. Jó volna ezért ilyen esetekben egyszerűsíteni, gyorsabbá tenni a gondnokság alá helyezési pert.[51] Véleményem szerint jogdogmatikai kérdést vethet fel az, hogy az azonnali intézkedést igénylő esetekben kirendelhet-e a gyámhivatal ideiglenes gondnokot annak, akit már korábban gondnokság alá helyezett jogerős ítéletével a bíróság, és akinek már eleve van gondnoka.
A Ptk. a szükségesség és arányosság elvével összhangban bevezette a gondnokság alá helyezés szükségességének kötelező felülvizsgálatát, megszüntetve a jogkorlátozás végleges hatályának elvi lehetőségét. Az olyan súlyos betegeknél, akiknek az állapotában nem várható változás, illetve a fogyatékkal élőknél a törvény által meghatározott maximális felülvizsgálati időpontot alkalmazza a bíróság.[52]
A gyámhivatal a gondnokság alá helyezés kötelező felülvizsgálatának kezdeményezésekor hasonló problémákba ütközik, mint a gondnokság alá helyezés iránt indított perek esetén. Ha az alperes az 1959. évi IV. törvény, a régi Ptk. szabályai szerint áll gondnokság alatt, de nem lehet
- 23/24 -
őt felkutatni, nincs idézésre alkalmas címe, és emiatt szakvéleményt sem lehet beszerezni, akkor a gyámhivatal nem tud eleget tenni perindítási kötelezettségének.[53] Annak ellenére, hogy a gyámhivatal nem kezdeményezi a felülvizsgálatot, a közeli hozzátartozók vagy a gondnokolt a gondnokság alá helyezés megszüntetése iránt keresetet nyújthatnak be. Ha ekkor a bizonyítási eljárás során kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményében megállapítja a cselekvőképesség valamilyen fokú csökkenését, és a gyámhivatal nem nyújt be viszontkeresetet - amely utóbbi gyakorta megesik -, akkor a bíróság abba a nehézkes eljárásjogi helyzetbe kerül, hogy a keresetet elutasítja vagy felülvizsgálatként hoz ítéletet.[54]
A fokozatosság - korábban hivatkozott - lényeges garanciális elve folytán a cselekvőképesség korlátozásának elkerülésére bevezetésre került a támogatott döntéshozatal jogintézménye. A támogatott döntéshozatal nem érinti a cselekvőképességet, a mentális zavar korai stádiuma vagy enyhe foka esetén alkalmazható. Amennyiben valaki a bonyolultabb hivatalos ügyei intézéséhez, döntései meghozatalához kér segítséget, kérelmére a gyámhivatal támogatót rendel ki. A támogató kirendelésének másik útja, amikor a bíróság a gondnokság alá helyezési perben úgy ítéli meg, hogy a cselekvőképesség részleges korlátozása nem indokolt, de az érintett személy meghatározott ügyei intézésében belátási képességének kisebb mértékű csökkenése miatt segítségre szorul, a gondnokság alá helyezés iránti keresetet elutasítja, és határozatát közli a gyámhatósággal. A támogatót a bíróság határozata alapján az érintettel egyetértésben a gyámhatóság rendeli ki.[55] A támogatott döntéshozatal egyelőre még elég ritka.[56] A bíróság előtt eddig nem fordult elő, hogy a bíróságnak a kereset elutasításáról szóló ítéletét a támogatott döntéshozatal lefolytatása céljából a gyámhivatalnak meg kellett volna küldenie.[57] Budapest VIII. kerületi gyámhivatalában 2014-ben két ügyben került sor támogató kirendelésére - egyik esetben sem a bíróság megkeresésére indult az eljárás -, 2015-ben pedig egy ilyen eljárás sem indult.[58]
Tanulmányomból egyértelműen körvonalazódni látszik a gondnokság alá helyezés jogintézményének komplexitása, hiszen ezen jogintézmény vonatkozásában az említett kapcsolódási pontokon az egészségügyi (jelző)rendszer, a szociális ellátórendszer, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás - bizonyos relációban - összeér. Mindezek jogszabályon alapuló, következetes, átlátható, törvényes működése és kooperációja hozhatja el a cselekvőképességet érintő belátási képesség csökkenésével vagy hiányával rendelkező személyek teljes körű jogvédelmét és érdekérvényesítését. A gyámhivatal és a bíróság jogalkalmazása során a mindennapokban eljáró bírók és gyámhivatalban dolgozó kormánytisztviselők tapasztalatai és az általuk észlelt nehézségek felvetésével a Ptk. szabályozása körében ezen a jogterületen kialakult gyakorlati kihívásokra szerettem volna felhívni a figyelmet. Úgy vélem, hogy a Ptk. rendelkezéseinek alkalmazhatóságáról messzemenő következtetések levonása a kiforrott és egységes jogalkalmazói gyakorlat hiánya miatt jelenleg még nem vezetne érdemi eredményre. ■
- 24 -
JEGYZETEK
[1] Bán Gabriella, személyes interjú 2016. január 20.
[2] Központi Statisztikai Hivatal közzétett adatgyűjtése szerint 2014. évre vonatkozóan. Forrás: http://statinfo.ksh.hu/Statinfo/haViewer.jsp, 2016. április 12.
[3] Kecskés László, Kőrös András, Makai Katalin, Orosz Árpád, Osztovits András, Petrik Ferenc: Polgári Jog - Bevezető és záró rendelkezések, Az ember mint jogalany, Öröklési jog. In: Petrik Ferenc (főszerk.): Az új Ptk. magyarázata I/IV. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2013. 103. o.
[4] Uo. 105. o.
[5] Uo. 106. o.
[6] Uo. 109-110. o.
[7] Ptk. 2:28. §
[8] Bíróné Szunai Orsolya, személyes interjú 2015. október 19.
[9] Pp. 307. § (2) bekezdése és a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer.) 145. § (3) bekezdés a) pontja alapján.
[10] Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontja értelmében.
[11] Bíróné Szunai Orsolya, személyes interjú 2015. október 19.
[12] Gyámügyi referensként, a gyámhivatal peres képviseletének ellátása során szerzett, empirikus megfigyelésen alapuló ténymegállapításom alapján vontam le a fenti következtetéseket.
[13] Bán Gabriella, személyes interjú 2016. január 20.
[14] Pp. 310. § (1)-(2) bekezdése alapján a bíróság hivatalból kirendelni igazságügyi elmeorvos-szakértőt.
[15] Gárdos Péter - Vékás Lajos: Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez, VII. cím alapján. Forrás: www.uj.jogtar.hu, 2016. április 11.
[16] Dr. Csányiné Hajnal Erzsébet, személyes interjú 2015. november 30.
[17] Bíróné Szunai Orsolya, személyes interjú 2015. október 19.
[18] A gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (Gyer.) 145. § (3) bekezdés e) pontja.
[19] Jómagam közel másfél évig a Budapest Főváros Kormányhivatala VIII. Kerületi Gyámhivatalában gyámügyi referensként dolgoztam, mely időszak alatt a gyámhivatal peres képviseletét is elláttam a gondnokság alá helyezés iránti perekben, összesen 70 gondnoksági perben kitűzött tárgyaláson vettem részt. Az ezen eljárások során szerzett saját tapasztalataim alapján vontam le a fenti következtetést.
[20] Dr. Bagyula Liliána Zsanett hangsúlyozza, hogy ebbe az irányba mutat a másodfokú bíróságok gyakorlata is.
[21] Pp. 309. § (3)-(4) bekezdései szerint.
[22] Dr. Kristófné dr. Kontra Erzsébet, személyes interjú, 2015. november 30.
[23] Dr. Bagyula Liliána Zsanett, írásbeli interjú, 2016. február 7.
[24] Dr. Kristófné dr. Kontra Erzsébet, személyes interjú, 2015. november 30.
[25] Dr. Kristófné dr. Kontra Erzsébet, személyes interjú, 2015. november 30.
[26] A gyermekvédelmi és gyámügyi feladat- és hatáskörök ellátásáról, valamint a gyámhatóság szervezetéről és illetékességéről szóló 331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet.
[27] Dr. Kristófné dr. Kontra Erzsébet, személyes interjú, 2015. november 30.
[28] Dr. Bagyula Liliána Zsanett, írásbeli interjú, 2016. február 7.
[29] Bán Gabriella, személyes interjú 2016. január 20.
[30] Ptk. 2:19. § (2) bekezdés, 2:21. § (2) bekezdés értelmében.
[31] Dr. Csányiné Hajnal Erzsébet, személyes interjú 2015. november 30.
[32] Bán Gabriella, személyes interjú 2016. január 20.
[33] Dr. Csányiné Hajnal Erzsébet, személyes interjú 2015. november 30.
[34] Gyámhivatali tevékenységem során több ügyben éltem ezzel a lehetőséggel, legtöbb esetben érdemi információt tudtam ezzel szerezni, illetve azt a bíróság felé "közvetíteni", ha mást nem, de egy részletes környezettanulmányt mindenképpen nyertem az ügyben, illetve a gondnokság alá helyezéssel érintett is lehetőséget kapott arra, hogy önkéntesen a családsegítő szolgálat kliensévé váljon.
[35] Bán Gabriella, személyes interjú 2016. január 20.
[36] Ptk. 2:19. § (2) bekezdése alapján.
[37] Dr. Makai Katalin: Az új Ptk. cselekvőképességre vonatkozó szabályairól:
[38] Dr. Bagyula Liliána Zsanett, írásbeli interjú, 2016. február 7.
[39] Dr. Csányiné Hajnal Erzsébet, személyes interjú 2015. november 30.
[40] Kecskés-Kőrös-Makai-Orosz-Osztovits-Petrik: i. m. 110. o.
[41] Pp. 311. § (2) bekezdése.
[42] Kecskés-Kőrös-Makai-Orosz-Osztovits-Petrik: i. m. 128-129. o.
[43] Bíróné Szunai Orsolya, személyes interjú 2015. október 19.
[44] A Ptk. 2:31. § (5) bekezdése és a hivatásos gondnoki feladatot ellátó személyek képesítési előírásairól szóló 25/2003. (V. 13.) ESzCsM rendelet 1. § előírásai alapján. Ugyanezen rendelet 3. § (2) bekezdése kimondja, hogy a gyermekvédelmi és gyámügyi feladatkörében eljáró fővárosi és megyei kormányhivatal szervezésében a hivatásos gondnokok gyakorlati jellegű képzése 28 óra időtartamú és a megszerzett ismeretekből írásbeli vizsgát kell tenni.
[45] A hivatásos gondnoki feladatot ellátó személyek képesítési előírásairól szóló 25/2003. (V. 13.) ESzCsM rendelet melléklete tartalmazza a hivatásos gondnokok képzésének tematikáját, amelyben a szociális gondoskodás rendszeréről csupán egy óra előadást tartanak.
[46] A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. tv. 102. § (1a) és (1c) bekezdései szerint.
[47] Bíróné Szunai Orsolya, személyes interjú 2015. október 19.
[48] Ptk. 2:34-2:37. §§, Gyer. 140-143. §§, 146-158/C. §§
[49] A Ptk. 2:34. § (3) bekezdése értelmében a gondnok indokolt esetben - vállalása szerint - a gondnokolt gondozását is ellátja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha nem vállalja, akkor nem kell az iránt intézkednie, hogy a gondnokolt megfelelő gondozásban részesüljön közvetetten.
[50] Bán Gabriella, személyes interjú 2016. január 20.
[51] Bíróné Szunai Orsolya, személyes interjú 2015. október 19.
[52] Dr. Bagyula Liliána Zsanett, írásbeli interjú 2016. február 7.
[53] Bíróné Szunai Orsolya, személyes interjú 2015. október 19.
[54] Dr. Kristófné dr. Kontra Erzsébet, személyes interjú 2015. november 30.
[55] Dr. Makai Katalin: Az új Ptk. cselekvőképességre vonatkozó szabályairól: http://ptk2013.hu/interjuk/az-uj-ptk-cselekvokepessegre-vonatkozo-szabalyairol-interju-makai-katalin-kuriai-biroval/2470
[56] Dr. Bagyula Liliána Zsanett, írásbeli interjú 2016. február 7.
[57] Dr. Csányiné Hajnal Erzsébet, személyes interjú 2015. november 30. Ezt a kijelentést Dr. Bagyula Liliána Zsanett is megerősítette.
[58] Bíróné Szunai Orsolya, személyes interjú 2015. október 19.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző bírósági fogalmazó, Fővárosi Törvényszék.
Visszaugrás
